Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-12 / 161. szám

1 oldal 1962. július 12, csütörtök FELELŐSEK VAGYUNK ÉRTÜK i Néhány nappal ezelőtt hasz­nos értekezlet zajlott le Kecs­keméten. a városi tanács mű­velődési osztályán. A művelő­dési szervek és a városi KISZ- bizottság képviselőin kívül el­jöttek a nagyobb üzemek, gyá­rak kultúrfelelősei, KlSZ-titká­­rai is, hogy megvitassák az ifjúság kulturális helyzetét és javaslatot tegyenek a legsürge­tőbb feladatok elvégzésére. Mire fordítják a kultúrális alapot? Heltai Nándor városi népmű­velési felügyelő elsőnek mind­járt azzal a szomorú ténnyel foglalkozott, hogy Kecskemé­ten, ahol 14—15 ezer fiatal él, mindössze 500 négyzetméter a kulturális célokra használt he­lyiségek alapterülete, összeha­sonlítva az ország többi vá­rosával — Sopronban 5400, Ba­ján 1900 négyzetméter ez a te­rület — nyilvánvaló, hogy sür­gős változtatásra — legalább egy ifjúsági ház építésére — lenne szükség. Gátolja a kulturális nevelő­munka széleskörű kibontakozá­sát az is. hogy a legtöbb üzem­ben jóléti és sport célokra Dr. Kovács Lajos: SZERELEM, HÁZASSÁG, GYERMEK A családalapítással foglalkozó mű­vében az orvos — álszenteskedés nélkül — tárgyalja mindazokat a kérdéseket, amelyekre a fiatalok választ várnak. Kis kézikönyv ez a munka, amely híven kalauzol a házasság, a szexuá­lis problémák, a családi élet terü­letén. ■ Biológiai vonatkozásokon túl, er­kölcsi és lélektani téyezökról, a leghétköznapibb praktikus dolgok­ról Is hasznos Ismereteket nyújt a sok szemléltető ábrával illusztrált ízléses mű. TÖVIS Fülöp János új kötete Fiatal, József Attila-díjas írónk kisregényét és több el­beszélését tartalmazza ez a kö­tet. Történeteinek hősei mun­kások. A kötetben szereplő va­lamennyi írásának középpontjá­ban a mai élet jelenségei, prob­lémái állanak. Kisregényében Botond — a címadó írás hőse —, a fiatal kovács, első sze­mélyben mondja el eddig élete és első igazi szerelme történe­tét. A kötet talán legszebb írá­sa a Két özvegy. Anya és lá­nya — az ellenforradalom alatt mártírhalált halt két kommu­nista özvegye — életét, _ a porbasújtó tragédiát és az újra magukra találás útját mutatja be szinte lírai hangulatú ké­pekben. Többi írása is termé­szetes hangú, emberi, akár a szélhámos „szépasszony” (Feje­delmi nő) humoros csattanójú történetét, akár a börtönből most szabadult nehéz termé­szetű fiatal munkás új életé­nek indulását (Napsütés) eleve­níti meg. A kötet címadó no­vellája a Tövis, valamint a Bútor című is megkapó alko­tás. Dr. völgye»! Ferenc: ORVOSI HIPNÓZIS X p Pavlov és a Hipnotizmus. A Psychés Befolyásolhatóság Tech nikája. Tömör történeti visszapillantás után gyakorlati útmutatást nyújt a könyv bizonyos Ideg-lélektani és Idegpszichés gyógymódokhoz. Nem esupán az orvosok, de a lelki élet problémái iránt érdeklődő olvasó is sok tanulságot meríthet e kötet­ből. A könyv nagy tapasztalati anya­got, gazdag nemzetközi szakirodal­mat foglal magában. I. P. Paylov akadémikusnak e tárgykörrel kap­csolatos eredményeire támaszkodva megjelöli az utakat és módokat, amelyek segítségével a jövő gyó­gyászata eredményesebben gyógy­kezelheti a napjainkban- oly sokat hangoztatott ideg-lelkikedély stb. bántál makat, s azoknak „testi-szer­vi!! következményeit. használják fel a kulturális alap nagy részét. Több esetben elő­fordult, hogy ahol nem sajnál­tak 50—60 ezer forintot sport­egyleti kiadásokra, hal- és pa­cal-vacsorákra költeni — ter­mészetesen a kulturális alap terhére —, ott valóban kultu­rális célra csupán 4—5 ezer fo­rint jutott. A jelenlevők mindannyian megegyeztek abban, hogy a jö­vőben a párt-, szakszervezeti és KISZ-vezetőségeknek na­gyobb gondot kell fordítaniuk a kulturális alap helyes és jo­gos felhasználásának ellenőr­zésére. Magától semmi sem megy A kultúrfelelősök arra hívták fel a