Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-01 / 152. szám
1962. július 1, vasárnap 3. oldal A gabonatcngep hajósai Talán elcsépelt és bizonyára már évszázados hasonlat, de jobbat, szemléletesebbet még nem hallottam, hogy olyan aratás évadján a határ, mint a tenger. Amott, a kiskunfélegyházi Dózsa Termelőszövetkezet olasz búzájának rozsdaszín táblái a Vörös-tengert idézik, a kasza alá érett őszi árpa aranyba játszó színfoltja pedig úgy fest, mint mesebeli, üveghegyeken túli szőke óceán... S az óceánon hajó siklik, messziről látni serényen forgó propellerét. Intünk a „kapitánynak”, mert szót szeretnénk vele érteni. A „hajó” a „part” szélén megáll. S ekkor a fantázia, a játszi hasonlatok világából a dolgos valóság talajára lépünk mi is. A termelőszövetkezet az elsők közt kezdte meg megyénkben az aratást. Háromszáz holdas ősziárpa-tábláján csütörtök óta kerepel a közös gazdaság saját, csehszlovák gyártmányú kévekötő-aratógépe, pénteken pedig már a gépállomás két ugyanilyen típusú gépe is munkába állt a nagy kiterjedésű határ más részein. Lajos Imre traktorvezető és id. Fábián János, az aratógép kezelője a lassan aláereszkedő alkonyatban egy cigarettaszünetnyi időre megpihen. — Tízórás nyújtott műszakban dolgozunk — mondja a traktorvezető. — Ez alatt átlag 15 hold levágása a teljesítményünk. Harmattól-harmatig dolgozunk; időnként apró szüneteket tartunk — a szánkba képzeljük a Kossuth-ot —, aztán újult erővel fogunk a munkához. Délben félóra az ebédszünet. János bátyám itt lakik a közelben, ő hazaszalad ebédelni, én meg a „paripám” mellett falatozom. Jó érett sajtot hoztam magammal máma, hagymával. A műszak végeztével, vacsorára aztán „vastagabb” a koszt. — Elvtárs, biztosan sokfelé jár a megyében: másfelé van-e ilyen jó árpa? — kérdi Fábián János bácsi, olajos, porlepte markában dajkálgatva a kalász acélos szemeit. Meg kell állapítanom: szép a termésük. A mostoha tavasz után nem számítottak ilyenre. A táblában, amelyen most dolgoznak, úgy „szemre” 13—14 mázsa „benne van” holdanként. S a 300 hold átlagtermése mintegy tíz és fél mázsának ígérkezik. — Hogy vannak megelégedve az új géppel? — Eddig kifogástalanul működik, s reméljük, ezután sem lesz vele semmi baj. Mindketten értünk a gépekhez — mondja János bácsi. — Én tíz éve bíbelődöm velük, hat évig a gépállomáson dolgoztam. Szükség esetén felváltom Imrét, s ha netán géphiba fordulna elő, egy-kettőre „megreparáljuk”. Imre jó szakember, két éve tsztraktoros. Egyik alapító tagja a Dózsának; 1949 óta dolgozik a közösben. — Nem fárasztó egész napon át a gép nyergében...? — kérdezzük Lajos Imrét. — Csak annak, akinek nem kenyere a gép. Tegnap egy idős bácsit ráültettem. Alig várta, hogy leszállhasson, s szentül fogadkozott, hogy soha az életben nem ülne többé rá. ennyi is elég volt... Mi meg már, szinte összenőttünk a géppel. Megunni sem lehet. Gyönyörködünk a táblában; elszórakoztat a motolla egyenletes, szép munkája, s az, ahogyan a bekötött kévék mint a nyúl ugranak ki a kidobó karok közül a tarlóra. Rövid beszélgetésünket csöndes dohogással kíséri a nyughatatlan Zetor. Aztán a gép gazdái elhelyezkednek, kiki a maga posztján. „Felskálázik” a vontató erőgép műszakonként 18 kilogramm üzemanyaggal táplálkozó motorja. A motolla könyörtelenül igázza le az engedelmes