Petőfi Népe, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-11 / 108. szám

A. oldal m májas TU pSoAék VISSZATÉRNEK A FIATALOK Tompa az egyik legnagyobb határszéli községünk. Tizennégy kilométeres körzetben hatezer- egynéhányszáz ember él itt, benn a községben az összlakos­ságnak nem egészein fele. Lát­szólag tehát igein nehéz egy ilyen hatalmas tanvavilággal bíró faluban szervezett kultu­rális életet összefogni és irá­nyítani. Tompán azonban már mutatkoznak a mezőgazdaság szocialista átszervezése nyomán az új,’ műveltebb és igényesebb életforma jeled. A község A lakosságnak az a része, amely bent lakik a községben, keresi a művelődés lehetőségeit és tevékenyen részt vesz ben­ne. Pedig voltaképpen mostoha körülmények között van a tom­pái kultúra ügye. — A felté­telek egyelőre igen korlátozot­tak. A művelődési otthon ugyanis már szűknek- bizonyul. Van benne egy nagyterem szín­paddal, két öltöző és egy klub­szoba. valamint egy könyvtári raktárhelyiség. Ahhoz, hogy ki­terjedt szakköri tevékenység folyjon, nincsenek meg az adottságoki Mégis színjátszó- tánc-, ének- csoport és szavalok vettek részt az egész estét betöltő kulturális seregszemlén legutóbb. A könyvtár jobb munkájá­hoz mindenképpen szükség lenne egy olvasószobára. Nem nagy ugyan ez a könyvtár, nemrégiben még iárásd letéti könyvkölcsönző volt csak, és nem egészen 1500 kötettel ren­delkezik, de egyre növekszik az olvasók száma. A háromszáz állandó olvasó csaknem kivé­tel nélkül felnőtt, a gyerekek az iskola 600 kötetes ifjúsági könyvtárából kölcsönöznek. Az olvasók legszorgalmasabb cso­portja az ezüstkalászos tanfo­lyam hallgatóiból adódik. Ke­resettek tehát a szakkönyvek, de kedveltek az útleírások és a szépirodalmi művek is. A szak­mai érdeklődés kielégítésére községi szakkönyvtár létesítését tervezik. Az első negyedévben a tanács 3000 forinttal támo­gatta a könyvtárat a KÖFA- alapból, erre az esztendőre ösz- szesen 10 ezer forint támoga­tás* tervezték. Mindez önmagában is élénk bizonyítéka lenne a lakosság fokozódó művelődési igényei­nek. de még ennél is többet mondanak a növekedő tanulási kedvről szóló adatok. Végig si­kerrel tartották meg az ezüst- kalászos tanfolyam előadásait huszonnégy fővel. A községben működik a Kiskunhalasi Mező- gazdasági Technikum kihelye­zett csoportja és folyik az ál­talános iskolai felnőttoktatás. Az asszonyokat a kézimunka­tanfolyam foglalta le a télen. A tanyavilág A lakosság másuk féléről, a tanyaiakról sem feledkeztek meg a tompái művelődés ve­zetői. Két tanyai iskolában folyt a tsz-akadémia. Látoga­tottak, voltak a Szabad Föld téli esték is. A tsz-vezetők számá­ra pedig előadássorozatot ren­dezték a zsíroskútí iskolánál. Ennek a mozgalmas és sok­oldalú kulturális életnek fő szervezőié a kulturális állandó bizottság. Rendszeresen meg. tartják a havi értekezleteket, s azokon mindig es.y-esv fontos részfeladatot tűznek napirendre. Így- valóban tervszerűen foglal­kozhatnak a község művelődé­sének minden ágával. A kul­turális állandó bizottság ter­mészetesen nem oldhatná meg s féladatokat, ha nem segítené­nek lelkes aktivisták. Bármikor számíthatnak a község értel­miségének munkáiéra. A ne­velők többsége önként vállal feladatokat mu- 'm . az' oktatási évad kezdetén De azok is elvégzik a munkát, ha kérik őket, aMk kevésbé önte­vékenyek. Különösen dicséretre méltó a község három mezőgazdászá­nak áldozatvállalasa. Egyikük Kelebián lakik, ezért csak al­kalmanként kapcsolódik be az ismeretterjesztésbe. a másik kettő azonban húsz-húsz elő­adás megtartására vállalkozott. Az orvosok egészségügyi elő­adásokat tartanak és a sport szervezésében tevékenykednek, Vissza] önnek A tompalak példáia is azt bizonyítja hogy ott. ahol a ve­zetők törődnek a lakosság kul­turális igényeivel, egyre