Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-15 / 164. szám
'*£CS K£.^’ Világ proletárjai, egyesüljetek! XVH. ÉVFOLYAM, 164. SZÄM /lm 60 fillér 1963. JULIUS 15, VASÄRNAP A moszkvai leszerelési és béke-világkongresszus tÍ2©!í®§® a világ népeihez MOSZKVA. (TASZSZ) A leszerelési és béke-világkongreszszus különböző bizottságainak szombat délelőtti ülésein a küldöttek összegezték a leszerelés időszerű kérdéseivel kapcsolatban lezajlott vita eredményét és kidolgozták a kongresszus plenáris ülése elé terjesztendő javaslatokat. A leszerelés gazdasági következményeit vizsgáló bizottság Oskar Lange professzor, ismert lengyel tudós elnöklésével megvitatta a szerkesztő csoport által „A leszerelés gazdasági előnyei” címmel kidolgozott határozati tervezetet. A tervezet két részből áll. Az első rész azt taglalja, hogyan vezetne a leszerelés a népek életszínvonalának emelkedéséhez. A második rész a nemzetközi kereskedelem kérdéseivel foglalkozik. Beható vita után a bizottság elfogadta a tervezetet és megbízta Lange professzort, hogy terjessze azt a kongresszus plenáris ülése elé. A leszerelés és a nemzeti függetlenség problémájával foglalkozó bizottság részvevői szombati ülésükön megvitatták a marokkói küldöttség részéről a kérdésre vonatkozóan előterjesztett határozati javaslatot. A tervezet megállapítja, hogy az általános és teljes leszerelés hozzájárulna az államot politikai és gazdasági függetlenségének erősödéséhez. A külföldi katonai támaszpontok megszűntetése, az idegen csapatok kivonása külföldi területekről, lényegesen előmozdítaná a népek szabadságának és függetlenségének erősödését. Az általános és teljes leszerelés megfosztaná a gyarmatosítókat a népek leigázására szolgáló fegyverektől. A tervezet felszólítja a világ népeit, fokozzák harcukat az általános és teljes leszerelésért, az emberek boldogsága és a béke megszilárdítása érdekében. A leszerelés politikai és technikai problémáival foglalkozó bizottság munkacsoportja is kidolgozott egy határozati tervezetet, amely szintén a kongresszus szombat délutáni plenáris ülése elé került. A kongresszus szombati ülésén üzenetet küldött a világ népeihez. Az üzenet szövegét az alábbiakban közöljük. * MOSZKVA. (MTI) A világ minden tájáról gyűltünk össze Moszkvában. Különböző foglalkozású és különböző meggyőződésű emberek vagyunk. Egy héten át a legnagyobb nyíltsággal vitattuk meg azokat a kérdéseket, amelyek az emberiséget fenyegető atomháború veszélyéből erednek. Ez az őszinteség segített minket abban, hogy jobban megismerjük egymást és így meggyőződjünk arról, hogy lehetséges kiutat találni a ma minden országot és népet fenyegető helyzetből. A fegyverkezési verseny fokozza a nemzetek közötti feszültséget és bizalmatlanságot, a feszültség és a bizalmatlanság pedig előmozdítja a fegyverkezési hajszát. Bűvös kör jött létre. A fegyverek pusztító ereje mind félelmetesebbé válik, mégis olyan hangok hallatszanak, amelyek egy megelőző háború kirobbantását követelik. Mi azonban szilárdan hiszszük, hogy a leszerelés nemcsak parancsolóan szükséges, hanem lehetséges is. Ez ma már nem csupán az emberiség legjobb elméinek álma. A történelemben először gyakorlati feladattá vált, amivel mindanynyiunknak szembe kell néznünk. Mindenki számára kedvező lenne, ha a fegyverkezési hajsza terhét levehetnék az emberiség válláról. A leszerelés olyan tartalékforrásokat szabadítana fel, amelyekkel minden ország életszínvonalát emelni lehetne és olyan anyagi eszközöket takarítana meg, amelyek révén meg lehetne gyorsítani az eddig gazdaságilag kevéssé fejlett államok fejlődésének ütemét. A leszerelés magában foglalná a katonai támaszpontok felszámolását és a külföldi csapatok kivonását, így segítve a nemzeti függetlenségükért harcoló népeket. A leszerelés legyen általános és teljes, szigorú nemzetközi ellenőrzés alatt. Leszerelés nem lehetséges ellenőrzés nélkül, ellenőrzés nem lehetséges leszerelés nélkül. Alaposan tanulmányoztuk a leszerelés akadályait és tudjuk, hogy nehéz lesz elérni. Vannak, akik