Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-03 / 128. szám
<• oldal 1962. június 3. vasárnap Elmosódik a határ... , Üt évvel ezelőtt még gyer- Vekcipőben járt a Doiitechnikai oktatás. Voltak, akik húzódoznak, féltek tőle. mint általában ■■mindentől, ami ’ felborítja a zás ideje. A tizenhat kislányt nagy szeretettel veszik körül, oktatják azi áruház dolgozói. Szoros, mondhatnánk »családi« összetartás alakult ki közöttük. Vidámabb még a munka Is, ahol mosolygós diáklányok állnak a pult mögött.,. megszokottat: több szorgalmat, alaposabb tudást igényel a réginél. Az új oktatási formában rejlő lehetőségekre már akkor felfigyelt Bálint László. a Kis— Ennek az az előnye — örül őszintén Kovács Sándor, a gimnázium kísérő tanára —, hogy megismerkednek a munkával, elmosódik a határ fizikai Figyelmesen hallgatják oktatójuk, Bálint László magyarázatait. kur.Mlegyházi Állami A ruház igazgatója. Szerződést kötött a Móra Ferenc Gimnáziummal. így történt, hogy az iskola néhány tanulója hetenként egy alkalommal felkereste az áruházat. Közülük nem egy annyira megkedvelte az áruház színesen hullámzó életét hogy érettségi után ide kérte felvételét — tanulóinak. Három éve szerződött ide a Jelesen érettségizett Lajos Ilona is. aki azóta szakmunkásvizsgát tett kiválóan vezeti a konfek- cióosztály gyermekrészlegét ö az áruház KISZ-titkára. Vékony, udvarias mosolyú fiatal lány. Most tesz különbözeti vizsgát a közgazdasági technikum anyagából. — Nagyon szeretek itt dolgozni — vall magáról —, egy percig 6em lehet unatkozni, mindig más emberek jönnek, jóleső érzés látni, milyen örömmel választanak ki egy-egy szép ruhadarabot Mint KISZ-titkár közös kirándulások. klubestek szervezésével kovácsolja még szorosabbá az. áruház kis kollektíváját. Hasznos tanácsokkal segíti a mellé beosztott, gimnazista Szabó, Icát. A kislány érettségi után szintén itt szeretne dolgozni, A Móra Ferenc Gimnázium jelenlegi IIL osztályának egy csoportja már második éve jár politechnikai órára az áruházba, e» Ügy megtanulják a kereskedelmi munka fortélyait — dicséri . őket elméleti . oktatójuk, Bálint László —. hogy szinte jobban értik a szakma régi dolgozóinál. Egv részük érettségi után a kereskedelemben kíván el helyezkedni, a többiek is a tanultakat jól hasznosítható pályára — textilmérnöknek, vegyésznek — készülnekHét! két óra elmélet után négy óra a gyakorlati foglalkodolgozó és »tanult ember« között. Ezek a lányok már nem nézik le azt. aki a két kezével dolgozik. Buzdítják őket a továbbtanulásra és segítik a levelező tagozatra járókat, akik visszaadják a támogatást -— szakismereteikből!... V. Zs. Nyelvtanulás a vakációban Az idegen nyelvek elsajátítása számunkra köztudomásúan némileg nehezebb feladatot jelent, mint a többi európai nép fiai számára. Nyelvünk szabálya: alapvetően különböznek a földrészünkön beszélt nyelvekétől. Éppen ezért fontos, hogy nagyobo gondot fordítsunk a nyelvtudásra és minél többen tanuljanak meg közülünk beszélni a nagy világnyelvek valamelyikén. Igen dicséretes a Magyar— Szovjet Baráti Társaság kecskeméti vezetőségének törekvése, amellyel segíteni akar az iskolai tanulóknak a nyelvtanulásban. A nyári szünetben orosz nyelvtanfolyamokat kíván szervezni, heti két alkalommal keikét óra foglalkozással. A beszédgyakorlatoknak nem célja, hogy a részvevők új anyagot tanuljanak. Csupán az ismert anyag mélyebb megértésére, a helyes hangsúlyozás elsajátítására törekednének a szervezők. így « tanfolyam a szünidőben nem 'elentene megterhelést a részt vevő iskolai tanulók számára. Az MSZBT tulajdonában levő hanglemezek és szemléltető