Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-01 / 152. szám

1962. július 1, vasárnap 3. oldal A gabonatcngep hajósai Talán elcsépelt és bi­zonyára már évszázados hason­lat, de jobbat, szemléletesebbet még nem hallottam, hogy olyan aratás évadján a határ, mint a tenger. Amott, a kiskunfélegyházi Dózsa Termelőszövetkezet olasz búzájának rozsdaszín táblái a Vörös-tengert idézik, a kasza alá érett őszi árpa aranyba ját­szó színfoltja pedig úgy fest, mint mesebeli, üveghegyeken túli szőke óceán... S az óceánon hajó siklik, messziről látni se­rényen forgó propellerét. In­tünk a „kapitánynak”, mert szót szeretnénk vele érteni. A „hajó” a „part” szélén megáll. S ekkor a fantázia, a játszi hasonlatok világából a dolgos valóság talajára lépünk mi is. A termelőszövetkezet az elsők közt kezdte meg megyénkben az aratást. Háromszáz holdas őszi­­árpa-tábláján csütörtök óta ke­repel a közös gazdaság saját, csehszlovák gyártmányú kéve­kötő-aratógépe, pénteken pedig már a gépállomás két ugyan­ilyen típusú gépe is munkába állt a nagy kiterjedésű határ más részein. Lajos Imre traktorvezető és id. Fábián János, az aratógép kezelője a lassan aláereszkedő alkonyatban egy cigarettaszü­­netnyi időre megpihen. — Tízórás nyújtott mű­szakban dolgozunk — mondja a traktorvezető. — Ez alatt átlag 15 hold levágása a teljesítmé­nyünk. Harmattól-harmatig dol­gozunk; időnként apró szü­neteket tartunk — a szánkba képzeljük a Kossuth-ot —, az­tán újult erővel fogunk a mun­kához. Délben félóra az ebéd­szünet. János bátyám itt lakik a közelben, ő hazaszalad ebé­delni, én meg a „paripám” mellett falatozom. Jó érett saj­tot hoztam magammal máma, hagymával. A műszak végezté­vel, vacsorára aztán „vasta­gabb” a koszt. — Elvtárs, biztosan sokfelé jár a megyében: másfelé van-e ilyen jó árpa? — kérdi Fábián János bácsi, olajos, porlepte markában dajkálgatva a kalász acélos szemeit. Meg kell állapítanom: szép a termésük. A mostoha tavasz után nem számítottak ilyenre. A táblában, amelyen most dol­goznak, úgy „szemre” 13—14 mázsa „benne van” holdanként. S a 300 hold átlagtermése mint­egy tíz és fél mázsának ígérke­zik. — Hogy vannak megeléged­ve az új géppel? — Eddig kifogástalanul műkö­dik, s reméljük, ezután sem lesz vele semmi baj. Mindketten ér­tünk a gépekhez — mondja Já­nos bácsi. — Én tíz éve bíbe­lődöm velük, hat évig a gép­állomáson dolgoztam. Szükség esetén felváltom Imrét, s ha netán géphiba fordulna elő, egy-kettőre „megreparáljuk”. Imre jó szakember, két éve tsz­­traktoros. Egyik alapító tagja a Dózsának; 1949 óta dolgozik a közösben. — Nem fárasztó egész napon át a gép nyergében...? — kér­dezzük Lajos Imrét. — Csak annak, akinek nem kenyere a gép. Tegnap egy idős bácsit ráültettem. Alig várta, hogy leszállhasson, s szentül fo­­gadkozott, hogy soha az életben nem ülne többé rá. ennyi is elég volt... Mi meg már, szinte összenőttünk a géppel. Megun­ni sem lehet. Gyönyörködünk a táblában; elszórakoztat a mo­tolla egyenletes, szép munkája, s az, ahogyan a bekötött kévék mint a nyúl ugranak ki a kido­bó karok közül a tarlóra. Rövid beszélgetésün­ket csöndes dohogással kísé­ri a nyughatatlan Zetor. Aztán a gép gazdái elhelyezkednek, ki­ki a maga posztján. „Felskálá­zik” a vontató erőgép műsza­konként 18 kilogramm üzem­anyaggal táplálkozó motorja. A motolla könyörtelenül igázza le az engedelmes