Petőfi Népe, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-09 / 106. szám

4. oldal tMS. mája* Hagyomány, mely kötelez Kiskörös büszkeségét, idegen- forgalmi nevezetességét — Pe­tőfi Sándor szülőházát — éven­te húszon kétezren keresik fel az ország minden részéből, még külföldről is. S a kiváncsi lá­togató megbizonyosodhat felőle, hogy a kiskőrösiek manapság valóban méltóak nagy költőjük becsülettel őrzött emlékéhez. Megyeszerte felfigyeltek már a földművesszövetkezeti zene­kar. a MÁV úttörő zenekar, az énekkar, a tánccsoDortok ki­emelkedő teljesítményére. a nagyszerűen bevált. népszerű Szülőföldem című előadások hasznos sorozatára. Az elmúlt évben négyezren vettek részt ismeretteriesztő előadásokon, batvankétezren a művelődési ház rendezvényein. Számottevő eredményeket értek el a fel­nőtt dolgozók iskolai oktatásá­ban. Jó pár ezer forinttal több könyvet vásárolt a lakosság ta­valy. mint az elmúlt években, és száznál több család vett tele» víziót. Nem lennénk igazságosak, ha elhallgatnánk a hibákat, nehéz­N emrégiben Kelebi án talál­koztam a Képcsarnok Vállalat csukott teherautójával. Felötlött bennem a kézenfekvő kérdés: vajon ebben a határszéli kis faluban vesznek-e képet az emberek, érdemes volt-e ide el­jönni, hiszen egy kereskedelmi vállalat nem áldozhat benzint és forintokat csupán azért, hogy kultúrmissziót teljesítsen és a vásár reménye nélkül megmu­togassa a képeket a helybeliek­Dr. Molnár József és Bokor Gyula, a Képcsarnok Vállalat dolgozói egész éven át járják a megyét és sokat mesélhetnének arról, hogy éppen munkájuk nyomán hogyan változik, fejlő­dik a lakosság ízlése Megmutatták a kocsi ^áru­készletét”. Igen változatos anyag. Rézkarcok 100—200 forintos áron, akvarellek 6—800 forin­tért, festmények néhány száz, vagy több ezer forintért. Meg­csodáltam egy Szőnyi képet, amelyről azt mondták, 10 ezer forint az értéke. ségeket. Akad Ilyen is. tagad­hatatlanul! A színházterem át­építése hátráltatta a művészeti munka kibontakozását Nincs megfelelő táncos szórakozóhely a fiatalság számára. Kevés — mindössze 900 — a könyvtárba beiratkozott olvasók száma, az egyetlen szálloda szobáinak ja­va részét a földművesszövetke­zet irodái foglalják el. Maros Zoltán, a Petőfi Mű­velődési Ház vezetője, azonban már a tervekről beszélt me­lyekkel fel akarják számolni a meglevő hibákat — Célunk — többek között — a könyvtári munka megerősí­tése. a külterületi lakosság kul­turális igényeinek kielégítése. Még ebbén az évben a könyv­tár áttér a szabadpolcos olvasó- szolgálati rendszerre, a költség- vetés húsz százalékából szerez­nek be szőlő-, gyümölcs- és más mezőgazdasági szakkönyveket. Báb-, tánccsoport és irodalmi színpad létesül, az év során legalább hat kiállítás megren­dezését tervezik. Csillagászati szakkört indít a TIT. kézimun­hogy a kocsiban levő anyagból egy-egy faluban rövid néhány órás tárlatot rendeznek, s így igyekeznek hatni az emberek íz­lésére. Elmondották, hogy ta­nácsházán, termelőszövetkezetek központjaiban is látható még sok giccs. Ez rossz például szol­gál, hiszen ezeken a helyeken nagyon sok ember megfordul. Elsősorban tehát itt igyekeznek képet eladni és rávenni a veze­tőket, hogy dobják ki az érték­telen mázolmányokat. B ács megyében nagy múltja van a festőmű­vészetnek — mondják búcsú­zóul. — A művészet szeretető azonban a múltban egyáltalán nem, s ma is csak nehezen szi­várog ki a művésztelepekről, így mi kényszerűségből