Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-10 / 134. szám

4. oldal 1962. június '-n vasárnap VISZONTLÁTÁSRA OKTÓBERBEN! Befejezte az évadot Kecskeméten a Katona József Színház A Kecskeméti .Katona József Színház a szerdai televíziós köz­vetítéssel méltóképpen fejezte be az évadot a megyeszékhelyen. A következő napon a társulat át­költözött Bajára, ahol augusztu­sig bemutatja az évad vala­mennyi színművét. A kecskeméti szereplés befe­jezése alkalmából felkerestük Radó Vilmost, a színház igaz­gatóját és Csapiár Vilmost, a színház szervező titkárát, hogy érdeklődjünk az elmúlt nyolc hónap eredményeiről, tapaszta­latairól. 4 próza «térhódítása“ A színház áz évad folyamán tizenkét bemutatót tartott Kecs­keméten Ebben az évben elő­ször fordult elő, hogy' szigorúan ragaszkodtak az előre megálla­pított műsortervhez. Táj előadáson tizenegy darabot mutattak be. A műsoron hat prózai és öt zenés darab szere­pelt. Ez merész vállalkozásnak tűnt, hiszen köztudomású, hogy a kisebb falvak kevésbé igényes közönsége eddig inkább az ope­rettekhez vonzódott. Mi sem bi­zonyítja azonban jobban lakos­ságunk kulturális színvonalának emelkedését, mint az, hogy a színház nem „bukott bele” ebbe a vállalkozásba, s nagy siker­rel játszotta tájelőadáson is a prózai darabokat. Kecskeméten pedig különösen erősen emelke­dett látogatottságuk. Elsősorban érvényes ez a klasszikus dara­bokra. A Bánk bán, a Sevillai borbély, a Kómeó és Júlia elő­adásain túlteljesítette bevételi tervét a színház. A Bánk bán és a Shakespeare színmű sikere vetekedett az operettekével. A modemek közül a legnagyobb sikert Arthur Miller: Édes fiaim című színmű arattá •— Tudjuk, hogy a színházlá­togatók szívesen megnéznének több mai zenés vígjátékot is — mondotta Csapiár elvtárs. — Sajnos, azonban ilyen kevés van és különösen kevés közöttük a jó. Nagy érdeklődés Tavaly vállalkozott rá a Ka­tona József Színház, hogy úgy­nevezett kisszínpadot állít fel, amellyel ellátogat azokba a köz­ségekbe, ahol a nagyobb létszá­mú előadások számára nincs megfelelő helyiség. A színészgár­da létszáma és lekötöttsége azon­ban nem engedte, hogy külön kásRZÍnpad-együttest állítsanak munkába. Ezért úgy igyekeztek teljesíteni vállalásukat, hogy a nagysikerű, de bevés szereplőt foglalkoztató Sevillai borbéllyal mutatkoztak be a kisebb köz­ségekben. A színház vezetőit is meglepte, hogy ez az egyébként kitűnő, klasszikus vígjáték mi­lyen sikert aratott egészen kis falvakban: Hetényegyházán, Bó- csán, Páhin, Csengődön, Fülöp- házán, Pirtón és még jó néhány községben. Megható volt az a lelkesedés is, amellyel Kerek­egyháza lakossága fogadta az új művelődési házban a színház bemutatkozását. Ugyanígy a kis községek lakosságának rendkí­vüli érdeklődésére vall az, hogy Tázláron hét alkalommal tart­hattak az évad folyamán min­dig telt ház előtt előadást Ezután a színház igazgatóját kérdeztük meg: hogyan értékeli az elmúlt évadot. — Levelekből, a legtöbb elő­adás forró sikeréből és a kriti­kából arra következtetünk — Könyvespolc Földes Péter: MENNYEI FANCÉLVONAT A Szerz6 hiteles hadtörténelmi do­kumentumok alapján feleleveníti a hőst korszak, a Tanácsköztársaság regényes történelmét. Érdekes me­se keretében mutatja he az Ifjú ol- *>asdknak ezt a forrongó, nagy tet­tekre lelkesítő időszakot A József Attila-díjas író méltó emléket állít kőnj vében a vezetőknek és egy­szeri! harcosoknak. mondota —, hogy elértük fő cél­kitűzésünket: évről évre jobb előadá:%kat, magasabb színvo­nalú művészetet nyújtani a kö­zönségnek. Nem csekély elisme­rése munkánknak az, hogy az előző évadhoz képest negyven