Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-15 / 164. szám
i oldal 1962. július 15, vasárnap Többsincs királyfi és as űrhajózás A négy dunapataji Az ajtó egész nap tárva, nyitva. Beszökik rajta a napfény és a szomszédos házak kertjében nyíló virágok illata. A falakon színes képek — vidám meseillusztrációk —, az asztalnál és a polcok előtt összehajló, borzas, vagy simára fésült gyerekfejek. Most, hogy az iskolában befejeződött a tanítás, sűrűbben érkeznek a Kecskeméti Ifjúsági Könyvtár kis olvasói. Több lett a szabad idő és ugyan mivel lehetne jobban eltölteni naponta néhány órát, ha nem olvasással? — Számukra minden könyv ti), izgalmas élményt, a felfedezés örömét jelenti — néz szét az olvasó apróságok között a könyvtár vezetője, Kórossy Artúrné. — Távoli, ismeretlen országokról adnak hírt az útleírások, korszerű, tudományos kérdésekre ad választ az ifjúsági szakirodalom és szép, nemes érzéseket ébresztenek a mesék, ahol mindig a jó diadalmaskodik a rossz felett, a gonoszak pedig elnyerik méltó büntetésüket. — Nagyon nehéz a választás, — sóhajt egy csokoládébarnára sült, kerekfejű kis legény. Tanácstalanságát látva a mindig mosolygó könyvtáros néni — Tóth, Ferencné — segítségére siet. És néhány perc múlva az ifjú olvasó, hóna alatt a nagy barkácskönywel, meg Molnár: Pál utcai fiúk — című kötetével — elégedetten távozik. Jellemző, hogy a szépre, jó ízlésre nevelő népszerű mesék: — Az ezeregyéjszaka fantasztikus mesevilága, a Többsincs királyfi és társai, továbbá a tanulságos ifjúsági regények mellett nagy érdeklődéssel forgatják a természettudományokkal és a technika vívmányaival foglalkozó könyveket. Közülük is legolvasottabbak a Kis Technikus, valamint öveges profesz-H. Éviké még csak kilenc esztendős, de máris felnőttekhez illő komolysággal válogat a szép meséskönyvek között. Tóth Sándor felvételei saor: Kísérletezzünk, gondolkozzunk sorozatának köteted, és természetesen napjaink legizgalmasabb eseményével, -r- az űrrepüléssel foglalkozó könyvek. Könyvkiadásunk alkalmazkodik a mai kor gyermekének képzeletvilágát foglalkoztató új témákhoz. A J. József által választott Irány a hold — című könyv például könnyen érthető szöveggel, ügyes képekkel ad világos magyarázatot a bolygókról, a világűrről és amire a legtöbben kíváncsiak — a rakéták szerkezetéről. A kilencesztendős, bogárszemű H. Éviké a Ludas Matyihoz hasonló történetet szeretne. Nagyon megnyerte tetszését a talpraesett, furfangos parasztgyerek, aki jól ellátta a baját — így mondja a nevét Évike — „Dörmögi” uraságnak. A nagyobbak arról vitatkoznak az asztal körül, folyóiratokat, ifjúsági szaklapokat forgatva, hogy miként lehet papírból, egy szál drótból telefont készíteni? Az egyik kislány még most is teljesen Gárdonyi: Láthatatlan emberének hatása alatt áll. — Mit szólsz hozzá? — kérdi társnőjétől —, én addig nem tudtam letenni, amíg az utolsó betűig el nem olvastam. Állandóan jönnek, egyre többen lesznek a gyerekek. Nincs olyan nap, hogy legalább 70—90 kis olvasó meg ne fordulna a könyvtár barátságos, de parányi helyiségében. Még csak az év közepénél tartunk és máris meghaladja az ezret a beiratkozott olvasók száma- Az elmúlt negyedévben közel 13 ezer a kivitt könyvek száma. Ilyen nagyarányú látogatottság