eszközök segítségével a foglalkozásokat színessé, érdekessé tudják tenni, igy megszerettetik a nyelvet. Hasznosnak, igen értékesnek találjuk a kezdeményezést. Valamikor az a mondás járta, hogy »ahány nyelven beszél valaki, annvi ember«. Most. amikor a világ szocializmus felé haladó népeinek egyre nagyobb csa- lad.iáhez tartozunk, ez a mondás fokozottan érvényes. Hépmihészeti kiállítás Bajén Első ízben kerül nyilvános- bemutatásra Baján, a Türr István Múzeumban a város szülöttének, Déri Györgynek nép- művészeti gyűjteménye. A szép és értékes anyagot 1948-ban ajándékozta özvegye a bajai múzeumnak. Déri György negyven évi munkájának eredményét, a magyar és szomszéd népek népművészeti emlékeit mutatja be a június 3-án, vasárnap délelőtt 11 órakor megnyíló kiállítás. cA k 'étűin sátor előtt Csendben várakozó kötetek, — bőrkötésű, méltóságos klasszikusok, rajzosfedelű modernek. Messziről, hivogatóan piroslik a könyvheti pavilon tarka könyveinek bőséges választékával. Sietős léptű járókelők torpannak meg előtte, fiatalok állnak meg néhány percre, hogy elmerüljenek a válogatás, keresgélés örömeiben. Mindig akad látogatója és a délutáni órákban népes csoportok indítanak rohamot ellene. A szerelmesek verseket keresnek, egy fiatalasszony mai — Tatán ez megfelelőbb lese. Melegen ajánlom! nyújtja át mosolyogva az eladó Ráth Végh István könyvét: =* „Az emberi butaságok”-at.., Lófarkas apróság mutat ért* lyesen a magasba: — Anyu, azt a pirosat kéjem* — és amíg anyuka fizet, boldogan szorítja szivéhez a gyönyö* rű képeskönyvet. Jönnek egymás után a vásár* lók, szinte kifogyhatatlanul. Az egyik hiányos sorozatát szeret* né pótolni, a másik olcsó ver* seskötetet kér. végül Dante ösz- szes műveivel távozik. Nagy érdeklődéssel keresik fel naponta az olvasók a kecskeméti könyvpavilont. Eddig mintegy tízezer forint értékű könyv talált gazdára. * (Pásztor Zoltán felv.) magyar Írók műveit nézegeti. Beleolvasgat a könyvekbe, különösen a befejezés érdekli. Minden jó, ha a vége jó! -— így vándorol Németh László: Lányaim című kötete a csinos asszonyka, hatalmas táskájába. Zsemlyék, retkek, fésűk és zsebkendők közé.,. —? „Tartalmas” olvasmányt kérek — lép a pult elé öntelten egy hosszúranőtt kamasz. Leereszkedő mozdulattal kotorász a könyvek között, fintorogva felsóhajt: — Unalmas dolgok. Kezdők számára. Zajlik az élet a könyvsátor körül. Emberek állnak meg nézelődni, hogy hónuk alatt egykét kötettel távozzanak. Sokan felsóhajtanak, mint az a mar- kánsarcú férfi, aki kerek száz- ötven forinttal lett könnyebb és három vaskos kötettel gazda* gabb pár perc leforgása alatt. — Csak. tudnám mit kapok érte az asszonytól! Mire a társa bölcsen megje- gyezte mellette: —«■ Nem szólhat. Hiszen könyvhét van. Az pedig minden évben csak egyszer esik!.., Gvzmum-mczt -fflpvvr 74, nyest... Valamilyen más megTőlteni akart, azonban megle- oldást kell találniok... petten tapasztalta, hogy az üveg Hátra sietett, az udvar végékifogyott. be, a sütöde felé. Most is Lhan — Megyek — mondotta gyor- Nung és az inas-féle voltak san —, hozok még egy üveggel, benn ... — Nem, nem hadnagy úr. ~ í? reggelt... A kenyere- Nemsokára éjfél. Ilyenkor már mért jöttem... nincs nyitva a kantin sem. Amint a vietnami férfi a polc— No és?... Azt hiszi, nem hoz ment, Gazsó észrevétlenül akad a szállásomon egy üveg intett neki, a fiú felé biccentve, pálinka? — Beszélhetsz előtte — mond_ Tudom, hogy akad... De la halkan Lhan Nung —, nem most már ne... Inkább holnap ért franciául. Minden látogatásié „ sód alkalmával nem küldhetem — Rendben van... De holnap W- Még gyanút fogna. ismét