százalékkal nőtt a bérletesek száma, s hogy túlteljesítettük bevételi tervünket. Ismert nevek a színlapon Ezután arról beszélt, hogy a színházban az évad végén bizo­nyos átszervezésekre kerül sor. Többen eltávoznak a társulat­tól és már jó néhány új szerző­dést kötöttek. — Ma már a Kecskeméti Ka­tona József Színház a legjobb vidéki színházak közé tartozik. A színilázi világ érdeklődésének középpontjába került. Így ter­mészetes, hogy szívesen „viszik el” művészeinket Budapestre, va­lamennyi színész álmainak vég­állomására. Az évad végén Bu­dapestre távozik Galambos Er­zsi és Csajányi György. — Kivel kötöttek már szer­ződést a jövő évadra? — Jó néhány olyan színészt üdvözölhet a közönség akit már ismer. A régi kedvencek közül visszatér Baracsi Ferenc, Ba­logh Rózsa és Mucsi Sándor. Az újak többsége is ismert nevű művész: Bárdi György Jászai­dé jas, Margitlay Ági Jás zai- díjas a pécsi színháztól, Bege Margit pedig Szegedről. Tárgya­lunk még a Színművészeti Főis­koláról kikerült fiatalokkal, ve­lük azonban a szerződést még nem kötöttük meg, s így korai lenne beszélni róluk. Jobb körülmények, jó műsor A jövő évi műsortervről el­mondotta Radó Vilmos igazga­tó, hogy bizonyára nagy siker lesz az Ember tragédiája kecs­keméti bemutatója, Illyés Gyula mai tárgyú drámája a Malom a Séden, Tamási Áron új vígjáté­ka a Boldog nyárfalevél, Cse­hov Sirálya, vagy Dosztojevszkij Bűn és bűnhödése és természe­tesen Brecht Koldusoperája az évadnyitó színdarab. A zenés darabok összeválogatása is olyan, hogy kielégítse a közönség igé­nyes operettek iránti érdeklő­dését. Ezek között különleges­ségnek számít Francis Lopez francia zeneszerző A torreádor (Andalúzia) című nagyoperettje. A nyáron folytatják a szín­házépületben a nézőtér kényel­mesebbé, szebbé tételét. A pá­holysort és az erkélyrészt fog­ják átépíteni. A páholyokba kárpitozott székek kerülnek, s a hátsó helyeket felemelik a jobb látás érdekében, az erké­lyen pedig kényelmes ülést biz­tosítanak az olcsóbb helyek lá­togatói számára is. — A jövő évadban tehát — fejezte be a beszélgetést a Ka­tona József Színház igazgatója — jobb körülmények között, jó műsorral fogadjuk a közönsé­get. Tudjuk, hogy megnöveked­tek az igények, s ma már ha­sonlíthatatlanul magasabb szín­vonalú a színházlátogató közön­ség ízlése. Büszkék vagyunk er­re, hiszen nem csekély részünk van benne nekünk is. Emellett fokozottabban szeretnénk hozzá­járulni a falusi lakosság művelt­ségének fejlődéséhez és gyor­sabb ütemben tüntetni - el a kul­turális fehér foltokat. Az utóbbi évek fejlődését lát­va, bízunk benne, hogy a szín­ház meg tud felelni ezeknek a célkitűzéseknek. Hisszük, hogy a közönség nevében is elmond­hatjuk: türelmetlenül várjuk az októberi viszontlátást! Mester LAszló BŰZ miUKÜf-!BECZ£ SAVOLY 80. Másnap reggel már a lócán ült a két egészségügyi és nézte a karaván készülődését, amikor három csinos anomita lány kö­zeledett feléjük. Gazsó majdnem felugrott meglepetésében. Az egyik lány Tl-ti volt A fiú nem vette le szemét a közeledő lányokról. Hogy fel ne kiáltson, izgalmában szájára tette kezét. Ti-ti alig észreve­hetően intett: ne árulja el, hogy ismeri. Gazsó jobban megnézte a má­sik két lányt és rájött hogy is­meri azokat: a bá-káni nyilvá­nosház lakói volt. S ezek most ebbe az erődbe jönnek? De mit keres közöttük Ti-ti? Úristen, mit jelent ez? A lányok közben odaértek és vidáman mutatták fel igazolvá­nyukat és adták át ellenőrző könyvüket. Ti-ti ezenkívül még egy zárt borítékot nyújtott át Gazsónak. — Ezt önnek küldi a bá-káni orvoskapitány. Az egészségügyi idegesen nyúlt a levél u-tán. — Mi