Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-28 / 175. szám
A movjet VTT-lsffldöttek Is az wö' készületek „finisének” lázában égnek. Képünkön: a voronyezsi terület Ipari tanulóinak központi énekkara. Javultak a munkakörülmények, de nem elég változatos az étrend az üzemi konyhákon •« r Ellenőrző körúton a KOJALL szakembereivel A megyénkben jelenleg működő 340 kisebb-nagyobb üzemi konyhán több tízezr ember számára készítenek naponta ebédet, több ezer dolgozó édesanya gondját, otthoni második műszakját könnyítve ezzel, óriási eredmény már ez is, bár az igényeket közel sem elégíti ki teljesen. Mielőtt azonban javaslatot tennénk a közétkeztetési hálózat további fejlesztésére, gondoltuk: érdemes közelebbről betekinteni néhány nagyobb üzemi konyhára, s vizsgálat tárgyává tenni azok munkáját. Kapóra jött hát a Közegészségügyi és Járványügyi Állomás orvosszakértőjének, Szabó Gézának és ellenőrének a meghívása néhány kecskeméti üzemi konyha ellenőrzésére. Kistükör A 25. paragrafus Szokásomhoz híven délután megvásároltam az Esti Hírlapot. Az első oldalon öklömnyü cím: Kikapcsolják a goromba telefonálók készülékét! Hiszen ez a cikk rólam szól — döbbentem meg, mivel velem már többször megesett, hogy vem éppen finom jelzőkkel illettem a központban a 01-en jelentkező kartársnőt. Mohón olvastam a lap utolsó oldalán levő cikket, i amely nem éppen rólam ; szólt, hanem mindazokról, ' akik a tudakozó, a távbeszé- < ló központ vagy a táviratfeladásnál dolgozó postásokkai idegesen, gorombán, ügyfélhez méltatlan módon „tárgyal”-nak. Tehát végső soron rólam is... A postai ügyszabályzat nemcsak a postások kötelezettségeit, hanem jogait is tartalmazza. Nevezetesen a szabályzat 25. paragrafusa, amely kimondja, hogy: „... ha az előfizető a távbeszélő használata közben a szolgálatot teljesítő dolgozóval szemben sértő kifejezést használ... megvonható tőle az állomás.” Hát, kérem! Minden esetben, amikor gorombán beszéltem a központtal, ott lógott a fejem felett ez a 25. paragrafus, amelyről mind a mai napig nem tudtam, hogy a világon van. Sokadmagammal csak gorombáskodtam, idegeskedtem, veszekedtem és közben nem is sejtettem, hogy ilyen komoly veszély fenyegetett, amikor kétórás várakozás után még mindig nem hozták a kért vidéki számot, vagy tíz perce hiába vártam a 01, vagy a távírda jelentkezését. Most döbbentem rá erre, amikor a kicsinyke, de nagy jelentőségű cikket elolvastam. Jó lesz tehát vigyáznom! Mezei István Kezdeti eredmények s Első állomásunk a sokat, de <a korábbi években nem éppen \ kiválónak emlegetett Katona Jó> zsef utcai iskolai napközis kony) ha. Kellemes meglepetésként Sért, hogy a régebben omladozó < vakolaté, elhanyagolt épületet (most kívül-belül frissen meszelí ve, patyolat tisztán láthattam í viszont. El is kelt ide az a jó 'néhány ezer forintos felújítás, ; hiszen a konyha iskolai szezon| ban 930, a nyári szünetben pe> dig 380 gyermek napi kétszeri S étkeztetéséről gondoskodik. A < külső-belső tatarozás, az öltöző, ^zuhanyozó helyiségek elkészíté-Indulás e’őtt se, s az új gőzüstök beszerzése után az idén végre elkészült a konyha és a zöldségélőkészítő, valamint a mosogatóhelyiségek csempézése, amely higiénikusabbá teszi a munkát. Kezdetnek ez nem rossz, de nem lennénk tárgyilagosak, ha a még meglevő hibákra, hiányosságokra nem hívnánk fel a figyelmet. Feltétlenül szót érdemel, hogy a konyha még mindig a sokszor kifogásolt lovaskocsin szállítja ki az elkészített ebédet az iskolai napközikbe. Három év óta folyik a szívós „harc” egy kis tehergépkocsiért, egymást érik a kérvények — de mindeddig eredmény nélkül. A kiutalás, a biztató ígéretekkel egyetemben, egyre késik. Ehhez jön még néhány bosszantó „apróság”: hogy nincs tésztagyúrásra alkalmas helyiség, húselőkészítő, kicsiny és egészségügyileg rossz elhelyezésű a mosogatóhelyiség, a sült tészták elkészítéséhez nem rendelkeznek dagasztógéppel, sütővel, így „tésztás napokon” éjfél után egy órakor állnak munkába a konyhai alkalmazottak, hogy hajnali ötre a péknél lehessenek a sütni való tésztával. *Télies“ menük Mindezek további anyagi eszközöket igénylő javítani valók, ám ezekhez úgynevezett szubjektív körülményekből eredő hiányosságok is társulnák. Kifogásolható például, hogy az étrendek még mindig eléggé „téliesek”, kevés a zöldfőzelék, az idényjellegű leves, és csak minimális arányban szerepel a nyers gyümölcs. Viszont előfordult, hogy egymás mellé, egy napra sajtos tészta után mogyorós csók került a gyerekek asztalára. Nem kielégítő az uzsonnák összetétele és változatossága sem. A forintos kifli, szalámis zsemle és gyümölcsízes kenyér alkotják a teljes „repertoárt” és négy hét alatt csak egy alkalommal volt uzsonnára a zsemle mellé gyümölcs is. Egybevetve ezeket a tapasztalatokat, megállapítható, hogy az étrendek szinte minden tudományos megalapozottság nélkül készülnek, nem igazodnak a gyerekek kalória-, de