Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-21 / 143. szám
I «Ms! 19GS, JftnhM TL, estttörtBlE Külföldi szimfonikus zenekar Kecskeméten Bemutatják a Psalmus Hungaricust Az Országos Filharmónia és a városi tanács 1962—63-as bérleti hangversenysorozata ERRE SZÜLETNI KELL! Kecskemét zenei élete lassan már a fejlettebb vidéki városok színvonalára emelkedik, noha felsőfokú zenei intézménnyel és állandó hangversenyzenekarral még rém rendelkezik. Három évvel ezelőtt hat, az elmúlt télen pedig már húsz koncertet rendezett a városi tanács és az Országos Filharmónia egyre növekvő számú közönség előtt. A megyeszékhely zenei szakembereinek jelenlétében a napokban vitatták meg és fogadták el az 1962—63-as hangversenyévad műsortervét. Ebben Déri György bajai származású magángyűjtő hagyatékából még 1948-ban számos értékes népművészeti ritkaságot ajándékozott özvegye a bajai múzeumnak. Az anyagot azonban a múzeum mind ez ideig egyéb kutatóprogramja miatt nem dolgozhatta fel. A rendszerezés elkészülte után az idén májusban a múzeum különtermében kiállítást rendeztek a gazdag gyűjteményből. Az értékes gyűjteményben erdélyi magyar népművészeti nyolc nagyzenekari, hat kamara- és tíz ifjúsági koncert szerepel. Kiemelkedő jelentőségűnek látszik a lipcsei filharmonikusok vendégszereplése — Beethoven-műveket szólaltatnak meg — és a 80. születésnapját ünneplő Kodály Zoltán tiszteletére a Psalmus Hunga- ricus kecskeméti bemutatása. A bérletsorozatban még két oratórium szerepel: Haydn: Teremtés, és Sugár: Hunyadi című alkotása. Nagy várakozás előzi meg Fischer Annie, Bacher Mihály, Kocsis Albert és a többi köztárgyak kalotaszegi, sárközi hímzések, faragások és kerámiatárgyak láthatók. A környező nemzetek művészetét erdélyi szász hímzések, szlovák népművészeti munkák képviselik. A képűnkön látható szekrény egy XVIII. századbeli alföldi párnahuzatot, tiszafüredi és mezőcsáti pálinkás butellákat tartalmaz. Baloldalon egy ritka tiszafüredi M iska-korsó álL A kiállítás a nyár végéig lesz nyitva. reműködő művész szereplését. A Budapesti MÁV Szimfonikusokat, a Debreceni MÁV Zenekart, a Postások együttesét és a Lipcsei Filharmonikusokat kiváló karnagyok vezénylik: Franz Konwitschny, Lehel György, Lukács Ervin, a római karmesterverseny győztese, Lukács Miklós, Nemesszeghy Lajos, Róna Frigyes és Vaszy Viktor. A kamaraestek is maradandó élményt ígérnek. A Tátrai- és a Komlós-vonósnégyes. Borisz Gutnyikov szovjet hegedű- művész és Mirka Pokorna cseh zongoraművész már Európa számos országában szerepelt sikerrel, A kecskeméti zenetanárok koncéig)e, Török Erzsébet és Jancsó Adrienne balladaestje is a magas színvonalat jelzi. A téli zenei évad új színfoltja lesz a szakszervezet! zenekar hangversenysorozata a város üzemeiben, az Országos Filharmónia neves szólistáinak közreműködésével. Az ismert művészek szereplése bizonyára nemcsak a műsor színvonalát emeli, hanem a hangversenyek vonzóerejét is növelni fogja. Ugyanakkor ez a kitűnő gondolat azt jelenti, hogy a művészek egyre közelebb kerülnek a dolgozók legszélesebb rétegeihez, a munkások pedig az értékes zenéhez. A fentiek ismeretében bizonyosra vehető, hogy idén az eddiginél is többen vásárolnak bérletet; az ifjú és felnőtt hangversenybarátok száma jóval ezer fölé emelkedik. Ehhez mindezeken felül az eddig visszahúzódó, a közös erőfeszítésekből részt nem vállaló kulturális és oktatási intézmények támogatása és különösképpen a szakszervezeti művelődési apparátus állandó segítsége szükséges. Soha nem volt ilyen nagy lehetőség a Kodály által megfogalmazott célkitűzés megvalósítására: Jhegyen a zene mindenkié !