figyelmet, hogy az üze­mek vezetői nem mindig segí­tik a fejlődni, művelődni vágyó fiatal dolgozókat, sőt néhol fe­leslegesnek is tartják munká­jukat. Arra hivatkoznak — töb­bek között a Cioőgvárban is —, hogv akinek hivatása a tánc, zenélés, művészkedés, az csinál­ja, a többiek pedig ne kon­tárkodásnak más mesterségébe. Arra, hogy a csoportok, szak­körök. ifjúsági klubok célja nem a nyilvános szereplés és a hivatásos művészekkel való ver­senyzés, hanem a szabad idő tartalmas eltöltése, a fiatalok műveltségének növelése — nem gondolnak. Persze nem mindig az özem­ben van a hiba. Sok helyen elég kényelmesek fiataljaink ahhoz, hogv kiharcolják a tá­mogatást. És itt a KlSZ-szer­­vezetre hárulna a legnagyobb feladat: — Elkövetni mindent, az érdeklődés felkeltése, a szervezett kultúráiét kialakítása érdekében. Magától semmi nem megy, dolgozni, küzdeni kell érte. A példák azt bizonyítják, hogy ahol a lelkesedés és az akarat nem hiányzik, ott meg­születnek az eredmények is. Például a Faipari Vállalatnál most alakul az énekkar, a Parkettagyár szellemi totó já­tékai nagyon népszerűek és a Lakatosipari Vállalat színját­szói, táncosai minden kedvez­ményt megkapnak, ami a pró­bákhoz, szereplésekhez szüksé­ges. 4 tervekből — valóság legyen — Túlzás lenne az is — mondotta Szvorényi János, a városi KISZ-bizottság titkára —. ha minden üzemben mű­ködne művészeti csoport Cé­lunk az, hogy csak a nagyobb üzemekben alakuljanak, ott, ahol erre reális lehetőségük van, s inkább legyen minden művészeti ágból egy életerős, központi együttes. Az ifjúság kulturális életé­nek mielőbbi fellendítése ér­dekében egymás után hangzot­tak el a jobbnál jobb javasla­tok. Legyen ének- és zenekar a Hírős együttes mellett — han­goztatták többen. Bővíteni kel­lene a modern táncklubot, biz­tosan akadna a gyárakból szá­mos jelentkező. Elhatározták, hogy több — a fiatalok figyel­mét lekötő — rendezvényt tar­tanak: kirándulásokat — eset­leg a tv mintájára — „Ki mit tud?” vetlékedőket, ankétokat, tárlatokat, irodalmi fejtörőket, találkozókat írókkal, festőkkel, művészekkel. Őszre kívül-belül rendbehoz­zák az SZMT Szilády Károly utcai klubját, amely egyesül a Városi Művelődési Házzal. Egy­előre itt jöhetnének össze a város fiataljai. Színes, ötletes műsorok összeállítását, élénk klubéletet, színvonalas művé­szeti munka megteremtését a jelenlevők vállalták. — Felelősek vagyunk a fia­talokért — mondotta Szvorényi János —, többet kell törődnünk azzal: hogyan szórakoznak, mi­vel töltik el az idejüket munka után. Ehhez azonban a város vezetőinek, a művelődési és tömegszervek, valamint az üze­meknek összefogása, megértő segítőkészsége szükséges. Remélhetőleg nem lesz aka­dálya annak, hogy a sokat ígérő tervek, ígéretek valóra váljanak. Mert csak akkor mondhatjuk el, hogy ez az ér­tekezlet nem volt eredmény­telen. V. Zs. Fordította t Sárközi Gyula 7. Néhány órát töltöttünk az obszervatórium egy méter át­mérőjű ablakában. A csillagvi­lág hatalmas, lenyűgöző hatás­sal volt az emberre. Olyan messze voltunk már. hogy a Föld és a Hold körülbelül egy­formának látszott. Két hatal­mas golyó, az egyik sárga, a másik halványkék. Az űrhajó útvonalától kissé balra lebegtek az űrben. Azt hiszem, hogy csak most, amikor a messze-távolban levő szülőbolygómat néztem, éreztem először szomorúságot elválá­sunk miatt. Eszembe jutottak barátaim, munkatársaim, akik­től a start előtti éjszakán bú­csúztam el. Utitársaimra pil­lantottam. Kámov és Pajcsadze nyugodt volt, mint mindig. Be­­lopolszkij ráncokkal barázdált arcán szomorúság tükröződött. Ügy tűnt, hogy szemében könny csillog. Akaratlanul együttéreztem vele és megszo­rítottam kezét. Viszonozta szo­rításomat, de nem fordult fe­lém. Körülbelül egy órán át teljes némaság honolt az űrhajón. Mindnyájan a távoli Földet néztük. Korongján nem tud­tam jóformán