Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-15 / 164. szám
A Ho!t-Tisza mentén „Tartsanak velem a kórterembe...” Bontjuk a napi postát. Ahány levél, annyi híradás, panasz, hozzászólás az újságban megjelent cikkekhez. Hát ez a kék, kissé gyűrött, zsírpecsétes boríték vajon mit rejteget? Két nagy. duplaívee. kockás papír kerül belőle elő. Tekintetünk gyorsan szántja a ceruzával írott sorokat „Kórházban.. ,s így szól a cím és utána megrendítő beszámoló a kecskeméti kórház baleseti osztályáról. A szerző pedig — aki maga is szenvedő alany — mindössze V. J. monogrammal jelölte meg önmagái Sorait embertársai figyelmeztetésére szánta. Íme kinekkinek okulására közkinccsé teszszük. ^Napjainkban elker Dl heteti en, hogy ne vegyük észre a technika rohamos fejlődése mellett a szomorú tényt hogy sajnos, a fejlődéssel lépést tart a baleseti statisztika is. Családokat tesz tönkre, életerős fiatalokat nyomorít meg és gyakran emberéletet vagy életeket követel a meggondolatlanság, de talán a leggyakrabban az ittasság. t,És drukkolunk...“ A baleseti osztályon töltött hosszú hetek egyetlen napját szeretném bemutatni. Nem légből kapott mese. még csak nem is a ráérő fantázia szüleménye, hanem a rideg kegyetlen valóság. Meggyőződésem, lesz, aki magára ismer. A szereplők — ha nem is mindannyian — élők. és azt hiszem az éjt nappallá tevő, fáradtságot nem ismerő doktorok és nővérek jóvoltából már egészséges emberek: Tartsanak velem a kórterembe. Kedd reggel van, kint süt a nap, mindenfelé tarka virágók. Itt belül minden fehér... Fehér az ágy. a falak és... az arcok is. A csinos nővérke most végzett a hőméréssel: végezzük a reggeli tisztálkodást, ki a saját lábán, ki az ágyban. (Nem mindenki van abban a helyzetben. hogy elbírna menni a fürdőbe vagy a mosdóhoz.) Reggeli után vizit következik és én kíváncsian lesem a doktor úr szavát, vajon kit műtenek? Kinek mit tanácsolnak? És drukkolunk. ki mikor mehet haza? Vége a vizitnek. Egyik kötözésre, másik röntgenre, a harmadik a műtőbe megy, vagy viszik. Múlik az idő, megjelenik a kórház „figarója”. Történeteket mesél a szomszéd kórtermekből és közben borotvál. S a páciens máris a műtőasztalon érzi magát..i Ki volt a hibás ? Pereg a délelőtti egyhangú kórházi élet. Vagy talán nem is olyan egyhangú. A kettes ágyon egy motoros fekszik. Halálosan gázolt s ő maga is súlyosan sérült. Persze .,ő nem hibás!” ... A hatoson egy középkorú férfi, arcát nem látni a pólyától, a keze sínbe téve. Kerékpárral közlekedett, egy motoros gázolta el. Mellette egy idős bácsi, ö már „öreg” kórházi lakó, hiszen hetedik hónapja van itt. Kerékpárján gyümölcsöt tolt, miközben egy motorkerékpáros hátulról belészaladt és őt hoszszú métereken vonszolta. Kórisme: nyílt sarok- és bokatörés. Vajon ki volt a hibás? Az egyik üzend balesetes a bokáját törte el. a másik a lábára ejtett egy súlyos vasat. Két lábaujjába került. A következő összeveszett a szomszédjával. s 6 húzta a rövidebbet. Beverték a fejét, eltörték a kezét. Nem sorolom azonban tovább. Figyeljük most a nyolcas ágyon fekvőt. A fiatalembert tegnap hozták be; közlekedési baleset. Kerékpárjával szabálytalanul haladt és az utána jövő motoros elütötte. Ä szerencsétlenség következménye a gyors orvosi beavatkozás ellenére is: a beteg menthetetlen. „Ennyi as élet!