Petőfi Népe, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-15 / 111. szám
1 oldal 196*. május 15, kedd ELSŐÉVESEK Az idősebbek még emlékeznek rá. Nem is olyan régen a zord atyák így intették lusta, hanyag gyermeküket: — „ha nem tanulsz, fiam, mehetsz inasnak!” Szörnyű büntetésnek számított ez akkoriban, sanyarú éveket, megalázó munkát, rúgásokat, pofonokat jelentett. Ma, a jól öltözött, gondtalan életű Ipari tanulók csak könyvből, az öregek elbeszéléséből ismerik az inasok keserves sorsát. Életük már egyenesbe fordult, büntetés helyett nagy megtiszteltetésnek számít felvételük az iparitanulóiskolába. A • Kecskeméti 607. sz. Helyi- ipaS-i Iskolában 1500 fiatal tanul. A jövő oktatási évre egyes szakmákban máris betelt a létszám, annak ellenére, hogy alaposan megrostálják a jelentkezőket. Felvételre csak a legjobb tanulók, legrátermetebb fiatalok jöhetnek számításba. Ez a kezdet. Hogyan vélekednek sorsukról, választott életpályái ültről azok, akik egy — tanulásban, munkában eltöltött — év távlatából tekintenek vissza a megtett. útra? JVem bániam meg... A kecskeméti iparitanuló-isko- la i/a osztályában 21 fiú tanulja az asztalos szakmát. — Anyám, géplakatosnak szánt —■ mondta, az élénkszemü Koncz György, az egyetlen ácstanulö —, de én sokkal szebbnek, változatosabbnak találtam ezt a mesterséget., Kocsó Sándor kisiskolás élményeit meséli: — Az iskola felé egy asztalosműhely előtt vezetett el az út. Mindennap megálltam előtte. Vonzott, bűvölt a műhely élete. Tanítás után, otthon nekiláttam „faragcsikálni”. így mondják a többiek is: — faragcsikálni. Mert mindegyikük ezzel kezdte. Fúrtak, faragtak, s aztán — észre sem vették — a gyerekes időtöltést egy életre szőlő hivatás váltotta fel. — Nincs annál rosszabb, mint amikor valaki nem azt csinálja, amit szeret — szól egyikük komoly arccal, s valamennyien rá- bőlintanak. Büszkék arra, hogy ők helyesen, jól választottak. .,, ahol ahad még tennivaló l A tanulással nincs is baj. Átlagos tanulmányi eredményük négyes, csupán egyetlen gyerek bukott meg. Magyarból! A többiek jő eredményei ellenére mégis éppen az irodalom az a terület, ahol akad még tennivaló! Bár két gyerek — Varga József és Kosa István —■ már egy kis könyvtáírravaló olvasmányt vásárolt össze magának, az átlagos olvasási igény nem terjed túl Jókai, Verne művein, Petőfi versein. Havonta egy-két kötetet visz a könyvtárból mindegyikük — viszont kevés a fiatalság figyelmét, érdeklődését felkeltő kalandos, fordulatos vagy tudományos mai regény. Ugyanez elmondható a filmekre is. Havi négy moziláto- gatás jut átlagosan egy tanulóra és ez még emelkedik akkor, amikor háborús, történelmi vagy Izgalmas ifjúsági filmet játszanak. Legnagyobb tetszést a Háború és béke, Én és a tábornok, a Keresztesek, a Pesti háztetők, A lelkiismeret lázadása aratták. Ezzel szemben a színház a vidám operettek — Csárdáskirály- nő, Comevillei harangok, Leányvásár, Cigánybáró — köny- cyű romantikájával vonzza őket. Hangversenyre — egy kivételével — nem járnak, a zenét Németh Lehel, Kovács Erzsi dalai jelenük számukra. =— A rádióban egyetlen jő műtor a tánczene — mondják és mindjárt hozzáfűzik: — a Szabó család és a sportközvetítések. Legtöbbjük szabad idejében