kalászokat, s a vágószerkezet belemar a szár­ba. Az egyengető szerkezet el­igazítja a szárvégeket, majd a kötöző szerkezet boszorkányos ügyességgel és gyorsasággal ké­szíti el a kévét, amely 4—5 má­sodpercenként „kiszerelt” álla­potban repül ki a gépből. Az ötvenegyéves Judik Mi­hály kévehordó a távolba tűnő gép után pillant, s elgondolkoz­va mondja: — Azért csak más ez, mint kaszával! Meg aztán, ez már a mi saját masinánk ám, úgy nézzenek rá! Jóba Tibor EZERMESTER a Kalocsai Fémtömegcikkipari Vállalatnál Marosán Pál, a TMK-műhely villanyszerelője. Sok munkája mellett meg­tanulta a motortekercselést, de jut ideje társai szakmai segítésére is. Marosán elvtárs ezért kapta meg a Könnyű­ipar kiváló dolgozója kitüntetést. két a járási tanács elnökéhez, Bene András elvtá^-shoz, akit a fenti beszélgetés után Ágos­ton Béláné járási vezető védő­nő tájékoztatott Tóthék hely­zetéről. A megbeszélésen a követke­ző „határozat” született. 1. Támogatják és igyekeznek a lehető leggyorsabban elin­tézni Tóthék gázkérelmét. 2. Lakásügyükben sürgősen értekeznek a helyi tanáccsal. 3. A helyszínen megtárgyal­ják a termelőszövetkezettel és a tömegszervezetek képviselői­vel: milyen segítségre futja a közösség erejéből. A megállapodást követő na­pokban személyesen kilátogat­tunk Lászlófalvára. A községi tanácson együtt találtuk a ta­nácselnököt, a tanácstitkárt és a községi párttitkárt. — Nemigen bővelkedünk anyagiakban, de korábban is találtunk volna módot arra, hogy Tóthék nehéz helyzetén segítsünk. De ők a gázkérelmet leszámítva — amelyet mi ja­vaslatunkkal továbbítottunk — nem is fordultak hozzánk. — És miben tudna segíteni például most a községi tanács? — A termelőszövetkezeti iro­da mellett van egy üres tanya, közel a buszmegállóhoz, a mű­­út mellett. Egyelőre az a lakás talán megfelelne. Vagv ha nem: az egészségügyi fogatot a szomszédjukban helveznénk el, hogy mindig rendelkezésükre álljon, ha szükség van rá. A többit pedig megbeszélhettük volna a Kossuth Szövetkezettek azaz hogy megbeszélhetjük most is — villan fel a párttit­kár szeme, s már szedelőzködik is az induláshoz. A szövetkezet elnöke A szövetkezet elnökét — Du­­gár Sándort — nem találjuk az irodában. Kimenekültek va­lahová a határba, egy eldugott árnyas fa alá, hogy a főköny­velővel háborítatlanul elkészít­hessenek egy fontos tervet. Mi­kor rájuk akadunk, az elnök — érthetően — bosszankodik, és a szavai túlságosan bántók: — Hagyjanak békén velük, Tóthné nem dolgozik a szövet­kezetben, segítsen rajtuk az ura munkahelye: az állami gaz­daság. Megdöbbenek az elnök „sző­­rösszívűségén”, s próbálom meggyőzni: — Tóthné tavaly előtt, meg tavaly is tisztességesen dolgo­zott a szövetkezetben. Négy gyermek mellett — akik közül akkor 12 éves volt a legna­gyobb és három éves a legki­sebb — az első év hét hónap­jában 125 munkaegységet, ta­valy, amikor a kicsiket várta, 87 munkaegységet teljesített. Három párhónapos iker mellől pedig a maga felesége sem tudna elmozdulni... Nem is tudom befejezni, előbbi haragos közönye már csak látszat-duzzogássá csitul: — No, gyerünk, de gyorsan! Nézzük meg őket... Mire a tanyához érünk — már a gazda szemével vizsgá­lódik, s a gyerekei sorsán ag­gódó apa sem kérdezhetné kö­vetkezetesebb eréllyel: — Miért nincs itt a ház kö­rül egy kis zöldségeskert? Sá­padtak, soványak a kicsik, messziről kiabál róluk