Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-24 / 171. szám
1. eMal 1962. július 24, kedd KÉTFÉLE SORS Bács megyei sikerek Szegeden Ax áldott napfény ugye milyen semmiség, amikor kéken nevet felettünk a nyári ég! És kinek ajándék a szom j at oltó víz, ha csak meg kell dönteni a kanosét, hogy tele csorogjon a pohár a hétköznapi nedűvel! De gondolsz-e közben arra, hogy vannak valahol messze a világban tikkadt ínyű vándorok is? Vagy jut-e eszedbe, hogy a szikrázó tájat, amelyet most olyan közömbösen szemlélsz, téli köd ülte meg nemrég, s akkor sóvárogva vártál a tépett felhók mögül egyetlen fénysugarat legalább? Nem, a rossz kihullik az emlékek közül. Vagy ha nem, mai magunk számára akkor is megfakult igazi tartalma: az átélt fájdalom és reménytelenség. Az életösztön, az élet szeretető szabadít meg így bennünket a felesleges terhektől. És mégis: azt mondom, emlékezzél! Mérd az árnyékot a világossághoz, a rosszat a jóhoz, a tegnapot a mához. • Aradi Aranka természetrajz-földrajz szakos tanárnő történetét talán eszembe sem jut elmondani, ha nem találkozom a napokban leendő pályatársaival a Bajai Felsőfokú Tanítóképző Intézetben. Csak egy héttel előbb mesélte el nekem Aranka néni a maga indulását az életnek, s az ellentét megdöbbentő volt. Tudnak-e erről ezek a vidám, csicsergő kislányok, akiknek egyetlen gondja a felvételi vizsga, s ha az sikerült, egész életükben nyílegyenes vágányokon futhatnak az áhított pályán? Aranka néni 1935-ben zsebében friss oklevéllel, s nagyon szerény programmal hagyta el « kéipzőt. Tanítani szeretett volna, s a munkájáért annyi pénzt kapni, hogy teljen belőle a mindennapira, a szállásra és a legszükségesebb ruházkodásra. S má várt rá? Minden ékesszólásnál többet mond, ahogy 6 mondta: ■= Akkor nem vártak bennünket A mai generáció még a szét sem ismeri: inségmunka. Aranka néni — akkor még.Aranka — városi in6égmunkát kapott, nagy szerencséjére a ^szakmában”. Ha itt-ott valamelyik tanyai iskolában helyettesíteni kellett a megbetegedett tanítót, őt küldték ki gyalog, szekéren, mikor hogy, néhány napra, vagy — micsoda öröm — néhány hétre. De ha nem akadt beteg — mekkora bánat — nem volt munkája Arankának. öt esztendeig tartott ez az állapot. Végre 1940-ben feljutott a fiatal tanítónő az első lépcsőfokra: továbbra is helyettesített, de most már állandó jelleggel, s rendes — értsd rendszeres — fizetést kapott. A „státusza”: „Helyettesítéssel ideiglenesen megbízott tanerő.” Talán azért nevezték így, nehogy elbízza magát, s azt higygye. most már biztos lehet a dolgában. — Még ma is tudom ezt a cifra címet — mosolyog szelíden, amikor mesélte —, mert Vihar Bétái ÖNARCKÉP 1965 A kftfce* költeményeinek együttese egy ember önarcképét nyújtja. E versek a kort Is tükrözik és a kúszás évek Idején felnövekedett nemzedék egyik tagjának Urai tanúvallomását ismerjük meg belőle. Reményi Béla; A HETEDIK NAP "Á költő legújabb verseskötetében a mindennapi élet problémáival, lélektanával foglalkozik. A kötet legszebb darabjai közé tartozik a Flóra-várás az őszi Szárszón c. szerelmi ciklus. „be kellett vágnom”, mi is vagyok. A többi már könnyebben ment A férfiakat elvitték a háborúba, Aranka néni hamarosan „rendes” tanító lett.. A felszabadulás után nem sokkal, 1948-ban. beiratkozott a főiskolára, s négy év múlva