Petőfi Népe, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-17 / 113. szám
4. oldal 1962. május 11. csütörtök Meseországból az iskolapadba Bar a kis óvodások számává nsée íck-u-íjs van a bű csuzi s ideje, az iskolaév vége szamukra is jelentős esemény, hiszen a júniusban megürülő iskolapadokat ősszel ők foglalják el. Éppen nem közömbös a leendő elsőosztályosok számára, hogy megszerettetik-e velük már az óvodában az iskolát. A művelődésügyi miniszter 3. számú módszertani levelében ez áll: Helyes, ha a nevelők már az óvodában felkeresik leendő tanítványaikat, megfigyelik életüket. tevékenységüket, a gyermekek felkészültségét. képességeit, szokásait, magatartását, tanulmányozzák az óvodai foglalkoztatási anyagot és az óvodai módszereket. Bácsalmásom az általános leányiskola első osztályában tanító hévélők megszívlelték e javaslatot. Néhány olyan eljárást vezettek be kísérletképpen, amelyek révén szorosabbá vált az óvoda és az iskola kapcsolata. Ezekről szeretnék az alábbiakban beszámolni. Elöljáróban még meg kell említenünk, hogy a községben az óvónők is rendszeresen részt vesznek tapasztalatcsere-látogatásokon, hogy megismerjék egymás munkáját és átvegyék a legjobb módszereket Az iskola és az óvoda kapcsolatában nagyon jelentős lépés, hogy az óvónők és az első osztályt tanító nevelők kölcsönösen igyekeznek megismerni egymás munkáját. Az első osztályos beszélgetési anyagban és az óvodai nagycsoport anyanyelvi foglalkozásain több kö- 5508 téma akad. Ha ezt figyelembe veszik a munkatervek összeállításánál, akkor az azo- nó6 témákat ugyanazon a hétén dolgozzák fél az óvodában és az iskolában. Az óvónők, illetve a tanítónőt- pedig részt Vesznek egymás óráin. Megismerik egymás módszereit, látják. milyen módon oktatják ugyanazt a témát az egyik vagy a másik intézményben. Hatásos módja az óvodások előkészítésének az iskolára az, hogy leendő tanítónőjük már májusban ellátogat hozzájuk és meseórát tart. Az óvodások mindig nagy szeretettel és rajongással fogadták a tanító- nénit. Lehetőséget kell adni az óvodásoknak is, hogy közvetlenül ismerkedjenek meg az iskolai élettel. A nagycsoportosok az év vége felé ellátogatnak az első osztályba, ahol részt vesznek egy órán. A szünetben pedig a kis vendégek és a »-házigazdák« égyütt játszanak az óvónő és a tanítónő felügyelete alatt. A látogatás és a játék maradandó élményt nyújt mindkét »fél« számára. Még a nagyobbak is szeretettel állját körül a játszadozó kicsinyeket. A közös játékkal hozzájárulunk az iskoláról alkotott helyes kép kialakulásához, látja az óvodás, hogy a tanulás mellett játékra is jut idő. Nagy feladat az iskola nemcsak a gyermekek hanem á szülők számára is. Ezért májusban a nagycsoportosok szülei részére értekezletet tartunk, ahol az igazgató vagy a leendő nevelő arról beszél. hogyan kell előkészíteni a gyermekeket az iskolai munkára. Végül a zökkenőmentes átmenetet az óvodából az iskolába azzal is igyekszünk biztosítani. hogy szeptember első napjaiban az első osztályosok termét óvodai asztalokkal és székekkel rendezzük be. tehát a megszokott bútorzattal. Ezek mellett nálunk is jól beváltak az ismert és mindenütt alkalmazott módszerek: nyári előzetes családlátogatás, az első osztályosok és a nagy- csoportosok közös masedélelőtt- je stb. Vitaindítónak szántuk ezeket a sorokat. Bizonyára akadnak másutt is jó vagy még jobb módszerek. Hasznos lenne, ha azokról „is olvashatnánk. Fischer István &UZ imUKTf-BECZÜ -WWOLY sa. Ilyen züllött, felelőtlen, erkölcstelen volt ez az orvos mindig, vagy csak itt, a körülmények hatására vált ilyenné? Gazsó nagyon-nagyon meggyűlölte közvetlen főnökét... Elhatározta, hogy