Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-27 / 148. szám
Salgó Lászlót Forradalom a junták földjén Banán és paprika VII. A cukorijádültetvényt átszelő keskeny földúton indultunk a község felé. Kétoldalt, mint valami fal emelkedik a 3—4 méteres, száraz levelű nád. Lábunk alatt a kubai föld finom, vörös pora kavarog. Hónapok óta — ez a száraz évszak — egy csepp eső sem hullott a földekre. — Ezért a mezőgazdasági munkások, akiknek azelőtt még bérelt földjük sem volt, a forradalmi kormánnyal egyetértésben a cukornád- és rizsültetvényeken szövetkezeteket, nagy állattenyésztő farmokon pedig állami gazdaságokat szerveztek. A beszélgetés közben szinte észre sem vettük, hogy elhalkult a nádvágó kések zaja. ElRogelio Hernandez családi háza. A község határában, a dombot követő sík vidéken már megkezdődött a nádvágás. A Jósé Martyról elnevezett szövetkezet földjein a mache- tek, a súlyos nádvágó kések, az erős férfikarok csapásai nyomán dől a magas nád. A levelektől megtisztított, _ gyakran gyermekkar vastagságú szár a szekerekre, onnan a körzeti cukorgyárba indul. Mire a földre hulló sárga leveleket a tehenek elfogyasztják, lassan megérkezik az esős évszak. Azután... azután itt a cukornádültetvényeken a munka már jórészt a természetre, a 7, sőt egyes fajtáknál 10 éven át is kihajtó nádtőre, a langyos szárnevelő esőre, a leveleket sárgító trópusi napra vár... érkezett az ebéd ideje. Mivel a tűző trópusi napon jóval hosszabb a déli szünet, mint nálunk — a közelben lakók otthonukban fogyasztják el ebédjüket „Hála Fidelnek” Rogelio Hernandezzel együtt indulunk a községbe. Itt a poros út mentén régi düledező bohiok, deszkából összetákolt, yagualevéllel fedett viskók — amelyekhez képest a havannai, a santiagói bádogházak valóságos luxuslakások — a lebontást várják. Amott, a királypálmali- get mellett épülő új település, sorozatban készült házai a beköltöző új lakókat fogadják. Első pillanatban kívülről a Balaton parti vikendházakra ide — már nem jelentettek számomra meglepetést. Legfeljebb további- adalékul szolgáltak ahhoz az általános tapasztalathoz, amit a szigetországban, több mint 1000 kilométeres úton szereztem: a forradalmi kormány mindenekelőtt a bohiókban lakó, leszegényebb paraszti tömeget akarja emberi körülmények közé juttatni. Ugyanerről meséltek a legnagyobb elragadtatással közös kubai utazásaink során Latin- Amerika országaiból érkezett kollegáim és erről olvasok most itthon a The Sunday Times nagyon is kritikus tudósítójának, Tom Stacey cikkében: „A parasztok mélységesen hálásak Castronak. Azelőtt nem volt földjük és most sincs, tehát nem jelent semmiféle jogfosz- tottságot számukra, hogy ilyen, vagy olyanfajta állami gazdaságban, szövetkezetben dolgoznak. • Nyomorúságos viskóikat felcserélték előregyártott elemekből készült szép, négyszobás házakkal, amelyekben folyóvíz és villany van. Míg a múltban legtöbbjüknek évente csak négy vagy öt hónapig akadt rendszeres munkája, most az áV^ndó munka eddig nem t^v-sztalt biztonságát élvezik. A házukra írt „Hála Fidelnek” felírása mélységesen át- érzett köszönet ezért a csodáért.” A The Sunday Times cikkét olvasva, Rogelio Hernandez szavai jutnak eszembe: — Már csak mint rossz emlékre gondolunk az egykori (évi 15 nap jS, vagy jobb esetben 3—4—5 hónapos) szezonmunkára. Most a nádtermelés mellett fokozatosan egész évi munkát igénylő kultúrák meghonosítására és az intenzív állattenyésztésre is áttértünk. A község északi határában hangzottak el e szavak, ott, ahol a cukorpád-ültetvényt — a banánpálma-liget