“ — sóhajt az egyik szobatárs és én borzomgva figyelem a nyolcas ágyon fekvő szörnyű haláltusáját. Miközben reszkető félelmem próbálom elrejteni, elgondolkodom: vajon valóban csak ennyi az élet? Szeretném, ha a szerencsétlen megszólalna, ő mit mondana? És mit felelné az a Duna melletti községben lakó motoros, aki meggondolatlanságával önmaga és gyermeke halálát okozta? Mit mondanának azok a szülők, akik könnyelműségükkel gyermekük halálának váltak előidézőivé? Miközben a haldokló görcsös vonaglását nézem, gondolataim kint száguldanak az országúton, az ész nélkül robogó részeg motorossal. az embertársait és saját testi épségét semmibe vevő duhaj sofőrrel, a felelőtlenül és meggondolatlanul közlekedő kerékpárossal, az úttesten szaladgáló és súlyos eseteket előidéző gyerekekkel, az úton-útfélen részegen, dülöngélő, semmitől sem félő emberekkel... A legszívesebben megfognám valamenynyiük kezét és idevonszolnám őket: nézzék végig egy fiatal, tegnap még vidám élet utolsó perceinek tragédiáját. Lássák meg. mire vezet a könnyelműség, a hanyagság, vagy az ittasságból származó baleset. Egy asszony zokog Vajon akik még „megúszták” és ezt látnák, máskor is megkísérelnék a felelőtlenkedést? Ha a közlekedési rend szigorú törvényed őket vissza nem rettentik, ha a lelkiismeret előttük estik fogalom, ha családjuk, önmaguk és a társadalom iránt nincs bennük egy csepp megbecsülés, talán a haláltól megmerevedett de vádoló szemek észhez térítenék őket. És együtt vallanánk, hogy nemcsak „enynyi az élet!” Lassan telik az idő. Megebé deltünk és várjuk a látogatókat.j S már jönnek is az övéikért aggódok. A szerető hitves, a könynyes szemű édesanya, rokonok, jó barátok. Rövid időre elfelejtjük, hogy miért és hol vagyunk. De csengettek és búcsúzunk. j Még egy ölelés, aztán elmennek a látogatók. Az ablakon át még szemmel kísérjük őket Egyszer csak egy feketeruhás, zokogó fiatalasszonyon akad meg a pillantásunk. Sírva botorkál a virágokkal szegélyezett úton. Kézen fogva kisgyermeket vezet Mindannyian a megüresedett ágyra nézünk:a. Esteledik. Ismét véget ért egy szomorú kórházi nap... Mit is akar az én kis írásom? Azt bizonyítani hogy ha vannak is apróbb zökkenők, az élet szép, élni jó, s egészségesen élni a legjobb. Az élet sokkal drágább annál mintsem, hogy felelőtlenség, meggondolatlanság prédájává legyen.*® cdiákot faluit Az eső egész nap esett néha pihent egy keveset s a lugason a sok levél még most is cseppekkel beszél. Az embert megcsalja a nyár: világos van és nyolcra jár s az este könnyű vázlata inog mint karcsú pálmafa. Virág szirmára ült a gond a szív is egy kicsit bolond örömmel hallgatja ahogy eső veri az ablakot. Az ember megtalálta itt magához méltó gondjait. A falu már nem sár, nyomor, hanem forrongó hangyaboly. Nem hallhatsz itt fohászokat ökölben hordják sorsukat az emberek és semmise az elmulasztott szent mise. Parasztok jönnek hallgatag tsz-gyülésre tartanak s ahogy a közelembe jön az egyik jó estét köszön. Bólintok rá — hát este van kezem a két zsebembe van az eső is már csendesebb hiszen ma egész nap esett. GÁL SÁNDOR Kedves kirándulóhelye megyénknek az alpári Holt-Tiszaág. Meredek partján hatalmas fák árnyéka nyújt kellemes húst a tűző nap sugarai ellen. Lent, a víz mellett széles, homokos sáv eszményi, természetadta strandolási lehetőségeket kínál. Odébb nádasokkal, romantikus, vad növényzettel borított terület a horgászok eldorádója. Aki pedig megéhezik, vagy éppen szomjazik, a képünkön látható kitűnő alpári halászcsárdában találja meg azt, ami szem-szájnak ingere. HOL A KASZA? A Kecskeméti Kertészeti Technikum harmadéves tanulóinak nyári gyakorlatuk során kézi erővel aratást