Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-15 / 164. szám
1962. július 15, vasárnap 3. oldal DÜBÖRGŐ CSILLAGOK Este van. Megsárgult kalászok milliárdjaín gördül végig a homály. S lassanként egyre nehezebb megkülönböztetni egymástól a szőkén tündöklő őszi árpát, a hosszúderekú rozsot, meg a vörösbarna színben égő olaszbúzát. A nyugati égbolt visszavetülő fényei alatt mélységesen nagy ívekben gyúródik a táj. Gabonaföld mindenfelé, beláthatatlan táblákban, messze az országutaktól. Az est beálltával sem halkulnak el a gépek. Tömegüket felszívja a homály, s fémtestükön felragyognak a lámpák, amelyek dübörgő csillagok gyanánt pásztázzák be az éjszakát. Harmattól harmatig A Kiskunhalasi Állami Gazdaság főagronómusa, Becker Antal, reggel öt óra óta talpon van. Este fél kilenckor még kint találjuk a központi üzemegység istenhátamögötti, 120 holdas ősziárpa-táblájának szélében. A gazdaság körzetében több mint 300 kilométert hagyott ma maga mögött, mivel az egyes helyeken többször is megfordult. Nem csoda hát, ha fáradtnak látszik, De ezt nem vallja be. Hangját a motorok zúgása kíséri, mint valami különös zene. A négy, lámpáit villogtató SZK—3-as robajló muzsikája ez. A kombájnok nem pihennek, bár most már nehezebb a munka, mert kezd leszállni a harmat. De tíz óráig még nyugodtan lehet dolgozni. S reggel, miután eltűnt az éjszaka párája, újból munkához fognak. A legszebb munfsa És a kombájnok vezetői: Tanács János, Szloncki István, Vass Zoltán és Csontos József? A közeli fények elárulják, hogy bizony porosak és olajosak. De látszik rajtuk: mit se törődnek ezzel. Legnagyobb ellenfelük a por, amely a gabona elveretése közben keletkezik a gép belsejében. Mindnyájan erre panaszkodnak leginkább. — De azért mégis ez a legszebb munka a világon! — jegyzi meg Szloncki István. — A lábon álló gabonából szempillantás alatt kicsépelt gabona lesz, s. olyan gépet vezetni, amely ezt ilyen szépen elvégzi, valóban nagyszerű dolog. Éjszaka nehezebb dolgozni. Nemcsak a harmat miatt, hanem azért is, mert kevesebb a fény, jobban kell figyelni. Egyébként ők legkevésbé gondolnak a korai lefekvésre. Most ilyesmiről szó sem lehet, sőt, reggel már a nappal ébrednek együtt, négy óra körül, hiszen munkába állás előtt a kombájn is megkívánja a karbantartást. Az aratás után Az aratás az emberi akaraterő próbájának költészete is. S bár az utóbbi években jellege ugyancsak megváltozott, poézisának varázsa egyáltalán nem csökkent. Sőt, új színekkel gazdagodott, amelyek az itteni aratásban különösen éles körvonalakkal ragyognak. Ezt a betakarítást az ember és a gép teljes összefogása és megszervezettsége jellemzi. Hiszen nemcsak aratás történik itt... A kombájnok nyomában azonnal megjelennek a szalmalehúzók, s pár óra alatt kazlak magasodnak a táblák szélén. A vontatók pedig már hozzák a trágyát a tarlókra, nyomukban meg a traktorok ekéi forgatják a földet — ötven centi mélyen. Már a jövő tavaszi vetés ágyát készítik. A kombájnolástól a mélyszántásig terjedő munkafolyamatot egv-egv területen 36 óra alatt végzik el. Mindössze ennyi idő kell ahhoz, hogy a kalászt ringató gabonatábla szántássá változzék. Az igaz, hogy ezt a munkát nem akadályozza a harmat, tehát éjjel-nappal folyik ... Most is látni a határban mindenfelé a traktorok és vontatók fel-felvillanó dübörgő csillagait... Fehér zászló ... de a kicsépelt szemet a gépesített