Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-18 / 166. szám
1962. július 18, szerda 3. oldal Nagyüzemi szőlő- és gyümülcsteiepítésünk gondjai ESTE KALOCSÁN Eljött az este. Ismét elmúlt egy hét Kalocsán. Az utcákon neonok szórják fényüket és sok színben csillognak az üzletek portáljai. Tóth Sándor megye! tanácstag, a Csengődi Állami Gazdaság igazgatója a legutóbbi megyei tanácsülésen a szőlő- és gyümölcstelepftések eddig szerzett tapasztalatairól beszélt. Az alábbiakban kivonatosan közöljük felszólalását. — A nagyüzemi szőiők és gyümölcsösök telepítését megkezdtük megyénkben, nem árt azonban, ha az eddig szerzett tapasztalatokból levonjuk a tanulságokat. Először is — véleményem szerint — a jövőben a homokon történő telepítéseket kizárólag rendezett terepen érdemes folytatni. Teljesen sík területet kell kiképezni, még akkor is. ha bizonyos többletkiadásokkal jár, mert egyenletesebb lesz a talajvíz-eloszlás — ezzel együtt a vízgazdálkodás — és könnyebb a gépek alkalmazása. A tereprendezést helyes lenne egész évi állandó munkává tenni, s erre a célra vállalatokat létrehozni, amelyek rendeletileg megállapított egységes tarifával dolgoznának, reális önköltségszámítások alapján. A jelénlegi tereprendezési tarifák ugyanis magasak és drágítják a termelés költségeit. Ha a földmozgatás köbméterenkénti egységára csak egy-két forinttal alacsonyabb lenne — mondjuk holdanként kétezer forinttal csökkenne —, akkor a mintegy 50 ezer hold tereprendezésre váró területen 100 millió forintot takaríthatnánk meg, amit egyéb beruházásokra fordíthatnánk. A munkaerő rendszeresebb foglalkoztatása érdekében célszerűnek tartom a szőlők és gyümölcsösök egymás melletti, nagyüzemi telepítését. Ezt úgy képzelem el, hogy a szőlők között a terület 20—25 százalékán gyümölcsös pásztákat telepítenénk, még pedig olyan fajtákból, amelyek a szőlőművelés nagy munkáit nem zavarnák, de kiegészítenék a foglalkoztatottságot. Téli almát például azért nem lenne helyes telepíteni ilyen formában, mert szedése egybe esik a szőlő szüretelésével. Javaslom: feltétlenül támrendszerrel ellátottak legyenek az új szőlőtelepítések, hogy a nagyobb hozamokra képes szálvesszős művelést általánosan be lehessen vezetni. A támrendszerek felállításáig egy-két éven át zöldtrágyázás célját szolgáló növényeket vessünk a szőlőkben, elsősorban a szél okozta károk elhárítása érdekében. Egyre növekvő szőlő- és gyümölcsös-területeink egyik legnagyobb problémája a tápanyagutánpótlás. Eddig alkalmazott módszereink inkább hagyományosnak mondhatók, mint haladónak. nélkülözik a tudományos alaposságot. Véleményem szerint a jövő a komposzt trágyáé. még pedig növény- és talajtípusoknak meefelelő műtrágyával való dúsítással. Helves lenne az összes szervestrágya-termelő lehetőséget Négyezer forint jutalom felmérni, s komposztáló üzemeket létesíteni. Ezekben az üzemekben a környék növényféleségeinek igényei szerint készülnének a különböző anyagokat tartalmazó komposzt trágyák. Ha tudományos alapokra fektetett kísérleteket végzünk, feltételezhető az is, hogy a jelenlegi szervestrágya-felhasználásunk felére csökkenthető, amellett, hogy a terméshozamokat is emeljük. Ssertníem a trágyázási módszeren kell még változtatni. A porrá őrölt szervesanyagokkal kevert műtrágyával maximálisan dúsított tápkomposztot permetezve, vagy a