ke­vésbé kívánkoznak ed a község­ből a fiatalok. A Kossuth Tsz- ben mondották el nekünk, hogy a negyvenkét tagot számláló KISZ-szervezetben egyre többen vannak a »»saját fiaik-«. Amikor a KISZ-szervezet megalakult, kisebb volt az összlétszám és mindössze öt-hat fiatal dolgo­zott azok közül is itthon. Ma huszonötén helybeliek, mert so­kan visszajöttek már a falu­jukba. Két ifjúsági növényter­mesztési brigádot alakítottak. Tizenhat - fős tánccsoportjuk részt vett a kulturális szemlén, A középiskolák negyedik osz­tályosai befejezték a tanévet és készülnek az érettségire. A jövő héten lezajlanak az írás­belik. s júniusban a szóbeli érettségivel ér véget a tanulók számára a középiskola, össze­sen 1562 leány és fiú készül ezekben a napokban az érettsé­gire megyénkben, közöttük 102 mezőgazdasági technikumi és 180 közgazdasági technikumi tanuló. Kedves szünfoütla a közép­iskolai tanulmányok befejezésé­nek a ballagás. A Bajai Fran­54. A lány melléje lépett és pa­pírt, ceruzát adott át neki. — Tudod mit — mondta lágy­csengésű hangján —, írd fel az első sorát papírra. Én ugyanis nem értem a te fajtád nyelvét, s ha magyarul mondod, elfelej­tem. A fiú nevetve elvette a pa­pírt és nagybetűvel ráírta: A kanyargó Tisza partján, ott szü­lettem ... Midőn befejezte az írást, a lány mohón kapta el a papír­szeletet és elégedetten távozott a szobából. Gazsó nem tudta mire vélni a lány különös jókedvét, de nem töprengett rajta sokat. Asz­talhoz ült, s megvacsorázott. Miután két pohár borral szom- ját is csitította, elővette édes­anyja legutóbbi levelét majd a válaszhoz tintát, papírt keresett elő. Még egyszer benézett min­den kórterembe. Az egyik beteg altatót kért; igaz, az orvos nem írta elő. de azért adott néki. A többi kórteremben csend volt, a betegek ió része már aludt. Mire Gazsó visszaérkezett szo­bájába, a vacsorás edények el­tűntek, s meg volt ágyazva, ö azonban nem feküdt le, ha­nem ismét elolvasta anvja le­velét. immár ki tudia hányad­szor. A levélbői aggódás, féltés csendült ki, mint mindig. És ő soha nem tudja semmivel meg­nyugtatni édesanyját... Rágta a tollszár végét' nem tudta, mit útion. Nagy sóhai­s a színjátszó gárdájuk és ének­karuk is. A fiatalok természe- tesn nem lehetnék meg sport nélkül; a Kossuth Tsz-ben min­den vasárnap röplabdázgatnak. Igen ügyesen »csalogatják-« a tagságot a Világ térképe előtt című előadássorozatra. Október­ben az indulásnál tizennyolc fővel kezdték ezt a sorozatot, a befejezésnél már rendszere­sen 35—40-en jöttek el. Az elő­adások után ugyanis a KISZ- titkár »talp alá-« harmondkázott a fiataloknak és így a táncos kedvű lányokat, fiúkat maguk­hoz édesgették. IJj világ Nagyban és kicsinyben — az egész községben és a tsz-ekben, iskolákban — mindenütt azt látjuk, hogy vezetők és dolgo­zók, öregek és fiatalo; . f. i- ságot nem kímélve építgetik, formálják községük új arcát. Tompa és környéke egyre mesz- szebb kerül régi önmagától. Az új falu új emberei nem zár­kóznak be többé szűk szemha­tárú kis világukba nem »-apám­nak is jó volt« módon élnek, hanem napról napra megváltoz­tatják, javítják, gazdagítják ki­tárult világukat. Mester László kél Leó G imnáziumhan 8-án tartották, a Kecskeméti Katona József Gimnázium 12-én. a Bá­nyai Júlia Gimnázium pedig 19-én rendezi a nVilvário6 bú­csúzást. E két hét alatt vala­mennyi középiskolában megren­dezik a ballagás*. A régi diákszokás új tarta­lommal telítődött, nem érzelgős »filiszter-jelöltek« szomorkás búcsúzkodása az Alma Mater­től, hanem vidám készülődés az egyetemre vagy a munkára; a biztos jövőre, amelv várja az iskolapad bál kikerült fiatalokat tás után nekifohászkodott: Édes jó Anyám! Ne aggódjanak ér­tem, jó helyen vagyok, a be­osztásom is megfelelő. És ami a legfontosabb: jó egészségnek örvendék... Ebben a pillanatban a toll­szárat tartó kéz szinte megállt a levegőben... Gazsó térdei megremegtek;.. Mi ez? Hallucinál? Megrázta a fejét... Nem. most is hallja. Az őserdő felől, hanglemezről cigénymuzsika hallatszott és rö­vid bevezető után az énekes ajkán felcsendült a dal: »A kanyargó Tjsza partján, ott születtem ...