kombájnszérűre hordó vontatókét is. Most az egyik üresen vágtat befelé a tarlón, a gumival bélelt dupla pótkocsival. Felkészültünk a látványra, a gabona ürítésére. A négy kombájn azonban egymástól igen messze dolgozik. Vajon honnan tudja a vontató vezetője, hogy melyikhez kell előbb igyekeznie, melyiknek telt meg előbb a tartálya? S ekkor az egyik aratócséplő lámpájának fényében valami fehér lobogást veszünk észre. Megdöbbenve kérdezzük a főagronómustól, mit jelentsen ez a „megadás”. Becker Antal nevetve válaszol: — Az a kombájn, amelyik kitűzi a fehér zászlót, azt jelzi a vontatóénak, hogy megtelt a tartálya. így amaz rögtön hozzá igyekszik, s ezzel is értékes perceket takarítunk meg. Jó termés van az árpából, holdanként 20 mázsa. Gyorsan meg is telnek a tartályok. És a kombájnok haladnak fáradhatatlan, friss dübörgéssel. S bár nemsokára nyugovóra térnek, zengő-zajongó szerkezetüket megvilágítja a felbukkanó hold meleg visszfénve. Hatvani Dániel Szivattyúk Guineának Megyénk egyik legnagyobb szövetkezete a Bajai Vas- és 1 émipari Ktsz a belföldi árutermelés, a lakosság javítási igényeinek kielégítése mellett az idén már 2 millió 500 ezer forint értékű exportárut ad a népgazdaságnak. Több más cikk mellett nagy az érdeklődés külföldön a Medve-típusú szivattyúk iránt. Képünkön: Guineába indul az első sorozat szivattyúskút. Kincset ér, de elfolyik Elhanyagolt környezet, szakadozott drótkerítés, szomszédságában egy rozoga kút, mellette parányi, frissen meszelt medence. Éppen most kezd bele ömleni a melegvíz. — Ez Dávod község gyógyhatású „strandja”. Pár gyermek már vígan lubickol. Aztán idősebbek is jönnek. Van, aki csak a fürdés kedvéért, mások gyógyulás céljából. Próbát teszünk mi is. Oda ülünk a kifolyó alá. Szomszédaink unszolnak — kóstoljuk is meg, nagyobb az egészsége, aki fogyasztja. Pohár kerül a csap alá. Felhajtjuk. ízlik. Aztán nagy tervekről folyik a szó, parányi medencében. — Talán ott kellene kezdeni — mondja az egyik helybéli —, hogy gyógyvizünk jótékony hatását régóta ismerik a környéken, hiszen a ma már rozoga kút 50 év óta bőségesen ontja vizét. Csak az a baj, hogy ez a kincs elfolyik, pedig maga a járási főorvos, dr. Mihály Gyula és a Bruszt Pál doktor is nagy pártfogói ennek a víznek. — Volt, akit „beutaltak” ide csúzzal, reumával, de megijedt az elhanyagolt környezettől, pedig nálunk már sokan meggyógyultak — dicsérik most már többen is a vizet. — Ráadásul a mi környékünkön van az embereknek a leghibátlanabb fogsora. Évtizedek bizonyítják: ez a víz a legjobb a szuvasodás ellen. Sok irányú gyógyító hatását tehát ismerik a dávodi „strand” vizének. Csak éppen a segítség útját nem találják, hogy e kincset hasznosítani lehessen. — Mit tettek eddig? Próbálkoztak-e már valamilyen tervvel — érdeklődtünk tovább. Válaszuk már jelezte, hogy 'itt kevés pénzzel is lehetne újat alkotni. Mit is mondták? A környező községek lakói, a különböző társadalmi szervek, a Vöröskereszt és sokan mások jelentős társadalmi munkát áldoznának egy gyógyvizű strand kiépítésére, ha egy újkutat kapnának. Minden további tevnek ugyanis ez az alapja, hiszen 50 év alatt a jelenlegi anynyira tönkrement, hogy arra, nagyobb medencét építeni nem lehet. Az ötlet sokat ígér. A helytől alig 100 méterre folyik a Ferenc-csatorna. Mellette lehetne sétány. A földművesszövetkezettől tudjuk, hajlandók lennének egy strandvendéglőt