kalászokat, s a vágószerkezet belemar a szárba. Az egyengető szerkezet eligazítja a szárvégeket, majd a kötöző szerkezet boszorkányos ügyességgel és gyorsasággal készíti el a kévét, amely 4—5 másodpercenként „kiszerelt” állapotban repül ki a gépből. Az ötvenegyéves Judik Mihály kévehordó a távolba tűnő gép után pillant, s elgondolkozva mondja: — Azért csak más ez, mint kaszával! Meg aztán, ez már a mi saját masinánk ám, úgy nézzenek rá! Jóba Tibor EZERMESTER a Kalocsai Fémtömegcikkipari Vállalatnál Marosán Pál, a TMK-műhely villanyszerelője. Sok munkája mellett megtanulta a motortekercselést, de jut ideje társai szakmai segítésére is. Marosán elvtárs ezért kapta meg a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést. két a járási tanács elnökéhez, Bene András elvtá^-shoz, akit a fenti beszélgetés után Ágoston Béláné járási vezető védőnő tájékoztatott Tóthék helyzetéről. A megbeszélésen a következő „határozat” született. 1. Támogatják és igyekeznek a lehető leggyorsabban elintézni Tóthék gázkérelmét. 2. Lakásügyükben sürgősen értekeznek a helyi tanáccsal. 3. A helyszínen megtárgyalják a termelőszövetkezettel és a tömegszervezetek képviselőivel: milyen segítségre futja a közösség erejéből. A megállapodást követő napokban személyesen kilátogattunk Lászlófalvára. A községi tanácson együtt találtuk a tanácselnököt, a tanácstitkárt és a községi párttitkárt. — Nemigen bővelkedünk anyagiakban, de korábban is találtunk volna módot arra, hogy Tóthék nehéz helyzetén segítsünk. De ők a gázkérelmet leszámítva — amelyet mi javaslatunkkal továbbítottunk — nem is fordultak hozzánk. — És miben tudna segíteni például most a községi tanács? — A termelőszövetkezeti iroda mellett van egy üres tanya, közel a buszmegállóhoz, a műút mellett. Egyelőre az a lakás talán megfelelne. Vagv ha nem: az egészségügyi fogatot a szomszédjukban helveznénk el, hogy mindig rendelkezésükre álljon, ha szükség van rá. A többit pedig megbeszélhettük volna a Kossuth Szövetkezettek azaz hogy megbeszélhetjük most is — villan fel a párttitkár szeme, s már szedelőzködik is az induláshoz. A szövetkezet elnöke A szövetkezet elnökét — Dugár Sándort — nem találjuk az irodában. Kimenekültek valahová a határba, egy eldugott árnyas fa alá, hogy a főkönyvelővel háborítatlanul elkészíthessenek egy fontos tervet. Mikor rájuk akadunk, az elnök — érthetően — bosszankodik, és a szavai túlságosan bántók: — Hagyjanak békén velük, Tóthné nem dolgozik a szövetkezetben, segítsen rajtuk az ura munkahelye: az állami gazdaság. Megdöbbenek az elnök „szőrösszívűségén”, s próbálom meggyőzni: — Tóthné tavaly előtt, meg tavaly is tisztességesen dolgozott a szövetkezetben. Négy gyermek mellett — akik közül akkor 12 éves volt a legnagyobb és három éves a legkisebb — az első év hét hónapjában 125 munkaegységet, tavaly, amikor a kicsiket várta, 87 munkaegységet teljesített. Három párhónapos iker mellől pedig a maga felesége sem tudna elmozdulni... Nem is tudom befejezni, előbbi haragos közönye már csak látszat-duzzogássá csitul: — No, gyerünk, de gyorsan! Nézzük meg őket... Mire a tanyához érünk — már a gazda szemével vizsgálódik, s a gyerekei sorsán aggódó apa sem kérdezhetné következetesebb eréllyel: — Miért nincs itt a ház körül egy kis zöldségeskert? Sápadtak, soványak a