« Gazsó kezéből kiesett a toll. Nagynehezen összeszedte magát, kitámolygott a szobából, s há­tát a falnak támasztva hallgat­ta az éneket. »Oda vágyik az én szívem, lelkem.; .« Gazsó szeme elhatnálvoeodott, lábai megremegtek, s olyan gyengeség fogta el, hogy meg kellett kapaszkodnia. »Pásztorsíptól hangos a táj...-« Tízezer kilométerre a hazá­tól, a Tiszától, a hazai tájtól hallani... Összekavarodott ben­ne minden... A haza... anyja... Ti-ti. Nao-Ting. »Ä fegyverek nem hallgatnak el addig, amíg ki nem verjük a betolakodókat, de ma este csend lesz...« »A mai estét nem fogod elfelej­teni . ..« »írd fel papírra, mert ha magyarul mondod, elfelej­tem. ..« »Kondulsz-e még kicsiny fa­lum nagy harangja...« Másfélezer leány és fiú búosúzik az iskolától ÚUZr-MUMY-tZECZE ■mOLY reá Emlékezzünk Teles Edére K ilencven éve, 1872. május 12-én született Teles Ede, a kiváló magyar szobrászmű­vész. Joggal vallhatjuk magun­kénak. Baján látta meg a nap­világot, & alkotta a kecskeméti Kossuth szobrot, amely egyike a legkiválóbb Kossuth emlék­műveknek hazánkban. Teles Ede szegény családból származott. Apja egyszerű ci­pészmester volt, aki nem gon­doskodhatott nyolc gyermeke iskoláztatásáról. Ede, a második gyermek csak négy gimnáziu­mot végzett, majd Budapestre került, nem sokkal később pe­dig Becsbe, ahol gipszöntő szob­rászhoz állott be inasnak. A tehetséges gyereket hama­rosan felvették a bécsi képző- művészeti akadémiára. Szinte elképzelhetetlen nélkülözések között végezte tanulmányait, de hamarosan Hellner professzor legtehetségesebb növendéke lett. Megkapta az akadémia legna­gyobb kitüntetését, a Füger aranyérmet. A fiatal művész pályája ez­után töretlenül ívelt egyre fel­jebb. Első hazai sikerét a mil­lenáris kiállításon aratta, ahol Góliát című szobrát megvásá­rolta a Szépműúészeti Múzeum. Ezután Budapesten telepedett meg. Arcképszobrai nagy min­tázó és jellemábrázoló-készség- ről tanúskodtak. A népi életből vett terrakottái a magyar pa­rasztot igazi valójában, nagy szeretettel és átéléssel ábrázol­ták. Az 1900. évi párizsi világ- kiállításon valamennyi kiállí­tott terrakottáját külföldi mú­zeumok vették meg. 1901-ben megnyerte itthon a Ráth-díjat, 1902-ben a drezdai nemzetközi kiállításon kis aranyérmet nyert. A kiállítás nagy aranyérmét nem kisebb művész kapta, mint Rodin. monumentális szobrászat­ban 1902-ben mutatko­zott be. Első díjat nyert az Er­zsébet királyné szobor pályáza­ton, Zala Györggyel és Stróbl Alajossal, megelőzve még Fad* rusz Jánost is. Ugyancsak elsé díjat nyert a Vörösmarty pá­lyázaton. Művészi rangját a leg­kiválóbb magyar szobrászokkal egy szintre emelte a milleniumi emlékműre megalkotott III. Ká­roly és Szent László szobor, va­lamint a kecskeméti Kossuth szobor. A vesztett világháború ez 6 művészi pályáját is megakasz­totta, az elszegényedett ország­ban nem volt pénz nagy em­lékművek létesítésére. Később, érettebb korában születtek újabb művei: Alpár Ignác remek szob­ra a városligetben és a második világháborúban tönkrement Hü­velyk Matyi kútszóbra. Meg kell még emlékeznünk Teles Ede művészetének külföl­di elismeréséről, a velencei, ró­mai, monzai, brüsszeli, sanfran- ciscói kitüntetésekről, amelye­ket 1937-ben a párizsi világki­állítás „Grand prix”-je koroná­zott meg. Művészeténél nem kisebbek Teles emberi értékei sem. El­évülhetetlen érdeme, hogy min­den ellenszolgáltatás nélkül egy egész sereg magyar művészt ne­velt és nemcsak