Petőfi Népe, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-17 / 192. szám

196?. anerusztus 17, péntek S. oldal Tíz éve a munkapadnál Az MTZ „lovasa“ A gépháza bri­gád tagja Kőszegi Pál a Bajai Épület- isztalosipari Válla­latnál. Több mint íz évvel ezelőtt lép­te át a gyár küszö­bét. Iíj. Friedrich János segítségével tanulta meg a kü- önböző famegmun- íáló gépek kezelé­sét. Azóta már több tanítványt vall ma­cáénak, többek kö­zött Jéger Lászlót. Jelenleg a szám- kós marógépen dol­gozik. Teljesítmé­nye júliusban 102 százalék volt. A Vili. pártkongresz- szus tiszteletére ki­bontakozott szocia­lista versenyben cé­lul tűzte, hogy csökkenti a gépállá­sok idejét, növeli a gyártmányok minő­ségét, s részt vesz a Sugovica-part j án felépülő vikend­ház társadalmi mun­kájában. Felajánlá­sainak jó részét már teljesítette. Tevékenyen részt vesz a közéletben. Munkatársai tíz év alatt ötször válasz­tották meg szakszer­vezeti bizalminak Ezenkívül nagy ér­demei vannak az üzemi kulturális élet fellendítésében. Falusi KlSZ-Jurek A tataházi Petőfi Tsz-ben 70 fiatal 150 holdról takarította be a kenyérgabonát, ezenkívül 130 hold kukoricának a műve­lési munkáját is elvégezték. Jól dolgoznak a baromfite­nyésztő lányok is, akik harmin­cán 180 ezer baromfit nevelnek fel. Eddig mintegy 140 ezret ad­tak át a felvásárlónak. A bácsborsódi Oj Élet Tsz- ben 37 kiszista szintén dereka­san kivette a részét a betaka­rítás munkájából, s 40 hold kukorica művelésével részt vesznek a holdanként 30 mázsa termés elérésére indított orszá­gos mozgalomban. Szorgalmas munkájuk alapján remélhető, hogy sikert érinek majd él. Imbolyogva bukkan elő az MTZ a dombhát mögül, amelynek göröngyei jobbra- balra dobálják. Az a hasonlat jut hirtelen eszembe, hogy úgy viselkedik a gép, mint egy makrancos, megbokrosodott pa­ripa, amely a gyakorlatlan lo­vast könnyen kivetheti nyer­géből. Az MTZ „lovasa” azon­ban több éves tapasztalattal, gyakorlattal rendelkezik, erős marokkal tartja a volánt, s csakhamar megállásra készteti a földeket kettészelő dűlőút mentén a traktort. — Ez az én kenyérkereső tár­sam — mondja, mikor elárul­juk neki gondolatunkat és te­nyerével megveregeti a gép fémtestét. Frei András, a hartai Lenin Termelőszövetkezet 24 traktor- vezetőjének egyike. Hogy mi­lyen pályát futott be, amíg 31 éves fejjel elérte azt. hogy a közös gazdaság legjobb trakto­rosai között emlegetik, azt a gépzúgástól hangos tarló szélén ő maga mondja el. — Tizenötéves koromban je­gyeztem el magam a munká­val. Mint a többi magamfajta parasztgyerek, én is napszámba jártam, hol ide, hol oda. A nagyüzemi gazdálkodásnak még csak a hírét hallottuk akkor. Több évi napszámos- munka után 1951-ben léptem a hartai Kossuth Tszcs tagjai so­rába. Négy hold állami tarta­lékföldet kaptam megművelés­re; kukoricát, fűszerpaprikát, hagymát termesztst ünk rajta. Félszemmel már akkor figyel­tem a Lenin Tsz munkáját, bár ebben az időben még az ár­nyéka sem volt annak, ami ma: hullámzó volt a gazdálkodá­suk; állandó ki-belépések és gyakori elnökváltozás éreztet­ték áldatlan hatásukat. Az ellenforradalmat követő esztendőben kezdett megerősödni, egészségesen fej­lődni a termelőszövetkezet. Há­rom és fél évvel ezelőtt, 1959 tavaszán érlelődött meg bennem az elhatározás, melyet tett kö­vetett: a Lenin Tsz gazdája let­tem. Mindig vonzottak a gépek, így aztán régi vágyam telje­sült, amikor belépésem évében, ősszel a vezetőség javaslatára és a tagság jóváhagyásával nyolcadmagammal a szabad- szállási traktorosképző iskolára mehettem. Novembertől már­ciusig kioktattak bennünket az univerzális és a munkagépek kezelésére, s az ismereteket jó eredménnyel sajátítottam el. Az iskolán teljes ellátást, az ál­lamtól havi 900 forint zsebpénzt kaptam, a tsz pedig naponta fél munkaegységet írt mindegyi­künk javára. Hazaérkezve tetézte