Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-27 / 148. szám
1. oldal 1962. június 21, szerda Nyáron is öröm az olvasás Megyénk legszebb könyvtára a Bajai Ady Endre Könyvtár. Amikór az ember belép a szárnyas üvegajtón, még a rek- kenő nyári hőségben is kellemes hűvös fogadja. Szemben nagy polcokon tízezernyi könyv várja az olvasókat, a márványoszlopok között - húzódó pulton seregnyi kötet sorakozik azok számára, akik nem határozott céllal jöttek ide, csupán tallózni kívánnak a nagy választékban. Balra, a hosszú olvasóasztalon albumokban könyvismertetések, jobbra pedig hosszú állvány, amelyen 130 féle folyóirat szépen rendben tartott példányai kelletik magukat. Tévedés lenne azt hinni, hogy a könyvtár nyáron, amikor akad annyi egyéb szórakozás is, elcsendesedik. Az asztalok mellett most is mindig ülnek néhányan, lapozgatva a folyóiratokat, vagy elmerülve egy- egy szakkönyv rejtelmeiben. A pultnál is egymásnak adják a látogatók a helyet. Kik járnak ide? Találomra választok ki néhányat az éppen érkezettek közül. Hományi Rózsa, a Tóth Kálmán Leánygimnázium első osztályos tanulója. Négy éve tagja a könyvtárnak. Négy könyvet választ ki. — A Csongor és Tündét azért viszem — mondja —, mert jövőre kötelező olvasmány lesz, így legalább előre készülök. A többi: Steinbeck- től a Lement a hold, aztán két leányregény, az Újpesti ház és a Szívet cserélnek. Ez a négy most elég is lesz. — Mennyi időre? — Két hétre. Általában kétvan, itt tölti, segít a rendezgetésnél, kartonozásnál. — A kedvenc olvasmányai? — Az iskolában olaszt tanultam, így tehát: Moravia. A többiek: Bertolt Brecht és a modern francia költők. — Magyarok? — Tóth Árpádot olvasom makörből, amihez csak hozzáférhet. Emellett természetesen viszek könyvet a magam számára is. És Kőszegi Bertalanná ismét elmerül a válogatásban. Sietni kell, otthon bizonyára várják a háztartás teendői, itt a pult előtt pedig még sokan arra várva. hogy a »A . J-riüaA tá ■ Györgyi kedvére böngészhet a könyvtár kincsei között. gényírók közül pedig Berkesit. Az egyik látogató előtt hosz- szú lista. ötvenöt-hatvan könyveim lehet rajta. — 'Nem lesz ez sok egyszerre? — Most csak ötöt-hatot viszek. — Mennyi időre szól ez a címjegyzék? — Ez még nem is az egész. Amit felírtam, a fiamnak kell a nyárra. Jövőre a történelmi szakkörben a második világháború eseményeit tanulmányozzák. Elhatározta, hogy a művekben elolvassa ebből a tékönyvtár dolgozói kiadják a kiválasztott könyvet. Sűrűn nyílik a hűvös csarnok ajtaja, vándorolnak a könyvek a polcokról az olvasókhoz, az olvasóktól vissza a polcokra, hogy megpihenjenek, míg új, ideiglenes gazdára találnak. Kinn özönlő napfény, a Su- govica és a Duna habjai csalogatják az embert, ki a házak átforrósodott falai közül; itt benn' a könyvtárban azonban nem csökken a forgalom nyáron sem. Mert nyári öröm is az olvasás Mester László Úttörők a Tőserdőben BUZmiHMY-mCZE -SAVOLY Élesen harsan a kürtök hangja a hatalmas lombozató fák között, ahová már beszökött a kora reggeli napsugár. A Tőserdő tisztásán megelevenedik a sátrak környéke. Pajtások sietnek mosdani az artézi kúthoz, hogy a zászlófelvonás előtt végezhessenek a reggeli tisztálkodással. Többen* még nem szokták meg a táborban uralkodó pontosságot. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen az egymással szemben levő két „telep”, a kecskeméti és a kiskunfélegyházi járási és városi úttörő őrsvezetőképző-tá- bor lakói a múlt héten érkeztek a Tős- erdőbe. Kecskemét környékéről 170, a félegyházi járásból pedig 150 úttörő vette birtokába július eleiéig az erdőt. — Általában hatodik-hetedik osztályos tanulóik vesznek részt ezen a táborozáson — mondja Sólyom Ferenc, a kecskemétiek irányítója. — Táborunkban gyermekvezetőképzés folyik. Ezek a fiatalok őrsvezetők lesznek és az úttörőcsapatoknál segítik majd a felnőtt vezetők munkáját A tőserdői táborozás csak egy része úttörőink nyári foglalkoztatásának. Július elejétől — alkotmányunk ünnepéig váltott túr. nusokban a kecskeméti járásból — köztük a tanyai iskolákból — 600 úttörőt viszünk Fonyódra. A járási KISZ-bizottság szintén 120 fiatalt üdültet a Balaton mellett. A másik táborban Szabkov Miklós parancsnok szintén örömmel említi, hogy ezen a nyáron a kiskunfélegyházi járásból 1400 úttörő vesz részt táborozáson. Délelőtt kihalt a táborok környéke. Csak az ügyeletesek és a szakácsnők dolgoznak. A kecskemétiek ezen a napon tojáslevest kapnak ebédre sertés- siilttel. A félegyházi úttörők paradicsomlevest és pörköltet ebédelnék. Többször kapnak a gyerekek a táborozás alatt csokoládét fagylaltot és gyümölcsöt is. Ismét táborozn"’' tehát a Tőserdőb Ez már az igazi ny • jele. Naponta gy - mekkaeagás veri 1 az erdő csendjét, s bizonyára minden úttörő úgy érzi magét, mint Paksi Ju- lika. a kecskeméti Zrínyi iskola tanulója, aid ezt üzeni haza szüleinek: — Nagyon jó itt. Öröm a táborozás. Vasárnap látogatóba várlak benneteket .. Márkus János Kiosztották a megyei művelődési osztály és a pedagógus szakszervezet pályázatának díjait Rózsa elővigyázatos: felírja, hogy legközelebb mit vigyen. hetenként jövök könyvet ese- i rélni. < — Mi lesz a nyári program -: ja? j — Másfélnapos kirándulás a: Dunántúlra az iskolával, július > elején rajvezétőképző tábor S itthon, a Türr emlékműnél a többi strand, pihenés — és olvasás! I Gyűrő Györgyi most érett- \ ségizett. Jelesre. Magyar-törté-' belem szakos tanár szeretne: lehni. < — Mióta rendszeres olvasója > a könyvtárnak? ' — Amióta az eszemet tu-< dom. i • Hét éve aktívánk — szól > körbe Bartes Aranka könyv- férc*. Ha egy kis szabad ideje1 95. — Nem szánalomból — válaszolt csendesen —, hanem azért, mert szeretlek ... Hát nem érzed? ... Lisette sírt is, nevetett is, és Gazsó karjaiba vetette magát... Szája a fiú szájára tapadt, s hosszan, szenvedélyesen megcsókolták egymást. Amikor Lisette nagysokára kibontakozott a fiú karjaiból, az gyengéden letörölte könnyeit és halkan suttogta: — Ne sírj, kis Lisettem... mosolyogj... örülj, mint ahogy a kislányunk örül... Meglásd, nem lesz semmi baj ... Leszerelek és megkapom a francia állampolgárságot... Dolgozom majd... mindegy, tyogy hol... Igaz, hogy odahaza egészség- ügyi voltam, de bármilyen munkát elvállalok ... Mindent megteszek értetek... No, így!... Mosolyogj... Lisette látszólag megnyugodva, boldogan sietett munkájára. Egész nap sugárzott az arca, munkatársai nem tudták mire Vélni megváltozását. Néhány nap múlva a légiós megkapta elmaradt zSoldját. A légközelebbi kimenőjén azonnal a bizsuboltba sietett, s néhány ékszert vásárolt Lisette számára, aztán az egyik játékboltot soványította meg egy csomó játékkal. Lisette és kislánya nagy-nagy szeretettel fogadták az ajándékokat, s mindketten számtalan csókkal honorálták. — Apukám, ezért én Is hozok neked holnap valamit — mondotta Rosette mosolyogva. — Mit, kislányom? — Titok... De annyit elárulok, hogy te nagyon szereted... Holnap délutánra, a látogatási időre itt lesz... Másnap délelőtt Lisette lépett a kórterembe, mögötte a főorvos. Gazsó meglepetten vette észre, hogy az asszony szeme könnyes ... Hirtelen felült ágyában. — Mi történt? — kérdezte izgatottan. A főorvos válaszolt. — Utasítást kaptam, hogy minden légiósnak el kell 'hagynia a Hopital Micke Levyt. Valamennyiöknek vissza