kicsik, messziről kiabál róluk a vitaminhiány ... Tóthné hebeg-habog a meglepetéstől: — Az uram beteg, gyenge ahhoz, hogy a gyepet feltörje. Én meg minden szabad percemben mosok, vasalok... Dugár Sándor alig figyel a válaszra. Körbejárja a tága?, elhanyagolt, rendetlen tanyaudvart: — Erre a kis vityillóra meg tető kéne. s kicsit körülmeszelni. Nagyszerű nyári konyha lenne, s nem telne meg léggyel a lakás, ahol a kicsik vannak... Majd megáll a tanya mögött és hosszan szemlélődik a kút környékén: — Ez me£ itt kimondottan konyhakertnek való ... Több mint fél hold. Holnap küldök embert és felszántatom. Adunk palántát is — paprikát, paradicsomot, valamennyi csemegekukoricát. borsót, meg egy zsák krumplit. Dughagvmát, babot zöldség-, sóska- és spenót-magot pedig maga szerezzen, mert az nekünk sincs. Közel az egészségügyi fogat Alig fejezi be, máris a párttitkár veszi át a szót: — Én meg holnapra összetoborozom a KISZ-eseinkat és . /Ktqjtqíjzéi. Gyorsjavífás titokban Nem első eset, hogy a lakosság javító-szolgáltató igényeinek kielégítése kapcsán a kisipari szövetkezetek felelősségéről írunk. A megyét járva örömmel tapasztaljuk, hogy a szövetkezetek többségében helyes szemlélet alakult ki e feladattal kapcsolatban. A dicséret mellett azonban szólni kell arról is, hogy egyes szövetkezeti vezetők inkább csak beszélnek a szolgáltató-javító hálózat fejlesztéséről, korszerűsítéséről, az új szolgáltatási formák bevezetéséről. A gyakorlatban viszont csak tessék-lássék, vagy megfoghatatlan ez a tevékenységük. Nemrégiben a KTS7ÖV vezetőivel beszélgettünk a gyorsjavító szolgálatok jelentőségéről, aztán a megyében is vizsgálódtunk ezzel kapcsolatban. Tapasztalatunk, hogy a lakosság különösen a cipész szakmában igényli ezt a szolgáltatási formát. Baján például, akit csak megkérdeztünk mind tudott és dicsérettel nyilatkozott e tekintetben a Lábbelikészítő Szövetkezetről. Kiskőrösön a Vegyes Szövetkezetről ugyanezt hallottuk. Kiskunhalason a lábbelikészítők ügyesen a moziban is hirdetik gyorsjavító szolgálat tukat és még sorolhatnánk. Kecskeméten viszont ellenkező a helyzet. A Cipész Szövetkezet a KISZÖV többszöri unszolása, majd határozott utasítása ellenére sem tett sokat a gyorsjavító szolgálat felállítása érdekében. Azt nem mondjuk, hogy esetenként nem végeznek el gyorsan égy-egy javítást, de állítjuk, hogy kényelmi okokból nem akarnak belőle rendszert csinálni, s ilyen részleget felállítani. A Luther-udvarban levő felvevő fiókuk vezetője, bár óvatosan nyilatkozott, mégis elszólta magát ebben az ügyben. Szavait csak értelemszerűen idézzük: A rendelők ilyen kívánságának minden esetben eleget tesz a szövetkezet, de mi lenne, ha ezt a nagyközönség megtudná? Kecskeméten mindenki így akarná javíttatni a cipőjét, akkor pedig felborulna a szövetkezet munkarendje... Következtetés: Ezért nincs kint ilyen tábla, mozihirdetés, vagy más propaganda. De azért gyorsjavítás itt is van, csak titokban. Nem tudtuk, szabad-e erről értesítenünk a lakosságot? Sándor Géza Több mint 600 forinttal nőtt a kereset A VIII, pártkongresszus tiszteletére a Kerekegyház! Gépállomás öt brigádjának tagjai még a tavaszi munkák megkezdése előtt munkaverserjyt Indítottak. Céljuk a teljesítmény növelése, az önköltségcsökkentés és a munkafegyelem megszilárdítása. ,A