is, de méginkább ügyszeretetből kul- túrmissziót teljesítünk, amikor mindenkinek az otthonába visz- szük a jó képet M. E­• • s ka szakkört szervez a nőta­nács, a gimnázium kisziélesíti a íotoszakkört — Az ifjúság, valamint a ta­nyai lakosság érdekében — mondta Maros élvtárs — a Petőfi moziban bevezették a napi kétszeri vetítést. Megkez­dődött a gyűjtés egy tájmúzeum alapítására. A Hazafias Nép­front segítségével máris érté­kes régi mezőgazdasági eszkö­zök. települési, történelmi em­lékek anyaga gyűlt össze. Most már csak megfelelő helyiségre van szükség, hogy á leleteket megismerhesse a közönség is. Petőfi neve kötelez. Minden jel azt mutatja, hogy Kiskőrös nem feledkezett meg erről. Szorgalmas, lelkes munkával valósítják meg a Petőfi ál­modta jövendőt. azt az Idősza­kot, amikor a jólét és -a szel­lem napvilága« ragyog minden ház ablakán!... V. Zs. ü jó szórakozás Jegyében zajlott le május 7-én, hétfőn este az Országos Rendező Iroda vidám, zenés műsorösszeállítása Kecskeméten, a Katona József Színházban. Kellemes meglepetést jelentett az előadás azok számára is, akik mindeddig gyengének, vérsze­génynek, ízléstelenül hatásvadá- szónak minősítették — többnyi­re jogosan — az esztrádműsoro- kat. A hétfő esti mértéktartó, gördülékeny előadás érdeme, hogy szellemes, ötletes számai­val valóban kellemes szórako­zást nyújtott a közönségnek. Ez nagyrészt a jól összeválogatott, népes szereplőgárdának köszön­hető, akik ezen az estén tudá­suk, művészetük legjavát igye­keztek adni. Gondolunk elsősorban Alfon­zéra, aki kivételes, eredeti te­hetségéről tett ismét tanúbi­zonyságot, a fiatal Dómján Edit stílusos, szép előadására, és a táncdal előadóművészeinek olyan elismert képviselőire, mint Ko­vács Erzsi, Ákos Stefi, Gerard Laboch és Koás János. A zene­kar összehangolt, kiforrott játé­kával aratott megérdemelt si­kert A képek gazdára találnak k FEKETE ORFEUSZ Marcel Camus díjnyertes francia—olasz filmje mez néki, de a második találko­zásnál a halálba kergeti. Orfe­usz nem akarja elhinni kedvese halálát Végül megtalálja, a gyű­lölet, a féltékenység azonban nem engedi, hogy eltemesse. Volt menyasszonya, Mira kővel dobálja meg, amikor a halott leánnyal a karjaiban a domb­kanővéréhez, Serafinához. A le­ány szomszédságában lakik Or­feusz. Villamosvezető, a karne­váli ünnepségek egyik szerve­zője. Nemrég hallott egy régi történetet Orfeuszról és Ernyői­kéről, s a lánnyal a találkozás felgyújtja képzeletét. Ügy akar közeledni Eurydikéhez is, mint a többi lányismerőséhez, de en­nél a bátortalan falusi lánynál elutasításra talál. Orfeusz elszé- gyelli magát, s ez az a pillanat, amikor megérti. Eurydike más mint a többi, csak őt szeretheti, csak 5 lehet az asszonya. Kevés film ábrázolta ennyire eszköz- telenül, szívből jövően két em­ber egymásra találását, a szere­lem első édes vallomását Mar­cel Camus-nek sikerül érzelgős­ség nélkül, csupán képekben, némajátékban, néhány gesztus­sal kifejezni ezt. Orfeusz és Eurydike boldog­sága nem tart sokáig. A karne­vál színes forgatagában a lányt megtalálja üldözője, a haláljel­mezes férfi. Először megkegyel­oldalra tart. Egy kő eltalálja Orfeuszt, s a fiú Eurydikéjével a mélységbe zuhan. Marcel Camus fiatal filmren­dező. Káprázatos filmjében szem­beállítja az igaz érzést a go* noszsággal, a gyűlölettel, a fél­tékenységgel, s arról beszél, hogy a szerelmet nem győzheti le semmi és senki. Nagy érdeme Jacques Viot-val, a