Petőfi Népe, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-26 / 199. szám

Kis tükör Sör, habbal Egy pikoló sört rendel­tem csütörtökön délután a kecskémén MÁVAVT-állo- más büféjében. Amíg söröm ülepedett, elszívtam egy ci­garettát Amikor kis idő múltán kortyolgatni akar­tam a kellemesnek ígérkező nedűből, megdöbbenve ta­pasztaltam, hogy a sörital, számomra teljesen érthetet­lenül, jelentős mennyiségi változáson ment keresztül. A teli pohár helyett csak félig telt pohár volt előt­tem, pedig amióta megkap­tam — esküszöm! — senki sem nyúlt hozzá. Nem kellett túlzott vizs­gálódás, hogy megállapítsam az egyszerű magyarázatot: az erősen habzó folyadék érzéki csalódás áldozatává tett, amit sörnek véltem, annak fele hab volt csupán és most elillant előttem, mint tavaszi napsugárban a hópehely. Magyarán mondva becsap­tak, s a csapos nem töltötte utána a poharat, ahogyan az szokás... Sok kicsi sokra megy — szokták mondani, amihez én még egy jó magyar köz­mondást fűznék hozzá stíl­szerűen; ^Addig jár a korsó a kútra,.— amíg egyszer tetten nem éri a kereskedel­mi felügyelőség szemfüles ellenőre. P. A — A feleségem mondta, hogy Tegyem fel a nyakkendőt, ha vendégségbe megyek! — Folyton detektívregénye- ket olvas. — Tttyn, te hol nyaraltál? mm Autó stoppal voltam a Ba­Jtltg4*weíi Tiszakécskei módon Városok a számok tükrében Ki vezet az újságolvasásban — hol él a legtöbb ember tanyán — igaz-e, hogy Kecskemét az iskolák városa? } Miről is híres a „Hírős város”? I Kultúrájáról, gazdagságáról, jó­módú, szorgalmas népéről, vagy kövezetlein, poros utcáiról, el­maradottságáról? Idestova hat évtizede tart ez a vita, s meg- / nyugtató eldöntése Kecskemét I < közelmúltjára és jelenére vonat­kozó tanulmányok hiányában ez ideig szinte lehetetlen volt. Sok érvet, bizonyítékot sorakoztat­tunk ugyan már fel a város fej­lődése mellett, azonban az or­szág más, nagyobb helységei­vel való összehasonlításra nem­igen nyílott alkalom. Nemrégiben Vidéki városaink címmel érdekes könyv jelent meg az Építőipari és Közleke- {dési Műszaki Egyetem Város- < gazdasági Tanszéke szerkeszté- ísében. A több száz táblázattal, < grafikonnal ellátott mű és a í Kcskemétre vonatkoztatható kó- f vetkeztetések részletes ismerte­tésére, elemzésére most nem vállalkozhatunk. A könyv segít­ségével azonban, legalább nagy vonalakban, összehasonlíthatjuk megyeszékhelyünket más váro­sokkal. Néhány érdekes és el­gondolkoztató adatot feltétlenül hasznos lesz a közvélemény előtt is Ismertetni. A legnagyobb mezőgazdasági város Ki tudja például, hogy vidéki városaink közül Kecskemét la­kosságból élnek a legtöbben tanyán. Kecskemét lakosságának 31,3 százaléka él külterületen, míg Baján 8,9, Szombathelyein 1,7, Kazincbarcikán 0,8, Győr­ben 0,8 százalékot tart számon a statisztika. Megyeszékhelyünk egyúttal a legnagyobb magyar mezőgazdasági jellegű városnak is számít. A népesség 58,2 szá­zaléka foglalkozik itt földműve­léssel, illetve állattenyésztéssel. Kecskemétet sokáig az iskolák városának is tartották. Kiderül azonban, hogy itt az összlakos­ságnak csupán 3 százaléka jár középiskolába, ugyanakkor Esz­tergom 7, Kőszeg 5,1, Vác 5,3, Székesfehérvár 5,4, Baja 4,7 szá­zalékkal dicsekedhet. S hogy a megye más városairól is essen néhány szó, megemlítjük, hogy Kiskunfélegyházán 2,7, Kiskun­halason 2,3 százalékot mutat e téren a statisztika. Ami a kö­zépiskolák számát illeti, Kecs­kemétnek 7, Bajának 6, Szeged­nek 14, Győrnek 13 középisko­lája van. Csak a 47. helyen De böngésszük a művelődés számadatait tovább. Olykor di­csekedve emlegetjük, hogy mi­lyen sok a rádióelőfizetők szá­ma. S most kiderül, hogy me­gyeszékhelyünk, amely