mellett bizony szűknek bizonyul az egy teremből álló könyvtár és kevésnek a meglevő 3—4000 kötet. Igaz, negyedévenként cserélik őket, újakat vásárolnak, de a gyorsan olvasó gyerekek hamar „átrágják” magukat a könyvállományon, ráadásul elég nagy az elhasználódás is. — Valamivel tágasabb környezet és még több könyv — ez minden vágya a könyvtár dolgozóinak, akik otthonossá, vonzóvá tették a tavaly szeptemberben alakult ifjúsági könyvtárat. Munkájuknak köszönhető, hogy az idejárok nemcsak „hozzák-viszik” a könyveket. Leülnek beszélgetni, olvasgatni az asztal köré, eljönnek a közös rendezvényeikre, melyek még a nyán szünetben is közkedveltek, — Mikor lesz mesedélután? — érdeklődik a komoly tekintetű, harmadik osztályos N, Annuska. Mások türelmetlenül várják a diafilmvetítéssel egybekötött könyvismertetéseket, biológiai vagy a hazai tájakat ismertető előadásokat, közös társas játékodon. Főnok! — Bison már nem is leplezte rossz indulatát. — Kámov nem először koppintott az orrára, — Nincs még minden elveszve! Még felvehetjük ellenük a harcot. Még van remény! — Miféle remény? — kérdez, te Bison. — A maga űrhajója, amelynek sebessége kisebb... — Huszonnégy kilométer. —-... nem tudja utolérni Kámovot — fejezte be Bison, — Azt nem rr felelte nyugodtan Hapgood —. de elhagyni azt hiszem, igen! Űrhajóm motorja tíz percig dolgozók és másodpercenkénti 40 méteres felgyorsulással 24 kilométeres sebességet fejleszt. Ha felszálláskor 50 méterre növelem a felgyorsulást, 29 és fél kilométeres végsebességet kapok. Ez pedig teljesen elegendő ahhoz, hogy elhagyjuk Kámovot. annál is inkább, mert mi nem teszünk majd kerülőutak hogy szétnézzünk a Venuson. — Biztos ebben? — Bison szívébe Hapgood szavai új reményt öntöttek. — Biztos vagyok, de csak abban az esetben, ha július 10-e ?lőtt tudunk felszállni. Hét nap ill rendelkezésünkre. Ha erőteljesen nekifogunk a munkának, időben elkészülünk vele. Legyen nálam holnap reggel kilenckor. kát- Növeli a könyvtár vonzóerejét a városi tanács művelődési osztályától nemrég kapott rádió és a sokfajta érdekes társasjáték. Mit jelent számunkra a könyvtár? Még nem tudják szavakba foglalni. Csak érzik — látszik az arcukon —, hogy a képzelet repülő szőnyegén kalandozni a mesék csodáikkal téli birodalmában, könnyezni a kis Nyilas Misi szívbemarkoló fájdalmán, Vernével száguldani a titokzatosan ismeretlen világ körül — egy életre szóló, felejthetetlen élmény. Szeretnek olvasni, lelkesednek a szépért, egészséges, helyes irányba fejlődik irodalmi ízlésük és ez minden szónál ékesebben, kifejezőbben bizonyítja a könyvtár fontos szerepét ifjúságunk megváltozott életében. Az ajtó egész nap tárva, nyitva. Napfény és gyerekék hada árad be rajta. Könyvek indulnak vándorútra és szavak röppennek el — kicserélődnek a vélemények, őszinte gondolatok. Hogy miért fontos ez? Erre majd maga az élet: — a rohanó, fejlődő, egyre több tudást követelő élet válaszol... Az újságíró távozott, Hapgood pedig sokáig ült gondolataiba merülve. Jól tudta: az az elhatározása, hogy a felgyorsulást 50 méterre növeli, a legsúlyosabb következményekkel fenyegeti egészségét. Az orvostudomány ugyanis megállapította, hogy az emberi szervezetre nem káros a másodpercenkénti 30 méteres felgyorsulás, de ez is csak