megszerezte a szakosított tanári képesítést. Ma Lakiteleken tanít, ő a községi könyvtáros is, s reméli, ha nyugdíjba vonul, még sokáig örülhet volt tanítványai szeretetének és sokáig babusgathatja, kölcsönözheti, tarthatja rendben a könyveket. El is feledkezett már azokról az időkről, amikor a jövő nagy-nagy kérdőjel volt számára. Csak néha-néha amikor eszébe jut. ismételgeti csendes gúnnyal, de keserűség nélkül: helyettesítéssel ideiglenesen megbízott tanerő. És axok a kislányok ott Baján? Az ő történetük még rövidebb múltjuk nincs, s az Aranka néniéhez hasonló nem is lesz soha. Talán még zsebükben sem lesz az oklevél, már tudni fogják, melyik iskolában várnak rájuk a gyerekek. Nem helyettesítéssel bízzák meg őket és nem ideiglenesen, hanem tanítással, neveléssel, és egy életre szólóan. Jól tudom, hogy nincs szükségük biztatásra. Nem is azért mondtam el Aranka néni történetét. De ha egvszer-egyszer nehéz lesz. ha a tekintetük szívesebben kalandozna a bodros felhőkön, mint a tankönyv lapjain. vagv később, ha majd egvik-másik rakoncátlan gyerek megkeseríti egy-egy percüket, gondoljanak a harminc év előtti Aranka nénikre. S as áldott nanfényre, amely bearanyozza napjaink és jövőnk egét. s olyan megszokott, hogy észre sem vesszük. Mester László A SZEGEDI Szabadtéri Játékok első napján, július 21-én nyílt meg a III. Szegedi Nyári Tárlat, az idei nyár legnagyobb vidéki képzőművészeti rendezvénye. A tárlaton két kecskeméti festőművész is kiállított, a budapesti, a szegedi, a hódmezővásárhelyi. a szentesi, a gyulai, a székesfehérvári és a pécsi képzőművészek mellett. Láthatunk képet a kecskeméti Bozsó Jánostól és Udvardy Gyulától, a szegedi Fontos Sándortól, Pintér Józseftől, Winkler Lászlótól, a hódmezővásárhelyi Szalay Ferenctól, Németh Józseftől, Kajári Gyulától, Almássi Gyula Bélától, Füstös Zoltántól, Kohán Györgytől. Budapestről küldött anyagot Kmetty János, Kurucz D. István, Szentgyörgyi Kornél, Ék Sándor, Fenyő A. Endre festőművész, valamint Szabó Iván és Mészáros Dezső szobrászművész. A KÉT ELŐZŐ nyári tárlat anyagánál mennyiségben és minőségben is sokkal gazdagabb az idei. Az első tárlat Csongrád megyei, a második dél-alföldi, ez utóbbi országos jellegű seregszemléje képzőművészetünknek. Kilencven művész 150 képét állítja viaIII. Szegedi Nyári Tárlaton. A kiállításon szereplő műveket józan realizmus jellemzi — nincs se naturalista, se absztrakt kép — változatos formai kivitelben. A tüzes alföldi színek mellett helyet kap az urbánus festészet, a bő festőiség mellett a mértéktartó rajzos piktúra is. • A SZEGEDI városi tanács ke reskedelmj osztálya a szabadtéri játékok tiszteletére kirakatrendezői versenyt hirdetett a Csongrád, Bács-Kiskun, Hajdú, Bihar, Szolnok és Békés megyei valamint Debrecen. Pécs, Szeged tanácsi és szövetkezeti kirakatrendezői részére. Az idei verseny érdekessége, hogy néhány versenykirakattal rendezője szakmunkás vizsgát is tett. Az öt megye és a három város kirakatrendezői 131 ünnepi kirakatot rendeztek Szegeden, Munkájukat népes bíráló bizottság vizsgálta felül, s ítélte oda a jutalmakat. Gálos Mariann, a kiskunfélegyházi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat kirakatrendezője, a szegedi Tisza Állami Áruház méteráru-kirakatának ízléses rendezéséért II. díjat kapott. 