Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-01 / 126. szám
4 sídal 1962. június 1, péntek Mikor születtem, nem volt , annak semmi iele. Nem volt fénylő csilláig fölöttem; háromkirályok se jöttek ajándékkal, se pásztorok. Anyám elbeszélése szerint csak a bábaasszony jelentette ki a fürö6ztés- kor— Nagy csuda lesz. ha megmarad. Ezzel az (eével bocsátott útnak Lábadiné. s mivel megmaradtam. úgy látszik, a nagy csuda beteljesedett Én ugyan meg nem mondhatom, miféle csudát jósolt a vén banya, mert az életem éppúgy folyt, mint a többi magamfajta pásztorgye- rc-ké. Ahogy totyogni kezdtem, már libapásztorkodtam. Aztán, ahogy a szemem jobban rányílt erre a szegényes, de boldogan napfényes világra, hiányát kezdtem érezni annak, hogy valaki nem fog kézen, s nem magyarázza el. hogy hát mivégre is vagyok én ezen a liba-emlékektől tarkálló mezőn, s hogyha tetszik nekem az, hogy az útszélen Pitypang., nő, s a bárányfelhők versenyt fut- ngk, mért korog mégis a gyomrom. Kérdeztem ón ezt sok egy- (vású pajtásomtól, de a feleletet nem teszem közhírré. Lassacskán ki vén ültem a libapásztor- ságból, mert iskolába kellett állnom. Hogy a hersenő fövő tavaszi Pét, ahol mezítláb kargetőztünk, több emberségre tanított, mint a roskadozó, mindig félhomályos háza a tudományoknak, azt t<a>b6zőr nem is hangoztatom. Az ellenben igaz való. hogy a kandi gyerek-szemem nagyra nyűt, mikor saját magam szereztem róla tudomást hogy az »úr ír*. Mart hát nemcsak a jegyző úr félnótás fia irt ott hanem nekem is a körmömre ütött jő párszor az öreg mester, ha nem a szájaíze szériáit formáltam a betűket De szitán egyre jobban formálódtak. S nemcsak a legjobb pennaforgató lettem, senki létemre, a sokféle nebuló közt hanem azt is repeső szívvel olvastam már iá » Friss Újság címlapjárót hogy »Egy dpószmestcr negyvennyolc fejszecsanással kiirtotta tíztagú családját majd lúgkövet ivott.« Ekkor azért már tágabb szemmel néztem a világot és béres voltam egy uraságnál, ahol — a kis cselédlány jóvoltából, slrineir udvaroltam — a Tarka Regénytár összes fellelhető kötetén. Courte-Mahler minden keservén, meg a pengős, félpengős és 28 filléres borzalmakén átrágtam magam. De féd- világnak kellett összedőlni, és Iván Pereverzev vörö&csillagos géppuskásnak a Tisza-partra jönnie ahhoz, hogy én az uraság féltve őrzött könyvtárához hozzájuthassak. Aztán, hogy ébredni kez- n dett itt az élet meg a szegénynek is szava lett az új szelek fuvallatára én is meg- pártosodtam. Ekkor hallottam először arról az Attiláról, aiki úgy írt az anyjáról, ahogy az enyémet ismerem: »Törékeny termetét a tőke megtörte.. .*; meg a munkások igazáról. Ady Endre is sokat vitt urakkal- svábokkal, a szíve sugallata azonégy volt. a miénkkel, így őt is testvéremmé fogadtam. Mindük könyve ott van a polcomon. Mert aztán tanultam, még többet, de most már kedvvel, sziláján. S egyre jobban megszerettem a világot mondó betűket. Móricz Krúdy. Móra, meg a nagy rím-vetők: Tóth Árpád, Kosztolányi, Juhász Gyula — mind itt vannak a szobámban. Azt a szegény Radnótit is megszerettem, aki a fekete hegyekben, annyi állomásán a halálnak, olv szívfáj- dítóan tudta visszasírni az otthont. meg a szőke asszonyát. A bánatomból aztán mindig fcmeeoiyított a Tersánszky huncutsása. xoee a Karinthy kópé díákgyenekéi, Öl Vári már nekem a könyv, mint öfesszüle zsol- tárosköaiyvében a bazsalikom; mindig a csintalan, meg a csó- kós, de sokszor ríkató vagy mé- láztató illatukat szagolgatom. De nemcsak a mi írástudóinkkal barátkozom ám! Megmegfordul a mi tisztaszobánkban Balzac, Gorkij. Tolsztoj, Zola, Maupassant. Dickens, So_ lohov, Pratolini. Goethe is. Soroljam-e még? Amíg a más lábakapcája voltam, még csak a nevüket sem tudtam volna kimondani, ha hallottam volna róluk A minap a téeszünkben könyvvásár vplt. Haza is nya- láboltam annyi szépséget, meg bölcsességet, hogy az anvjukom csak csóválta a fejét. De igen mosolygósán! Uát így megszerettem a lé11 leknek a papírba csomagolt táplálékát! A kisfiúnk is bújja ám a zamatos, hetykén kerekített meséket. A székely népmesék, az Ortutay-féle balladák, meg a Mikszáth »Lovasvárai« — mind a kisujjában van már! A párom Jókait vacsorái. Tömörkénnyel fekszik; mostanában meg szívéből derül a góbé Tamásin. akinek a székely szavai az ő alföldi szívéhez is muzsikálnaik A minap a városban már' kinéztem egy szép könyvszekrényt. abban legalább illő helye lesz a sok-sok boldogító betűnek! Lábadiné annak ideién tán nem erre gondolt, de én úgy vallom, bennük fényesül az életem nagy csudája... Jóba Tibor Levél Togliatti elvtárstól Kecskemétről igen sokan leveleznek külföldiekkel. Persze, ez a levelezés nem olyan egyszerű, mert néha a levelezők nincsenek tökéletesen birtokában az illető nemzet nyelvének. Az iskolában tanult francia, német, angol vagy olasz nyelvtudást sokszor próbára teszi egy-egy ilyen levél. A Bányai Júlia Leánygimnázium llljC osztályának Molaszosat” ugyancsak sok munkát adnak a postásoknak, mert kiterjedt levelezést folytatnak olasz- országi fiúkkal és lányokkal. — Nemrégiben az Olasz Kommunista Párt megalapításának, harcainak jelentős eseményeiről tanultak és olvasták Palmira Togliatti elvtársnak, az Olasz Kommunista Párt főtitkárának életrajzát. A gimnázium egyik tanulója az osztály nevében kedves levelet írt Togliatti elvtársnak. Alig múlt el néhány hét és jött az ugyancsak kedves válaszlevél egy csomaggal. A levélben a főtitkár elvtárs sok sikert kívánt a tanuláshoz és gratulált a lányok olasz nyelvtudásához. A csomag pedig három könyvet tartalmazott, amelyekből egyelőre csak Faragó Magdolna, az olasz tanárnő olvas fel szemelvényeket, de a lányok úgy gondolják, hogy ők is hamarosan kezükbe vehetik a könyveket. Nagy lendületet adott a levél a 1II/C olaszosainak, még szorgalmasabban tanulnak, hogy méltók lehessenek Togliatti elvtárs barátságára. LACZI IDA QQiwvmrYiriiwrvvvrt^^ Az ünnepi könyvhét könyvei TjlM László: SZIGORÚAN BIZALMAS A József Attila-díj as író legújabb humoreszkjeit, apró jeleneteit és Esküvő című vígjátékát tartalmazza a kötet. A mindennapi élet visszásságait és ferdeségeit tűzi Tabi tollhegyre, hétköznapjaink világának bosszantó, haladást gátló torzulásait, kinövéseit, Dobi István i VALLOMÁS £S TÖRTÉNELEM I—D. Az 1956-os magyarországi ellenforradalom megrázó történelmi és emberi élményeinek hatása alatt kezdte meg emlékiratai írását Dobi István. Az emlékiratok történelmünk utolsó fél évszázadának izgalmasan érdekes és nagyjelentőségű dokumentumai* „Üres kézzel nem megy el tőle senki“... »Nagysmerü asszony, melegszívű pedagógus. Valóságos csodát művel a gyerekekkel. Nála még a legrosszabb tanuló is jórendű!...” — hangoztatták elismerően felettesei, a Kalocsai Ének-Zenei Általános Iskolában tanító Pécsi FerencnérőL Kíváncsian vártam a találkozást. És a szerény, fiatalos mozgású asszony, kislányos derűt sugárzó tekintetével, első pillantásra rokonszenvet ébresztett. Negyven éve tanít, de mindennap frissen, jókedvűen lépi át osztálya küszöbét. Nyugdíjba mehetne, de a szíve visszahúzza ide, kis elsősei közé, ahol éltető melegséggel veszi körül harmincöt apróság szeretete, megható ragaszkodása. — Kimondhatatlanul jó érzés felébreszteni a kicsik érdeklődését, látni rajtuk az