lakosait tekintve a hatodik legnagyobb vidéki város, e tekintetben a 62 magyar város között kénytelen beérni a 47. hellyel. A legtöbb napilapot Pécsett vásárolják. Itt a népesség 25,2 százaléka tartozik a rendszeres újságolvasók táborába. Kecske­méten ez a szám 15,6 százalék. A városok közötti sorrendben itt a 29. helyen vagyunk, míg Kiskunfélegyháza az 52., Kis­kunhalas a 49., Baja pedig a 37. helyen szerepel. Megyénkben, Kalocsa után, vi­szonylag Kecskeméten vásárol­ják a legtöbb könyvet, három­szor annyit, mint a feleakkora Kiskunfélegyházán és több mint négyszeresét a kiskunhalasi for­galomnak. A terhes örökség A lakáshelyzet statisztikája — a nagyarányú előrehaladás elle­nére is — bizony még mindig elég rossz képet mutat. Kecske­mét 12 092 lakóházának több mint a fele az 1900-as évek előtt épült, s az emeletes épü­letek száma alig haladja meg a százat. Terhes örökségre mutat az is, hogy a lakóépületek 81 százaléka vályogfalú. Az egy főre jutó lakástér tekintetében városunknál rosszabb helyzet­ben csak Kiskunfélegyháza van, érdekes viszont, hogy Baja aránylag a legjobban ellátott települések közé tartozik. Elég­gé kedvezőtlen a kép a kultu­rális ellátottság és a közműve­sítés szempontjából is. De talán bemutatóul ennyi is elegendő az említett könyv ta­nulságos és sok hasznos követ­keztetésre ösztönző adataiból. Mindenesetre őszinte örömmel üdvözöljük a kiadványt, amely­nek a helyi szakemberek, veze­tők is nagy hasznát vehetik. Kormányzatunk az ötéves terv készítésénél már figyelembe vette az e könyvben is feltárt arány­talanságokat és biztosra vehető, hogy 1965-ben Kecskemét az említett rangsorban a mostani­nál kedvezőbb helyet foglal el. H. N. Fogat — Nem mindennapi — bár ma már nem is ördöngős — lát­vány a képünkön látható, ló nélkül szaladó szekér. A négy­lábú igavonó jószágot egy Pannónia motor helyettesíti, amit a „bakon” ülő Kiss Gá­bor és technikus fia szerelt a jármű hátsó tengelyéhez. A motor üzemeltetése mindössze tizedrésze annak a költségnek, Nem volt alkalmam a Tisza­kécskei Földművesszövetkezet belső életébe betekinteni, de a kívülálló szemével hadd mu­tassak be ebből egy-két apró­ságot. Az egyik a közvetlen megnyi­tás előtt álló impozáns áruház. Építői ma még az utolsó simí­tásokat végzik, s holnap már beköltözik az ára, birtokba ve­hetik a vásárlók. Dicséretes lé­pés a vidéki bolthálózat szín­vonalának emelésére. A másik a szövetkezet ven­déglője, amely arról tanúsko­dik: itt tisztelik a vendéget, te­kintettel vannak az igényeire, érdekeire. Az abroszok tisz­ták, nem „ragad hozzájuk” az ember. Az asztalok közepén víz áll az üvegekben, s nem hiánvzik a legalább kétféle üdí­tőital sem. Hogy ez miért szembetűnő? Mert nem mindenütt van így. Tessék csak betérni a kiskőrösi vagy még néhánv más földmű­vesszövetkezet éttermébe. Az asztalterítők tisztaságáról jobb nem beszélni, s ha a vendég megszomjazna, hiába keresi a vizeskancsót az asztalon. A mindennapi élet egyéb dolgaihoz képest apróság ez. De miért kell vele borsot tömi a vendég orra alá. amikor olvan egyszerűen, tiszakécskei módon is lehetne csinálni? —y —n ló nélkül amelvbe egy ló eltartása kerül­ne. Kiss Gábor egyébként az izsáki Sárfehér Termelőszövet­kezet gazdája, s most féleségé­vel együtt épp a háztájira igyekszik. Az ottani termelvé- oyek elszállítására nagyszerűen bevált az ötletes konstrukció. Ba'ese'nrextes hónán a kecskeméti tsz-ekben Mindenki az elisme­rés, a csodálat és a szeretet hangján beszél róla a kalocsai Iszkra Tsz-ben. Szinte áhitat - tál és hódolattal figye­lik alakját, mozdula­tait, s nagyon büszkék ■'á. ö pedig szótlanul bólogatva, nagyokat pislantva hallgatja a körötte