forgatókönyv írójával együtt, hogy Orfeusz és Eurydike antik legendáját min­denki számára érthető módon dolgozta fel, reális, modem kör­nyezetbe helyezte. Sok szép szim­bólummal Is dolgozott, s ezzel csak emelte filmje művészi ér­tékét A fekete Orfeusz című film 1959-ben elnyerte az egyik leg­nagyobb kitüntetést, a Cannes-i fesztivál Aranypálma díját. Ez a film a tiszta szerelem hősköl­teménye. Azt hirdeti, hogy min­dig voltak és lesznek Örfeuszok és Eurydikék, mert a szerelem örök. —* Még ezt is megveszik? — El fog kelni. Nem hoztuk volna el, ha nem lennénk biz­tosak benne. Vettek már tólünk drágább képet is. Tavaly ez a csoport több mint egymillió forintot forgalmazott. Elmondják, hogy sok helyen ne­héz még képet eladni, vannak azonban már vásárlóik minde­nütt és egy-egy faluban mind több érdeklődő akad. Bácsbo- kodan például jó néhány réz­karcot, sőt festményt is vették parasztemberek. C alun azonban a vásárlók * többsége még a pedagó­gusok és az orvosok közül ke­rül ki. Városon másként van. Vevőkörük zöme az ipari mun­kásság soraiban található. Sok képet adnak el Baján és Kalo­csán. — Nemsokára eljön az Idő — mondja dr Molnár József — amikor márkás képet venni tár­sadalmi rangot jelent. A jövő embere szégyell giccset tenni a lakásába. Bizonyos vagyok ben­ne, hogy megérem azt az időt és akkor képet árulni öröm lesz. Igen sok bajuk van még a Képcsarnok dolgozóinak a giccs- terjeszt ókkel. — Nem az a legnagyobb baj. — folytatja —, hogy elveszik előlünk a vásárlóközönséget, ha­rem az, hogy mételyezik az íz­lést. Az embereknek ma már '’an pénzük képre. Ha lehetet­lenné tennék a giecsőrök mun­káját, sok jó képet adhatnánk el, ami hasznos lenne a közön­ségnek Is és a művészeknek is. A megyénkét járó csoport most aszal a gondolattal foglalkozik. Quzi-muxiY-mczE-savoly reó Gazsó pillanatnyi zavara fel­oldódott Szívét valami nagy­nagy melegség járta át, amint az üde, hajladozó lányt nézte. Lei­kéből egyszerre egy csomó vívó­dás, kétely tűnt eL.. A lány éppen befejezte mun­káját és kilibbent a kórterem­ből, amikor az orvos bejött Gád­zsó mosolyogva sietett a kapi­tányhoz, megtette rövid jelenté­sét aztán közösen megkezdték a vizitet amely rövid ideig tar­tott. Az orvos ledobta köpenyét és sietett az udvarra, ahol várta partnere. Gazsó a kötözőbe sietett A ti­zedes, aki kerüli őt mint a rák­fenét — sehol sem volt A fia­tal németet raktári sikkasztá­sért lecsukták, a tizedes pedig most már alig-alig látható a kórházban. Gazsóinak emiatt jó­val több a dolga, de most örült neki. Miután meggyőződött róla, hogy senki sincs a közelben, né­hány gyógyszert kiválasztott a szekrényből, s nadrágja zsebébe rejtette, inge derekába pedig kötszert rakott. Begombolatlan fehér köpenye mindezt nagysze­rűen eltakarta... A szobájában óvatosan kirakta a gyógyszere­ket, majd még kétszer-három- szor fordult... Végül egy üveg konyakot is szobájába vitt.. A beteg felgyógyulásához ez fc szükséges... De hogyan viszi ki ezeket act erődből?... Fel-alá járva töpren­gett, amikor egyszerre homloká­ra csapott. Megvan!... Délután 6 óra tájban átöltö­zött Tiszta egyenruhát és alsó­nemű vett fel, a piszkost pedig belegyömöszölte a hajózsákba. A ruhák közé óvatosan odarakta az orvosságokat a kötszercso­magokat és a konyakot. Mivel nem volt elég a szennyes ruha, néhány tisztát is a zsákba la­kott, hogy jól elrejtse annak tartalmát Végül sikerült egy olyan batyut összeállítania, mely