az örö­möt. hogy a gazdaságban vado­natúj MTZ-traktorok vártak Kilóg a lóláb Berasi szaktárs elmé- lyülten tanulmányozta a kezében levő papír­lapot, mely arról tájé­koztatta szűkszavúan, hogy megbüntették. Még hogy őt, ágasko­dott benne a méltat­lankodás fullánkja. Ez az eljárás rettentően igazságtalan — mo­tyogta maga elé. mi­közben révedező tekin­tete messze elkalando­zott. — Nem hagyom, magam — döntötte el, s azon nyomban elin­dult „igazságkereső” kőrútjára. Elsőnek a vállalati egyeztető bizottság aj­taján kopogtatott. Be­lépett, s átadta felleb­bezését. Ezután „felvi­lágosító” hadjáratra in­dult. Először kollegá­jánál Márczosnál idő­zött. Választékos szó­noki fogásokat alkal­mazva azt próbálta be­bizonyítani. hogy a tárgyi indokok nem lé­nyegesek. mert Móder és Várecz, az ügy ta­núi, hetekkel ezelőtt bezárkóztak a vállalat foto! aboratóri urnának sötét kamrájába és „összeesküdtek” ellene. Világos: ..kilóg a ló­láb”. Hiába vannak meg a tárgyi bizonyíté­kok, — erősködött Ber- zsi. Márczos elgondol­kodott a hallottakon. Szólni akart Berzsi nagyszerű „felderítő” képességeiről. mely íme, a zárt ajtók tit­káról, lebbentette fel a fátylat. De nem tud­ta megtenni, mert Ber- zsiből tovább ömlött a szó. Zavaros érvelé­sét azzal a kéréssel zár­ta: — Ugye, pártfogol­ja az ügyemet a tár­gyaláson? Erre Márczos szét­tárta karjait, és így vá­laszolt: — A bizottság­ban rajtam kívül má­sok is vannak, az ő szavuk is döntő... Berzsi elviharzott. Az előbb említett Kalla viszont az összekötő irodaajtón keresztül végighallgatta az emel­kedett diskurzust. — Mit tegyek, ha hozzám jön — tépelődött ma­gában. Ha nem adok igazat neki, akkor én leszek a rossz fiú. Több lehetőség latolgatása és hosszabb tétovázás után határozott: sokré­tű teendőire hivatkoz­va nem vesz részt a bizottság munkájában. Míg ő így tépelődött Berzsi tervszerűen traktálta kiszemelt ál­dozatait „vértanúságá­nak” bizonygatásával. Fáradozása nem volt hiábavaló: az egyezte­tő bizottság tagjai a hivatalos tárgyalás megkezdése előtt egy­más szavába vágva ecsetelték Berzsi kál­váriáját”. Egyedül a soros el­nök hallgatott. Kényel­metlenül feszengett pámás székében, köz­ben türelmetlenül tö- rölgette szemüvegét. Végül a bizottság tag­jai nem győzték türe­lemmel: — Mi a te vé­leményed? — kérdez­ték egyszerre! Az elnök köszörülte a torkát, végig hordoz­ta tekintetét a kíván­csian figyelő bizottsági tagokon, majd emelt hangon kijelentette: — Az ügynek ez a része, ez a S7pzencsenrr>nsd?i- tás, amiről most folyik a vita. nem tartozik az egyeztető bizottságra. Lássunk munkához! Nézzük meg, mit mond a Munka Törvényköny­ve. Ennek alapián és szellemében kezdjük meg a tények sokolda­lú. alapos vizsgálatát s nem holmi szóbeszéd alapján! ■■ i — or bennünket. Mi járattuk be az erőgépeket, s azóta is állan­dóan az akkor kapott gépeken dolgozunk. Általában a talaj­munkáknál foglalkoztatnak bennünket. Műtrágyaszórásban például napi 100 holdas telje­sítményt sikerült elérnem. Ta­valy a tsz-ben rendezett házi .szántóversenyen a harmadik lettem. Rendszerint reggel öttől este nyolc-fél kilencig dolgozunk, nyújtott műszakban. Ma, sajnos, nem sikerült ezt az órabeosz- tást tartani: elromlott a gép hidraulikája, s mivel gumitömí­téshez nem tudunk hozzájutni, kénytelen vagyok vontatott eké­vel dolgozni. Az üzemzavar miatt késve; csak rtvolc órakor foghattam a munkához. Mélyítő színlás van „műsoron”, a tavasziak és a kapásnövények alá, gyűrűshen- gerezéssel „lezárva”. így a ta­lajból a nedvesség kevésbé pá­rolog. A munkaidő-kiesés elle­nére is három és fél holdat szántottam meg ma, ami meg­haladja a napi normát. Ebédre valót hazulról hozok magammal; szalonnát vagy kol­bászt, tojást, hozzá paradicso­mot vagy hagymát falatozom. Régi jó traktoros szokás sze­rint vacsorára jut csak főtt étel, de az annál kiadósabb! Tavaly 