Petőfi Népe, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-17 / 113. szám

4. oldal 1962. május 11. csütörtök Meseországból az iskolapadba Bar a kis óvodások számá­vá nsée íck-u-íjs van a bű csuzi s ideje, az iskolaév vége sza­mukra is jelentős esemény, hi­szen a júniusban megürülő is­kolapadokat ősszel ők foglalják el. Éppen nem közömbös a leendő elsőosztályosok számára, hogy megszerettetik-e velük már az óvodában az iskolát. A művelődésügyi miniszter 3. számú módszertani levelében ez áll: Helyes, ha a nevelők már az óvodában felkeresik leendő tanítványaikat, megfigyelik éle­tüket. tevékenységüket, a gyer­mekek felkészültségét. képes­ségeit, szokásait, magatartását, tanulmányozzák az óvodai fog­lalkoztatási anyagot és az óvo­dai módszereket. Bácsalmásom az általános leányiskola első osztályában ta­nító hévélők megszívlelték e javaslatot. Néhány olyan eljá­rást vezettek be kísérletkép­pen, amelyek révén szorosabbá vált az óvoda és az iskola kap­csolata. Ezekről szeretnék az alábbiakban beszámolni. Elöljáróban még meg kell említenünk, hogy a községben az óvónők is rendszeresen részt vesznek tapasztalatcsere-látoga­tásokon, hogy megismerjék egy­más munkáját és átvegyék a legjobb módszereket Az iskola és az óvoda kapcsolatában nagyon jelentős lépés, hogy az óvónők és az első osztályt tanító nevelők köl­csönösen igyekeznek megismer­ni egymás munkáját. Az első osztályos beszélgetési anyagban és az óvodai nagycsoport anya­nyelvi foglalkozásain több kö- 5508 téma akad. Ha ezt figye­lembe veszik a munkatervek összeállításánál, akkor az azo- nó6 témákat ugyanazon a hé­tén dolgozzák fél az óvodában és az iskolában. Az óvónők, illetve a tanítónőt- pedig részt Vesznek egymás óráin. Megis­merik egymás módszereit, lát­ják. milyen módon oktatják ugyanazt a témát az egyik vagy a másik intézményben. Hatásos módja az óvodások előkészítésének az iskolára az, hogy leendő tanítónőjük már májusban ellátogat hozzájuk és meseórát tart. Az óvodások mindig nagy szeretettel és ra­jongással fogadták a tanító- nénit. Lehetőséget kell adni az óvo­dásoknak is, hogy közvetlenül ismerkedjenek meg az iskolai élettel. A nagycsoportosok az év vége felé ellátogatnak az el­ső osztályba, ahol részt vesznek egy órán. A szünetben pedig a kis vendégek és a »-házigazdák« égyütt játszanak az óvónő és a tanítónő felügyelete alatt. A látogatás és a játék maradandó élményt nyújt mindkét »fél« számára. Még a nagyobbak is szeretettel állját körül a ját­szadozó kicsinyeket. A közös játékkal hozzájáru­lunk az iskoláról alkotott he­lyes kép kialakulásához, látja az óvodás, hogy a tanulás mel­lett játékra is jut idő. Nagy feladat az iskola nemcsak a gyermekek hanem á szülők számára is. Ezért má­jusban a nagycsoportosok szü­lei részére értekezletet tartunk, ahol az igazgató vagy a leendő nevelő arról beszél. hogyan kell előkészíteni a gyermekeket az iskolai munkára. Végül a zökkenőmentes át­menetet az óvodából az isko­lába azzal is igyekszünk bizto­sítani. hogy szeptember első napjaiban az első osztályosok termét óvodai asztalokkal és székekkel rendezzük be. tehát a megszokott bútorzattal. Ezek mellett nálunk is jól beváltak az ismert és minde­nütt alkalmazott módszerek: nyári előzetes családlátogatás, az első osztályosok és a nagy- csoportosok közös masedélelőtt- je stb. Vitaindítónak szántuk ezeket a sorokat. Bizonyára akadnak másutt is jó vagy még jobb módszerek. Hasznos lenne, ha azokról „is olvashatnánk. Fischer István &UZ imUKTf-BECZÜ -WWOLY sa. Ilyen züllött, felelőtlen, er­kölcstelen volt ez az orvos min­dig, vagy csak itt, a körülmé­nyek hatására vált ilyenné? Gazsó nagyon-nagyon meg­gyűlölte közvetlen főnökét... Elhatározta, hogy a