Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-31 / 177. szám

Józseffel ellenőrzik a Gördülő Csapágygyárban az ablaktokok minőségét. A gyógyüdülő orvosi rendelőjének ablakait szereli T.llas József, Szekér János és Börönte Pál. lom: ha jól beosztom a kikülde­tést, akkor a teljes fizetés meg­marad nektek. — Egyébként ezt a munkakört már megszoktam, hiszen 12 éve járom az orszá­got. Ezt vallja Kelemen Józsi bá­csi is, aki már túl van a hato­dik x-en, de a munkában fel­veszi a versenyt bármelyik ügyeskezű fiatallal Ezután meleg baráti kézszorí­­tési következik, majd pár perc núlva indulunk Tiszapalko­­ryára. Útközben szóbakerül, hogy a vállalat 80 megrendelővel áll üz­leti kapcsolatban. Ezek közül az ország 19 megyéjének építőipari vállalatai .rendszeresen felke; Huszank Janos, Szőke Gyula és Somogyi Pál az utolsó simításokat végzik az egyik épületrészen. vállalat tulajdonképpen múlt évi elmaradt munkáit fejezi be. Da­rupályát és a hozzá való kezelő­járdát szereli. — Ha a síneket megkapjuk, egy hónap alatt befejezzük itt a munkát — mondja határozot­tan a csoportvezető. — Már útban vannak — vála­szol Kovács Dezső főmérnök. Dezső, miközben jegyzetfüzeté be írja a soron követekző ute sítást. Végezetül Vépi József brigác vezető kérésére válaszol: Me( adom a kért ötven filléres órí béremelést... Aztán felém few dúlva csak ennyit mond: Szí rény, szorgalmas ember, magé: demli... • l^stébe hajlik az idő, mikorra visszaindulunk. Hosszt fárasztó út áll előttünk. Van idő összegezni a hallottak: és látottakat. A sok dicsérő szó mellett jutott a bírálatból i Mégis minden túlzás nélkül állíthatjuk: a meglátogatott küls szerelők jó munkájukkal Kelet-Ma gyarországon épülő nagy W tesítményeken öregbítették a megye munkásainak jó hírét. Veneez Károly és Pásztor Zoltán riportja Országjárásra visszük kedves olvasóinkat, melynek során bemutatjuk, hogy a Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalat külső szevplői miként segítik országunk gyarapodását, milyen módon szereznek dicsőséget az ország különböző városaiban, Bács-Kiskinn, megyének. Utazásiunk iránya Kelet-Magyarország, annak jelentősebb városai. Űtíknlauzunk Kovács Dezső• a vállalat főmérnöke és Riedl János főkönyvelő. Gépkocsink 100 kilométeres sebességgel röpített bennünket célunk felé. Pest és Szol­nok megyén átha­ladva, érintve Hor­­tobágyot, érkeztünk meg Hajdúszobosz­lóra, a SZDT most épülő gyógyüdülőjé­be-Helyet foglaltunk az építésvezetőség irodájában. A be­szélgetés közben megkérdeztem: elé­gedett-e a vállalat munkájával? — A szerelés jól hajad. Huszárik Já­nos brigádja példá­san dolgozik — vá­laszolt Andrejkovics István építészmér­nök. Huszárik János 12 éve járja az orszá­got. Minden jelen­tősebb építkezésen megfordult. Debre­cenből jött ide. El­mondja, hogy ez a munka egy évig is eltart. A szükséges gépeket megkapták, tartják magukat az ütemterv­hez. — Munkaterület van, segítség­re volna szükségünk — avat­kozik a beszélgetésbe Szőke Gyula. — Debrecenben a napokban befejeződnek az ott folyó mun­kálatok. Utána ide irányítjuk a munkásolatt — mondja Kovács Dezső főmérnök. — Szükség is van rá — álla­pítja meg az építésvezető, majd a főmérnökhöz fordulva folytat­ja: — A szerkezeteket késve t . És milyen az ellátás? — kérde­zem. — Általában hideget eszünk — hangzik az