örömet, amit az első önállóan leírt mondat, vagy akadozás nélküli olvasás jelent — beszél arról, amit hivatásában a legszebbnek talál. A nehézségeket, bajokat nem szívesen említi. Voltak, akadnak, nem szabad megijedni tőlük, mondja kitérően. Az élet szép — és az öröm, a jókedv a legnagyobb ajándéka. Derűs körülötte minden: az órák, ahol a gyerekek játszva, észrevétlenül sajátítják el a betűvetés és a számolás nehéz tudományát, a délutáni foglalkozások, ahol az iskola népi táncosai, az úttörő- táncosok lelkesen járják az általa összeállított és betanított táncjátékok lépéseit — Tanító néni! — jelentkezik egy örökké izgó-mozgó, copfos elevenség — úgy szeretnénk énekelni. Ugye szabad? A beleegyező válaszra máris felcsendül vidám daluk. A csengő gyerekhangok betöltik a termet 3ö torokból szárnyal az ének — erőteljesen, boldogan. — Látja ott azt a kislányt? Már én tanítottam a nagymamáját, mamáját és a nővérét is. Sándornak és Dezsőnek az apukáját, soknak a testvérét. Az első padban ülő vékony kislány mamája volt a legelső tanítványom. Még most is emlékszem a versre, amit az első órán elszavalt. .. ígY tartja a kapcsolatot régi tanítványaival,, a külvárosi iskola családapává érett egykori nővén dékeiveL Abban az időben nehéz volt tanítani, felkelteni a rossz anyagi körülmények között élő gyerekek tudásszomját Mégis sikerült elérnie, hogy a jófejű gyerekek nem mondtak le a továbbtanulásról. Közülük négyen most Kalocsán tanítanak. Gyakran keresik fel beszélgetni, tanácsot kérni.. ‘ — Mert üres kézzel nem megy el tőle senki — mondja elismerően Villányi Antálné igazgatóhelyettes — sok év ösz- szegyűjtött tudásából, tapasztalataiból nyújt bárkinek, bármikor segítséget a nevelői munkához. Kevesen ismerik úgy a gyerekek lélektanát, mint Pécsiné. Férjével — aki szintén kiváló pedagógus — évek óta foglalkoznak az olvasás—írástanítás legjobb formáinak kidolgozásával. Ehhez már jó néhány közös szerkesztésű szemléltető eszközt készítettek. Vallóban helytálló volt a megállapítás; — nagyszerű asszony, melegszívű pedagógus. Negyven, eredményekben gazdag, dolgos év a bizonyíték mellette. Két gyereket nevelt fel — mindkettő a tanári pályát választotta — úgyhogy mellettük minden növendékét az édes gyereknek kijáró szeretettel, jókedvvel vette körül. Mindig csak segített, adott Ha mást nem, egy mosolyt, simogatást... Kifényesedik a tekintet», ahogy munkájáról beszél. Szavai őszinték; — ha százszor születnék akkor is ezt a pályát választanám!. .. Vadas Zsuzsa GUZimtXDr-EECZE-KAROLY a reá — Igen. Bennszülöttek dolgoznak- benne, de » vezetője légiós. Kurt Hauswirth. Német — Hát nagyon szépen köszönöm, Sanyi, a felvilágosítást Remélem, most már nem téve. dek el az erődben. — De várj még. csak most akarom elmondani a'felső erőd beosztását i— Köszönöm, elég ez mára, majd holnap délelőtt beszélgetünk. .. ■ Másnap korán reggel Gazsó a sütöde félé vette útját. Kicsit megdobbant a szíve, amikor belépett Ketten voltak benn, egy középkorú vietnami férfi és egy egészen fiatal gyerek, olyan inasféle Gazsó beléptekor mindketten abbahagyták- a munkát és a jövevény félé fordultak. A légiós tétován köszönt. — Jó reggelt... — Jó reggelt... A vietnami férfi hirtelen » tűzre nézett és bosszúsan szólt a fiúhoz; — Mindjárt kialszik a tűz! Hozz be azonnal fát! A fiú elszaladt Gazsó körülnézett és halkan megszóLalt.