a napokban nagyobb mennyiségű „szeny- nyest” küld. Az orvoskapitánytól már nem tartott annyira, mint két nappal korábban. A tiszt értéke nagyot esett előtte... Volt ugyan egy gondolata, amely szerint az egyenes embernek a gazembertől különösen félnie kell, de aztán elhessegette magától az aggályokat... Zsitvai és Maronics hadnagy szavai jutottak eszébe... „A nép a hívó szóra jön és harcol. De a harchoz nemcsak ember kell...” „A te dolgod elsősorban nem a hírszerzés lenne. Ez Is, de főleg gyógyszerekről kellene gondoskodnod ...” „Orvosunk a hegyekben kevés van, gyógyszerünk még kevesebb .. Gazsó lázasan gondolkozott... Az orvosságon, kötszeren kívül minden bizonnyal orvosi műszerek Is kellenének, hiszen bizonyos gyógyításokat, műtéteket csupán gyógyszerrel nem lehet elvégezni, ahhoz műszer kell... Eddig még nem küldött műszert, mert a tartalék lenn vgn a raktárban ... Vajon tudja-e az orvos, hogy miből mennyi a készlet? ... Hiszen ezt köny- nyebb számon tartani, mint a gyógyszert... Malárialáz elleni gyógyszerből szinte megszámlálhatatlan mennyiség van. « ugyanez a helyzet más gyógyszereknél is, de például egy operációhoz szükséges késből, ollóból, csipeszből, vagy egyéb műszerekből már nincs olyan sok, hogy ne lehetne nyilvántartani... De vajon nyilvántartja-e ezeket valaki egyáltalán? Az orvos nem... Az biztos... És a németek? Valószínűleg azok sem, hiszen csak azt lesték, mit lophatnak el olyasmit, amiből nekik hasznuk van ... Nyilván nem injekciós tűre specializálták magukat, hanem élelemre, italra, cigarettára ... Meg kell tehát próbálni!... Meg kell tenni mindenképpen!;.. Holnap küld műszereket is... Feltétlenül!... Este, amikor Tl-ti behozta a vacsorát, közölte vele: — Ti-tikém, holnap lesz szennyesem. — Nagyszerű!... Még holnap este kimosom. — De most sok összegyűlt... több lesz, mint máskor. — Annál jobb — mondta nevetve a lány —, bármennyit kimosok ... Egyébként, hogy tudjál róla: három hét múlva érkezik a karaván. — Űjoncok is jönnek vele? —■ Nem, csak élelem-^ és lőszerutánpótllás. — És gyógyszer? — Az sem, azt repülőgép hozza. — Ügyes lány vagy te, Ti-ti. — Köszönöm — nevetett a lány —, még sohasem dicsértél meg. — Nem? Hát akkor most póTájbemutató és szavalóverseny Május 19—20-án, szombaton és vasárnap tartják Kecskeméten a Városi Művelődési Teremben megrendezésre kerülő középiskolai irodalmi színpadok táj bemutatóját, és a középiskolai tanulók területi szavalóversenyét. A. kétnapos műsort a Béke és Barátság Kulturális Szemle Bács- Kiskun megyei Operatív Bizottsága rendezi. Megnyitó beszédet Borszéki Lajos mond, a KISZ megyei bizottságának titkára. Ezután kezdetét veszi a szavalóverseny, majd 19-én a Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium, a Szarvasi Vajda Péter Gimnázium, a Makói József Attila Gimnázium, 20-án pedig a Túrkevei Ványai Ambrus Gimnázium és a Kecskeméti Katona József Gimnázium irodalmi színpada szerepel. Eredményhirdetésre 20-án, vasárnap a délutáni órákban kerül sor. tájelőadAsois a Katona József Színházzal Bugacon Az ereszkedő alkonyaiban lassan benépesül az utca. A művelődési ház félé igyekeznek az emberek. Benn már számlálgat-, ják a rendezők a közönséget, kezdhetik-e az előadást. Bugacon vendégszerepei a Kecskeméti Katón» József Színház. Este fél nyolc, a kezdés meghirdetett időpontja már elmúlt, de még várni kell, egyre szállingóznak a nézők. Negyedórával előbb két fiatal lány sietett el mellettem az utcán, akaratlanul is ellestem a beszélgetésüket. Scidl Ambrus: KŐMŰVESMUNKÁK A szerző logikai sorrendben, részletesen tárgyalja és magyarázza a kőművesmunkák helyes, szakszerű elvégzéséhez szükséges