pedig elmegyünk és je­lentkezünk az erőd parancsno­kánál — mondotta Ti-ti. bizta­tóan nézve a fiúra; Gazsó bólintott, aztán türel­metlenül felbontotta a levelet. A bá-káni orvosnak a lányokra vonatkozó utasítása volt benne. -A lányok egészségéért ön fe­lelős. Jelenleg mindegyik egész­séges. Mindermao kötelesek magukat egészségügyi vizsgálat alá vetni. A lányok részére csak az egészségügyi szoba egyik elválasztott részében lehet szállást biztosítani. Amennyiben a fenti utasításnak nem tud eleget tenni, a lányok tovább utaznak a karavánnal.« Gazsóval forgott a világ, amint a levél végére ért. Hát ez lett Ti-tiből? Ilven lett a viszontlátás, amelyet ö annyira várt?.«. Ennyire köpönyeget fordított a lány? Odadobta ma­gát a gyűlölt idegenlégiónak? Ez érthetetlen. De miért tette? Szinte leroskadt a lócára. Mennyire várta a lánvt! Szinte nem volt nap. nem volt perc, hogy rá ne gondolt volna, ami­óta eljött Bá-Kánból! És most így kell viszontlátndok egymást? A lányok közben visszaérkez­tek a kapitánytól. Ti-ti mele­gen, mosolyogva nézett Gazsó­ra, az azonban sötéten meredt maga elé. — Hol lesz a szállásunk? »<* kérdezte az egyik lány. Gazsó Hargitai felé fordult. — Menj a raktároshoz, véte­lezz 15 pokrócot és egy csomó spárgát, aztán csináld meg a kisasszonyok fekhelyét, egyben fogadó helyiségét! tühösen elindult a kan tin felé. — Miska, hogy mégy? Miska! — kérdezte értetlenül Hargitai, azonban Gazsó vissza sem né­zett. Egész nap a kantinban ivott és egyre jobban elkesere­dett; — A mennyországot vártam és a pokol szakadt rám! — csa­pott öklével az asztalra a ne­gyedik liter után. — Parancsol? — lopakodott közelebb a kantinos. — Menj innen! — Gazső fel­kapta a literes üveget és a kan­— Ha valaki Jósolta volna, hogy Helsinkibe küldenek, hát biztosan kinevetem. Sokszor még mindig úgy tűnik, álmo­dom ... Csodálatos érzés arra gondolni, hogy a világ minden részéből összesereglett fiatalok között én is ott leszek — mesél boldogan Szabadi Piroska — helyesebben pár hete Velics Jó- zsefné —, a Kalocsai Paprika­ipari Vállalat csomagalója. Szorgalmas munkában telnek a napok az indulásig. Beszéd közben messzire ka­landozik a tekintete, örül a kitüntetésnek — mindössze né­gyen indulnak a megyéből. A döntés helyességét Móró László igazgató és Székely Gyu­la párttitkár szavai igazolták: — Ügyeskezű, lelkiismeretes dolgozónk Piroska. Ráadásul csendes, szerény természetű. Mint KISZ-vezetőségi tag és a vállalat kultúrfelelőse, sok fia­talt beszélt rá a továbbtanulás­ra, szervezett be a József Attila olvasómozgalomba. Most ala­kítja a színjátszó-csoportot. Nem véletlenül került a VIT­tinos felé vágta. Az utolsó pil­lanatban kapta el a fejét. — Egyszer nekem is szabad mulatnom!... Nem igaz?!... — kérdezte. — De igen ... hogyne.. 1 — hebegte a másik. Hargitai jött be és kissé fé­lénken közeledett Gazsóhoz. —■ Miska!... Mi van veled?... Gyere már, téged várunk... — Elkészítetted a kisasszo­nyok fogadófülkéjét? — El, hogyne! Akadt segítség bőven, hiszen mindenki nagyon várta már a lányokat... — Várta!.., Mindenki várta! és a kisasszonyok elszórakoztat­ják majd az egész erődöt... Mi?!... — Hát azért jöttek — mon­dotta bizonytalanul Hargitai. — De gyere már ... — Mi az istennek menjek? Gyertyát tartani? — Eh! Te vagy a felelős a lányokért. Rád vannak bízva. Néhány közlegény már ott ólál­kodik. Lesz egészségügyi vizs­gálat, vagy nem? ... — Várj csak! — Nekiiramo­dott az udvarnak, Hargitai alig tudta követni. Amint Gazső belépett a szo­bába, a/félhomályban valaki megragadta kezét és megcsó­kolta. Ki az? Csak Ti-ti lehet!... Dühösen lökött