olyan körülmények között, ha nem tart tovább egy percnél, ö pedig saját magát és útitársát ki ki akarja tenni a nehézkedési erő ötszörös megnövekedésének — tíz percen keresztül. Igaz, szándékában áll a vízbe merülést alkalmazni, de nem biztos abban, hogy eredményes lesz. A kockázat nagyon nagy, de hát nincs más választása. Vagy vállalja a kockázatot, vagy lemond a harcról és tanúja lesz vetélytársa teljes diadalának. Szeme előtt egymásután vonultak el a sokéves harc jelenetei. Eddig mindig Kámov győzött. Hapgood most vissza akar vágni összes eddigi vereségéért. Hát lemondhat erről a lehetőségről csak azért, mert fél, hogy megsínyli az egészsége? „Rokkanjak meg örökre — gondolta —, de előbb legyőzöm magát, mister Kámov!” Charles Aldgemon Hapgood neve nagyon népszerű volt az Egyesült Államokban. Ö. a te-Olyan szép a történet, akár egy mese. Elmegy a fiú a faluból a nagyvilágba, megy, halad, miközben egyre több kincset gyűjt tarisznyájába. Élhetne magának, de meghallja nehezen küszködő szülőanyja szavát, s időnként visszatér, hogy segítse. S a történetet még szebbé teszi az, hogy nem is egy fiúról van szó. hanem négyről. íme, a történet. Bévárdi Pál. a dunapataji Oj Élet Tsz elnöke sokat törte a fejét, hogy a termelékenység és jövedelmezőség növelése végett miképpen kellene korszerűsíteni a szövetkezet gazdálkodását. Sok mindent látott, tapasztalt, tanult már ehhez, de érezte: a többi vezetőével együtt is kevés a tudása, ereje a közösséget szolgáló céljai megvalósításához. Van-e kiút szándéka kátyújából? Van, hogyne volna, hiszen a párt- és állami szervek nem fukarkodnak a segítségnyújtással, — de még szorosabb közvetlenebb támogatásra volna szükség, ami gyorsabban teremné gyümölcsét, akár a különösképpen gondozott fa. hetséges mérnök és az űrhajózás neves elméleti tudósa alkotta meg a világon az első atomreaktiv motorral működő sztratoszféra-rakétákat. Átrepülte vele az Atlantióceánt és messze túlszárnyalta az addig elért összes gyorsasági rekordot (repülése egy óra 15 percig tartott), és egyszeriben világhírű lett. A leszállás után adott interjújában kijelentette. hogy legközelebb a Föld határain túlra repül. Az amerikai lapok „csillagkapitánynak” nevezték Hapgoodot. Az akkor még ismeretlen Kámov szovjet mérnök az amerikai tervező sikerét üdvözlő cikkében megjegyezte, hogy ez a titulus még kissé korai. — Látszólag igaza van — felelte Hapgood az újságírónak, aki megkérdezte tőle, mi a véleménye erről a megjegyzésről. — De az óceán átrepülése és mondjuk a Holdra repülés között alig van különbség. A sztratoszféra-rakétát csak egy lépés választja el az űrhajótól és én rövid időn belül megteszem ezt a lépést. Ám a valóságban másként történt. Az első lépést a világűr meghódításának útján nem ő tette meg, hanem ugyanaz a Kámov mérnök, akinek szerény megjegyzését elnyelte a dicsérő cikkek halmaza. Szívós harc indult meg közöttük az elsőségért. Az Egyesült Államok kormánya mindennemű támogatást megadott Hapgoodnak. Az a szándéka, hogy elsőnek éri el a Holdat, majd a Venust és a Marsot, sok pénzmágnásnak nagyon kedvére való volt, mert abban reménykedtek, hogy kezükbe kaparinthatják az ásvá-Tetéződött emésztő gondja, de végül is kitűnő ötletet szült. S az édesanya, a nép nevében tollat