eljövök... Feltétlenül... — Ide figyelj — kezdte GaFelállt és dülöngő léptekkel el- zsó, amint átvette a kenyeret, indult szálláshelye felé. — Én küldeni akarok valamit... Gazsó másnap korán reggel Kivel és hogyan juttassam ki az számbavette a gyógyszerkészle- erődből? ... tét. örömmel állapította meg, — „Szennyest” akarsz külde- hogy az erőd bőven el van lát- ni? va gyógyszerrel és kötszerrel. — Hát ez honnan tudod? — Még nagyobb volt az öröme, kérdezte a légionista meglepőd- amikor rájött, hogy itt sem ve- ve. zettek naplót sem a készletről, Lhan Nung mosolygott, sem a felhasználásról, akárcsak — Tudom ... Szóval innen Bá-Kánban. Ezek szerint nem ezen a módon nem tudjuk kitesz nehéz dolga,?... De hogyan juttatni. De holnapra hozom az kerül ki a küldemény, az erőd- utasítást... Vigyázz!... Itt a néhol?... Nagyon-nagyon hiány- met!... zott Ti-ti segítsége,.. Valaho- Gazsó sarkon fordult és ke- gyan mégis ki kéU futtatni az délyesen üdvözölte a belépő erődből a csomagot... De ho- Hauswirthot. gyan? Lhan Nung bizonyára — No, hogy ízlik a tegnap nem visz ki mosmvaló szeny- küldött pálinka? — kérdezte. —- Remek — válaszolta örömmel a német. — Te igazán gavallér ember vagy ... — Megéri — magasra tartotta a • friss kenyeret. — Nagyszerű a kenyér.., Gazsó sietett vissza a betegszobába, megkezdte a gyengélkedők ellátását. Injekciókat, különböző gyógyszereket adott a betegeknek. Azok hálálkodtak, amiért vasárnap ilyen szépein rendbeszedték a szobát. Az egészségügyi légiós délután kisétált a felső erődbe, ahol köszönetét mondott a fiúknak a segítségért. A magyarok sokáig beszélgettek, végül is Koltai Kálmán tizedes figyelmeztette Gazsót. — Ideje visszaindulnod. Ha teljesen besötétedik, akkor már nem ajánlatos a bennszülöttek kunyhói között járkálni. Elbúcsúzott honfitársaitól és elindult visszafelé. Kíváncsian nézegetett a kunyhók felé. A félhomályban észrevette a bennszülötteket, de azok nem tettek barátságtalan mozdulatokat vagy megjegyzéseket; ellenkezőleg, meghajoltak és mosolyogtak. Gazsó először azt hitte, öltözetével van baj, azért nevetik ki. Zavartan végignézett magán, de nem talált semmi kifogásolni valót. Még egyszer visszapil- lontott a bennszülöttekre, de azok továbbra is barátságosan mosolyogtak rá ... Kezdte kényelmetlenül érezni magát... Nem tetszett neki, hogy egyszerre ennyi ismerőse akadt... Miért köszöntötték?... Tudnak valamit?... És honnan?... Ezt feltétlenül szóváteszi másnap Lhan Nungnak... Ébresztőkor már talpon volt... Kiült a betegszoba előtti padra friss levegőt szívni. Körülbelül húsz méterrel távolabb vietna-j mi lányok és asszonyok hasogatták éles késeikkel a már régebben odakészitett bambusz- nádtörzseket. Az egyik asszony kíváncsian Gazsó felé nézett* aztán szorgalmasan munkálkodott tovább. A légionista úgy érezte, valamit akarnak tőle. Körülnézett óvatosan, aztán elindult a konyha felé. Útja a vietnami asszonyok mellett vezetett el. Amint melléjük ért, egyikük halkan megszólalt: — Ti-ti azt üzeni, hogy hamarosan eljön ... Gazsó szíve megdobbant, de nem állhatott meg, ment tovább, nehogy valaki meglássa. Az asszonyok is szorgalmasan dolgoztak tovább. Kissé nyugtalanította a történtek. A kunyhók között is kényelmetlenül érezte magát, most is. Hát mindenütt tudnak ő és Ti-ti kapcsolatáról?... — Vagy egyebet is tudnak?... Úristen!... Izgatottan sietett a sütöde felé. Lhan Nung már várta. — Mj ez? — kérdezte fojtot- tan, izgatottan Gazsó. — Itt mindenki ismer engem? — Igen — válaszolta nyugodtan Lhan Nung. — Nem okozza vesztemet ez a nagy ismeretség? Valaki elkotyogja magát és végem. (Folytatjuk.!