létesíteni. Szóba jöhetne a gyógyvíz palackozása is. Arról is tárgyaltak már, hogy bambit állítsanak elő ebből a vízből. De ez a javaslat is elakadt. Mindennek ellenére taoasztaltuk, hogy ha jobb az idő, 2— 300 ember is fürdik itt, ami a parányi medencét tekintve nem egészséges dolog. Reméljük, ez a pár sor ismét felhívja a figyelmet Dávod község elfolyó kincsére, melynek hasznosításával jól járna az egész járás lakossága. Alszegi József Ujalrö három és félezer vagon snílirgya Az AGROKER tájékoztatása 7 rint az első félévben valamennyi közös és állami gazdaság elszállította a megrendelt műtrágyát. Az állami gazdaságok 1785, a termelőszövetkezetek pedig közel 3000 vagonnal használtak fel a szervetlen talajerő-pótlóból. Termelőszövetkezeteink a mostani félévre 1010 vagon nitrogén-, 1983 vagon foszfor- és 600 vagon kálitartalmú műtrágyát kapnak. Azért, hogy az ősszel felhasználósra kerülő műtrágya szállítása ne okoZzon torlódást, már most úgynevezett előszállításban kapják meg a termelőszövetkezetek az igényelt műtrágya mennyiségének egy részét. Ily módon a második félévi keretnek eddig már mintegy a 70 százaléka jutott rendeltetési helyére, a hátralevő mennyiséget pedig a fedezetigazolások beérkezésének sorrendjében kapják meg az igénylők. A Magyar Nemzeti Bank az ezzel kapcsolatos valamenynyi hitelkérelmet előreláthatólag július 15-ig elbírálja. Ismételten felhívjuk a termelőszövetkezetek figyelmét arra, hogy a szállítások elengedhetetlen feltétele a fedezet-igazolások -v>ntos megküldése az AGRÓKER-nek. Óriási földalatti tavak Örményországban Örményországban óriási' földalatti tavakat fedeztek fel. Az egyikben, az Ararátiban, 40 milliárd köbméter, egy másikban pedig 5 milliárd köbméter víz van. Az örmény Tudományos Akadémia javaslatot dolgozott ki a földalatti tavak és folyók öntözésre való széleskörű felhasználására. A fonákon Nemrégen, alig több mint egy hete történt. A Pálmában békésen szürcsölgettem a feketekávémat és a mellettem levő asztalnál te ültél kedves barátom, Bödör Péter egy másik hasonló korú fiatalember és egy féltucat sörösüveg társaságában. Nagy mesében voltatok. Egy emberről folyt közietek a szó és már az odahallgatózás első negyedórájában szilárdan hittem, hogy olyan rossz ember, mint amilyenről ti beszélgettetek, nincs e hazában. Bizonyára e sorok olvastán elcsodálkozol, vajon miért ártom bele magam, illetve a fülem mások beszélgetésébe, miért teszek olyat, ami a jóneveltség szerint nem ildomos. Tudom, hogy megjegyzéseimet csodálkozásod ellenére teszem, de teszem, mert kettőtök pletykájában, mint cseppben a tenger, csillant meg az a még mindig fellelhető rákfene, ami az embereket tudtukon kívül és éppen ezért kivédhetetlenül rágja, marja. Az ilyen presszó-asztaloknál elsuttogott ^ rágalmak. úgy terjednek, mint a gyógyíthatatlan ragály és sokan áldozatául esnek; az esetek többségében a terjesztők is. S bár ezeket az igazságokat a ti értelmes főtök is tudja, mégis valósággal kéjelegtetek az emberszapulásban. a tettetett dühtől, olykor az öklötök is görcsösen összerándult, s aztán mindennek a feloldásául, mint valami ízes, zsíros falatra nagyot hörpintettetek a poharat homályba vonó hideg sörből. A beszélgetés csendesen indult és percekig nem volt mire odafigyelnem, de aztán te, Bödör Péter hangosabban szóltál, mire én odakaptam nem is a szemem, hanem a fülem. És hogy teljesen