növények gyökeréhez adagolva növelhetjük a trágyázás hatásfokát, és csökkenthetjük költségeit. Gazdaságainkban a trágyára termelést külön üzemággá kellene fejleszteni. Szőlő- és gyümölcstermelő nagyüzemi gazdaságainkban évente több ezer vagon szervestrágyára van szükség. A trágyázás tehát az egyik fő termelési tényező. Éppen ezért üzémen belül és a nagyvárosok közelében érdemes trágyatermelő üzemeket létrehozni, hogy minden szerves anyag visszakerülhessen a mezőgazdaságba. Addig is, míg ezek az üzemek felépülhetnek, gondosan alkalmazzuk a zöldtrágyázást, a műtrágyákat, a lombtrágyázást és a tápkultivátorozást. Ezt tapasztalatból mondhatom, mert például gazdaságunkban tavaly a szőlőkben végzett permetező lombtrágyázás 15 százalékos terméstöbbletet eredményezett AZ O FIAIK A csillogva ívelő kaszák suhintására zizzenve hullnak a kiskunhalasi Vörös Október Tsz határában tarlóra a tömött kalászok. — Amott, a határ túlsó részén kévekötö-aratógépek haladnak, de szükség van a kézi erőre is. Ha lassabban is, de a gépekkel vetekedő egyenletességgel, jól öszszeszokottan dolgozik a negyven aratópár. Nemrég kezdték a munkát, s friss erőt sugároz minden mozdulatuk. Ekkor a dűlőúton egyenruhás férfiak tűnnek fel: a határőrség katonái. Néhány harcos, egy százados vezetésével. A politikai oktatás keretében látogattak el a szövetkezeti gazdaságba. — Erőt, egészséget, elvtársak! — harson köszöntésük. A táblán dolgozók egy percre abbahagyják a foglalatoskodást. Csupán annyi időbe telik, amíg ezt leírom: a széles Páliakról az útmenti fák hűvösébe kerülnek a zubbonyok, s a katonák a mellettük álló kaszások kezéből cinkos kacsintással veszik ki a szerszámot. S a fegyverhez szokott kezek meglepő biztonsággal, gyakorlottan vágni kezdik a rendet. A százados jár az élen. Magas homloka mögött kedves képek kergetöznek. A kis falura emlékezik, ahonnan elindult; apja izzadt, poros arcát látja, s arra gondol, hogy otthon is egyre több gép veszi már át a sokat görnyedt hátak terhét. A szövetkezeti gazdák értő szemmel figyelik a vendégek tevékenységét. — Illik a kezükbe a kasza! — bólogat az egyik idősebb parasztember. — Nem először csináljuk, bátyám! — nevet rá vissza egy aprótermetű, zömök harcos. Valami szép, meleg fény van a tszparasztok tekintetében, amint a serényen hajladozó hátakat nézik, az ingeket, amelyek vásznára lassan sötét foltot fest a szívesen végzett munka verejtéke. Az ő fiaik aratnak. .. J. T. A Bajai Ruhagyárban az elnúlt oktatási évben közel száz munkás és alkalmazott fejezte be sikeresen tanulmányait az általános iskola, a különböző technikumok esti tagozatain és egyéb tanfolyamokon. Ezt azért tudták megtenni, mert a vállalat vezetősége az iskolásokat egy műszákba osztotta be, s ezzel biztosította a nyugodt tanulást, a szakszervezeti bizottság pedig több tanár bevonásával megszervezte a korrepetálást. Ennek következtében az iskolába jelentkezettek 2 százaléka hagyta csak abba a tanulást. Tizennyolc községben van Javító-felvevő szolgálata A járdán sétálók tömege. Sokan az ízléses, áruval dúsan megrakott kirakatokat nézegetik. Mások sétálnak... Szombat este van. Legtöbben a Beloiannisz-ligetbe igyekeznek. Hatalmas fák hajlanak a sétányok fölé, korszerű szabadtéri színpad és a nemrégen elkészült ízléses söröző-kerthelyiség várja a kalocsaiakat. Előtte a szökőkút