minden oldanál puha volt s bán­tó megtapogatja: úgy érzi, ruha van benne. Igaz, talán felesle­ges is ez az óvatosság, hiszen a Ti-ti által Mvitt hajózsákot úgy­sem szokta az őrség megnézni. Minden őr tudja, hogy abban a kórház, vagy a parancsnokság valamelyik tagjának szennyese van, melye* a lány odahaza ki­mos, néhány nap múlva pedig kivasalva, rendbeszedve viaszé­hoz. Gazsó izgatottan várta a va­csorát és a lányt Ti-ti végre megjelent. Egye­nesen, mosolyogva lépett r mo­hába, lerakta a vacsorát. — Este, ha ’ v, légy szíves, vidd ei ; ajuzsákoaaat h — mondotta Izgatottan a fiú. — De hiszen három napja mostam a ruháidat — csodál­kozott Ti-ti. — De most újra mosni kéül Fontos. — Értem. — A lány hálásan nézett a fiúra. — Nagyon vigyázz rá — kiérte Gazsó. ■n-ti a fiú mellé lépett, s me­legen megszorította annak kezét — Nagyon vigyázok rá — sut­togta. — Te pedig... ugye, az esti szolgálatodon nem teszel olyat amivel szomorúságot okoz­nál nekem?... — Nem... Nem... Tí-tikém. — Gazsó kezébe vette a lány két apró kezét, s elhalmozta csókjaival. Bizony, már elég későre járt az idő, amikor Gazsó a falu túl­só végén levő nyilvánosházba ér­kezett No, nem volt még öreg este, de a légiósoknak a faluban másként mérik az időt. Este ki­lencig mindenkinek vissza kell térnie az erődbe, mert kilenc után idegenlégiósnak nem taná­csos a faluban tartózkodnia...• Négyen-őten türelmetlenked­tek már az előszobában, amint Gazsó belépett Gyorsan elvé­gezte a vizsgálatot, közben el­nézést kért a késésért, sürgős kórházi munkára hivatkozott A fiúk hamar lecsillapodtak. Az ügyeletes részére fenntar­tott szobában kis ideig csend volt. Aztán a légionisták szál- 1 maózni kezdtek hazafelé. Ek­kor újból be kellett menniök az ügyeleteshez, hiszen távozás előtt is kötelező volt az egész­ségügyi vizsgálat Fél kilenckor már egyetlen légiósvendége sem volt a nyil­vánosháznak, így Gazsó is ha­zafelé indult A Nap már lebu­kott, erősen sötétedett. Az este csendes, az utca nép télén volt. Egyszerre néhány falubeli tűnt fel az utca végén. Amint Gazsó mellé értek, mélyen meg­hajoltak és anyanyelvükön kö­szöntötték a légióst. Gazsó értetlenül bámult a bennszülöttekre. Nem értette mi ez, hiszen a vietnamiak még a fejüket is elfordítják, ha ide­genlégióssal találkoznak. Kissé szokatlan volt ez az üdvözlés, sót kellemetlen is lehetett vol­na, ha az esetet nem kívánatos tanú látja... Még az ágyban Is ezen gon­dolkodott. S valahogy... igen.. Egy kicsit jól esett neki, hogy üdvözölték... Jól esett, hogy nem fordultak félre és nem köptek, mint szokták... Reggel korán és frissen éb­redt Az éjszakai utolsó őrszem álmosan gubbasztott a kórház kapujában, amelyen éppen Ti-ti kanyarodott be. A lány hozta a hajózsákot is. Amikor Gazsót meglátta, őrömmel sietett feléje. — lnae, itt ven a tiszta ruha — mondotta mosolyogva. — Egyetlen éjszaka alatt el­készítetted? ~ te«» . ■ • Nagyon nagy öröm­mel csináltam — óvatosan kö­rülnézett, majd halk hangon folytatta. *— Apám könnyebben van... Üdvözletét küldi,.. — Köszönöm. Egyébként le­het, hogy a napokban, holnap, vagy holnapután ionét lesz „szennyesem”. ß&tftatj&i Rio de Janeiróban évenként hagyományos esemény a színes lakosság körében a karnevál megrendezése. Ilyenkor muzsika harsog, s táncol, táncol minden­ki, amíg a lába bírja. A karnevál előestéjén érkezik a fővárosba Eurydike, aki falu­ról. egv férfi elől menekül unó­

Next

/
Oldalképek
Tartalom