után — paradicsom és hegyes paprikatáblák váltották fel. —- Szezonmunka... — Rogelio Hernandez, idős mezőgazdasági munkás feltolja izzadt homlokán széles karimájú sombreróját, lerázza a hamut az elmaradhatatlan szivarról, azután válaszol: — Ezen az óriási ültetvényen, ahol most a szövetkezetben 996 ember dolgozik, a latifundium idején mindössze 36 állandó munkás volt. Ha egy évben a teljes 3—4 hónapos szezont végig dolgoztuk — örültünk. De volt olyan esztendő, hogy mindössze Í5 napra volt munkánk. Azután ebből a keresetből éltünk, majd az előlegből, a cukorgyári kantinban uzsorakamatra kanott hitelből. — Hogvan alakult meg a szö- v^tkeEst? Űj városnegyed Santiagóban. — Itt nálunk, akárcsak má- sr** az országban, az ilyen ha- tr’mas cukornádültetvényeket r~m lehetett ugyanúgy felpar- r-Uázni, mint a munkaigényes k ""'é. dohány, déligyümölcs termelésre bérbeadott földeket. Azok a parasztok (kb. 120 000) akik régebben a földesúrtól klspareellákat. béreltek, megkapták a földeket és hozzá a birtoklevelet. De mi itt hiába kaptunk volna családonként 5 vagy n hektárt az ültetvényből. Eaivi "ukornádból kenyérre e™ tellett volna, még kevésbé 'gesz évi munkára. Ez pedig országos átlagban egész kivitelünk mintegy 80 százalékát kitevő cukortermelés visz- szaesését eredményezte volna. emlékeztetnek ezek az ízléses, sokszínű kertes házak. Nem kell szakértőnek lenni annak megállapítására, hogy Kubában a trópusi klíma mellett lehetséges, sőt szükséges az egyszerű építkezés olcsó, előregyártott betonelemekből. A rekkenő déli hőségben jól esett Rogelio Hernandez kőpadlózatú, szellős, hűvös lakásába lépni. A négy szobás házból itt sem hiányzott a részletre vásárolt új bútor, a konyhából a villanytűzhely, no és természetesen a veranda, a Latin-Amerikában elmaradhatatlan hintaszékekkel. A Jósé Marty szövetkezetben látottak — jóllehet véletlenül, motorhiba miatt cseppentünk Az új kultúrák művelése ellenére a kubai cukor termelése 1961-ben elérte a 6,5 millió tonnát, azaz 15 százalékkal volt magasabb, mint 1959-ben. S miközben a cukor megmaradt továbbra is az ország fő kiviteli terméke, fokozatosan növekedett azoknak az élelmiszereknek a termelése, amelyeket a kimondottan agrárországnak régebben importálnia kellett. 1959 előtt évente 500 000, 1960- ban 200 000 láda paradicsom érkezett az Egyesült Államokból, 1961-ben már 2 500 000 láda paradicsom termett az országban és ebből 500 000 került exportra. Hasonló a helyzet a burgonyával, a kukoricával és Megkezdték a selycitilíernyógubó-átvételt . Alpáron a gyógynövényfelvásárló telepen megkezdték a se- lyemhernyógubó átvételét. Hosz- szú asztalokon osztályozzák az asszonyok a gubókat, amelyeket válogatás után 25—30 kilogrammos dobozokban szállítanak feldolgozás végett Békéscsabára. Ifjú Danka Józsefné minősítő elmondása szerint kifizetődő a selyemhernyó tenyésztése; 40 forintot fizetnek az első- és másodosztályú kilogrammjáért. A községben a termelőszövetkezeti gazdák családtagjai — köztük a gyerekek — foglalkoznak leginkább a tenyésztéssel. A telepen eddig már 60 dobozzal vettek át és a jelek szerint kitűnő a gubók minősége. Az átvétel két hétig tart a községben. Qárip-tL a acő-tt Sokféle neont láttam már. Voltak olyanok, amelyeknek a betűi csak nappal látszottak, éjszalaa szerényen inkognitóba burkolóztak. Aztán akadtak egészen merész konstrukciók: a hiányosan égő betűk a Halotti Beszéd-et „lepipáló" nyelvi furcsaságokkal rendelkeztek. Találkoztam pajzán, játékos fénycsövekkel is, amelyek fejfájdító vibrálásuklcal hívták fel