sportol, akad olyan, aki még akkor is barkácsol. Céh — a művelt, igényes szakmunkás — Ezek az elsőévesek — nézett körül nagv szeretettel Báron László osztályfőnök —, most bontogatják szárnyaikat. Értelmes, minden szép és jó befogadására kész gyerek valamennyi. Fiatalok, nem csoda, hogy szeretik a mozgást, még a könyvekben is az áradó, mozgalmas eseményeket kedvelik. Azt szeretnénk — 57, — Most menj fiam — folytatta Nao Ting —, nehogy gyanús legyen távolléted. Ilyen sokáig még úgysem maradtál el... Gazsó még egyszer kezetfo- gott mindenkivel. Zsitvai magához ölelte honfitársát. — Sok szerencsét, Miska..; Gazsó az üzletben úgy érezte, most feltétlenül vásárolnia kell valamit. Nem tudta miért, de nyugtalanság fogta el, amint ki akart lépni az ajtón. Visszafordult, s egy törülközőt, s két zoknit kért. A kórházban az orvos már türelmetlenül várta beosztottját. — Hol az istenben járt ennyi ideig? —- rivallt rá. — Vásárolni voltam a faluban, kapitány úr... —f Igen?... Mutassa* mit vett? Gazsőnak torkában dobogott a szíve, de azért nyugalmat erőltetett magára, s kibontotta a csomagot. — Ezt, monsieur captín. Két pár zoknit és egy törülközőt. — No vigye gyorsan a szobájába és siessen vissza. Gazsó égy kissé megrettent... Mi ez? ... Megsejtett volna valamit az orvos? . .. Nem .,. Akkor azonnal nyakoncsípte volna őt... Vagy csupán gyanakés erre minden lehetőség megadatott —, hogy mire befejezik az iskolát, ne csak szakmával, hanem megfelelő alapműveltséggel is rendelkezzenek. Célunk jól, kedvvel dolgozó, kultúrát igénylő ifjúság nevelése. Ehhez persze a növendékek szorgalma, kitartása is szükséges. Szavaik nyomán éreztem, hogy életüket mindinkább két tényező tölti meg tartalommal: a munka és a kultúra. Az alkotás, és a mások alkotása okozta öröm, gyönyörűség. V. Zs. szik?... De hát miért?... A gyógyszerkészletet és a raktárt soha meg nem nézi... Mindenesetre még jobban kell vigyázni... Sietett vissza az orvoshoz, aki azzal kezdte a mondókáját. — A 4-es kórteremben voltam. Bartelli helyzete súlyos. Ezzel a kétoldali sérvvel nem boldogulunk. Nincs más hátra, operálni kell. Hajlandó asszisztálni az operációnál? — Parancsára kapitány űr. — Régen végeztem ilyesmit — mondta az orvos elgondolkozva — szeretnék már túljutni rajta... — Túl leszünk rajta kapitány úr — válaszolta Gazsó —, nem lesz semmi baj! Az orvosnak szemmellátha- tóan tetszett a válasz. A fiúra nézett, s közölte elhatározását. ■— Holnapután 11 órakor operálunk. Készítse elő a beteget és az operációhoz szükséges kellékeket. — Igenis, kapitány úr. Ezután végigjárták a többi kórtermet is. A rövid ideig tartó vizit után a kapitány elvi- harzott. Gazsó is a szobájába ment és a történteken gondolkozott. Mi történt a kapitánnyal? ... Miért volt bizalmatlan? GyaCf iataLak arck'peiamfrka Bodacz Mária a Kecskeméti Finommechanikai Vállalat dekorációs részlegének dolgozója. 