főként fehérje- és vitaminszükségletéhez. És e tapasztalat, sajnos, végigkísért bennünket a többi meglátogatott üzemi konyhán, még a felnőttekén is. Az óvodások korszerűen felszerelt és gondosan tisztán tartott Horog utcai konyhájának is csak az az egyetlen „szépséghibája”, hogy nem alkalmazkodik az óvodáskorúak biológiai szükségleteihez. Nem szerepelt az étrenden pl. a madártej, a sárgarépafőzelék és sok hasonló, a kicsinyek számára fontos építőanyagokat, vitaminokat tartalmazó étel és itt még kevesebb gyümölcsöt kaptak a kicsinyek, mint az előbbi konyhán. Mivel iskolásokat is étkeztetnek — bár jóval kisebb számban, mint óvodásokat — főként az iskolások szükségleteihez igazodnak. Itt is találkozunk még júliusban a téli menükkel: a szárazbablevessel, székelykáposztával, de némi változatosságra való törekvés mutatkozik az uzsonnáknál. Ne csak a véletlenre bízva Az ellenőrző körút során megállapítást nyert, hogy sokat javult a vendéglátóipari vállalat központi üzemi konyhájának munkája is, de akadnak még hiányosságok. Megengedhetetlen például, hogy olyan helyen, ahol 620 személyre főznek naponta, ne teljék pénz szúnyoghálóra. Mert bizony hiába volt a KÖJÁLÉ — május óta — kétszeri ellenőrzése és a konyha üzemvezetője hiába rendelte meg az ellenőrzés nyomán a megyei vendéglátó központ tervcsoportjától a szúnyoghálókat, még ma sem érkezett meg, s a konyha tele van léggyel. Az étlapok öszszeállítása ötletszerű és nélkülöz minden tudományos alaposságot, azzal a kivétellel, hogy itt még egy hétre előre sem készítenek étlapot. Minden attól függ — és ez befolyásolja a menük összetételét — hogy gazdaságilag hogyan jönnek ki az adagonkénti 3,93-as forint normából. Minden jel arra mutat tehát, hogy feltétlenül szükséges és kívánatos az üzemi konyhák vezetőinek továbbképzése, amelyet a KÖJÁLL a közeljövőben kíván megszervezni, s ahol a tápanyagok élettani hatása szere- | pének megmagyarázásán lesz a főhangsúly. Addig is azonban nem ártana, ha konyhavezetőink néhány, erre vonatkozó szakkönyvet áttanulmányoznának és az azokból szerzett tapasztalatok alapián igyekeznének javítani az üzemi étkezés minőségén és színvonalán. PETŐFI NEPE A Magvar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-S8. Belpolitikai rovat: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 17a: Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. „Napos” dolgok Bruminak is melege van A Fővárosi Allatkert sok új látnivalóval várja a látogatókat. Különösen a fiatal, újszülött kis állatok népszerűek. Az állatóvoda új növendéke egy kis oroszlán, s „öreg” óvodásnak számít már vagy tíz kis medvebocs. Képünkön az egyik mackó látható, am' t megmártózik a hűsítő vízben. Hiába, neki is melege van... Kapára A „napóra”, a föld felszínén látható tárgyak árnyéka delet mutat, s a hőmérő higanyszála Előfizetési díj i hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: il-85. lassan, de biztosan kúszik a 38 Celsius fok felé. — Hogy nem sülnek meg a napon? — kérdi a foto riporter, és elkattintja gépét, mivel a téma az „utcán hever” — s talán most még ő is restell kicsit odébb menni érte... r Kevés a jelentkező Az ÉM. Bécs megyei Állami Építőipari Vállalat ebben az évbein 214 ipari tanuló foglalkoztatására kért és 204-re kapott engedélyt felettes hatóságától. Ezen belül építőgépszerelő és villanyszerelő szakmák elsajátítására 24 érettségizett fiatal felvételét vették tervbe és erről már az év elején értesítették a megyei középiskolákat Mindkét szakmában másfél év a tanulóidő. Az építőgépszerelők ez idő alatt megtanulják a villany-, benzin- és nyersolajmotorok, autódaruk, toronydaruk, motorkerékpárok, gépkocsik, valamint az összes építőipari gépek szerelését és javítását, a villanyszerelők pedig általános szakmai képesítést nyernek, amellyel jó kereseti lehetőségek mellett bármely iparágban elhelyezkedhetnek. Egy-két évi szakmai gyakorlat során tehát távlatokban is komoly mesterséget, szerezhetnek és egyetemre is előbb regélhetnek felvételt. Meghökkentő azonban, hogy a terv szerint előirányzott 24 érettségizett fiatal helyett mindössze tizenöten jelentkeztek, s amikor a vállalat beiratkozásra szólította őket, számuk hatra olvadt le. Vajon minden érettségizett ifjúnak megoldódott már a pályaválasztási gondja? Mindenesetre elgondolkoztató ez a jelenség. Egyéb építőipari (kőműves, ács, parkettázó, épületburkoló, szobafestő stb.) szakmákra 180-as az építőipari vállalat tervszáma. E szakmákra az egész megyéből hatszázan jelentkeztek. Közülük — iparitanuló-otthon hiányában — csak 360 jelentkezését fogadhatták el, s a jelentkezési ívek alapján 120 fiatalt hívtak be felvételi vizsgára. A megjelentek száma azonban itt is alig valamivel több mint hatvanat ért el. tehát egyharmadát a szükséges létszámnak. A további jelentkezéseket éppen ezért nem zárta le az építőipari vállalat. A végső határidőt augusztus 15-ban jelölte meg.