800 forinttal és szabadtéri emlékplakettel jutalmazták szép munkájáért Jól szerepelt még a Kunszentmiklósi Földművesszövetkezet két versenyzője, Feró Ernő és Gubacsi Károly is. ökegy cipő-, illetve illatszer-kirakatot rendeztek igen ötletesen, s ezért tárgyjutalomban részesültek. K. M. S Lengye! Néphadsereg Központi Művészegyüttese Szabadszálláson vendégszerepel Szabadszállás lakossága nagy örömmel értesült arról, hogy a Lengyel Néphadsereg Központi Művészegyüttese magyarországi szereplése során augusztus 8-án meglátogatja a községet és a 2500 személy befogadására alkalmas szabadtéri színpadon bemutatja teljes műsorát. A 180 tagú együttes fellépése iránt méris nagy az érdeklődés, nemcsak Szabadszálláson, hanem a környező községekben is. Kunszentmiklósról, Fülöpszállásról, Kerekegyházáról s a többi községből egymásután érkeznek a jelzések, hogy a termelőszövetkezet dolgozói közösen akarják megtekinteni az előadást. A nagyszabású kulturális esemény külön érdekessége, hogy a Lengyel Néphadsereg Művészegyüttesének — budapesti bemutatkozása után — ez lesz hazánkban az első vidéki fellépése. g A Petőfi Népe Galériája A Tiszán. Palkó József festménye. Fordítottal Sárhösi Gyula 11. BJsoo nagyot sóhajtott és emgedelmesen felöltötte az álarcot Igyekezett legyűrni félelmét és főnök» segítségévei bemászott a ládába. Hallotta, amint Hapgood összekapcsolta a levegőadagoló-csövefcet, lezárta a ládafedelet Érezte, hogy vízzel telik meg a „koporsója”. Tehát be van falazva és nem is tud egyedül kijutni innen. Tudta, hogy a levegő 40 percig elegendő és ha addig ki nem szedi főnöke a ládából, feltétlenül megfullad. Pedig Hapgooddal sok minden történhet Hirtelen elvesztheti eszméletét vagy egyszerűen elfeledkezik útitársáróL.. Hátha szándékosan el akarja pusztítani? Olyan könnyű a Földre való visszatérés után kitalálni valamilyen történetet halálának okául, Ki tudja ellenőrizni? És Hapgood majd egymaga aratja le űrrepülésük minden dicsőségét s a belőle eredő előnyöket Miért nem kopog már a láda fedelén, jelezve, hogy minden rendben van? Hisz ebben egyeztek meg! Csak el kell zárnia a levegővezeték csapját és neki abban a pillanatban befellegzett!. .. Lám, máris nehezen kap levegőt... Dobálni kezdte magát a ládában: megpróbált valamiképpen kijutni belőle. S ekkor három éles hangú koppanást hallott a fedélen. A megbeszélt jel! A levegő jól áramlik... Lélegzése könynyebbé vált. A kopogás megismétlődött Bison háromszor visszakopogott. Hapgood, miután meggyőződött, hogy útitársával minden rendben van, sietve készülődni kezdett a starthoz. Mégegyszer ellenőrizte a csövek állapotát, amelyek a levegőt juttatják a Bison és az 5 ládájába. Mindent a legnagyobb rendben talált. — Felhúzta hát a gumiálarcot, rákapcsolta gumiöltönyére és szorosan öszehúzta légmentesen záródó gallérját. Aztán bemászott a ládába és összekapcsolta a levegőadagoló-csöveket. Belülről magára zárta a fedelet és beeresztette a vizet. Szemüvegén keresztül látta karórájának világító számlapját. Még két perc volt hátra. Teljesen nyugodt volt A starttal járó veszélyekre nem akart gondolni. Elérte célját amelynek életét szentelte. A világűrbe indul. Minden más eltűnt tudatából. Ha katasztrófa történik, nem marad életben. Győzelem, vagy halál! Harmadik út nincs a számára..