1958 óta keretezi fürgén, nagy hozzáértéssel a képeket. Nemrégiben tette le az üveges szakmunkásvizsgát. Kiváló teljesítménye — havi 500 kép keretezése — mellett, mint KISZ vezetőségi tag, nem feledkezik meg a vállalatnál dolgozó többi fiatalról sem. Szeretne megalakítani egy színvonalas műsorok előadására alkalmas kultűrcsoportot Tervének legfőbb akadálya a megfelelő helyiség hiánya. Éppen ezért a vállalat telepén folyó építkezésnél társadalmi munkát vállaltak, bogy a kulturális célokra alkalmas terem minél előbb rendelkezésükre álljon. Még egy elhatározását valósítja meg ebben az évben Bodacz Mária. Beiratkozott a közgazdasági technikum esti tagozatára, és ősszel megkezdi a tanulást Rájött, hogy az egyre növekvő szakmai és társadalmi követelményeknek csak ily módon tud eleget tenni, &uz!mKTr-mczE -savoly pMmmmmmsüm Féléves a Konyvbarát-mozgalom A Hazafias Népfront, a Magyar Nőik Országos Tanácsa és a SZŐ VOSZ kezdeményezésére indult meg a múlt év őszén a Könyvbarát-mozgalom. Minden megyében, járásban és községben megalakult azóta a felsorolt patronáló szervek segítségével a mozgalom szervező bizottsága is. A kitűzött célok igen figyelemre méltóak és alkalmasak arra, hogy a szocialista társadalom által támasztott művelődési igényeket kielégítsék. Miről is van szó? A második ötéves terv végére el kell érni, hogy a tanácsi könyvtárakban minden ezer lakosra 1200 kötet jusson, s a könyvállományban a szakiroda- lom aránya elérje a 30 százalékot. Kitűzött cél, hogy minden családból toborozzanak legalább egy állandó olvasót. Irodalmi estek, író—olvasó találkozók, könyvankétok segítségével rá kell irányítani a figyelmet a szépirodalmi alkotásokon kívül a politikai, tudományos és szakmai ismeretterjesztő művekre. Végül — de nem utolsósorban — el kell érni. hogy minél több dolgozó könyvespolcára jussanak el a jó könyvek. Lássuk — mintegy fél év távlatából —. mi az. ami megvalósult a kitűzött feladatokból. Mit és mennyit rögzíthetünk eredményként az eddigi munkából, és mi a további tennivaló, hogy az ötéves terv végére valósággá is váljék mindaz, ami ma még csak célkitűzés. A megyei könyvtár igen alaposan felmérte kötet és könyvérték szexint. hol. melyik járásban, melyik községben, milyen összeget kell biztosítani könyvtárfejlesztésre. hogy a könyvállomány elérje a megkívánt mennyiségi és minőségi szintöt A MÉSZÖV felajánlotta, hogy az eddigi könyvtárfejlesztési összegen kívül az egyes földművesszövetkezetek támogatásával megteremti az anyagi feltételeket az iró—olvasó találkozók és irodalmi estek megrendezéséhez. így került sor a Könyvbarát-mozgalom keretében Mesterházi Lajos kunszent- miklósi. Erdei Ferenc izsáki, dr. Prohászka Ferenc keceli. Szendrel József helvéciai. Tatay Sándor dunapataji és Szabó Pál kiskunfélegyházi szereplésére, hogy csak a jelentősebb állomásokat említsük: Mivel a SZÖVOSZ kezdeményezésére a nemzetiségi községekben lehetővé vált az idegennyelvű könyvek terjesztése, Dusnokom Csuka Zoltán író és műfordító tartott előadást az ott élő délszlávok anyanyelvén.: »Az irodalom szerepe a népek barátságának megszilárdításában« címmel. Űj színnel gazdagodott a Könyvbarát-mozgalom azzak hogy Kiskőrösön megyénk irói közül Tarján István. Gémes Gábor, F. Tóth Pál. Jóba Tibor. Hatvani Dániel és Gál Sándor kerültek közvetlen kapcsolatba egy irodalmi est keretében az olvasókkal. Műsoruk sikere arra ösztönöz, hogy ezt á kezdeményezést a többi járásban is folytassuk. A Hazafias Népfront és a nőtanács a közönségszervezéssel végezték az irodalmi estek előkészítésében sokszor nagyon