ismereteket. Külön fejezet foglalkozik az építkezéseknél felhasználásra kerülő anyagok ismertetésével. A könyv a szakma munkásainak továbbképzését tűzi ki célul, ugyanakkor azonban hasznos segítséget nyújt a saját erőből építkezők számára is, és szakmai tanácsadóként szolgál az elvégzett kőművesmunkák minőségének ellenőrzésénél; Cook: UTAZÁS a vilAg körül A klasszikus útleírások sorozatban az elmúlt évszázadok legnevezetesebb utazóinak és felfedezőinek világhírű útleírását kapják kézhez az olvasók, melyek közül elsőnek Cook angol kapitány felfedező útjával ismerkedhetünk meg. Cook a XVIII. század nagy utazója volt, nevéhez három nagy kutatóét fűződik. E kötet Cook- nak az első útjáról szóló naplóját tartalmazza. Útiránya: Madeira, a brazíliai part és a Tűz- föld ériptése után a Hom-fok megkerülésével a Csendes-óceánon át Tahiti. Üj-Zéland körülhajózása után Ausztrália keleti partja, végül a Torres-szoroson át Batávia, onnan pedig vissza Anglia. Érdeme: a Csendesóceán szigetvilágát a tudomány számára felfedezte és feltérképezte. Hollós Korvin Lajos: ÓBUDAI BÜCSŰ Az önéletrajzi elbeszélésgyúj- temény az első világháború éveit eleveníti fel. A budai kis utcák jellegzetes alakjai. a képmutató, szokásaiba és előítéleteibe merevedett kispolgárság, a kispolgárságból kitömd akaró apa — aki lázadásával egész családját nyomorba taszítja — a kilátástalan nyomorban tengődő munkások, meggyötört, hétszeres teherrel megrakott munkásasszonyok. csenevész gyermekek sorsa, története elevenedik meg a sorok között. tolom. Te vagy a világon a legügyesebb, a legkedvesebb, a legszeretetreméltóbb lány. Én pedig a legszerencsésebb fiú ... — Miért? — No, mit gondolsz? A lány elpirosodott. A fiú kedvtelve nézegette a piruló, zavarral küszködő lányt, aztán, hogy másra terelje a szót, halkan megkérdezte: — A hegyekben tudnak már a karaván érkezéséről? — De még mennyire! Már készülnek is a fogadására. E ez a fogadás nem olyan lesz, mint az, amelyben érkezésiekkor volt részetek. Emlékszel rá? A tank megállt, a kocsikban csak öten maradhattatok. Az út körülbelül egy kilométer hosszúságban, két-három méterenként teljes szélességben át volt vágva ... — Emlékszem... S mi előre mentünk .,. Ott csoportosultunk s tank körül... Az erdőből néhány géppuskával alaposan megtizedelhettek volna bennünket. — Most már örülök, hogy így történt... Lehet, hogy a géppuskatűz téged is leterített volna ... És akkor.... akkor... Elakadt... Gazsó meghatot- tan lépett melléje. Átkarolta derekát, és gyengéden magához vonta. — Ti-tikém — súgta —, nagyon szeretlek... A lány kifejtette magát a fiú karjaiból. — Ne mondj nekem szép szavakat ... Igaz, európai vagy... Az európaiaknál a szerelem látványos, csillogó, nálunk viszont őszinte, mély ... Mi, vietnamiak azt tartjuk, hogy szeretni nem a szájjal, hanem a szívvel kell... — És-teljesen igazatok van .. . Szeretni a szívvel kell... Ti-ti megenyhült. — No. nem leckéztetni akartalak. — ne haragudj... de olyan jó azt érezni, ha ..: Elhallgatott, mert Szalai lépett a szobába, szinte észrevétlenül. — Ö, pardon. Nem zavarok? — kérdezte meglepődve. — Szervusz, Tomi! Gyere csak, gyere! Akkor legyen szíves kérem a vacsorás edényeket kivinni — mondta Ti-tinek — és holnap odaadom a szeny- nyes ruháimat kimosni. — Igenis, uram — mondta meghajolva Ti-ti, majd összeszedte az edényeket és kihátrált a szobából. Szalai mosolyogva nézett utána. • — Csinos kislány! — csettln- tett. — Nem rossz az ízlésed, Miska. Gazsó elengedte a megjegyzést. Minden különösebb érdeklődés nélkül tudakolta: — Mi járatban vagy? — A nyilvánosházban voltom, de már mindjárt kilenc óra, el kellett