magukra a figyelmet■ (Egy-egy teljesen jól sikerült, kifogástalan példányba ritkán botlott a szemem.) Amilyenbe azonban a minap ütközött tekintetem (no, meg a fülem), az minden eddigit felülmúl. A kecskeméti Szabadság tér egyik boltjának HÚS feliratában az S-betű gyengéden átölel egy csiripelő verébfészket. A fiókákat még az első, melegen cirógató márciusi napsugarak költhették ki, s a neon egyenletes kisugárzása a hetek során csak még kényelmesebbé varázsolta a verébfami- lia otthonát. A megyeszékhelynek van tehát egy összkomfortos verébfészke is, amelynek elkényeztetett lakói — ismerve a neonjavítás gyorsaságát — télre kétségtelenül annyira elszemtelenednek majd, hogy le se sajnálnak bennünket. Örömmel töltött el a húsbolt vezetőjének nagyon mély érzésekből fakadó állatbarátsága. Ha a világon mindenki ilyen volna ... Bár az is lehet, hogy jó üzleti érzékkel, reklámnak hagyták ott a fészket. Elvégre nemcsak világító, hanem hangos reklám is van- — ú — 1 Tizenhárom hónapi börtönbüntetés a társadalmi tulajdon dézsmálásáért A Tiszakécskei Béke Termelőszövetkezet szomszédságában lakó ifj. Lakatos Istvánnét a múlt év augusztusában meglátogatta a kacsatelep két dolgozója: Szekeres Lajosné és Fehér Lászlóné tiszakécskei lakosok. E látogatás célja azonban nem valami egyszerű, udvariassági vagy baráti vizit volt, hanem egy kis bűnszövetkezet megszervezése. A két látogató ugyanis közölté Laka- tosnéval, hogy a kacsatelepről' takarmányt lehetne lopni, ha 5 segítségükre lenne elrejtésében. Lakatosné beleegyezésével ezt követőn többször vittek két- három zsák darát az est leple alatt a megbeszélt helyre, mielőtt azonban az összegyűlt több mázsa takarmány „testvéries” elosztásra került, a rendőrség értesült tettükről. Ifj. Lakatos István — aki csak röviddel ezelőtt tudta pieg hogy lakásán lopott holmit őriz — közvetlenül a házkutatás előtt megpróbálta a lopott terményt elrejteni. A tiszakécskei tanácsházán napokban lezajlott tárgyaláson a járásbíróság társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás miatt a három asszonyt háromhárom hónapi végrehajtható börtönbüntetésre. Lakatos Istvánt pedig négyhónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet ellen a vádlottak enyhítésért fellebbeztek. más mezőgazdasági termékkel is. Míg azelőtt a kiscsibéket, sőt a baromfieledelt is az Egyesült Államokból hozták be, most ez év végére lényegében a hazai farmok biztosítják majd a baromfihúsellátást. — De miért nem lehet most gyakran a luxus szállodákban sem vajat kapni a reggelihez? — hallottam többször külföldiek szájából a kérdést. Miért kell a forradalom győzelme után három évvel a jegyrendszert bevezetni? — kerestem magam is a választ az élelmiszerüzletek előtti sorbanállást és a Jósé Marty szövetkezet dúsan termő paradicsomtábláit látva. Bőven jut idő erre is magyarázatot kapni. — Egyelőre nem tudunk tovább indulni — közli a szervizből visszatért gépkocsivezető. A Chevrolet agyonjavított, szedett-vedett alkatrészekkel életben tartott motorjához új alkatrész kellene... Következik: Kubai gondok. PETŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága ás a megyei tanács lapla. Főszerkesztő: Weither Dániel Kiadja: » Petőfi Népe Lapkiadő Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 28-19. 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 17». Telefon: 17-09. Terlesztl a Magvar Posta. Előfizethető: a helyi oostahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési ifi i honsora 12 forint. Bázs-Kiskun megye) Nyomda V. Kecskemét. — Telefonj u-tt.