« Már csak egy perc! Kámov jutott eszébe. Vetélytársa valahol az űrben repülve nem is sejti, hogy az amerikai űrhajó a nyomába ered s hamarabb jut a Marsra, mint az orosz... Itt az idő! Erősen lenyomta a gombot. Gyötrő lassúsággal telt az idő. A repülés 170 napja őrjítő egyhangúsággal telt egyik a másika után. A rakéta ablakából kibontakozó Világmindenség lenyűgöző látványa gyorsan elvesztette az újdonság ízét. Jóformán alig akadt tennivalójuk. A rakéta az égi mechanika ősi törvényei szerint repült s ezeknek a törvényeknek el kell juttatniok a célba, ha csak véletlenül nem találkoznak egy meteorittal. De Hapgood különben sem hitt a találkozásban. A megfigyelésedet lelkiismeretesen végezte az amerikai csillagászok által összeállított program szerint, de a gyakorlat hiánya kezdett megmutatkozni nála. Tudta, hogy munkája nem teljes értékű. Egyre többet gondolt arra, hogy 'nagy hibát vétett, amikor Bisont hozta magával, nem pedig azoh tudósok egyikét, akik annyira szerettek volna részt venni az űrutazáson. Hiába, helyrehozhatatlan hiba! Bisonnal nem volt miről beszélnie. Az újságíró kizárólag a dicsőség és a pénz kedvéért indult erre az útra. A tudomány egyáltalán nem érdekelte. A New York Times fiatal tudósítója talán még jobban unatkozott, mint gazdája. Hapgood legalább el tudta foglalni magát valamivel, de Bisonnak egyáltalán nem volt semmi tennivalója. Kétszer elolvasta már a magával hozott könyveket, igyekezett minél többet aludni, a többi időt pedig azzal töltötte, hogy unottan bámult kifelé a kerek ablakon. De odakint állandóan a csillagvilágnak mindig ugyanaz a látványa tárult szeme elé. A repülés mindkettőjük számára kezdett gyötrővé válni. De minden elmúlik egyszer. Utazásuk utolsó napja virradt rájuk. A rakéta közeledett céljához. Hapgood megmagyarázta Bisonnak, mit kell tennie a leszálláskor. Ha megszűnik a fékezés, parancsára kinyitja az ejtőernyőt A rakéta, ahogy azt Hapgood kiszámította, december 28-án 2 órakor a Mars légkörét érintve elszállt a bolygó mellett. Leírt egy félkört s újból elhagyta a Marsot, de már a másik oldalán. Egyik kört rajzolta a másik után, szinte spirálisan, egyre mélyebbre merülve az atmoszférába, így csökkentette Hapgood súrlódással űrhajójának űrsebességét. A rakéta az utolsó köröknél már ki sem repült a Mars gázrétegéből. Amikor a sebesség a percenkénti ezer kilométerre csökkenti Hapgood elhatározta, hogy befejezi a repülést. Az átforrósodott űrhajótest 50 fokra növelte a hőmérsékletet a hajó belsejében. s mind a két űrhajós érezte, hogy a hőséget nem bírja tovább elviselni. Hapgood attól félt, hogy elvesztheti eszméletét, s ezzel magát is és Bisont is a pusztulásnak teszi ki. Ezért a rakétát a bolygó felszíne alá irányította, amelytől már csak 5 kilométer választotta el őket. Ügy gondolta, hogy még napnyugta előtt sikerül leszállniuk, A Nap ugyanis már nagyon közel állt a látóhatárhoz. — Az ejtőernyőt! — kiáltott rá Bisonra. Itt a döntő pillanat. Vajon elég erős lesz-e az ejtőernyő? Hatalmas rántást érzett, 'riási selyemernyő nyílt ki a "ikéta fölött. A sebesség nyomban lecsökkent. Az ernyő erősnek bizonyult. Hapgoodot élön- 1ö1te az izzadság. Fogait fájdalmasan összeszorította. Minden pilóta-tudományát felhasználva. hatalmas erőfeszítéssel ‘ “j'toHn vissza az űrhajót a függőleges zuhanástól. (Folytatjuk.)