kell menniök Afrikába, további kezelés, vagy leszerelés végett. — És... mikor kell elhagynunk ä kórházat?.,. Még a télen pályázatot hirdetett a megyei művelődési osztály és a pedagógus szakszervezet a közösségi nevelés kérdéseivel kapcsolatos pályaművek kidolgozására. A pályázat határidejére, április 4-re, 18 mű érkezett a megyei művelődési osztályra. A beérkezett műveket a bíráló bizottság gondosan áttanulmányozta és a napokban tartotta meg az értékelést. Megállapította a bizottság, hogy a pályázatok színvonala országosan is igen jó. Néhány közülük úttörő jellegű munka- Az értékelés alapján a bizottság az alábbi műveket díjazta: Az 1500 forintos első díjat dr. Karsai Ferenc, a Jánoshalmi Leányiskola tanára nyerte a „Közösségi szint-kategóriák az általános iskolában” című tanulmányával A közösségi nevelés — Holnap ... A Ban-Fart Nicolaus erődbe kell bevonul- niok... Holnapután behajóznak és az Alger nevű gőzös fedélzetén útnak indulnak Afrika felé... Végállomásuk Sidi bel Abbes lesz... — Értem...— Az ön leszerelését én javasolni fogom... Természetesen a végszót az afrikai légiós központban, Sidi bel Abbesben mondják ki. — Köszönöm, főorvos úr... A főorvos elsietett, Lisette a szobában maradt. — Hogy közöljük ezt Roset- tel? — kérdezte könnyezve. — Ne sírj ... Egyszer ennek is el kellett érkeznie... Majd valahogy megmagyarázom neki... Hogy csak rövid időre megyek el... — Félek, nem szerelnek le... “ Nyugodj meg... A főorvos úr megígérte... Déltután Rosette egy kis kosár földieperrel kedveskedett Gazsónak, azonban az szinte hozzá sem nyúlt. Szótlanul üldögéltek hármasban. Lisette és Gazsó azon gondolkoztak, mit mondjanak, hogyan kezdjék. Végül is Roset- tének feltűnt a szótlanság. — Apukám, miért vagy olyan szomorú? — kérdezte nyugtalanul. Gazsó megrezzent. — Semmi, kislányóm .. . Nem vagyok szomorú ... — De, én latom... Meg sem ilyen jellegű kutatásával foglalkozó mű a magyar szakiroda- lomban még nem jelent meg. A második díjat a bíráló bizottság nem adta ki. A harmadik díjat Krafcsovszky József kecskeméti városi tanulmányi felügyelő kapta „Az osztályfőnöki órák tervezésének és vezetésének tapasztalatai” című munkájáért Pénzjutalomban részesültek: Egyedi Ernőné, a Kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanára, Horváth Pál, a Tisza- kécskei XI. számú Általános Iskola igazgatója, Szegő Lásziónéi a Nagybaracskai Általános Iskola tanára és Vészeli László, a Dunavecsei Általános iskola tanára. A fentieken kívül a bíráló bizottság valamennyi pályázót könyvjutalomban részesítette. kóstoltad az epret, pedig any- nyira szereted! — Nem érzem jól magamat* kislányom... Most hazamentek szépen anyukával.. Holnap pedig majd érted megyek az óvodába. Jó lesz? — Igen. Gazsó másnap összepakolta holmijait, iratait megkapta a kórház irodájában, azután taxit hozatott. Behányta holmiját, aztán Lisettel együtt beültek a kocsiba és az óvodába hajtattak. A kislány elcsodálkozott, amikor a kocsit meglátta. — Apukám, hová készülsz? — Nézd kislányom, apuka még beteg... Párizsba kell utaznia, egy másik orvos bácsihoz... De ha jó kislány leszel és szót fogadsz anyukának, hamarosan visszajövök... És akkor újra együtt játszunk majd... — De ugye... nemsokára vísz- szajössz? — Hát persze... No, üljetek be a kocsiba... Ide ülj, anyuka mellé... Úgy ... Akkor hát indulhatunk ... Az úton egyetlen szó nem esett. Mindenki saját gondolataival volt elfoglalva. A kocsi a Ban-Fart Nicolaus bejáratától mintegy 20—30 méterre állt meg. Gazső igyekezett könnyedséget, vidámságot erőltetni magára amint a kocsiból kiszállt, dé nem nagyon sikerült neki.., (Folytatjuk)