magadra, illetve magatokra ismerjél, rövid idézetekkel szolgálok. — Nekem akarod bemutatni. Ismerem én még szilvafa korából, — szóltál, s aztán megindult a nagy zuhatag és úgy ömlött belőletek egyetlen emberre a tengernyi szenny, olyan rombolón, mint a tűzhányóból minden értéket maga alá temető láva. Egymást lovaltátok. — Képmutató és helyezkedő, hiszen lakást is azért kapott. — Hát mit gondolsz — mondtad te, Böuör Péter — a kitüntetést a két szép szeméért adták? Egy frászt, mert jól adminisztrálja magát, s mert mindennel egyetért. Na, jó ... Persze eredmény az van. De azért mi dolgozunk, ő meg csak a jelentéseket írja. És gusztustalanul folytatódott tovább a turkálás egy ember életében, aki erre — hiszen látatlanbán eldönthettem — teljesen méltatlán. Benned és a barátodban, mint a földeken a gyom, úgy virul a készség a főnökszidásra. De a barátod később még téged is túllihegett. Az arcáról lerítt, hogy ha tudná, arannyal venné a szennyet arra az emberre, aki már csak azért is egyre szimpatikusabb lett bennem, mert ti ketten a titkos pártütők percről percre növekvő megvetést váltottatok ki belőlem. De hadd minősítsem: mély megvetést! Miért? Vajon milyen alapon jelentette ki elv- és pletykabarátod, hogy a főnök fia is azért lett jeles tanuló, mert elintézte az osztályfőnöke ügyét. Hogyan juthat el egy vagy több ember odáig, hogy minden jónak — mert a jelestanulás annak számít — nyomban a fonákát keresi, és ha ilyet lát, akkor nem is tud csak arra a következtetésre jutni, hogy valahol titokban a kezek kezet mosnak. Még sokáig hadonásztatok egymást meggyőző hang- és taglejtéssel, bár erre semmi szükség nem volt. Inkább arra gyanakszom, hogy a bőbeszédűség és a széles gesztusok egyik oka az elfogyasztott sör nem mindennapos mennyisége volt. De minél bátrabbnak éreztétek magatokat, előttem annál gyávábbnak tűntetek és hovatovább apró szúvá törpültetek, olyanokká, akik egészséges testet rágcsálnak, hogy hamarabb korhadjon. A parányi, de nem veszélytelen ragadozók összeesküvése ez a becsület, ellen, az olyan emberek egyre szűkülő köre, akik úton-útfélen szapulják a világot és abban élik ki magukat, ha másnak rosszat tesznek. Mindig sokat gondolkodtam azon, miként lehet embereket úgy megismerni, hogy ne tévedjek, ne legyek igazságtalan, hogy a véleményem olyan pontosan találó legyen, mintha patikamérlegen mérték volna. Már-már azt hittem magamról, hogy kialakult bennem a megfelelő körültekintés a „káderezéshez”, de most őszintén , meg kell valljam: tévedtem. Tévedtem, mert rólad, Bödör Péter jó véleménnyel voltam, s ez az irántad való bizalmam a Pálma eszoreszszóban hajótörést szenvedett. S míg ezen az asztalra könyökölve e’gondolkodtam, percek múltán ez a történet és a Véleményem is teljesen betetőződött. Arra lettem figyelmes, hogy nAänilketten felugrotok széketekről és duettben mondjátok egy magának helyet kereső, mosolygós arcú, őszülő halántékú férfinek: — Jó napot kívánok igazgató elvtárs, tessék ... tessék az asztalunkhoz! — Köszönöm ... Köszönöm elvtársak — hárította el a meghívást az igazgató — várok valakit, és leült, egy szabad asztalhoz. De azért még derűsen és jóindulatot sugárzón odaszólt hozzátok: — Ebéd után jólesik a feketekávé... Ugye? Mire ti ketten ugyancsak duettben feleltetek: — Hát igen, valamivel el kell ütni az ebédidőt... Azt hiszem, Bödör Péter ehhez nem kell kommentár! — r — I