napok­ban nagyobb mennyiségű „szeny- nyest” küld. Az orvoskapitány­tól már nem tartott annyira, mint két nappal korábban. A tiszt értéke nagyot esett előtte... Volt ugyan egy gondolata, amely szerint az egyenes embernek a gazembertől különösen félnie kell, de aztán elhessegette ma­gától az aggályokat... Zsitvai és Maronics hadnagy szavai ju­tottak eszébe... „A nép a hívó szóra jön és harcol. De a harc­hoz nemcsak ember kell...” „A te dolgod elsősorban nem a hír­szerzés lenne. Ez Is, de főleg gyógyszerekről kellene gondos­kodnod ...” „Orvosunk a he­gyekben kevés van, gyógysze­rünk még kevesebb .. Gazsó lázasan gondolkozott... Az orvosságon, kötszeren kívül minden bizonnyal orvosi műsze­rek Is kellenének, hiszen bizo­nyos gyógyításokat, műtéteket csupán gyógyszerrel nem lehet elvégezni, ahhoz műszer kell... Eddig még nem küldött mű­szert, mert a tartalék lenn vgn a raktárban ... Vajon tudja-e az orvos, hogy miből mennyi a készlet? ... Hiszen ezt köny- nyebb számon tartani, mint a gyógyszert... Malárialáz elleni gyógyszerből szinte megszám­lálhatatlan mennyiség van. « ugyanez a helyzet más gyógy­szereknél is, de például egy ope­rációhoz szükséges késből, olló­ból, csipeszből, vagy egyéb mű­szerekből már nincs olyan sok, hogy ne lehetne nyilvántartani... De vajon nyilvántartja-e eze­ket valaki egyáltalán? Az orvos nem... Az biztos... És a né­metek? Valószínűleg azok sem, hiszen csak azt lesték, mit lop­hatnak el olyasmit, amiből ne­kik hasznuk van ... Nyilván nem injekciós tűre specializál­ták magukat, hanem élelemre, italra, cigarettára ... Meg kell tehát próbálni!... Meg kell tenni mindenképpen!;.. Holnap küld műszereket is... Feltétlenül!... Este, amikor Tl-ti behozta a vacsorát, közölte vele: — Ti-tikém, holnap lesz szennyesem. — Nagyszerű!... Még holnap este kimosom. — De most sok összegyűlt... több lesz, mint máskor. — Annál jobb — mondta ne­vetve a lány —, bármennyit kimosok ... Egyébként, hogy tudjál róla: három hét múlva érkezik a karaván. — Űjoncok is jönnek vele? —■ Nem, csak élelem-^ és lő­szerutánpótllás. — És gyógyszer? — Az sem, azt repülőgép hoz­za. — Ügyes lány vagy te, Ti-ti. — Köszönöm — nevetett a lány —, még sohasem dicsértél meg. — Nem? Hát akkor most pó­Tájbemutató és szavalóverseny Május 19—20-án, szombaton és va­sárnap tartják Kecskeméten a Vá­rosi Művelődési Teremben megren­dezésre kerülő középiskolai irodal­mi színpadok táj bemutatóját, és a középiskolai tanulók területi sza­valóversenyét. A. kétnapos műsort a Béke és Barátság Kulturális Szemle Bács- Kiskun megyei Operatív Bizottsága rendezi. Megnyitó beszédet Borszéki Lajos mond, a KISZ megyei bi­zottságának titkára. Ezután kezdetét veszi a szavalóverseny, majd 19-én a Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimná­zium, a Szarvasi Vajda Péter Gim­názium, a Makói József Attila Gim­názium, 20-án pedig a Túrkevei Vá­nyai Ambrus Gimnázium és a Kecs­keméti Katona József Gimnázium irodalmi színpada szerepel. Eredményhirdetésre 20-án, vasár­nap a délutáni órákban kerül sor. tájelőadAsois a Katona József Színházzal Bugacon Az ereszkedő alkonyaiban las­san benépesül az utca. A műve­lődési ház félé igyekeznek az emberek. Benn már számlálgat-, ják a rendezők a közönséget, kezdhetik-e az előadást. Bugacon vendégszerepei a Kecskeméti Katón» József Szín­ház. Este fél nyolc, a kezdés meghirdetett időpontja már el­múlt, de még várni kell, egyre szállingóznak a nézők. Negyedórával előbb két fiatal lány sietett el mellettem az ut­cán, akaratlanul is ellestem a beszélgetésüket. Scidl Ambrus: KŐMŰVESMUNKÁK A szerző logikai sorrendben, részletesen tárgyalja és magya­rázza a kőművesmunkák he­lyes, szakszerű elvégzéséhez szükséges ismereteket. Külön