30 ezer forint volt az évi keresetem, az idei pedig, remélem, ezt is meghaladja majd. A múlt hónapi jövedel­mem például 3600 forint volt. A termelőszövetkezet nem egy gazdájának van már saját sze­mélygépkocsija, s ha minden jól megy, nemsokára én is megvásárolhatom a régóta áhí­tott autót. Sok múlik azon is, hogy mi­lyen kollektívában dolgozik az ember. E téren pedig egyikőnk- nek sincs oka panaszra. A gárdánk az utóbbi három évben úgy összeforrott, hogy egyetlen vita vagy ellentét sem fordult elő közöttünk. Tűzbe mennénk egymásért! Ha valamelyikünk családi házat épít, „kalákában” segítünk neki. Az én fészkem is így került fedél alá. A művelődésben, szórakozás­ban is összetartunk. Munkaidő végeztével, ha már „leápoltuk” a gépeket, a TV-ben a futball­meccseket, a moziban pedig a jobb filmeket is egvütt nézzük meg. Brigádunkat júniusban az autótulajdonosok kétnapos tú­rára vitték. Megtekintettük a szarvasi arborétumot — a Pepi- \kertet —, este a Szegedi Nem­zeti Színházban a Cigánybáró előadását láttuk, másnap pedig már Baján, a Sugovicában lu­bickoltunk. Létesítettünk egy — asszonyi ellenőrzéstől mentes — közös kasszát. Ebbe havonként és fe­jenként tetszés szerinti összeget fizetünk be. Most a mezőgaz­dasági kiállításon való részvé­telre gyűjtünk. Készül a Szeretünk tréfálkozni, mind­nyájan jó humorú emberek va­gyunk; egy-egy lakodalom va.gy zárszámadási vacsora nem múl­hat el valami jó móka nélkül. Brigádunk most a szocialista cím elnyeréséért küzd. Kong­resszusi felajánlásként a VIII. pártkongresszus hónapjában gé­peinket kizárólag az addig meg­takarított üzemanyaggal járat­juk. Hogy felajánlásunkat meg­valósítjuk, erre már meg is van a biztosíték: három hónap alatt 180 mázsa gázolajat takarítot­tunk meg. Az erőgépek egy havi üzemanyag-szükséglete mintegy 300 mázsa. Ha a hát­ralevő hónapokban nem többet, csak annvit takarítunk meg, mint eddig, máris túlteljesítet­tük vállalásunkat! Ez a meg­takarítás pedig a jó munka- szervezésnek köszönhető. Csök­kentjük az üresjáratokat, a munkidőt teljes mértékben ki­használjuk — nemt állunk órá­kat a föld végén —, rendsze­res karbantartást végzünk, ígv a gépek nem csöpögnek. az anvagot normálisan fogyasztják. Tiboldi János, a termelőszö­vetkezet párttitkára, a jó ered­mények elérését annak tulajdo­nítja, hogy az öntudat évről évre jobban formálódik: a trak­toros már nem csupán azért ül a gépre, hogy jövedelmét gya­rapítsa. hanem egyre tisztáb­ban látja, s a masa gondjának is érzi a közös érdekeit. — Mi kezdettől fogva na- ”von-nagyon bíztunk ezekben a fiúkban, s örül a lelkem, hogy elmondhatom: nem csalódtunk bennük! Mi is csak azzal fejezhetjük be írásunkat: Frei András és a társai — rászolgáltak a biza­lomra. Jóba Tibor Ebben az évben 200 ezer kacsa A Helvéciái Állami Gazdaság szikrai üzemegységének az idén jelentős mértékben bővített szárnyas-telepén fajtiszta, lan- desman kacsatörzset tartanakj amelynek utódai nagytestűéül és gyorsan fejlődnek. A kiskacsáknál a szokásosnál kevesebb takarmánnyal érik él a kívánt értékesítési súlyt. Amíg például a vegyes hazai állománynál 4 kilogramm ta­karmány szükséges egy kilo­gramm hús előállítására, addig a német kacsák hasonló mér­tékű gyarapodásához 3,71 kilo­gramm takarmány elegendő. A szárnyasokat 55 napi nevelés után átlag 2,30 kilogrammos súllyal adják át a feldolgozó telepnek. Kedden újabb szál­lítmányt indítottak útnak, s ez­zel összesen 100 ezer kacsa ke­rült átadásra. Az év hátralevő időszakában még újabb 100 ez­ret értékesítenek az állami gazdaság telepéről. vetésterv Képünkön a tompái Szabadság Termelőszövetkezet elnöke Boros Antal és Vörös Ferenc elnökhelyettes már az őszi vetés- területek kialakításán fáradozik. Elgondolásuk az, hogy az idén a tavalyinál is nagyobb területen vetnek intenzív búzafajtákatj

Next

/
Oldalképek
Tartalom