jönnöm. De neked, komám — nevetett szemtelenül — még oda sem muszáj elmenned, itt van helyben. — Tomi! — ordított rá Gazsó, és keze ökölbe szorult. Mozdult egyet, hogy ráveti magát a másikra és leüti, mint a kutyát, de aztán megtorpant. Az ő számára most minden botrány kellemetlen lenne. — No, jól van, jól — közeledett feléje békítőleg a másik —, nem kell mindjárt úgy felpattanni. Csak tréfáltam... Cazsó kiengedte öklét, aztán fel-alá kezdett járni a szobában. Idegesen cigarettára gyújtott. Szalai az asztalhoz ült, töltött magának. — Tudod — kezdte —, unom móf ezt is. — Mit? (Folytatjuk.} — Jössz színházba? — Jövök. — Akkor igyekezz, nemsokára kezdik. — Meg kell még etetnem a jószágot. Majd megvárnak. Csakugyan. Rendezők és színészek türelmetlenül nézik az órájukat és csaknem nyolc óra lesz, mire felhangzik az első csengetés. A nézőtér még most sincs tele, 250—300 ember lehet a teremben. Amíg odabent Miljutyin melódiái hangzanak, az előcsarnokban Sinkó Sándorral, a művelődési ház igazgatójával és Miklóssy Klárival, a Katona József Színház szervező titkárával beszélgetünk. Bugacon hatezer ember él, de csak kilencszázan laknak a faluban. A többiek a környező hatalmas tanyavilág lakói. Mégis az utóbbi évadra már száz bérletet adtak el. — Színházunk minden évbén bejárja az egész megyét — mondja Miklóssy Klári —, de ek- kora fejlődést, mint itt Bugacon sehol sem tapasztaltunk. Amikor 1959-ben ellátogattunk ide az Ilyen nagy szerelemmel, a közönség egy része a legváratlanabb időpontokban nevetett. — Legtöbben nem értették, amit láttak. Ma pedig szeretik már a prózát is. Évente 8—10 előadással jövünk el, télen mindig telt ház előtt játszunk, csak így, későn tavasszal csappan meg s közönség. Érthető, hiszen bejött a munkaidő és a tanyavilágből ilyenkor nxár nehezen jutnak be az emberek a faluba. A szünetben találomra kiválasztottam két nézőt Álljon itt bizonyságul az ő véleményük. — Szórakoztatva nevelni! Ezt a feladatot ä színház teljesíti leghathatósabban — mondotta Fai-kas János iskolaigazgató, a községi pártvezetőség titkára. — Falun még mindig nem tettünk eleget a kultúrforradalomért éa éppen ezért nagy segítség számunkra a színház. Sikere nálunk is a könnyű műfajjal kezdődött, de a közönség fokozatosan mindjobban megérti a tartalmasabb mondanivalót. S itt a példa, ma már hétköznap is eljönnek az emberek a színházba. Remélem, hogy két hét múlva Arthur Müler darabját legalább ennyiét megnézik. — Ami pedig a legfontosabbS eljutottunk oda, hogy ma már magunk is terjeszthetjük a kultúrát. Tervezgetjük, hogy létrehozunk egy klubot, amely váU tozatos műsorral, a községi igényeknek megfelelően foglalkozhat az ismeretterjesztéstől irodalmi műsorig mindennel. —* Ahogy összeszámoltuk, 50—S9 emberre számíthatunk ebben fl munkában. A másik kérdezett Pásztort- dorf Pál, a Béke Tsz fogatosaj Nincs bérlete, de csaknem minden előadáson itt van. — Hogy tetszik a darab? — Nagyon szép — mondjál meggyőződéssel. Még nem elemezgeti a látottakat, de a színház varázsa már megfogta. Bizonyságnak éppen elég az, hogy négy kilométernyire lakik, ahonnan gyalog jön be munka után és gyalog bandukol vissza a sötét éjszakában. Nem lenne teljes a kép, ha nem számolnék be a „másik oldalról" is. Hazafelé a zsúfolt buszon figyelem a beszélgetést. (Az ülések közé még székeket is kellett állítani, hogy mindenki élférjen.) Hallgatom az apró kis kulisszatitkokat az előadásról) mi volt jó, mi nem sikerült. Számukra még mindig „érdekes” a darab, pedig már „lement”) mindössze két fellépés van hátra. Szívvel játszanak mindvégig, megbecsülve a közönséget és várva a kiérdemelt megbecsülést. Mester László