** Heltai Nándor M egrendelések érkeznek a világ minden részébőL Virágmintás térítőkét kér Párizs, London, párnákat Amerika és Ausztrália. Állandóan újabb és újabb országok jelentik be igényüket Az idén először indul kézimunkaszállítmány Norvégia és Japán felé. Szoros szálak fűzik a Kalocsai Népművészeti Házat a nagyvilághoz. Viszik a csomagolóba a szebb- nél-szebb kézimunkákat. Nemsokára útnak indulnak Párizs felé... (Pásztor Zoltán felvj — Egyéves tervünk meghaladja ff tízmilliót —■ mondja Tamás Istvánná, a szövetkezet művészeti vezetője, a népművészet mestere — és ebből elenyészően keveset jelent a belföldi forgalom. Dúsan hímzett, csodálatos színekben pompázó térítőre mutat, melynek az ára közel ezer forint Nem csoda, hogy kevesen tudják megvásárolni. Pedig a szőttes, a hímzés, a kerámia, a faragás már egész társadalmunk igényét, szépérzékét szolgálja —, s megkívánná a szé- lesebbkörű hazai forgalmazást. — Ennek érdekében már történt intézkedés. Állami támogatásként 90 százalékos bérkl• e# egészitést kapunk, ez csökkenti az árakat. Így a 200 forintos terítő 140, a 110-esé pedig 70 forintba kerül. Könnyebben hozzájuthatnak tehát hazai vásárlóink is... De vajon tudnak-e a keresletnek megfelelően majd elegendő anyagot készíteni? Hiszen a kalocsai hímzéshez nagy kézügyesség, szépérzék, rátermettség szükséges. — Igen, erre „születni“ kéü — helyesel Tamásné — aggodalomra még sincs okunk. Szövetkezetünknek 650 tagja van, közülük heten a mintákat tervezik és négyen kapták meg a népművészet mestere címet. Bár legtehetségesebb asszonyaink — Vén Lajosné, András Lajosné, a 76 éves Király Iltis néni — nagyrészt az idősebb korosztályhoz tartoznak, gondoskodtunk az utánpótlásról is. C zakköröket vezetnek a ^ leányiskolában, itt oktatják, tanítják a jövő népi iparművészeit. A falusi életben bekövetkezett változások átformálják az emberek szemléletét, igényét, a széppel szemben támasztott követelményét is. Ezek a fiatalok már a népművészet hagyományos díszítő formakincseit variálják, új szín- és formaelemekkel gazdagítják. Megvannak-e a feltételei annak, hogy a fiatalokon kívül • szövetkezet tagjai is továbbfejlesszék díszítő- és tervezőkészségüket? Történt-e kísérlet arra, hogy a mai, modem lakásokban is felhasználható, szép és praktikus tárgyak készüljenek? Erre már a fiatalasszonyok közül válaszolnak, egyszerre többen: — Szakmai megbeszéléseken, továbbképzéseken veszünk részt —■ sorolják —, sokat járunk Pestre kiállításokra. A héten Dunántúlra, Pécsre indulunk tapasztalatcserére. Itthon. — és mindenütt ahová csak megyünk — bemutatjuk, hogy milyen kézimunka illik legjobban a mai bútorokhoz, hol mutat a leg« szebben.,. A népművészeti ház mos* ■ ünnepli tízéves fennállásának jubileumát A hatalmas anyagi és erkölcsi siker mellett amit ez a tíz esztendődé hozott hozzákezdtek egy dokumentációs adattár létesítéséhez, ösz- szegyűjtik Kalocsa és környékének lassan kivesző népviseleteit népművészeti emlékeit Őrzik, ápolják a hagyományokat Tamásné szavai szerint — a népművészet fennmaradásának és továbbfejlődésének ez elengedhetetlen feltétele. Vadas Zsuzsa ***** ‘»‘liWVWVMM» Pándi Pál: PETŐFI A felszabadulás óta a marxista irodalomtörténetírás mini részletesebben igyekszik elemezni Petőfi életművét. A részlettanulmányok és forráskiadványok után most Pándi Pál arra vállalkozott, hogy egy nagy terjedelmű monográfiában összefoglalja és továbbvigye az eddigi kutatások eredményeit. Az első kötet 1845 elejéig kíséri Petőfi fejlődését Hárs László: GYŐZTES KERESTETIK A könyv cselekménye e*y hadüzenettel kezdődik a csillebérci úttörők két altébora között. Végül minden tisztázódik s a győzte* elnyeri a pálmát — a legyőzött részére. Azaz nincs Is győztes és nincs legyőzött sem a harc végeredményben nem is egymás ellen; hanem egymásért folyik a csillebérci úttörők között, ahol éppúgy; mint az egész világon, néha Jók, néha rosz- szak a gyerekek. A mindvégig mulatságos cselekményt Réber László humoros rajzai kísérik. GUZmrUKIY-EECZ£-%AV0LY m-e& ' 90. A hajó már Afrika partjaihoz közeledett. Tizenheten feküdlek a közös teremben, egy pedig — Kaita, szenegáli néger — az egyik