Petőfi Népe, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-16 / 191. szám
1962. augusztus 16, csütörtök 3. óidat Állategészségügy és állattartás A HATVANNEGYEDIK Az állategészségügy helyzetét vizsgálva megállapítható, hogy évről évre eredményesebben küzdenek megyénk szövetkezeti Gazdaságaiban a különféle heveny és fertőző betegségek ellen. A szarvasmarha-, juh-, sertés-. ló- és baromfiállományt — amely a lakosság ellátása és a termelőszövetkezetek jövedelme gyarapodásának szempont iából egyaránt igen jelentős érték — ma már egyre ritkábban támadták meg az olyan betegségek kórokozói, mint a sertés- és ba- rbmfipestisé, a májmételyé, a megyénkbe két évvel ezelőtt behurcolt száj- és körömfájást is sikerült teljesen megszüntetni. S mindez jórészt a megelőző védekezésnek, az oltásoknak, az állatorvosi és gondozói munka színvonala növekedésének, s nem utolsósorban a beteg állatok elkülönítésére létrehozott zárt tenyészetek kialakításának köszönhető. Példás állatorvosi beavatkozás A lelkiismeretes állatorvosi ellenőrzésnek — a megyét járva — jó példájával találkoztunk Kiskunhalason, a Vörös Október Termelőszövetkezetben. Dr. Horváth László rendszeresen — naponta háromszor is — ellátogat a közös gazdaságba és ha szükség van rá. nem késlekedik a segítséggel. így történt ez a közelmúltban is. Néhány gazda háztájiban tartott sertése pestis miatt megbetegedett, s hogy a ragály ne terjedhessen át a közös állományra, az állatorvos nyomban elrendelte a szövetkezeti sertésólak körüli vesztegzárat. Az egészéges állomány elszigetelését követően a pestis elleni szérummal — amelyből mintegy 450 adagot rendelt — beoltotta a szövetkezet valamennyi sertését, a fertőzést jelentő háztáji gazdaságokét pedig utólag kezelte. A veszély, amilyen gyorsan jelentkezett, olyan hamar el is múlt. Káros „takarékosság" De nemcsak a betegség veszélyének elhárításéra, hanem a megfelelő állattartásra és takarmányozásra is ügyelni kell termelőszövetkezeteinkben. hiszen ez is szoros összefüggésben van az állategészségügy kérdésével. A közös, gazdaságok, s különösen az állattenyésztés vezetői sokat javíthatnak — de sokat ronthatnak is — ezen a téren egy-egy helyes vagy helytelen intézkedéssel. A lajosmizsei Petőfi Tsz-ben például semmi esetre sem cselekedtek helyesen, amikor a kis malacoknak választásig naponta csak 12 deka abrakot adtak, s vizet — jóformán egy cseppet sem. így történt. hogy a választáskor a malacok súlya egyenként csak 5— 6 kilogramm volt, noha ilyen korban már legalább 20—25 kilogrammosoknak kellett volna lenniük! Az efféle „takarékoskodás” hátrányos a szövetkezetre nézve, mert — mint a megyei főéllatorvos mondta — „a csökkentett takarmányozás miatt a sertések később híznak meg, mint a többi — megfelelően ellátott — hasonló korú sertés, s a betegségre is könnyebben hajlamosak.” Háromszor több csibe a megengedettnél Másutt a zsúfoltsággal van baj. A kunszállási Űj Világ Termelőszövetkezet nemrégiben 73 naposcsibét helyezett el a csibenevelőben négyzetméterenként — a megengedett 20—25 helyett! Ez is helytelen. A nagyüzemi baromfitartás téves értelmezésére enged következtetni, hiszen nem arról van szó. hogy kis helyen —. vállalva az ezzel járó kockázatot is — összezsúfoljunk ennyi csibét, inkább arról: a körülményekhez képest és az adottságokat jól kihasználva foglalkozzanak termelőszövetkezeteink baromfi tartással, de úgy, hogy az állomány egészséges fejlődésének feltételei is biztosítva legyenek. Sajnos, ez utóbbit nem vette figyelembe a kunszállási gazdaság. Már pedig köztudott: nemcsak a mennyiséget kell szem előtt tartaniuk baromfitenyésztéssel is foglalkozó közös gazdaságainknak, hanem — az értékesítésnél döntő minőséget is! A megfelelő körülmények között — s nem ösz- szezsúfolva — nevelődő csirkék jól fejlődnek, több és jobb minőségű húst „szednek magukra” — több az értük járó pénz is. Természetesen nem általános jelenségekről van szó. csupán szórványos esetekről — amit a két fenti példa igazol — de az állategészségügy további javulása érdekében ezekből is le kell vonni a tanulságot. S az állatorvosok. ha ilyen, vagy ehhez hasonló eseteket tapasztalnak, figyelmeztessék is az illető termelőszövetkezet állattenyésztőjét a jószágtartás, a helyes takarmányozás és az állategészségügy előírásainak betartására. K. A. Szünet nélkül öntöznek A kecskeméti agrometeorológiai obszervatórium mérései szerint a perzselő meleg 50—55 fokra is felmelegíti a homok felszínét. Ebben a hőségben senyved a növényzet, s ezért az öntöző berendezéssel rendelkező gazdaságokban szünet nélkül frissítik mesterségesen a talajt. A homokhátságon mintegy félezer csőkút ontja az öntöző vizet Az Izsáki Állami Gazdaságban — ahol az idén 800 holdon pótolják a csapadékhiányt — a szőlőkben és a törpealmásban sűrített váltással működtetik az olasz és német öntöző berendezéseket. így akadályozzák meg, hogy teljesen kiszáradjon a homok. A Duna mentén mintegy 25 kilométer hosszúságban működnek a termelőszövetkezetek öntöző berendezései. A solti Szikra Tsz-ben a 100 holdas szőlő- gyökereztető iskolát is öntözik, a hártai Béke Tsz-ben pedig a kertészeten kívül a lucernásban is mesterséges csapadékkal óvják a növényzetet. Mélyszántás a tarlón Már ft jövő tavaszi kukoricavetés alá forgatják a tarlót a Kunbajai Állami Gazdaságban. Weichl István főagronómus az ellenőrző mérést végzi, Miskolczi János zetoros pedig megnyugodva szemléli: a barázda mélysége meghaladja a 30 centimétert. A kit Szuncr Zetor reg? eltol késő estig, nyújtott mnsza kban ontja a barázdákat. ..........‘.“Sr. ££, mi »«zik zz etek atä». IHM« Zoll» W.etel«., Jó l Nemsokára, szeptember I-én megnyílik a fővárosban a 64. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár. Hazánk mezőgazdaságának ez a seregszemléje minden eddigit felülmúl. Tükrözi majd azt a fejlődést is, amelyet a há.rom évvel ezelőtt rendezett kiállítás óta, a szocialista átszervezés eredményeként mezőgazdaságunk elért. E fejlődést iól példázza az. hogy amíg Í959- ben 581-féle növényt mutattak be, az idén 1182 félét szemlélhetnek meg a látogatók, pedig a bemutatásra való jelentkezés feltételei sokkal szigorúbbak az eddigieknél. A kiállítás főpavilon iában a szemléltetés különböző eszközeivel — tablók, grafikák, diarámák, makettek, fényhatásos közlési módszerek használatával — ismertetik a mezőgazdaság eddigi fejlődését és jövő tőnek alapvető kérdéseit. Ismertetésre kerülnek a második ötéves terv fő feladatai az ipar és a mező- gazdaság fejlesztésében, s ezzel szerves összefüggésben a magyar mezőgazdaság eddigi eredményei, az úttörő termelőszövetkezetek, kitüntetett gazdaságok és üzemek érdemei. A pavilon szemléltető eszközei hangsúlyozottan kiemelik a város és a falu közötti termelési valamint áruforgalmi kapcsolatok tartalmát, új formáit. Láthatjuk majd az egyes megyék népgazdasági szerepét az adottságaikból eredő legfontosabb mezőgazdasági és ipari termékek bemutatásában. Végül megismerhetjük a szocialista falu fejlődésének, a szociális és kulturális haladásnak, s a szocialista mezőgazda- sági nagyüzemek távlati fejlesztésének perspektíváit. A fejlődés tényeit filmvetítéssel is ismertetik a pavilonban. Mindezeken kívül a KISZ által rendezett, s a parasztfiatalság életét szemléltető bemutató, a fotóművészek kiállítása, a talajerőgazdálkodás és az öntözéses termesztés talajtérképeken, illetve a szabadtéri szemléltetésen kívül modellek felhasználó» sával történő ismertetése, s a világhírű magyar vetőmagter» mesztés bemutatása teszi gaz* daggá a pavilon látnivalóit. Az eddigieknél sokkal tanuk* sorosabb és érdekesebb lesz a kiállításon az állatbemutató. Ami pedig a növénytermesztésit illeti, láthatók lesznek a szabványnak megfelelő minőségű gyiimö’csfacsemeték. szőlővesz- szők, és ismertetésre kerülnek a szabványoknak megf elelő telepítési tervek is. Külön bemutató ad áttekintést az új hibridkukorica-fajták létrehozásáról, termesztésének