tíznaponként, elért eredményeikről . kimutatást vezetnek. Az első félévi értékelés nemsokára megtörténik, s kétségtelenül figyelemre méltó eredményeket állapítanak majd meg, amiről az adminisztráció kartonjai máris tanúskodnak. A. könyvelés 35 százalékos javulást mutat a tavalyi eredményekhez képest. Ez az arányszám magában foglalja a munkagépek jobb, gazdaságosabb kihasználását is. A jobb munka természetesen a gépállomás dolgozói keresetének a növekedését is eredmémnka után szépen el is vetünk, ültetünk mindent... így rendezgettek, számolgattak. tervezgettek ők ott mindenről a megilletődött asszony társaságában. Gondolkoztak Tóthék helyett is. Mert valljuk be őszintén: Tóthék kicsit a maguk szegényei is, akik még jó néhány hozzájuk hasonló emberrel együtt nem tanultak meg igazán, úgy emberi módra élni. Nemcsak az ő hibájuk, — az elmaradottságtól terhes tanyavilágé is. De ezentúl majd rendszeresen bekopog hozzájuk a párttitkár — hiszen ezt is megígérte —, hogy elbeszélgessen gondjaikról, örömeikről; a munkája iránti nagyobb felelősségre ösztönözze a papát, és ha kell, nagyobb megfontoltságra intse a pénzét sokszor ésszerűtlenül beosztó édesanyát. Ezzel váltunk el. S amikor a párttitkárral egy jó hónap múltán ismét találkoztam, már az első megvalósított tervekről számolt be: — A szép kis konyhakert | már ellátja a napi szükséglete- ' két — s a piaci bevásárlások és az ezzel járó heti E0—60 forintos buszköltség elmaradásával csökkent a család kiadása. A tizennégy éves „nagyfiút” saját fiaként kezeli a szövetkezet és mint bedolgozó családtagot, erejének, megfelelő munkákkal bízza • meg. Szépen szaporodnak ám a munkaegységei. — No, és a lakásügyük? — Azt mondják: már nem olyan sürgős. Eszik Éva nyezte. Amíg tavaly például egy traktorosnak átlag. .1170, az idén már eddig 1787 forint volt a havi keresete. S ez az összeg év végéig még nagyobb lesz. Az újonnan kapott és a már meglevő korszerű univerzális gépekkel még jobb eredmények elérésére törekszenek a kerekegyházi traktorosok. Eddig- már 123 százalékra teljesítették tervüket Remélhető, hogy az aratásban is kiváló munkát végeznek, amire különben az is ösztönzi őket, hogy a legjobb brigád ezer forint jutalmat kap a gépállomástól —u —I Találkoznak patronáló üzemük dolgozóival Hasznos, figyelemre méltó kapcsolat fejlődött, ki a kecskeméti Béke Termelőszövetkezet és a Budapesti Élelmiszeripari Gépjavító és Mechanikai Ktsz között, amely két éve patronálja a közös gazdaságot. A ktsz már eddig is jelentős segítséget nyújtott a szövetkezetnek olyan szerszámok, felszerelési tárgyak és gépek örök használatra történő átadásával, amelyekre a ktsz-nek már nincs szüksége, de azokat a termelőszövetkezet még jól tudja hasznosítani. Nagy hasznát veszi a gazdaság például annak az esztergapadnak is, amelyen különböző mezőgazdasági gépalkatrészeket javítanak. A kisipari szövetkezet dolgozói nemrégen meghívták a Béke Tsz gazdáit, hogy látogassanak el hozzájuk és töltsenek velük egy napot. A meghívást a szövetkezet gazdái örömmel vették és közülük kétszázan ma, vasárnap reggel vonatra ültek, hogy találkozzanak patronájéikkal. Füzes utca 2. szám alatt épülő két és fél szoba, összkomfortos lakásokból álló társasházhoz épittetőket keresünk. Építőipari Szövetkezet, Kecskemét, Bocskai u, 12. 6785