a vita­minhiány ... Tóthné hebeg-habog a megle­petéstől: — Az uram beteg, gyenge ahhoz, hogy a gyepet feltörje. Én meg minden szabad percem­ben mosok, vasalok... Dugár Sándor alig figyel a válaszra. Körbejárja a tága?, elhanyagolt, rendetlen tanya­udvart: — Erre a kis vityillóra meg tető kéne. s kicsit körülme­szelni. Nagyszerű nyári kony­ha lenne, s nem telne meg léggyel a lakás, ahol a kicsik vannak... Majd megáll a tanya mögött és hosszan szemlélődik a kút környékén: — Ez me£ itt kimondottan konyhakertnek való ... Több mint fél hold. Holnap küldök embert és felszántatom. Adunk palántát is — paprikát, paradi­csomot, valamennyi csemege­­kukoricát. borsót, meg egy zsák krumplit. Dughagvmát, babot zöldség-, sóska- és spe­nót-magot pedig maga szerez­zen, mert az nekünk sincs. Közel az egészségügyi fogat Alig fejezi be, máris a párt­titkár veszi át a szót: — Én meg holnapra össze­toborozom a KISZ-eseinkat és . /Ktqjtqíjzéi. Gyorsjavífás titokban Nem első eset, hogy a lakos­ság javító-szolgáltató igényei­nek kielégítése kapcsán a kis­ipari szövetkezetek felelősségé­ről írunk. A megyét járva örömmel tapasztaljuk, hogy a szövetkezetek többségében he­lyes szemlélet alakult ki e fel­adattal kapcsolatban. A dicsé­ret mellett azonban szólni kell arról is, hogy egyes szövetke­zeti vezetők inkább csak be­szélnek a szolgáltató-javító há­lózat fejlesztéséről, korszerűsí­téséről, az új szolgáltatási for­mák bevezetéséről. A gyakor­latban viszont csak tessék-lás­­sék, vagy megfoghatatlan ez a tevékenységük. Nemrégiben a KTS7ÖV veze­tőivel beszélgettünk a gyorsja­vító szolgálatok jelentőségéről, aztán a megyében is vizsgálód­tunk ezzel kapcsolatban. Ta­pasztalatunk, hogy a lakosság különösen a cipész szakmában igényli ezt a szolgáltatási for­mát. Baján például, akit csak megkérdeztünk mind tudott és dicsérettel nyilatkozott e tekin­tetben a Lábbelikészítő Szövet­kezetről. Kiskőrösön a Vegyes Szövetkezetről ugyanezt hallot­tuk. Kiskunhalason a lábbeli­készítők ügyesen a moziban is hirdetik gyorsjavító szolgálat tukat és még sorolhatnánk. Kecskeméten viszont ellenke­ző a helyzet. A Cipész Szövet­kezet a KISZÖV többszöri un­szolása, majd határozott uta­sítása ellenére sem tett sokat a gyorsjavító szolgálat felállí­tása érdekében. Azt nem mond­juk, hogy esetenként nem vé­geznek el gyorsan égy-egy ja­vítást, de állítjuk, hogy kényel­mi okokból nem akarnak be­lőle rendszert csinálni, s ilyen részleget felállítani. A Luther-udvarban levő fel­vevő fiókuk vezetője, bár óva­tosan nyilatkozott, mégis elszól­ta magát ebben az ügyben. Szavait csak értelemszerűen idézzük: A rendelők ilyen kí­vánságának minden esetben ele­get tesz a szövetkezet, de mi lenne, ha ezt a nagyközönség megtudná? Kecskeméten min­denki így akarná javíttatni a ci­pőjét, akkor pedig felborulna a szövetkezet munkarendje... Következtetés: Ezért nincs kint ilyen tábla, mozihirdetés, vagy más propaganda. De azért gyorsjavítás itt is van, csak titok­ban. Nem tudtuk, szabad-e er­ről értesítenünk a lakosságot? Sándor Géza Több mint 600 forinttal nőtt a kereset A VIII, pártkongresszus tisz­teletére a Kerekegyház! Gépál­lomás öt brigádjának tagjai még a tavaszi munkák megkezdése előtt munkaverserjyt Indítottak. Céljuk a teljesítmény növelése, az önköltségcsökkentés és a munkafegyelem megszilárdítá­sa. ,A tíznaponként, elért