semmiféle rész­letet megfigyelni, s egyáltalán nem hasonlított az iskolai földgömbre. Csupán Ausztrália körvonalait láttam jól rajta. Ázsia már halványan bonta­kozott ki a hófehér párán ke­resztül. Míg az ablaknál áll­tunk, a Föld és a Hold állan­dóan ugyanazon a helyen tar­tózkodott. Mintha űrhajónk nem távolodott volna el tőlük. — Ez csak úgy tűnik magá­nak — mondta Kámov, ami­kor felhívtam figyelmét erre a körülményre. — A távolság ál­landóan másodpercenként 60 kilométerrel növekszik. Megint csak hosszas hallga­tás vert tanyát az űrhajón. Be­­lopolszkij törte meg, a legvá­ratlanabb módon. Hirtelen órá­jára nézett: — Mennyi időt pocsékoltunk el! — mondta. —- Meg kell kez­deni a megfigyeléseket. Pajcsadze őszinte csodálko­zással nézett rá: —- Maga képes most tudo­mányos munkával foglalkozni? — kérdezte. Belopolszkij vállatvont és ügyetlenül kapaszkodva a szí­jakba, a teleszkóphoz indult. Kámov ajka körül észrevehető mosoly bújkált. — Én nem tudok dolgozni — mondta Pajcsadze. — Addig né­zem a Földet, míg közel van. Kámov, Pajcsadze és jóma­gam nem távoztunk el az ab­laktól. így telt el két óra. Be­lopolszkij viszont ez alatt egy pillanatra sem hagyta el a te­Tá ielőadáson Alkony simogatja az esős napok után frissen lélegző ve­téseket. Madarasra robog ve­lünk a színház új Ikarusza. Az Édes fiaim tájelőadásának mű­vészeit viszi a kedves határ­­menti községbe. A vidéki művelődési életnek is vannak barométerei. Egyik ilyen a falusi színházi este. Pontosan regisztrálni tudja azo­kat a változásokat, amelyek végbemennek egy-egy község­ben a kulturális igényekben. Ezért tartok magam is Mada­rasra színész ismerőseimmel, barátaimmal. Baján még a színházi világ hírei, pletykák és új szerződé­sek mendemondái töltik meg az autóbuszt. Ahogy azonban elhagyjuk a várost, vele elma­radnak ezek is. Mutogatom a csávolyi termelőszövetkezet ma­jorjait, a szentiváni szélmal­mot, a tataházi nevezetessége­ket, Bácsalmáson pedig az új ruhaüzemet. Beszéd kerekedik a szövetkezetek erejéről, mun­kájáról. Vitatjuk az olasz bú­zát, s úgy tárgyalunk a me­zőgazdaság gépeiről, vetésfor­góról, vegyszeres gyomirtásról, mint megannyi agronómus vagy tsz-elnök. Madarason aztán min­denkit lenyűgöz a közel három­millió forinttal épült gyönyörű művelődési otthon. A festői parkban rózsák nyílnak a név­adó Petőfi-szobor körül. Min­den kívánalmat kiálló színház­terem, klubszobák, öltözők és táncterem alkotják a kis kul­­túr-kombinátot. Várócsarnoka és eszpresszója, mintha csak Pestről szakadt volna ide. Már­ványtábla hirdeti, hogy a köz­ség lakói több százezer forintot érő társadalmi munkát adtak az építkezéshez. Este van. Az emberek ilyen­kor utolsókat tesznek-vesznek a ház körül, tisztálkodnak. Még­is, amikor szétnyílik a bár­sonyfüggöny, elég népes a né­zőtér. Termelőszövetkezeti pa­rasztok, falusi értelmiségiek, iparosok, fiatalok és öregek ül­nek ünneplőbe öltözötten a széksorokban. Ahogy arcába nézek a pub­likumnak, tágranyílt szemek, érdeklődő tekintetek, mosolyok és könnyek tükrözik a színpa­don folyó játékot. Az első fel­vonás alatt még bóbiskolt mö­göttem egy munkában megfá­radt, java korabeli férfi, most, a második felvonást szinte együtt éli színészeinkkel. Kate Keller nagy jelenete után fel­zúg a nyíltszíni taps, Göndör Klára kiváló színészi képessé­geit honorálja. Simon György alakítását is taps jutalmazza röviddel utána. A felvonás vé­gén vastaps közepette hajolnak meg a függöny előtt Demeter Hedvig, Zilahv Hédi, Seregi László és a többiek. Szünetben a nézőkkel be­szélgetek. A két világháborút megjárt Kiss Feri bátyámnak az tetszik, hogy a darab a „há­ború ellen van”. Juhász Pál fiatal asztalosnak az a becsü­letes játék tetszik, amely nem nézi „mucsainak a madarasia­­kat”. Rossz tapasztalataik van­nak. különösen a pesti „hak­nizó” színészekről. — Egészen