fogott a tsz-elnök, és levélben megkérte Dunapataj négy, régóta messzire került szülöttét: tanácsaikkal, tudásukkal segítsék a közös gazdaságot, hiszen — hiszen teli kinccsel a tarisznyájuk. A levelek elmentek — s a válaszok nem sokat várattak magukra. A négy dunapataji, dr. Fekete István, a Bács-Kiskun megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságának vízépítési tervcsoport-vezetője, Bak István, a Földművelésügyi Minisztérium propaganda osztályának vezetője. Mészáros István és Paksi Sándor, a minisztérium főállatorvosa, illetve kertészeti főosztályának főelőadója lelkesen igenlő válasszal viszonozta a kérést. A „magfa vonal»«“ mindegyik a legmesszebbmenőkig támogatja nemcsak a termelőszövetkezetet. hanem a 10 ezer holdas határral rendelkező egész községet. Egyik az öntözéses gazdálkodás, másik a tervezés, üzemszervezés, harmadik az állattenyésztés, a törzsállomány kialakításának, negyedik a zöldség-, szőlő- és gyümölcstermesztés patronáiását vállalta. Közösen segítenek elkészíteni a következő év üzemtervét, amely eddig annyi nehézségbe ütközött, problémát okozott —> akárcsak másutt — Dunapatajon is. A község és Ordas között az öntözésre rendkívül alkalmas 800—1000 hold terület van: a mesterséges csapadékkal való ellátásának módját is megtervezik, majd segítenek a rajta alkalmazandó helyes zöldség- és takarmányforgó meghatározásában ? Mese? Szebb ez a történet annál. És lelkesítőbb minden fantáziaszülte fabulánál, önmagában véve is, azért meg különösképpen, mert íme. szocializmust építő társadalmunknak ilyen önzetlen, a népüket szerető értelmiségijei is vannak már, mint az egyetlen faluból az említett négy. Tarján István nyi kincsek klbányászását, amelyekre a bolygókon bukkanhatnak és nem sajnálták a pénzt a terv valóraváltásához. Hapgood első célja a Hold volt, mert Kámov csak körülrepülte, s nem szállt le a felszínére. Szorgalmasan építette űrhajóját, arra számítva, hogy Kámovnak két évnél hamarabb nem sikerül megvalósítania második űrrepülését. Az űrhajó már készen állt* amikor meghallotta a hírt, hogy Kámov és Pajcsadze elérte a Holdat. A csapás nagyon lesújtotta. Az egymásutáni két vereség miatt azok, akiktől sorsa függőt, nem hittek többé benne. Az amerikai lapok elfordultak tőle és vetélytársát kezdték magasztalni. A „Hold Kolumbusza” cím, amelyet a hangzatos nevekre bukó újságírók adtak Kámovnak. volt az utolsó csepp, amelytől betelt a pohár. Hapgood teljes szívéből gyűlölte az orosz mérnököt és megesküdött, hogy elsőnek repül a bolygóra. Tekintélye még mindig elég nagy volt és megkapta a pénzösszeget az új űrhajó megépítéséhez. Teljesen magával ragadta a visszavágás gondolata. Űrrepülését eszköznek tartotta, amellyel leszámolhat ellenfelével. Tudományos jelentősége másodrendű kérdéssé vált számára. Figyelemmel kísérte a lapokat, mit írnak Kámov harmadik űrrepülésének előkészületeiről, hogy valami fogalma legyen vetélytársa űrhajójáról. Ám Kámov nagyon óvatos volt, s Hapgood nem tudta még az olyan fontos adatokat, mint az orosz űrhajó sebessége és mérete. (Folytatjuk.) Vadas Zsuzsa Várhat otthon a mama... Józsi, Magdi, Annuska és Márti a „ritkaságokat” rejtő könyvszekrény tartalmával ismerkednek. Fordította t Sárközi Gyula 10. — Sok mindenre nem gon