eredmé­nyeikről . kimutatást vezetnek. Az első félévi értékelés nemso­kára megtörténik, s kétségtele­nül figyelemre méltó eredmé­nyeket állapítanak majd meg, amiről az adminisztráció kar­tonjai máris tanúskodnak. A. könyvelés 35 százalékos javulást mutat a tavalyi eredményekhez képest. Ez az arányszám magá­ban foglalja a munkagépek jobb, gazdaságosabb kihasználását is. A jobb munka természetesen a gépállomás dolgozói kereseté­nek a növekedését is eredmé­mnka után szépen el is vetünk, ültetünk mindent... így rendezgettek, számolgat­tak. tervezgettek ők ott min­denről a megilletődött asszony társaságában. Gondolkoztak Tó­thék helyett is. Mert valljuk be őszintén: Tóthék kicsit a ma­guk szegényei is, akik még jó néhány hozzájuk hasonló em­berrel együtt nem tanultak meg igazán, úgy emberi mód­ra élni. Nemcsak az ő hibájuk, — az elmaradottságtól terhes tanyavilágé is. De ezentúl majd rendszeresen bekopog hozzájuk a párttitkár — hiszen ezt is megígérte —, hogy elbeszélges­sen gondjaikról, örömeikről; a munkája iránti nagyobb fele­lősségre ösztönözze a papát, és ha kell, nagyobb megfontolt­ságra intse a pénzét sokszor ésszerűtlenül beosztó édesanyát. Ezzel váltunk el. S amikor a párttitkárral egy jó hónap múltán ismét találkoztam, már az első megvalósított tervekről számolt be: — A szép kis konyhakert | már ellátja a napi szükséglete- ' két — s a piaci bevásárlások és az ezzel járó heti E0—60 forintos buszköltség elmaradá­sával csökkent a család kiadá­sa. A tizennégy éves „nagy­fiút” saját fiaként kezeli a szövetkezet és mint bedolgozó családtagot, erejének, megfelelő munkákkal bízza • meg. Szépen szaporodnak ám a munkaegy­ségei. — No, és a lakásügyük? — Azt mondják: már nem olyan sürgős. Eszik Éva nyezte. Amíg tavaly például egy traktorosnak átlag. .1170, az idén már eddig 1787 forint volt a havi keresete. S ez az összeg év végéig még nagyobb lesz. Az újonnan kapott és a már meglevő korszerű univerzális gépekkel még jobb eredmények elérésére törekszenek a kerek­egyházi traktorosok. Eddig- már 123 százalékra teljesítették ter­vüket Remélhető, hogy az aratás­ban is kiváló munkát végeznek, amire különben az is ösztönzi őket, hogy a legjobb brigád ezer forint jutalmat kap a gépállo­mástól —u —I Találkoznak patronáló üzemük dolgozóival Hasznos, figyelemre méltó kapcsolat fejlődött, ki a kecs­keméti Béke Termelőszövetke­zet és a Budapesti Élelmiszer­ipari Gépjavító és Mechanikai Ktsz között, amely két éve patronálja a közös gazdaságot. A ktsz már eddig is jelentős segítséget nyújtott a szövetke­zetnek olyan szerszámok, fel­­szerelési tárgyak és gépek örök használatra történő átadásával, amelyekre a ktsz-nek már nincs szüksége, de azokat a termelő­­szövetkezet még jól tudja hasz­nosítani. Nagy hasznát veszi a gazdaság például annak az esz­tergapadnak is, amelyen kü­lönböző mezőgazdasági gépal­katrészeket javítanak. A kisipari szövetkezet dolgo­zói nemrégen meghívták a Bé­ke Tsz gazdáit, hogy látogas­sanak el hozzájuk és töltsenek velük egy napot. A meghívást a szövetkezet gazdái örömmel vették és közülük kétszázan ma, vasárnap reggel vonatra ültek, hogy találkozzanak pat­­ronájéikkal. Füzes utca 2. szám alatt épülő két és fél szoba, összkomfortos lakásokból álló társasházhoz épittető­­ket keresünk. Építőipari Szövetkezet, Kecskemét, Bocskai u, 12. 6785

Next

/
Oldalképek
Tartalom