rajta egyet, s villámgyorsan elkapta kezét. . Kotorászni kezdett asztalán, aztán gvertvát gyújtott. A lá­nyok ott ültek ásván, sorba. — Nos, hölgyeim — fordult feléjük Gazsó gúnyosan —, megkezdik a munkát, vagy ma este még pihennek? — Olvan fáradtak vagvunk — sóhajtott az egyik lány. — Én még b»teg vagyok — mondta halkan Ti-ti. — Beteg? — nevetett gúnyo­san Gazső. — Igen. beteg. Nem fogadha­tok vendéget. Az aitóban zörögtek. Gazsó intett Hargitainak, küldöttségbe. Megérdemli! A tágas csomagolóban — ahol hatalmas üvegablakokon árad a fény — szintén megvitatták Pi­roska jelölését. És az asszonyok­ból álló „rendkívüli bizottság” úgy döntött: jogos a kitüntetés! Sőt, a részleg közös érdemének tekintik, büszkén hangoztatják mindenki előtt: — A „mi” Piroakánk megy Helsinkibe! Nem hiába a cso­magoló részleg dolgozója ... összetartó kis közösség. Vi­dámak és nem ismerik ezt a szót: — lemaradás. Egy sze­mély naponta 280 kiló tésztát* vagy paprikát csomagol villám­gyors mozdulatokkal. Még be­széd közben sem pihen a szor­gos kezek munkája. Piroska nemrég tartotta es­küvőjét. Mit szólt az ifjú férj a nagy úthoz, a VIT-hez, mely jó néhány napra elrabolja tóié fiatal feleségét? — Hát eleinte nehezen barát­kozott meg az utazás gondola­tával — vallja be őszintén —, és nekem is elszorult a szívem, ha eszembe jutott, hogy nem együtt megyünk. De most már esténként közösen tanulmányoz­zuk a térképet, képeslapokat* útleírásokat Helsinkiről és a ré­gebbi világifjúsági találkozók­ról. Találgatjuk, vajon milyen is lesz a mostani? Ahogy én vá­rom az utazást, úgy várja ó a visszaérkezést, a beszámolót... Nyílt tekintetű, jókedvű fia­talasszony. Huszonegy éves. 1957-ben, a nyolc általános el­végzése után — szinte gyerek­fejjel — került a vállalathoz. Azóta nagyon megszerette mun­káját, az üzemi életet. Még so­ha nem járt az ország határán túl. És most július 29-én fel­emelkedik vele Ferihegyről a repülőgép. Kíváncsiság, izgatott várako­zás bújkál a hangjában, ahogy felsóhajt: — Alig várom az Indulást, ügy számolom a napokat, mint a gyerekek karácsony előtt... Vadas Zsuzsa ^ — Légy szíves, zavard el őket!... A kisasszonyok fárad­tak ... A szekrényből pálinkát kotort elő. Mindenkinek töltött egy fél decit, maga is bevágott eggyel, meg az éppen visszatérő Hargi­tainak is adott. — Jó pálinka ugye ... nagy­szerű pálinka ... Búfejtő — mo­tyogta Gazsó. Ti-ti szomorúan nézett rá. Hargitai zavartan álldogált. Az ajtónál néhány légiós tü­relmetlenkedett. — Menj oda, küld őket a fe­nébe! — ordította Gazsó. A fogtechnikus eltűnt, a z egészségügyi pedig újabb pohár pálinkát öntött a lányoknak. Azoknak mind jobb kedvük ke­rekedett. Hargitai visszatért és ő is fel­hajtotta italát. — No, hölgyeim, nem térnek még nyugovóra? — kérdezte Gazsó. Ebben a pillanatban ismét zö­rögtek az ajtón. — A betyár úristenit! — ro­hant oda Gazsó — ki az?! — Lafarte hadnagy. Gazsó kelletlenül kinyitotta az ajtót. — Igazán sajnálom hadnagy úr — mentegetőzött. — Ez a lány beteg, a másik kettő meg fáradt. Ma este nem óhajtanak vendéset fogadni. — Ó, igazán kár — lépett be Lafarte —, de azért engedje meg, hogy néhány percet itt töltsék ... Legalább megnézhes­sem őket. Belépett a fülkébe, sorra szemügyre vette a lányokat. Ti- tinél sokáig időzött, aztán mo­solyogva csak annyit mondott. — Pedig nagvon szívesen el­szórakoztam volna az este bár­melyikükkel. — Egy kis pálinkával esetleg mc-Dkínálhatom — előzékenyke - dett Gazsó és már szedte is elő a Doharat. Töltött mindegyik poharába, a lányokéba is. (Folytatjuk.) Kalocsáról indul — Helsinkit2!«».

Next

/
Oldalképek
Tartalom