fejezet foglalkozik az építke­zéseknél felhasználásra kerülő anyagok ismertetésével. A könyv a szakma munkásainak továbbképzését tűzi ki célul, ugyanakkor azonban hasznos segítséget nyújt a saját erőből építkezők számára is, és szak­mai tanácsadóként szolgál az elvégzett kőművesmunkák mi­nőségének ellenőrzésénél; Cook: UTAZÁS a vilAg körül A klasszikus útleírások soro­zatban az elmúlt évszázadok legnevezetesebb utazóinak és felfedezőinek világhírű útleírá­sát kapják kézhez az olvasók, melyek közül elsőnek Cook an­gol kapitány felfedező útjával ismerkedhetünk meg. Cook a XVIII. század nagy utazója volt, nevéhez három nagy ku­tatóét fűződik. E kötet Cook- nak az első útjáról szóló nap­lóját tartalmazza. Útiránya: Ma­deira, a brazíliai part és a Tűz- föld ériptése után a Hom-fok megkerülésével a Csendes-óceá­non át Tahiti. Üj-Zéland körül­hajózása után Ausztrália keleti partja, végül a Torres-szoroson át Batávia, onnan pedig vissza Anglia. Érdeme: a Csendes­óceán szigetvilágát a tudomány számára felfedezte és feltérké­pezte. Hollós Korvin Lajos: ÓBUDAI BÜCSŰ Az önéletrajzi elbeszélésgyúj- temény az első világháború éveit eleveníti fel. A budai kis utcák jellegzetes alakjai. a kép­mutató, szokásaiba és előítéle­teibe merevedett kispolgárság, a kispolgárságból kitömd akaró apa — aki lázadásával egész családját nyomorba taszítja — a kilátástalan nyomorban ten­gődő munkások, meggyötört, hétszeres teherrel megrakott munkásasszonyok. csenevész gyermekek sorsa, története ele­venedik meg a sorok között. tolom. Te vagy a világon a leg­ügyesebb, a legkedvesebb, a leg­szeretetreméltóbb lány. Én pe­dig a legszerencsésebb fiú ... — Miért? — No, mit gondolsz? A lány elpirosodott. A fiú kedvtelve nézegette a piruló, zavarral küszködő lányt, aztán, hogy másra terelje a szót, hal­kan megkérdezte: — A hegyekben tudnak már a karaván érkezéséről? — De még mennyire! Már ké­szülnek is a fogadására. E ez a fogadás nem olyan lesz, mint az, amelyben érkezésiekkor volt részetek. Emlékszel rá? A tank megállt, a kocsikban csak öten maradhattatok. Az út körülbe­lül egy kilométer hosszúságban, két-három méterenként teljes szélességben át volt vágva ... — Emlékszem... S mi előre mentünk .,. Ott csoportosul­tunk s tank körül... Az erdő­ből néhány géppuskával alapo­san megtizedelhettek volna ben­nünket. — Most már örülök, hogy így történt... Lehet, hogy a gép­puskatűz téged is leterített vol­na ... És akkor.... akkor... Elakadt... Gazsó meghatot- tan lépett melléje. Átkarolta de­rekát, és gyengéden magához vonta. — Ti-tikém — súgta —, na­gyon szeretlek... A lány kifejtette magát a fiú karjaiból. — Ne mondj nekem szép sza­vakat ... Igaz, európai vagy... Az európaiaknál a szerelem lát­ványos, csillogó, nálunk viszont őszinte, mély ... Mi, vietnamiak azt tartjuk, hogy szeretni nem a szájjal, hanem a szívvel kell... — És-teljesen igazatok van .. . Szeretni a szívvel kell... Ti-ti megenyhült. — No. nem leckéztetni akar­talak. — ne haragudj... de olyan jó azt érezni, ha ..: Elhallgatott, mert Szalai lé­pett a szobába, szinte észrevét­lenül. — Ö, pardon. Nem zavarok? — kérdezte meglepődve. — Szervusz, Tomi! Gyere csak, gyere! Akkor legyen szí­ves kérem a vacsorás edénye­ket kivinni — mondta Ti-tinek — és holnap odaadom a szeny- nyes ruháimat kimosni. — Igenis, uram — mondta meghajolva Ti-ti, majd össze­szedte az edényeket és kihát­rált a szobából. Szalai mosolyogva nézett utá­na. • — Csinos kislány! — csettln- tett. — Nem rossz az ízlésed, Miska. Gazsó elengedte a megjegy­zést. Minden különösebb érdek­lődés nélkül tudakolta: — Mi járatban vagy? — A nyilvánosházban vol­tom, de már mindjárt kilenc óra, el kellett jönnöm. De ne­ked, komám — nevetett szem­telenül — még oda sem muszáj elmenned, itt van helyben. — Tomi! — ordított rá Ga­zsó, és keze ökölbe szorult. Moz­dult egyet, hogy ráveti magát a másikra és leüti, mint a ku­tyát, de aztán megtorpant. Az ő számára most minden bot­rány kellemetlen lenne. — No, jól van, jól — közele­dett feléje békítőleg a másik —, nem kell mindjárt úgy felpat­tanni. Csak tréfáltam... Cazsó kiengedte öklét, aztán fel-alá kezdett járni a szobá­ban. Idegesen cigarettára gyúj­tott. Szalai az asztalhoz ült, töltött magának. — Tudod — kezdte —, unom móf ezt is. — Mit? (Folytatjuk.} — Jössz színházba? — Jövök. — Akkor igyekezz, nemsokára kezdik. — Meg kell még etetnem a jószágot. Majd megvárnak. Csakugyan. Rendezők és szí­nészek türelmetlenül nézik az órájukat és csaknem nyolc óra lesz, mire felhangzik az első csengetés. A nézőtér még most sincs tele, 250—300 ember lehet a teremben. Amíg odabent Miljutyin me­lódiái hangzanak, az előcsar­nokban Sinkó Sándorral, a mű­velődési ház igazgatójával és Miklóssy Klárival, a Katona Jó­zsef Színház szervező titkárával beszélgetünk. Bugacon hatezer ember él, de csak kilencszázan laknak a fa­luban. A többiek a környező hatalmas tanyavilág lakói. Mégis az utóbbi évadra már száz bér­letet adtak el. — Színházunk minden évbén bejárja az egész megyét — mondja Miklóssy Klári —, de ek- kora fejlődést, mint itt Bugacon sehol sem tapasztaltunk. Amikor 1959-ben ellátogattunk ide az Ilyen nagy szerelemmel, a kö­zönség egy része a legváratla­nabb időpontokban nevetett. — Legtöbben nem értették, amit láttak. Ma pedig szeretik már a prózát is. Évente 8—10 elő­adással jövünk el, télen mindig telt ház előtt játszunk, csak így, későn tavasszal csappan meg s közönség. Érthető, hiszen bejött a munkaidő és a tanyavilágből ilyenkor nxár nehezen jutnak be az emberek a faluba. A szünetben találomra kivá­lasztottam két nézőt Álljon itt bizonyságul az ő véleményük. — Szórakoztatva nevelni! Ezt a feladatot ä színház teljesíti leghathatósabban — mondotta Fai-kas János iskolaigazgató, a községi pártvezetőség titkára. — Falun még mindig nem tettünk eleget a kultúrforradalomért éa éppen ezért nagy segítség szá­munkra a színház. Sikere nálunk is a könnyű műfajjal kezdődött, de a közönség fokozatosan mind­jobban megérti a tartalmasabb mondanivalót. S itt a példa, ma már hétköznap is eljönnek az emberek a színházba. Remélem, hogy két hét múlva Arthur Mü­ler darabját legalább ennyiét megnézik. — Ami pedig a legfontosabbS eljutottunk oda, hogy ma már magunk is terjeszthetjük a kul­túrát. Tervezgetjük, hogy létre­hozunk egy klubot, amely váU tozatos műsorral, a községi igé­nyeknek megfelelően foglalkoz­hat az ismeretterjesztéstől iro­dalmi műsorig mindennel. —* Ahogy összeszámoltuk, 50—S9 emberre számíthatunk ebben fl munkában. A másik kérdezett Pásztort- dorf Pál, a Béke Tsz fogatosaj Nincs bérlete, de csaknem min­den előadáson itt van. — Hogy tetszik a darab? — Nagyon szép — mondjál meggyőződéssel. Még nem ele­mezgeti a látottakat, de a szín­ház varázsa már megfogta. Bi­zonyságnak éppen elég az, hogy négy kilométernyire lakik, ahon­nan gyalog jön be munka után és gyalog bandukol vissza a sö­tét éjszakában. Nem lenne teljes a kép, ha nem számolnék be a „másik ol­dalról" is. Hazafelé a zsúfolt buszon fi­gyelem a beszélgetést. (Az ülé­sek közé még székeket is kel­lett állítani, hogy mindenki él­férjen.) Hallgatom az apró kis kulisszatitkokat az előadásról) mi volt jó, mi nem sikerült. Szá­mukra még mindig „érdekes” a darab, pedig már „lement”) mindössze két fellépés van hát­ra. Szívvel játszanak mindvé­gig, megbecsülve a közönséget és várva a kiérdemelt megbe­csülést. Mester László

Next

/
Oldalképek
Tartalom