főbb követe'mé- nyeiről, s ismertetik a vetőburgonyával kapcsolatos termelési és tárolási kérdéseket. A kertészeti bemutató kétszerese a legutóbbi kiállításénak — s közel ezer négyzetméter alapterületű csarnokban mutatták be a magyar mezőgazdasági gépeket. A korábbinál több szocialista ország és nyugati vállalat is szerepel a kiállításon a mezőgazdasági és ipari termékeivel, illetve gépeivel. Megyénkből 23 termelőszövetkezet, s több állami gazdaság terményei kerülnek bemutatásra: az öntözés modelljei a solti Szikra Tsz öntözőtelepót szemléltetik, a Helvéciái Állami Gazdaságot ábrázoló diorámán pedig a homoki szőlőíelepítési és művelési módokat, valamint a hazai viszonyokban kialakított kéthidas szőlőmű vei c-traktor használatát mutatják be. A kiállítás mindenki számára épületes látványt nyújt, a mező- gazdaság dolgozóinak pedig nem mindennapi szemléltető iskolát jelent, ismereteik bővítéséhez. Éppen ezért ajánljuk, hogy megyénkből minél többen látogassanak el hazánk mezőgazdaságának e hatalmas seregszemléjére, amit egyénenként 33, ötszáz főnyi csoportos utazás esetén pedig 50 százalékos utazási kedvezményt élvezve tehetnek meg. t. r. A diós pueblo hungaro Porfelhőt kavarva fúrja előre magát a piros autóbusz a gazdaság központja felé vezető bekötc- úton. A vezető irányt keresve, lassít egy gondolatnyi időre, majd megpillantva az iroda előtt várakozók népes csoportját, az eltikkadt lombú akácfák hűvösébe irányítja a nagy Ikarust. Kicsapódik a gépkocsi ajtaja, s vidám zsi- bongás kíséretében száll ki a fiatal turisták csoportja. Az Express Utazási Iroda a VIT- ről hazatérő délamerikai és algériai ifjak egy huszonhat főnyi csoportjával ismerteti meg hazánkat. Ennek során jutottak el kedden a Solti Állami Gazdaságba. Argentína, Brazília, Venezuela és Algéria fiai és lányai végigjárták a gazdaságot, s miután több mezőgazdasági szakember is akad köztük, nagy érdeklődéssel szemlélték meg a kapáslucerna nagyüzemi termesztését, a trágya gépi rakodását és terítését, a juhászatot. A silókukorica öntözése tekintetében hasznos vita fejlődött ki a csőkutas rendszer vízminősége, a víz sótartalma, kémiai összetétele fölött. — Rendkívül megnyerték tetszésüket a gazdaságban nagy számmal épülő családi házak. A leginkább tágranyílt szemmel a csak nemrég szabaddá vált Algéria szálas fiai figyeltek, mert — mint mondották — nekik most kell „el- lesniök”, s otthon valóra váltaniuk a mi tizenhét szabad esztendőnk sok gazdag vívmányát és eredményét. Vidám sportolásra is nyílt alkalom: a gazdaság ménesében magyarok és „brasileidos”-ok vetélkedtek a lovaglásban. A bűbájos, fehér halásznadrá- gos, dallamos-hosz- szúnevű Maria Duda Taylor de Cun- ha e Mello. a paripát úgy ülte meg, mintha valahol a pusztán született volna, s nem Rio de Janeiro-ban. Igaz, a nagy ügetés végén egy pocsolyában kötött ki a kislány, de — ahogyan kacagva megjegyezte legalább ez a mulatságos baleset is gazdagítja magyar- országi emlékei sorát. Az üzemlátogatást magyaros ebéd követte: húsleves, csirkepörkölt, almás• és túrósrétes, mely utóbbi különösen Maria Diva de Fa- ria-nak, ennek az ébenfekete, villogó fogú lánynak — aki a fővárosban, Bra- siliában kórházi ápolónő —" ízlett nagyon. Az ebéd után a részvevők egymás kezét fogva énekelték a világ ifjúságának indulóját. Majd a gazdaság, illetve a küldöttségek vezetőinek üdvözlő beszédei tettek hitet a békeharc, a nemzetközi szolidaritás mellett. Kedves ajándéktárgyakat — díszalbumot, zászlókat, kulacsot, jelvényeket — cseréltek ki ezután egymás közt. Ott voltak az állami gazdaság KISZ-szervezetének fiataljai is, s a fehér asztal mellett múlhatatlan szép barátságok szövőitek. Aztán, mikor a búcsú perce elkövetkezett, az egyik venezuelai fiú gitárját pengetve, társaival összefogózva énekelte a dalt, mellyel köszönetét mondtak a fogadtatásért, s egyben jó kívánságaikat fejezték ki: „Adios, a diós, pueblo hungaro!” — Viszontlátásra, magyar nép! Jóba Tibor