úttörője volt a magyar plakettművészetnek, ha­nem az utána következő érmést* generáció patrónusa is. Amikor Zala György a Kép* zőművészeti Társulat tagjai so­rából ki akarta záratni 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején is dolgozó fiatal szobrászokat, Tele* Ede megvédte művésztársait. LJjalála után 14 évvel, ami­*■ kor születésének 90. év­fordulójára emlékezünk mér nemcsak szülővárosában Baján, hanem a jugoszláviai Suboticán is, ahol gimnáziumba járt, Teles Ede utca hirdeti, hogy az ő mű­vészete nem ismer országhatá­rokat. A külföldi nagy metropo­lisok múzeumaiban levő mü­vei Európa-szerte hírt adnak megyénk szülöttének, hazánk e nagy művészének kiváló tehet* ségéről és meg nem alkuvó ma* gaskultúrájú művészetéről. T. A. — "" " '-------­Ga zsó szeméből patakzott a könny. Amikor a dal végétért, egy pillanatra csend lett. majd el­lenkező irányból megszólalt egy hang magyarul: — Magyarok! Honfitársak! Szökjetek meg a vietnamiak által annyira gyűlölt alakulat­ból. Saját érdeketek ez. hiszen a légió kötelékében mindnyá­jatok élete veszélyben forog. Gyertek minél hamarabb és minél többen, és minden nem­zetiségű egyaránt Nyugodtam jöjjetek. Aki önként jön. annak nem esik bántódása. Bármilyen irányba is indultok velünk fogtok találkozni! Mi itt tartóz­kodunk a közeletekben... Aki viszont nem fogadja meg ta­nácsunkat, magára vessen.., A felhívás után ellenkező irányból újra dal hangzott fel: »Akácos út, ha végigmegyek rajtad én...« Az erődben vad szaladgálás kezdődött A parancsnok min­denütt megkettőztette az őrsé­get. Szokatlan volt hogy az esti lövöldözés helvett most ze­ne és felhívás hallatszott A tolmács lefordította a kapi­tánynak a felhívás szövegét A parancsnok káromkodott. Rosz- szat sejtett... Idegesítette a zene. A magyar nóta után ugyanaz a hangszóró, amely a felhívást közölte, az Internacionálét su­gározta, majd néma csend ho­nolt Bá-Kán környékére... Az éjszaka folyamán egyetlen lö­vés sem hallatszott... A kedélyek nem csilapodták le. A magyar légionisták el­mondták a többieknek is a fel­hívás szövegét. Az udvar nyüzs- gött. A történtek a legtöbb ka­tona lelkivilágét felkavarták. Persze voltak fölényeskedők, akik mosolyogva legyintettek: — Ugyan, propaganda ad egész! Ezzel akarnak átcsalni* hogy utána fejünket vegyék. De a magyarok érveltek, kö­vetkeztettek. — A felhívás igy kezdődött: Magyarok, honfitársak. Az ille­tő beszédéről kétségkívül meg­állapítottuk, hogy magyar em­ber. Hogy került hát oda?! Biz­tos, hogy nem Magyarországról utazott Vietnamba, hanem a légióból ment át közéjük. Ezek szerint mégsem vágják le azok fejét, akik átmennek, és nem­csak propagandáról van szó! Zúgott, morajlott az udvari Végül is parancs érkezett: min­denki menjen szálláshelyére. Gazsó betámolygott szobájá­ba. A borosüveg után nyúlt, de nem volt türelme az italt po­hárba önteni. Távol-keleti tar­tózkodása alatt először: üvegből ivott, s bizony a literes fiaskó alján alig maradt valami. Valamennyire megnyugodott; aztán fontolóra vette mindazt* ami körülötte történik. Különö­sen nagy hatást tett rá a ma­gyar hang... a felhívás ... Felvette a megkezdett levelet; amelyben anyját akarta meg­nyugtatni és széttépte... Nem, ő nem hazudik többet.,. Hiszen hajszálon függött eddig is a* élete Bá-Kánban. Kezdettől fog­va olyasmiben vett részt — bár először szinte akaratlanul —; ahol egy hibás lépés elég lett volna a lebukáshoz. Most pe­dig... Nem... Ezt az újabb el­határozást nem írhatja meg anyjának. Szegénynek csak újabb izgalmakat jelentene... Igen... Ezt kell tennie! Félig- "oeddig már úgyis a szabadság- harcosokhoz tartozott... . Éjfél már jóval elmúlt, nikor ágyba került, mégis so­’ig nem jött álom a szemére. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom