Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-17 / 165. szám

t «»Mal 1992. július 17, kedd HUSZONKÉT! EN ELINDULTAK Igényes filmesztétikai nevelést Némelyikük még álmos egy kissé, nemrég keltek fel. Szo­katlan számukra az éjszakai „kimaradás”, de hát nagy do­log volt ez, meg kellett ünne­pelni. És különben is, tanáraik­kal együtt voltak, senki sem „hajolt el”, csak nagyon jól érezték magukat a nagy bú­csúzkodás közepén. A Kecskeméti Felsőfokú Me­zőgazdasági Technikum huszon­két hallgatója tett sikeres ál­lamvizsgát. A fiatal szőlő- és gyümölcstermesztők nagy re­ményekkel indulnak a terme­lőszövetkezetekbe. állami gaz­daságokba, kutatóintézetekbe. Elsőként végezték el az ország­ban ezt az iskolát, s most nem­csak ők várják kíváncsian a jövőt, hanem leendő munka­adóik is: vajon hogyan hasz­nosítható a nagyüzemi gazda­ságokban az új iskolatípus adta tudás. A huszonkét fiú és lány kö­zül három vörösdiplomával Veszett. Akik oayütt maradnak Kiss Ilona Tiszakécskéről je­lentkezett 1960 őszén a techni­kumba. A nagykőrösi gimná­ziumban, ahol érettségizett, még arról álmodozott, hogy vegyész lesz. Nem sikerült a felvételi, akkor határozta el, hogy „marad” a mezőgazdaság­ban. hiszen szülei is tsz-tagok, otthon Tiszakécskén. A vadonatúj vörösdiploma arról tanúskodik, hogy „nem csinált” rossz cserét. — Pedig a gimnáziumban csak jörendűre érettségiztem — mosolyog szerényen. — Az első évben itt is jórendű voltam. Nem szeretek napról napra ta­nulni, de ha egyszer nekifek­szem átvenni az anyagot, akkor nem szívesen megyek a vizsgá­nak hézagos tudással. Az idei év végi bizonyítványom 4,9-es lett, aztán néhány heti éjjel­­nappal tanulással sikerült fel­tornásznom kitűnőre. Még nagyobb utat futott meg Török Ferenc, a bácsalmási gimnáziumban szerzett közepes rendű érettségi bizonyítványtól a vörösdiplomáig. A magas, csendes szavú fiú Jánoshal­máról került Kecskemétre. A gimnáziumban hadilábon állt a matematikával, fizikával, iro­dalommal. itt azonban már az első évben jeles lett. Nem volt nehéz megszeretnie a tananyagot, hiszen az édesapja is agronó­­mus. Az államvizsga előtt még egy utolsó nekirugaszkodással kemény tanulásba fogott és neki is sikerült megszereznie a vörösdiplomát. Nemsokára mind a ketten a Kunfehértói Állami Gazdaság gyakornokai lesznek. Nem vé­letlen, hogy együtt kezdik az életet — együtt is szeretnék folytatni. Három hónapja írták alá a szerződést az állami gaz­dasággal, s akkor már elhatá­rozták, hogy amint „bevált” az új hely, egybekelnek. A kö­zös jövőhöz már szerény anyagi alap is van, a vörösdiploma ju­talmaként kapott 600—600 fo­rint, s a gyakorlóévben bizto­sított 1200 forintos állami do­táció, amit a gazdaság a mun­kától függően még kiegészít. Tovább tanulok A harmadik vörösdiplomás Kerek Mária. Ö az egyetlen, aki már az általános iskolában is mezőgazdasági pályára ké­szült. A makói gimnáziumban kitűnő rendűén érettségizett, s ősszel itt folytatta a tanulást Kecskeméten. Ceglédre kerül, a Duna—Tisza közi Mezőgazda­­sági Kísérleti Intézet ottani gyümölcstermelő gazdaságába. Ügy tervezi, ha letelik a gya­korlóév, tovább tanul a kerté­szeti főiskolán. Komoly kis­lány, keveset beszél magáról, de önkéntelenül elárulja, hogy ez a siker csak megerősítette elhatározásában: kutató lesz. És a többiek? Legtöbbjük a középiskolában nem mezőgaz­dasági pályára készült, nem is volt mindegyikük jó tanuló, de itt megszerette a szakmát, a vizsgákra becsülettel készült és szívesen megy dolgozni. Gránicz Antal is csak köze­pes rendű volt a gimnázium­ban. Itt a második évben ösz­töndíjas lett, szerződést kötött a Kunbajai Állami Gazdaság­gal, ahol szőlész lesz. — Szép szakma — mondja —, fejlődő szakma, nagy jövő áll előtte. Különösen Bács me­gyében, s az én munkám is része lesz már az ötéves terv hetvenezer holdas szőlőtelepí­tési programjának. Biztos és szép jövő Kudlik Imre már ösztöndí­jasként került ide, s a tisza­­kécskei Szabadság Tsz-ben zöld­ségtermesztő lesz. Zsíros Zsuzsa Békés megyéből került hoz­zánk, megszerette a homokot és az Izsáki Állami Gazdaság szőlőkertészetébe szerződött Messziről jött ide Csere Rozália is, Pápáról, s ő nem is marad itt, megy vissza a Balaton mel­lé, Füredre vagy Aligára, de a szakma mellett megmarad, bo­rász lesz. A huszonkettő közül egy sem cserélné el a hivatását más munkával. S ha több-kevesebb buzgalommal is tanultak, ha korábban vagy később is érett meg bennük a hivatásszeretet, ma már valamennyien örülnek új munkahelyüknek, annak, hogy keresni fognak, annak, hogy szeretettel várják őket, s annak, hogy olyan pályát vá­lasztottak, amely nagy fejlődés előtt áll, amelynek a szó legne­mesebb értelmében jövője van. Mester László Korunk gyorsan száguldó élettempója, a technika vívmá­nyai iránt megmutatkozó nagy­arányú érdeklődés a művészet­ben is újat, a mozgás, a sebesség élményét követeli. Innen ered a filmek — pillanatonként vál­tozó mozgóképek — tömegha­tása, népszerűsége, főleg ifjú­ságunk körében. A rendszertelen moztbajárás, a filmek válogatás nélkül meg­tekintése azonban káros hatást gyakorolhat a még kialakulat­lan jellemű és ízlésű fiatal­ságra, hiszen sók esetben a felnőttek sem veszik észre a kétértelmű vagy hátborzongató sztori valódi mondanivalóját, mélyreható társadalombírálatát. A film művészi értékeinek felismerése, megértése, a film­szerű látásmód kialakítása napjaink egyik fontos feladatát jelenti. Kiváltképp az ifjúság hozzáértésének fejlesztése, ala­pos elemző igényének felkelté­se teszi szükségessé a sokoldalú nevelőmunkát. Ennek érdekében alakult meg két évvel ezelőtt Kecske­méten az Ifjú Filmbarátok Kö­re. Tagjai — számuk megha­ladja a 460-at — a város kö­zépiskoláinak és az ének-zenei AZ ESÓZTETŐ ÖNTÖZŐ-BERENDEZÉSEK ÉS ÜZEMÜK (Mezőgazdasági Kiadó) Az öntözés egyre nagyobb tért hódít mezőgazdaságunkban. Ép­pen ezért a már másodszor ki­adott, 13 szakember által írt mű eléggé nem dicsérhető részletes­séggel ismerteti az esőszerű ön­tözési módot, az esóztető beren­dezések típusait, s a nazai al­kalmazásuk lehetőségeit- Terjedelmes részben külön mutatja be az e módszernél al­kalmazásra kerülő géptípusokat, hajtómotorokat, szivattyúkat, a csővezeték fajtáit, s osztályozza a szórófejeket. Foglalkozik a berendezések lé­tesítésének műszaki, vízjogi és pénzügyi feltételeivel, továbbá a hordozható és a felszín alatti nyomócsővezetékes, valamint a hajós esóztető berendezésekkel is. Az üzemtani, munkaszerve­zési és agronómiái problémákon kívül a gazdaságosság szem­pontjából is ismerteti a könyv az esóztető öntözés módszerét. Dr. Albert János: A HŐSZIGETELÉS KÉZIKÖNYVE E színvonalas mű mind a tervező, mind a kivitelező szakember szá­mára gazdag anyagot tartalmaz. Ér­tékes, Jól válogatott anyaga a kül­földi irodalomban található művek­kel is felveszi a versenyt. Fordította i Sárk/hii Gyula 11. Magabiztosságát nem igen in­gatták meg a vereségek, s amiatt lebecsülte ellenfele ere­jét és lehetőségeit, s túlbecsül­te a magáét. Mégis úgy dön­tött. hogy 40 méterre növeli a felsvorsu’ást. gondolván, hogy ez biztosítja a teljes sikert. Tudta, hogy Kámov semmi pénzért nem választja majd ezt az utat. Szerinte a szovjet mérnök legfeljebb 30 méterre növeli a félgyorsulást, ez pedig nem ad nagyobb sebességet az űrhajónak, mint amennyivel az ő űrhajója rendelkezik. A mo­tor 10 perces működését is ma­ximálisnak tartotta, mert az atomreaktiv motorok oly nagy hőt fejlesztenek, hogy testüket különleges hőálló öntvényből kell készíteni. Hapgood tehát teljesen biz­tos volt sikerében és nyugodtan építette űrhajóját. De ismerve Kámov második űrútjának gyorsaságát, került mindent, ami késleltette volna munkáját. Mivel senkivel nem óhajtotta megosztani a dicsőséget, szán­dékosan kisméretűre, mindössze két ember befogadására ter­vezte űrhajóját. Mert egyedül elindulni azért mégis lehetet­len. Kijelentette, hogy az első útjára csak a sajtó képviselő­jét viszi magával. Az űrhajó elkészült. Hapgood nyílt levéllel fordult az ameri­kai lapokhoz, de hosszú ideig senki sem jelentkezett az űr­repülésre. Végre, amikor már nyugtalanítani kezdte a dolog, Bison kopogtatott nála. — Mi késztette arra, hogy el­jöjjön hozzám? — kérdezte Hapgood a New York Times fiatal munkatársától. — őszinte leszek — felelte Bison. — Nagyon szeretnék meggazdagodni, de manapság ördögien nehéz. Ezenkívül nagy a becsvágyam. Nem hagy nyug­ton Stanley dicsősége. — Értem! Szóval nagy a becsvágya? Hát a magára váró veszélyekre nem gondol? Lehet, hogy dicsőség helyett halál várja! — Kockázat nélkül nincs győzelem — felelte Bison. Magasnövésű, szélesvállú fia­talember. Jóllehet arca nem szép, de vonzó. Tipikus fiatal amerikai, aki szeret sportolni, de különleges szellemi képes­ségekkel nincs megáldva. Hapgood elégedett volt. Ép­pen ilyen útitársra van szük­sége. — Én is őszinte leszek magá­hoz — mondotta. — Fő felada­tom: legyőzni Kámovot. (Bison bólintott.) Hogy ezt biztosan elérjem, kénytelen voltam űr­hajóm felgvorsulását másodper­cenkénti 40 méterre növelni. Nem titkolom magam előtt, hogy ez veszélyes az utasokra. Az újságíró arcán a nyugta­lanság leghalványabb jele sem látszott. — Keveset értek ezek­hez a dolgokhoz — vallotta be őszintén. — Azt mondja, hogy veszélyes. Elhiszem. De ha ma­ga a veszély ellenére is elindul, miért ne követhetném példáját én is? — Hát ha így van — mondta vidáman Hapgood —, én csak örülni tudok az ilyen útitárs­nak. — Keményen kezet szorí­tott Bisonnal. — Mikor akar indulni? — kérdezte az újságíró. — Augusztus végén. — S miért nem korábban? — Mert meg kell várni a Mars kedvező állását, hisz oda akarok repülni, felelte Hapgood. — Hát akkor kivárjuk! Nincs már olyan messze! A VENUS 19 .: szeptember 19. Szeptember 15-e örökre meg­marad emlékezetünkben: e na­pon jutottunk be a Venus fel­hőtakarója alá. Fellebbent a titok függönye, mely a boly­gó felszínét takarta. Szeptember 14-én körülbelül 12 órakor érkeztünk a Venus közelébe. Kezdetben keskeny sarló alakban tűnt fel, gyorsan nagyobbodott és 20 órára teljes fázisában pompázott 2 millió kilométerre előttünk. Korongja csaknem olyan volt, amilyen­nek a Holdat holdtöltekor lát­juk. Felszínét sűrű felhők ta­karták. A csillagos fekete ég­bolton a Föld hófehér nővére meseszerűen szép volt. Nem tudtam levenni a szemem a látványról, és számtalan színes fényképet készítettem róla. 15-én reggel 7 órakor Kámov javasolta, hogy húzzuk fejünk­re a sisakot, aztán bekapcsolta az űrhajó fékező berendezését. Felhangzott az ismert zúgás. Lángnyelvek visszfényei villan­tak meg az ablakok előtt Űr­hajónk lefelé fordult, a Venus felé, amely most a lábunk alá került Kellemes volt megint rendes súlyunkat érezni. Átmentem a másik ablakhoz, és lefeküdtem melléje. Paj­­csadze és Belopolszkij elmerül­­ten dolgoztak a csillagvizsgáló műszerekkel. Kámov a vezérlő­pultnál tartózkodott. Szeme a periszkóp nézőkéjéhez tapadt, keze a fogantyún pihent. A Venus korongja közben tízszeresére növekedett. Az űr­hajó 40 600 kilométeres magas­ságból másodpercenként 28 ki­lométeres iszonyatos sebesség­gel zuhant feléje. A fékező motorok lassan, de biztosan csökkentették a sebességet. A lefelé ereszkedés 47 percig tar­tott Húsz perc alatt az űrhajó se­bessége a másodpercenkénti 16 és fél kilométerre csökkent