— Lhan Nungot keresem, — Én vagyok... — Én pedig az új egészség- ügyi. Tegnapelőtt érkeztem Bá- Kánból. — Tudok róla. Már vártalak... Te vagy az 57081-es ugye? .., Gazsó?..... — Igen... — A fiú mindjárt visszajön™ Tehát gyorsan ... Minél gyakrabban be kell Ide járnod, hogy találkozásunk ne legyen feltűnő. Az udvar felöl zaj hallatszott, de nem a fiú tért vissza, hanem a pékmester, Hauswirth lépett be. Kissé meglepődött, amikor az eddig ismeretlen légióst meg- pi lián tóttá. Lhan Nung hirtelen Gazsó felé forodult. — Mondom — kezdte természetes hangon, mintha egy abbahagyott beszélgetést folytatna —, én azt nem tudom, vihet- e innen mindennap friss kenyeret. Itt van Hauswirth úr, beszélje meg vele. — Miről van szó? — lépett közelebb a német. Gazsó feléje fordult. — Először engedd meg; az új egészségügyi vagyok, Gazsó a nevem. Colonel Simon parancsára kerültem ide. — És mit akarsz itt a sütődében? — Minden reggel elvinném innen a fejadagomat. — És miért nem a konyhától kéred? — Tudod, én frissen, melegében szeretem. Reggel egy jó nagy pohár kávé, mellé puha, omlós kenyér... És azt csak te tudod nekem biztosítani, pajtás. — A fene a bendődbe! — No ne haragudj,... alkalomadtán én is tehetek neked szívességet. Hauswirth gondolkozott. — Milyen nemzetiségű vagy? — fordult hirtelen Gazsóhoz. — Magyar. — Gondolhattam volna. Nektek az evés az istenetek. Gazsónak megviszketett a tenyere, szeretett volna egyet lemázolni a németnek, de nyelt egyet és mosolygott. — Aztán mivel hálálnád meg a szívességemet? — kérdezte szemtelenül a német. •— Hát, néha-néha nem sajnálnék egy kis bort. Te ugyan német vagy, bizonyára a sört szereted... — Nem, nem — tiltakozott gyorsan Hauswirth — pálinkát szoktam inni. — Hát akkor pálinkát... Mindjárt azon melegében meghívlak most a kantinba ... Vagy inkább este, munka után? — Ha nagyon hívsz, megiszom én most is... — Rendben van. Tehát megállapodtunk, minden reggel megkapom a friss kenyeret. — De nem tudom a szállásodra küldeni, el kell jönnöd érte... — Szíves-örömest. A kenyér a lényeges... Hauswirth a néhány méterre szöszmötölő Lhan Nunghoz fordult — Ide figyelj Lhan. Elmegyek egy fél órára. Vigyázz, rendben legyen minden. A bennszülött meghajolt. — Parancsára, uram ... Hauswirth udvariasan előre engedte vendégét, aztán elindultak a kantin felé. A Nap már lebukott az őserdő mögé, amikor Lafarte hadnagy százada visszaérkezett az erődbe. A fiúk fáradtak voltak, hiszen már hónapok óta szorgoskodtak az új erőd építésénél. Amikor elhangzott az »oszolj« Gazsó odament a hadnagyhoz. — Hadnagy úr... ha volna néhány perce. — A maga számára? Eaar őrömmel. — Hadnagy úr. ez a mi betegszobánk gyalázatosán néz kt Egy disznóól az egész. — Tudom. De én azt akarom, hogyne Jegyen az. Segítsen, adjon nekem néhány embert néhány napra. — Embert? Hm... Nehéz, nagyon nehéz Nekem minden emberre szükségem van az erőd építésénél. — Csak néhány napra leérem őket — Néhány napig sem tudok nélkülözni egyetlen embert sem. — Hát jól van — mondta Gazsó —, mégis megcsinálom* ha törik, ha szakad. Délután kiment a másik erődbe, felkereste a magyarokat Kérte, hívta őket másnapra, vasárnapra. Hivatkozott mindenre, emberségre, felebaráti szeretette, arra, hogy ők is lehetnék betegek, hiszen például most is négy magyar fekszik a betegszobában. Végül másfélórás beszélgetés után meggyőzte őket Azok megígérték, hogy másnap lemennek segíteni. ígéretüket lse Is tartották. Másnap reggel mintegy harmincán szorgoskodtak a betegszoba körül. A betegeket kirakták az udvarra, aztán szinte az egész szobát felforgatták A fekhelyeket kiszórták aztán friss fából új fekhelyeket készítettek. Csattant a fejsze* szállt a nevetéa Amikor az alsó enődbeliek látták, hogy a fentiek jöttek segíteni; elszégyellték magukat, lassanként odasomfordáltak a többihez és vágták fúrták a fát. (Folytatjuk), ~ Egyszerű vallomás