esti megvilágításban ragyog. Pincérek „hada” állja az ostromot. Négyszáz személyes a kerthelyiség, s bizony a tizenegy alkalmazottnak nincs megállása. A megnyitás óta — mint Csincsér Pálné üzletvezető mondja — állandóan telt házuk van. Elsötétül a színpad. A hatalmas nézőtéren felcsattan a taps. A szabadtéri színpad ötszáz embernek nyújt szórakozást. Különböző művészegyüttesek, fővárosi és kecskeméti színészek előadásai egészítik ki a város nyári kulturális programját. A nézőteret üzemi munkások, termelőszövetkezeti gazdák és tisztviselők, fiatalok, öregek vették birtokukba... napokban Miklós István igazgató négyezer forint jutalmat osztott ki. Sipos Kálmánná, Petrovácz Lászlóné, Győrfi Klára, Heves Gézáné, Mandl Antalné kitűnő bizonyítványukért 300—300 forintot, heten jeles bizonyítványukért 200 forintot, továbbá tizenegyen pedig 100 forint jutalmat kaptak. A megjutalmazottak közül tizenegyen fizikai dolgozók. Tari Sándor Tíz óra elmúlt. Vége a mozielőadásnak, elcsendesedett a szabadtéri színpad is. A zenés cukrászdában most kezdődik az „élet”. Fiatalok: lányok és fiúk ülnek az asztalok mellett. A zenekar tangót játszik. Megkezdődik a tánc ... Márkus János—Tóth Sándor A legjobb tanulmányi eredményt elérők között az elmúlt a Bajai Vas- és Fém Kfsz~nek — Amikor az alagútban megcsókoltál, úgy éreztem, hogy bajuszod van... A kisipari szövetkezetek idén májusban tartott negyedik küldöttgyűlése a ktsz-ek egyik legfontosabb tennivalójaként a lakosság megrendelésére végzett javító-szolgáltató munka fejlesztését jelölte meg. A Bajai Vas- és Fém Ktsz már az elmúlt években megszervezte a javító szolgálatot és tavasszal a bácsalmási járás megszűnése után már a megnagyobbodott bajai járás 18 községére terjedt ki a ktsz felvevő hálózata. A földművesszövetkezetek megbízottai a lakosságtól helyben átveszik a javításra váró gépeket, háztartási és egyéb cikkeket, a bajai ktsz pedig minden hónapban, a hó elején és közepén, gépkocsival gyűjti öszsze azokat. Egyúttal rendeltetési helyére szállítja a korábban átvett és kijavított gépeket. A lakosság szívesen veszi igénybe ezt a szolgáltatási formát, erre példa, hogy legutóbb Madarasról olyan gépet hoztak be javításra, amelyik már két hónapig ott állt az egyik bácsalmási kisiparosnál. A Vas- és Fém Ktsz az eddigi tapasztalatokat hasznosítva tovább fejleszti szolgáltató tevékenységét. Kísérletképpen Szeremlére minden héten három napra kiküldenek egy motor- és motorkerékpár javító brigádot, amely a helyszínen végzi el a jaxntásokat. A tapasztalatok már eddig is kedvezőek. Ezenkívül célszerűnek látszik egy jól felszerelt műhelykocsi beállítása, amely a legtöbb javítást minden községben a helyszínen végzi el. A ktsz vezetői a városi lakosság igényeinek fokozottabb kielégítésére is gondolnak. A lakberendező és a csökkent munkaképességűeket foglalkoztató kisipari szövetkezettel karöltve megszervezték Baján az úgynevezett kopogtató szolgálatot. Ennek lényege az, hogy a három szövetkezet képviselője lakásról lakásra járva veszi fel a megrendeléseket. Kérésre gondoskodnak a javításra szoruló cikk elszállításáról is. Máris igen sokan jelentették be háztartási, lakásfestési, cipő- és mosógépjavítási stb., igényüket. Most a három szövetkezeten a sor, hogy jól megszervezzék a javítások pontos és gyors elvégzését. Tölgyes Sándor