párnázott falú kü- lönszobában. A néger szinte állandóan az ajtót verte. Este, amikor már mindenki nyugovóra tért, Kaita akkor sem pihent, zörgött, ordított, azonban az ápolók feléje sem néztek. A nap itt is katonásan kezdődött; hat órakor ébresztő, hét órakor reggeli, nyolc órakor vizit. A két orvos sorra járta a betegeket. nyomukban az ápolók. Amikor a főorvos helyettese Kaita cellájának ajtaját kinyitotta, meglepetten hátralépett A gumifalé szoba közepén szennyben. piszokban ott feküdt a néger. Arcát többhetes szakáll borította. — Meghalt mondotta csendesen. Valamennyien meghatódva álltak meg az ajtóban, betegtársai is és az orvosok is. Az ápolók azonban elhúzódtak és sietve kijelentették, hogy ők nem hozzák rendbe Kaitát temessék el tar. Végül is betegtársai tisztították és borotválták meg. Még a délután folyamán megtörtént a temetés: a betegek egy szál lepedőben az ablakhoz vitték Kaitát, ahol e.gy simára gyalult deszkán a tengerbe engedték... Senki sem könnyezte meg a halottat, csak honfitársa. Búbul . :. A hajó befutott Marseille kikötőjébe. A betegeket a Hopi- tal Micke Levyben helyezték el... Gazsó fáradtan ébredt a sebészet egyik kórtermében, ahová a lábán keletkezett gyulladásos seb miatt hozták. A műtétet előző nap végrehajtották. Körülnézett. Egyedül volt egy négyágyas szobában... Hamarosan csikordult azonban a zár és egy tagbaszakadt, jól táplált ápoló lépett be A kezében levő kényszerzubbonyt letette az asztalra, úgyhogy a beteg is jól láthassa, aztán farkasszemet nézett Gazsóval. A beteg csak figyelt: ml akar ez lenni Aztán dühös lett. Micsoda dolog ez; a dagadt ápoló csak beállít ide, aztán se szó, se beszéd, figyelőállásba helyezkedik... Ha valaki valahová bemegy, köszönni is illik!... Az ápoló óvatosan felemeli* a kényszerzubbonyt és óvatosan a beteg felé lépett Második lépésre azonban már nem került sor, mert a légiós villámgyorsan felpattant és szinte a levegőben úszott a nagydarab emberig. Az egészen meglepődött a jelenettől, és szinte földbe gyökerezett a lába. A következő pillanatban a légiós úgy gégén vágta az ápolót, hogy az azon nyomban ösz- szecsuklott — Nesze, disznó! — mormogta Gazsó. Gyorsan kirántotta kezéből a kényszerzubbonyt és az ápolót bújtatta bele, majd gyorsan, ügyesen összecsomagolta. Éppen időben, mert a nagydarab ember eszméletre tért és fel akart ugrani, kényelmetlen zárkájában azonban nem sikerült neki. — Nyugi, nyugi nagyképű barátom — mondotta Gazsó — majd én segítek felállni Az ápoló elképedve hallgatta. — No, gyere, így.,, szépen — folytatta a légiós —, de figyelmeztetlek, nehogy orvul próbálj támadni, mert megjárhatod. — Mi... mit akarsz? — kérdezte riadtan az ápoló. — Semmit... csak most így, szépen elsétálunk az ügyeletes orvos szobájába... Az orvos majd megszabadít kényelmetlen helyzetedből. A másik könyörgésre fogta a dolgot — Ne csináld velem ezt a csúfságot... Ne hozz szégyenbe kollégáim előtt... Nem bánod meg!... ________ — Ugyan ... Ha most levenném rólad a zubbonyt tíz perc múlva harmad-, vagy negyedmagaddal térnél vissza... No, lódulj!... Az ápoló kelletlenül megindult a kijárat felé, nyomában Gazsó. Előbbi gyorsan szedte lábait a hosszú folyosón, azonban a szembejövő ápolónők mégis megismerték kollégájukat Néhányan riadtan, mások mosolyogva nézték a furcsa menetet ... Végre elérkeztek az ügyeletes orvos szobájához. Gazsó bekopogtatott, majd betuszkolta az ápolót A szobában csak az orvos és fiatal menyasszonya tartózkodott Amikor a mademoiselle meglátta a belépőt egy nagyot sikoltott és az orvos háta mögé bújt — Ne féljen, mademoiselle — nyugtatta meg Gazsó — nem történt semmi különös. Igaz, én vagyok az elmeosztály lakója, nem az, akin a kényszerzubbony vap, mégis őt illeti meg inkább, nem engem. A hölgy ismét felsikoltott, az orvos türelmetlenül nézett hol az ápolóra, hol Gazsóra. (Folytatjuk! Uj kiállítás a bajai múzeumban