más így, életkö­zeiből a dráma — mondja a község KISZ-titkára. A televí­zió képernyőjéről is látta az előadást. Most mégis jobban tet­szik. Egy csoport a soron kö­vetkező madarasi előadásról, a Bánk bánról beszél. Egy másik gyülekezet jókedvűen szavaz. A nők Göndör Klárára, a férfiak Simon Györgyre és Seregire, a fiatalok Zilahy Hédire. Sajnos, a művelődési otthon igazgatója félrehúzódott — pedig sok okos dolgot hallhatott volna. A Miller-dráma harmadik fel­vonása után a szereplőket két­szer is függöny elé hívta a ke­vés számú, de nagyon lelkes és hálás közönség. Hazafelé arról beszélgetünk, hogy Madarason ma még csak százan ültek be a nézőtérre. Vaskúton másfélszáz csak a bérletesek száma. Bács­almáson majdnem nyolcezer fo­rintos volt a kassza, s nem ritka a község, ahol az ope­rett elé kerül a dráma. A barométer nem áH esőre, derűs, békés — és igé­nyes holnapokat jósol a Baja környéki falvakban, községek­ben. Felvidéki István leszkópot, amely a Földdel el­lenkező irányba volt fordítva. ÜTŐN Földi számítás szerint: szep­tember 10. 120 óra múlva elérjük a Ve­­nust. A hosszú út első szakasza a végéhez közeledik. A Venus most köztünk és a Nap között tartózkodik és megvilágítatlan oldalát fordítja felénk. Ezért látjuk a napkorong hátterén, s mindkét csillagászunk állan­dóan figyeli. Az összes felhasznált filme­met és negatívomat előhívtam és leellenőriztem. Hisz nem tudom őket még egyszer meg­ismételni. Pajcsadze segített ki­tölteni a számlapokat, amelye­ket minden felvételhez csatolok. Nagy elfoglaltsága ellenére min­dig talált időt arra, hogy se­gítsen nekem. De Belopolszkij sem maradt el tőle a munká­ban. A csillagászati feladato­kon kívül Kámowal együtt el­végzi az űrhajó útjának és mindennapi tartózkodási helyé­nek bonyolult kiszámítását. Jól lehet még a Földön előre el­készítették a számításokat az egész útra vonatkozóan, Ká­mov mégis szükségesnek tart­ja, hogy mindennap „meghatá­rozzuk helyzetünket”. Az ered­ményeket összehasonlítják egy­mással, s még nem fordult elő, hogy különböztek volna. Űr­hajónk 24 óra alatt több mint 2 millió kilométert tesz meg a végtelen űrben, s érthető, hogy a legcsekélyebb tévedés mesz­­szire eltérítene bennünket at­tól az apró ponttól, amilyen­nek ebben az űrben a Venus, a „Föld nővére” látszik. Kámov tehát minden 24 órában ellen­őrzi az űrhajó röptét, mindig ugyanabban az időpontban, s megállapítja tartózkodási he­lyünket az űrben. Kétszer be­kapcsolta az egyik motort Azokban a percekben kipihen­tük súlytalanságunkat mert na­gyon csekély nehézkedési erő keletkezett az űrhajón. A felvételek készítésén kfvffl szolgálatot is kell tartanom a vezérlőpultnál. Feladatom egy­szerű: nem szabad megenged­ni, hogy az űrhajó bármely ol­dala átforrósodjon, meg kell forgatni hossztengelye körül, hogy a napsugarak egyenlete­sen melegítsék testének egész felszínét. A napos köteles előre jelezni a forgást, hogy az ne akadályozza a teleszkópok mun­káját. Azután ellenőrizni kell a le­vegő összetételét: eltávolítani belőle a szénsavgázt és helyét oxigénnel pótolni. Mindez úgy történik, hogy lenyomom a megfelelő gombokat a vezérlő­pulton. Az ellenőrzést műsze­rek végzik, amelyek azonnal reagálnak mindennemű válto­zásra, ami az űrhajóval, vagy belsejében történik. A szórako­zottságot kiküszöbölték. Ha túlságosan átforrósodik a külső fal, az űrhajót forgató korong automatikusan működésbe lép és 180 fokos fordulattal után kikapcsolódik. Ha a napos el­felejti elzárni az oxigénadago­lót, a csap önmaga elzáródik, amint a levegőkoncentráció el­éri a normát. S ez így van min­dennel. Nagyszerű űrhajónk teljesen automatizált. Az ára­mot nagyméretű, hordozható akkumulátorok termelik. Tölté­sük elegendő az űrhajó belső szükségleteire az egész 7 és fél hónapos repülőút alatt. (Folytatjuk^

Next

/
Oldalképek
Tartalom