még a tárgyalásokat is ellenzik, egyesek vakságból és közömbösségből, mások egyéni érdekből vagy katonai becsvágyból. Mi azonban meg vagyunk győződve, hogy minden akadályt le lehet küzdeni. Minden leszerelési tervben ki lehet mutatni gyenge pontokat, de az a véleményünk, hogy jobb megegyezni egy mindenki számára elfogadható kompromisszumban, mint folytatni a fegyverkezési versenyt. A tapasztalat azt mutatja: veszélyes önámitás lenne azt hinni, hogy a leszerelés masától létrejöhet. A leszerelést nem lehet kizárólag a katonai szakértőkre és diplomatákra bízni, akik évről évre húzzákhalasztják a vitát. Csak minden ország népének erőfeszítése kényszerítheti az államférfiakat arra, hogy megoldásra jussanak. Az elszigetelt tiltakozások, ha számosak is, nem elegendők. Eljött az ideje annak, hogy hatalmas ellenállási mozgalom induljon a fegyverkezési verseny és minden háborús előkészület ellen. Az emberiség az elmúlt 11 év során nem sodródott nukleáris háborúba és ezt elsősorban a népek fáradhatatlan békeerőfeszítéseinek köszönheti. De nyíltan el kell ismernünk, hogy még mim#; sokan távol tartják magukat a fegyverkezési verseny elleni aktív harctól. Sokan még nem ébredtek a veszély tudatára, sokan még nem ismerik fel a fenyegetés teljes komolyságát és a béke megmentéséért rájuk háruló felelősséget. Ml azonban mindezeknek odakiáltjuk: „Ismerjétek fel korunk nagy veszélyét! Álljatok be azok közé, akik a leszerelésért és a békéért harcolnak!” Az idő nem vár. Lehetséges, hogy nemsokára egy tucatnyi ország fegyvertárában lesznek nukleáris fegyverek és ezek szállításának fejlődése lehetetlenné teszi az ellenőrzést. Szilárdan elleniünk minden kísérletet atombombákkal és hasonló szerkezetekkel, elsősorban azért, mert fenyegetik a jelen és jövő nemzedékek életét és egészségét; másodsorban pedig azért, mert a fegyverkezési hajsza ütemét fokozzák. Komoly felhívással fordulunk valamennyi atomhatalom kormányához. Felszólítjuk őket, hogy haladéktalanul állapodjanak meg a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetésében és kössenek egyezményt, amelyben mindörökre eltiltják az összes atombomba-kísérletet, ide értve a légköri, a föld alatti, a víz alatti és a világűrben folytatott kísérleteket. Ez lenne az első lépés minden nukleáris fegyver és azok szállítóeszközeinek teljes betiltása és megsemmisítése felé. Legfőbb és legsürgősebb feladatunk az, hogy a kormányok megkössék a szigorú nemzetközi ellenőrzés alatt álló általános és teljes leszerelésre vonatkozó egyezményt. Ezért követeljük, hogy az ügynek megfelelő és gyakorlati módon tárgyaljanak minden előterjesztett tervről, hogy így lehetővé váljék az egyezmény gyors megkötése. A közvélemény nyomására, valamint az el nem kötelezett országok akciói következtében a fő tárgyaló felek álláspontja a leszerelés elveit illetően bizonyos mértékben közelebb került egymáshoz; a komoly vélemény-különbségek azonban még mindig helybentopogást eredményeznek. Csak ha a népek fokozzák nyomásukat, csak úgy lehet az egyezmény megkötését biztosítani. A béke híveinek nemes feladata, hogy példát mutassanak a jobb megértés megteremtésével és a bizalmatlanság eloszlatásával. Ügy hisszük; kongreszszusunk jelentősen hozzájárult e feladat megvalósításához. Meg kell találnunk az utakat és módokat, amelyek minden országot és szervezetet képessé tesznek arra, hogy foWtassák azt, ami itt elkezdődött. Mindenféle passzivitás árt a béke ügyének. Rajtunk múlik, hogy felvirradjon a nap. amikor az emberiség megszabadul a nukleáris halál rémétől. Mi a békét akarjuk és sokan vagyunk. Ha mindannyian cselekszünk és ha mindannyian barátságban együtt cselekszünk, megnyitjuk az utat közös célunk, a maradandó béke felé. Moszkva, 1982. július 14. Nagy Józsefné kislányként került a Kecskeméti Cipőgyárba. Hathónapi tanulóidő után szárnyaira bocsátották. Most fejtűzőnőként 100 százalékot teljesít és az engedélyezett hibahatár alatt dolgozik. Napi teljesítménye 180 pár. A gyárban folyó szakmai tanfolyamot jeles