duzzadt fo­lyamként áradó dicsé- retözönt. Nusi ugyanis — te­hén. De nem akármilyen! Mondják, hogy pár évvel ezelőtt Európa legjobban tejelő tehe­neként tartották nyil­ván, de jelenleg is még az „élvonalban” van. A napi átlaga 32—35 liter között mozog, amit 28 literre kellett redukálni. Hogy miért volt rá szükség, erről Beke Lajos, az állat- tenyésztési brigádveze­tő a körvetkezőket mondja: — Nusi nagy út előtt áll. Visszük az Orszá­gos Mezőgazdasági Ki­állításra. Megfelelő kondícióban kell len­nie. Ezt elég nehéz el­érni, mert Nusí kimon­dottan a „tejre dolgo­zik”. Pedig különleges hizlaló takarmányt kap. Az állat pO’mpás ido­mai így is lenyűgözőek. Fajtáját tekintve ma­gyar tarka, lekonyuló szarvakkal. Testtartása méltóságot és nyugodt­ságot sugároz. Nyolc mázsán jelüli a súlya. A nagy istálló többi — egyébként jól táplált — tehene jelen fékte­lenné „szürkül” mellet­te. Nem csoda, hogy épp róla mintáznak szobrot a budapesti Mezőgazdasági Múze­umban. Másfél évvel ezelőtt vásárolta a közös gaz­daság, 30 000 forintért. Előző gazdája Márfai Jenő volt, a környék- szerte ismert állatte­nyésztő szakember, aki jelenleg a Kalocsai Ál­lami Gazdaság állatte­nyésztési felelőse. Az & keze alatt vált Nusiból „sztár”, de hogy az le­hetett, abban döntő sze­repe volt annak, hogy születését a jól tejelő egyedek gondos kiválo­gatása határozta meg. Nusinak már a mamá­ja is rekordtejelő te­hén volt, két ízben volt Európa „első helyezett­je”. Nusi méltó folytató­ja a család dicső múlt­jának. Most nyolcéves, életének és erejének a teljében van, s eddig már nyolc üszőborjúval ajándékozta meg gaz­dáit. Két ízben ikreket hozott a világra. Beke Lajos, de a gazdaság többi szakembere ts abban reménykedik, hogy Nusi legközelebb bikaborjút ellik. Mert ez volna aztán az igazi nyereség! A mama nagyszerű tulajdonsá­gát ezáltal száz és száz mesterségesen termé­kenyített boci örököl­hetné. De így is valóságos aranybánya. Évente nyolcezer liter fölötti tej — nem kis dolog. S amellett tejének a zsírtartalma is kitűnő: 4,2, holott az átlag 3,6 — 3,8 között van. Persze, mindezek fe­jében Nusi igényt tart a gondos ápolásra. Ve Páli Mihály, a gondo­zója, aki különben egyik legrégibb gazdá­ja a szövetkezetnek, nem is feledkezik meg erről. Igen lelkiismere­tes fejógulyás, von+o- san etet, fej — napjá­ban háromszor —, s megfelelően risztén tartja az állatot. An­nak szüksége is van a precíz bőrápolásra, s fejés előtt a melegvi­zes tőgymasszázsra... Mit kívánjunk Nu­sinak a nagy út előtt' Azt, hogy az országos seregszemlén még több dicsőséget, még na­gyobb hírnevet szervi­zen gazdájának, a ka­locsai Iszkra Termelő- szövetkezetnek. Hatvani Dániel A kecskeméti termelőszövet­kezetek részére, a nagy nyári munkák időszakára — amikor tapasztalat szerint a legtöbb baleset fordul elő — „ba'eset- mentes hónap” mozgalmat, il­letve versenyt hirdetett a vá­rosi tanács mezőgazdasági osz­tálya. A versenyt a belső-bal- lószöai Űj Tavasz Tsz nyerte, második lett az Alkotmánv Tsz — Méntelek —, harmadik le­iig a IT. Rákóczi Ferenc Tsz — Kisfái. — Az elnyert okle­velek és jutalmak kiosztására ma, vasárnap délelőtt lo óra­kor kerül sor az Űj Tavasz Tsz-ben. 'XX>OOOOOG<yv’w-w-w"irvv*v-vv-vvv*ifVv-vvvvV>00(XVXYV5© PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztőié: Weither Dániel Kiadja: _ a Petőfi Népa Lapkiadó Vállalat elelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16 Szerkesztő bizottság: 10-38. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. ^lőftTP+é** i hónaira lí forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V» Kecskemét. — Telefon: 11-41. Nusi — a „sztár"

Next

/
Oldalképek
Tartalom