és 14 ezer kilométerre közelítet­tük meg a bolygót, amely csak­nem az egész látóhatárt elta­karta. Vajon milyen kép tárul szeműnk elé néhány perc múl­va? Nagyon izgatottak voltunk. Az emberiség történetében elő­ször hatolunk be egy másik világ titkaiba. Űjabb 15 pere telt el, g a távolság már csak 5 ezer kilo­méter lehetett. Űrhajónk sebes­sége a másodpercenként 7 és fél kilométerre zuhant és továbbra is szakadatlanul csökkent. (FolytatjukJ általános iskola Vili. osztályá­nak filmkedvelő növedékei. A filmbarát kör elmúlt évi munkáját és ennék jelen­tőségét értékelve megállapít­ható. hogy tartalma«, változatos programmal keltette fel a hall­gatóság érdeklődését, tudás­szomját. Különösein nagy köz­kedveltségnek örvendtek a tör­ténelmi filmekről szóló előadás­­sorozatok. mint például hősi romantika a filmművészetben, vagy a magyar szabadságharc bemutatása. Ennek az az oka, hogy a fiatal hallgatóság élet­kori sajátosságánál fogva sze­reti a romantikát, a kalandos­ságot és a monumentalitást A fejlődés azonban ennél még többre kötelez. Eddig ugyanis elsősorban a filmek történeti felépítése — filmtör­ténet a némafilmtől a hangos­filmig — alapján történt az előadások összeállítása, az ér­deklődésnek leginkább megfe­lelő témakörben. Az eltelt két év eredmé­nyei azt mutatják, hogy itt az ideje emelni a színvonalat, tö­kéletesíteni az előadások vi­lágnézeti nevelő hatását Előtérbe kell. hogy kerüljön az elemző jellegű, esztétikai szempontok alapján történő ösz­­szeállítás, amely átfogó képet nyújtana a giccsfilmekről, a va­lóság művészi hitelű ábrázolá­sáról, a film és a társadalom viszonyáról, a film és az iro­dalom párhuzamáról — tehát a világnézet kialakításában fon­tos szerepet játszó tényezők­ről. ■' 1 Néhányon a középiskolák tanárai közüj — akik maguk is részt vettek az előadásokon — elmondták észrevételeiket ja­vaslatukat Elsőnek mindjárt kifogásolták a vitaindító beszél­getések hiányát Véleményük szerint — és igazuk van — a bevezető előadások nem képe­sek kitérni azokra a részlet­­kérdésekre, mélyekre a hallga­tóság a látott film alapján sze­retne válaszd kapni. Érdemes lenne a vetítés titán még egy megbeszélést tartani, ahol elemeznék a hatást amit a film keltett és vitatkoznának azon, hogy miért helyes vagy helytelen az az irányzat me­lyet a bemutatott darab kép­visel Foglalkoztak azzal, hogy az Iskolák a jövőben még nagyobb gondot fordíthatnának a gye­rekek filmkultúrájának fejlesz­tésére, viszont az előadások is jobban kapcsolódhatnának a kö­zépiskolás tananyaghoz. Továbbá az archív jellegű klasszikus fil­mek helyett egyre több helyet kaphatna az új, alakuló ábrá­zolási módok ismertetése. Az eddigi tapasztalatokat ösz­­szegezve, az elhangzott javas­latokat figyelembe véve kezdett hozzá a TIT a következő évad munkájának megszervezéséhez. Az előadások anyagában, mód­szerében történő változtatások mellett az ifjú filmbarátok tá­borának kiszélesítését is tervbe vették. A KISZ-szervezetek segítségé­vel máris hozzáláttak az üze­mekben, gyárakban dolgozó fia­talok bevonásához. Lehetővé teszik az általános iskolák VII —VIII. osztályos tanulóinak részvételét, amennyiben ma­gyar-történelem szakos tanáruk erre szellemileg elég fejlettnek, alkalmasnak találja őket. A film ma már nemcsak a kizárólagos szórakozás, felszínes időtöltés kellemes eszköze. Mű­vészi rangra emelkedett és az egyetemes kultúra részévé vált. Mégis — a mozi és a tv nagy­arányú térhódítása ellenére — kevés az olyan mozilátogató, aki valóban úgy tekinti a fil­met, mint értékes művészeti alkotást. Fejlett ízlésű, alapos film­kultúrával rendelkező, hozzáér­tő közönség felnevelése a eél. És ezt csak igényes, filmeszté­tikái neveléssel lehet elérni. .Vadas Zs»#»

Next

/
Oldalképek
Tartalom