egyöntetű válasz. — Sokba kerül az üzemi kony­hán való ellátás, ugyanis az épí­tőktől mi nem kapunk kezdvez­­ményt. — Eizony, jól be kell osztani a napi 15 forintos kiküldetési dí­jat — zárja le ezt a témát a csoportvezető. Még néhány sző, aztán jóleső érzéssel és sok elismeréssel a tarsolyunkban indulunk tovább Debrecenbe. Itt a Gördülő Csap­ágy gyárban időzünk. Kiss Ferenc művezető elmond­ja, hogy a lakatosmunkákat a hét végére befejezik. Ezután Cs. Kovács Barnabás és Kelemen Józsi bácsi, mint külső szerelők Hajdúszoboszlóra a gyógyüdülő­höz mennek át. A beszélgetés során megkérdezem tőlük, hogy érzik magukat távol az ottho­nuktól? — A feleségem gyakran han­goztatja:> hogy keveset vagyok otthon. Ilyenkor azzal vigaszta­Andrejkovícs István építészmérnök (közé­pen), Kovács Dezső főmérnökkel (jobbol­dalt) és Riedl János főkönyvelővel a gyárt­mányokkal kapcsolatos észrevételeit beszéli meg. Kiss Ferenc művezető, Cs. Ko­vács Barnabással és Kelemen tesik ki vár s" kai a termelésben máról holnapra ug­rásszerűen megnc­­vékedett gyárat. A partnerek között ta­láljuk még az or­szág gazdasági éle­tében döntő szere­pet játszó építkezé­sek vezetőit is. Az érdekeltek egy negyedévben hat­száz féle gyártmány közül válogathat­nak. Ki is használ­ják a lehetőséget. Van aki egy-egy építkezéshez nyolc­van fajta nyílászáró szerkezetet kér a vállalattól, különfé­le méretekben. A harmadik negyed­évben előrelátható­lag újabb négyszáz féle méretben ren­delnek nyílászáró­kat. — Ennek megfe­lelően termelésünk jó részét az egyedi gyártmányok alkot­ják — hangsúlyozza a főmérnök. A mel­lettem ülő főköny­velő pedig a szá­mok sokaságával erősíti meg a fő­mérnök szavait. Ilyen körülmények között is jól állja a sarat a gyár kollek­tívája. A kongresz­­szusi verseny során hat hónap alatt kö­zel ötmillióval több gyártmányt szállí­tottak az ipari, me­zőgazdasági létesít­ményekhez és a je­lentősebb gyárak re­konstrukciójához, mint amennyit ter­vük előír. Ahogy közelebb érünk a folyó part­jához, szokatlan kép bontakozik ki a tá­volból: füstölgő gyárkémények mel­lett. állványerdők ölelik körül az ég felé nyújtózkodó épületeket. — Azt mondják, tíz év múlva olyan lesz ez a város, mint Dunaúj­város. A jegyzetfüzetembe újabb adtok kerülnek; Vépi József és brigádjának tagjait nem kell no­szogatni a munkára, mindegyi­kük tudja feladatát Ez a véle­ménye Tárnics Lajos építészmér­nöknek, aki elmondja, hogy a Készül a darupálya a Tiszapalkonyaí Ve­­gyikombinát A/5-ös üzemrészében. A ké­pen Abonyi Jenő villanyhegesztő, Király János, Gyarmati János és Gréczi Miklós. kapjuk, ami pedig vasúton jön, az majdnem használhatatlan... — Tudunk róla. A határidő­ket felajánlásunkhoz híven be­tartjuk, a vasszerkezeteket pe­dig tehergépkocsi hozzá. Az ezt követő baráti kézfogás pecsét az egyességre. Nem sokkal később meghitt beszélgetésbe kezdünk a brigád­tagokkal. Elmondják, hogy reg­gel hattól, este hatig dolgoznak. Utána a szálláson televízióznak, rádióznak, olvasnak, esetenként moziba mennek, vagy sétálnak. — Csak megérkezzenek veszi vissza a szót az építésve­zető. A főmérnök megütközve néz rá. Szóra nyílik a szája, de Tárnics Lajos megelőzi: — A vasúton érkező szállít­mányoknak csak egy része ér­kezik meg. — Holnap azonnal intézkedem — mondja határozottan Kovács

Next

/
Oldalképek
Tartalom