is kellene végezniök. Heteikkel a nagy erőpróba előtt megkezdődtek az előkészületek: a diákok kis hordozható kaszaüllőket fabrikáltak, szereztek hozzájuk kalapácsokat is, előkerültek a marokszedők, s valamelyik raktárfiók mélyén még mentőláda is akadt. Minden együtt volt, azaz mégsem. A kasza hiányzott. A jövő mezőgazdászai ezzel mitsem törődve (majd csak akad valahol!), felrakták magukat és kellékeiket iskolájuk gazdaságának teherautójára, s nyakukba vették a járást. Munka volt bőven. A különböző gazdaságok vezetői ellátták őket mindenféle tennivalóval, de a mezőgazdász-jelöltek a kukoricán tk'tásnál többre nem jutott tak, noha aratni szerettek volna. Így ment ez napról napra. Bár mindenütt szívesen fogadták őket, nem egy agronómus azonban röstellkedve bevallotta, hogy kézi kaszával egyáltalán nem rendelkeznek. Mikor már minden veszve látszott, mígnem — a diákok tanára — talált egy „fehér foltot” a térképen. és kéddnek verőfényes reggelén huszonkilenc daloló fiatallal megrakott teherautó fordult be a kecskeméti Aranykalász Termelőszövetkezet központjához vezető útra. Délibáb lett azonban ott is az óhajtott kaszálás. Az ifjak csökkent lelkesedéssel, de annál jobban dohogva elindultak kévét gyűjteni, hogy a nap azért ne vesszen kárba. Közben jogosan mondogatták egymásnak: ha már ekkora hűhót csaptak a kézi aratornak, miért nem gondoskodtak az illetékesek kaszáról is? Ha máshonnan nem, hát a múzeumból lehetett volna egyet keríteni. Nemde? —u —1 I Méltányolják az asszonyok igyekezetét Mintegy a gazdag kecskeméti útépítési program kiegészítéseként épül állami beruházásból az 1200 méter hosszú, a Körösihegyet — s benne a rohamosan épülő KISZ-lakótelepet és az új köztemetőt —- a várossal összekötő közművesített műút. Két oldalán három méter széles aszfaltjárda várja majd a gyalogosokat és teljes hosszában piramis tölgyek ékesítik. Az épüés murtto’ataihoz a kivitelező vállalat dolgozói alig egy hónappal ezelőtt fogtak hotzá, s alapozásához naponta négyöt vagon kohósalakot terítenek széjjel. A munka üteme gyors, hiszen az átadási határidő is eléggé közeli- Augusztus közepén kívánják átadni. kötöttek szerződést — a háztáji gazdaságokból. örvendetes fellendülés tapasztalható az asszonyok részéről a termelési eredmények növeléséért folyó versenyekben is. A gátéri Aranykalász Termelőszövetkezetben például a múlt évi 19- röl az idén 32-re növekedett a szocialista címért küzdő brigádokban dolgozó nők száma• A szövetkezet vezetősége — méltányolva az asszonyok igyekezetét — több ezer forint jutalmat tartalékolt azok számára, akik teljesítik a szocialista brigádszerződésben vállaltakat. A járás területén egyébként 1961-től napjainkig 57 dolgozó részesült kitüntetésben a termelésben tanúsított kiváló munkájáért, s a kitüntetetteknek közel ötven százaléka — pontosan 27 — nő volt. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér I. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-28. Belpolitikai rovat: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér l/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél, su i h^q,m ]2 forint. sa.'í KisKun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: ll-íf» Eredményesen működnek a termelőszövetkezeti nőbizottságok a kiskunfélegyházi járásban. A nőbizottságok által tavasszal meghirdetett árutermelési és szerződéskötési mozgalomba 280 termelőszövetkezeti család kapcsolódott be, akik terven felül közel TOO mázsa baromfi felnevelésére és eladására