eredményes munkát. Ebben egyébként — különösen kisebb községekben — még akad jócskán tennivaló. Ennyiből is láthatjuk* hogy a sokrétű célkitűzésekből minden szerv a maga munka- területén sikeresein oldotta meg a feladatokat, s a jó kezdet biztosíték a további eredmények elérésére. Dr. Jakab Jenő Ötletes program A Kiskunhalasi Gózon István Művelődési Ház májusban ismét ötletes, jó műsorösszeállítással gondoskodott a lakosság érdeklődésének, szórakozási* tanulási igényének kielégítéséről. Ismeretterjesztő filmvetítések* előadások, egészségügyi előadás* különféle akadémiák nyújtanak hasznos ismereteket. A vidám szórakozást táncestélvek, játékos táncversennyel egybekötött, ifjúsági zenés klubestek* műsoros estek, szellemi vetélke. dók, az irodalmi szrnpadok IL országos táj bemutatója bizto- 1 sítja. nűt nem foghatott!... Hát akkor? ... A beteg sorsát vette annyira szívére, vagy az aggasztotta, hogy nem tud megbirkózni a feladattal? ... Vagy egyszerűen rossz kedve volt, összeveszett a nővérkével? ... Volt már máskor-is ilyen hangúdban?... Nem emlékszik rá!... Vagy talán csak ő volt ilyen minden iránt érzékeny hangulatban?... Lehet, hogy az orvos ingerültebb haijgja máskor nem tűnt volna fel ennyire, mint most, a sazbadságharco- sokkal történő találkozás után?... Lehet... Mindenesetre most egy ideig vigyáznia kell... Néhány napig nem megy le a faluba, és Ti-tivel sem küld „szennyest”... « Másnap rendkívüli figyelemmel és szorgalommal készítette elő az operációt. Bartellivel is beszélt, nyugtatta, vigasztalta, hogy egy jó félóra az egész és kész... Nem fog fájni... Igaz, a beteg jóformán nem is figyelt rá, annyira el volt keseredve. Járni sem tudott már, el- súlyosodott betegsége miatt, szeretett volna meghalni. Harmadnap az orvos kissé idegesen kezdett a műtéthez, de mindinkább megnyugodott. A beteggel sem volt különösebb baj, az asszisztens is kiválóan segített. Az operáció sikerült. Miután az orvos bevarrta a sebet, boldogan fordult asszisztenséhez. — Köszönöm ... Gazsó maga vitte vissza a 4-es kórterembe Bartellit, senkit nem hagyott hozzányúlni, egyúttal megkérte az orvost; ő gondoskodhasson a betegről. — Rendben van ... Egyébként nagyon meg vagyok elégedve szaktudásával... Fel fogom terjeszteni előléptetésre. Gazsó érezte, hogy valameny- nyire rendbehozta két nappal ezelőtt akaratán kívül félresik- ló dolgait. Bartelli hangosan nyögött, s vizet kért. Az egészségügyi értetlenül nézet rá. — Vizet? ... Hiszen tudod ... Távol-Keleten nem szabad vizet inni. — Vizet... — suttogta a beteg cserepes szájjal. Gazsó elővette a szekrényből a betegek részére félretett bort és egy nagy pohárral töltött. Odavitte Bartellihez, szájához emelte, az pedig mohón nyelte az italt. A beteg mozdulatlanul feküdt* homlokán apró verejtékcseppek jelentek meg. Az egészségügyi letörölte Bartelli arcát, homlo- k-1, aztán megigazította rajta a takarót. A beteg lassan elaludt. Gazső lábujj hegyen lépdelt el mellőle. E' kor nagy zajjal a nővér lépett a kórterembe. — Pszt... ■— szólt rá halkan B zsó. — Mademoiselle kérem, Cs odesen. — Ügy jövők, ahogy akarok - viaszolta a lány. — Egyéb- k‘ 1 a kapitány hivatja... ’! sarkon fordult, s egy em csendesebben eltávo(Folytatjuk.1 4