eredménnyel végezte, s megkapta a régen óhajtott szakmunkás-bizonyítványt. (Pásztor Zoltán felvétele) Mibe kerül? Minden évben jobban élünk, többet vásárolunk. De amikor a családi költségvetés készül, gond is akad. Megesik, hogy nem „stimmel” a végeredmény. Valamire nem futja a bevétek Ilyenkor kezdődik a tallózás: Mibe kerül ez vagy az? És már a lényegnél vagyunk. Ha ezer forinttal olcsóbb lenne az a TV- készülék, már most megvehetnénk. A pénz ugyan megvolna rá, de akkor le kell mondani a nyaralásról. Máshol a hűtőszekrényről, új bútorról, motorkerékpárról vagy más régi vágy teljesüléséről folyik ilyen vita-Variációk ezek egy témára. Sok esetben mégis az a végük, hogy egy tételt, ha átmenetileg is, de ki kell húzni a család beruházási programjából. Pedig állítjuk, lehetne ez másként is, ha a számvetést, hogy melyik áru mibe kerül, először a gyárban végezné minden család, s aztán szorgalmával, leleményességével felelne egy másik kérdésre is: Lehetne olcsóbb egy kicsit? Iparvállalataink megyei számvetése is ezt igényli, hiszen eredményeink ellenére bőven akad tennivaló, hogy gyártmányaink költségeit csökkentsük, több iparcikket olcsóbb áron adjunk a kereskedelemnek. A vállalati gazdálkodás kérdéseit ezért időszerű reflektorfénybe állítani. Üzemeink munkájával kapcsolatban ma a legfőbb követelmény, hogy a lakosság és a külkereskedelem egyre növekvő igényeit korszerű technológiával, jó minőségben és a lehető legkisebb anyagi ráfordítással elégítsük ki. Nem áltathatjuk magunkat, hogy e tekintetben minden rendben van. Igaz, a termelékenység növelésében számottevő eredmények születtek. Az állami ipar vállalatai valóra váltották a VII. pártkongresszus ez irányú határozatát. A többlettermelés kétharmad része, sok üzemben pedig ennél is magasabb arány, a termelékenység tervszerű emeléséből adódott- Nagy szerepe volt ebben a normarendezésnek. ami a teljesítményszintek reális alakulása mellett, elsősorban azért jelentős, mert kedvező hatással volt a műszaki normák szélesebbkörű alkalmazására. Ez pedig köztudott, hogy a termelékenység növelésének legfőbb módszere. Elismerjük, hogy mindez jelentősen csökkentette a termékek előállítási költségeit. Vitázunk azonban az olyan nézetet vallókkal, akik szerint a normarendezéssel kimerült a termelékenység emelésének fő tartaléka, így jelentős előrelépést az áruk olcsóbb termelésében már csak beruházással, korszerű gépek vásárlásával lehet elérni. Az élet igazolja, milyen hamisan csengenek ezek az érvek, mennyire a szűklátókörűség sugallja őket. A munkanormáknak a valósághoz történt igazítása ugyanis csak része annak a törekvésnek, hogy olcsóbb árut adjon az ipar a kereskedelemnek. A feladat döntő részét viszont ezután kell végrehajtani. Mivel minden dolgozó egyben vásárló is, nem érdektelen bővebben szólni a vállalati gazdálkodás, ezen. belül is elsősorban az anyagköltségek alakulásáról, hiszen döntően rajtuk múlik: Mibe kerül holnap az az áru, ami ma még drága. Kétségtelenül szép eredmény, hogy a munkaverseny, a megfontoltabb bérgazdálkodás és a termelékenység emelése tavaly 36 millióval növelte az állami ipar nyereségét, s a normarendezés ellenére emelkedett a dolgozók átlagkeresete- Az viszont figyelmeztető, hogy ugyanezen idő alatt az anyagköltségek hányada 2,4 százalékkal, a nyereség összegénél is nagyobb mértékben emelkedett. A nehézipar üzemeiben 2,1 százalékkal, a könnyűipari vállalatoknál 1 5 százalékkal, élelmiszeripari lírainkban pedig 3,8 százalékkal több anyagot használtak fel a tervezettnél. Ugyanakkor a tanácsi iparban, ahol egyébként is magas az anyaghányad, 1960- hoz viszonyítva 1,2 százalékos az emelkedés. Így megyénk iparában az anyagköltségek alakulása meghaladja a termelési költségek 68 százalékát. Nyilvánvaló tehát, hogy az olcsóbb termelés érdekében legtöbbet itt tehetünk, hiszen gyártmányainknál minden egyes százalék anyagcsökkentés, több mint 15 millió forint értéket képvisel. Ahhoz azonban, hogy az anyagtakarékosság területén (Folytatás a 2. oldalon.)
