Petőfi Népe, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-08 / 105. szám

Felépült az ércdúsító Egy hold fold után egy mossa hús Negyvenezer sertés! hizlalnak állami gazdaságaink MEGYÉNK állami gazdaságai az elmúlt évben a tervezettnél majdnem hatmillió forinttal na­gyobb értékű mezőgazdasági ter­méket állítottak elő. Ezzel az ország állami gazdaságai közötti versenyben a második helyre kerültek. d köizőmíköth meder el Egy-egy nemzeti ünnepen, neves év­fordulón a kegyelet és a hála koszorúi­nak sokasága lepi el a hősök emlékmű­veinek talapzatát. S utolsó köszöntésül ott vannak a cso­korba, koszorúba kötött emlékezés vi­rágai a frissen hán­tolt sírokon is. Meg­rendeljük és elszál­lítjuk a koszorút, de vajon hányszor jutnak eszünkbe a készítői? A kecske­méti Boldogulás Tsz virágboltjának rak­tárhelyiségében fel­fedeztük őket. — Virággal bánni, csokorba, koszorúba kötni — nagyon szép mesterség le­het — mondjuk ki gondolatainkat. — Kevesen tud­ják azonban milyen nehéz... — mondja Antal Andrásné, aki 38 évvel ezelőtt je­gyezte el magát e szakmával. A meg­rendeléseknek min­dig gyorsan kell ele­get tenni, ezért nem egyszer éjszakába nyúlik a munkaide­jük. A virágok kö­zött élni kellemes, csak az örökké vil- lanyvilágításos, le­vegőtlen raktármű­hely hat kissé nyo­masztóan ... Képünkön Kovács Józsefné, Babinszki Ilona, Micsonai Jó- zsefné és Antal Andrásné, a virágkötészet ügyes mesterei, akik­nek munkája nyomán havonta 150—160 koszorú készül el. Évente százezer kéve nád, 80 mázsa hal az orgoványi Sallai Termelőszövetkezetben Orgoványon a Sallai Termelő- szövetkezetben közel 300 holdat borítanak azok a — szétszórtan elterülő — természetes vizek, amelyekben nád és többféle hal található. A közös gazdaság évente mint­egy 100 ezer kéve nádat takarít be e nagykiterjedésű vizekről és ezt az Ágasegyházi Földmű­vesszövetkezetnek adja el ter­melőszövetkezeti létesítmények tetőzetének borítására. Az idén már 70 ezer kéve — 1,80—3 mé­ter nagyságú — nádat értékesí­tett a szövetkezet, összesen 350 ezer forint értékben, s a vágás­ra és a szállításra fordított költ­ség alig haladta meg ennek az összegnek a 20 százalékát. A nádvágás december elejétől január közepéig tartott. E mun­kát férfiak végezték és ily mó­don a téli foglalkoztatásuk biz­tosított volt. Számottevően növeli a szö­vetkezet jövedelmét a halte­nyésztés is. Tavaly 80 mázsa ponttyal, csukával látták el a környező községek piacait; az idén pedig a Halértékesítő Vál­lalat útján, szerződéses megálla­podás szerint, járulnak hozzá a lakossá e jó halellátásához. A tervszerűbb haltenyésztés megvalósítása érd'■"ében a Sal- lai Tsz az idén nyáron saját erőből hozzáfog ívatónak a lé­tesítéséhez, amely a jövőben nagyarányú pontyivadék neve­lését teszi majd lehetővé. Ugyan­akkor 20—25 centiméterrel mé­lyítik a meglevő halastavat, s ezáltal átlagos mélysége eléri az 1,20 métert. Az idén 14 millióval több, összesen 114 millió forint ér­tékű terményt, állatot és állati terméket adnak át a népgazda­ságnak. A megnövekedett tervfelada­tok végrehajtására ebben az év­ben is felkészültünk — mondot­ta Kótun Károly, az állami gaz­daságok megyei igazgatója. — A tavaly kialakított tízezer holdon felüli gazdaságok mindegyiké­ben körzetesítettük a termelést. A 800—1000 holdas üzemegysé­gek helyett három—hatezer hol­don alakítottuk ki a tájkörzete­ket. Egy-egy ilyenen, lehetőleg azonos mértékben munkaidényes növényt termesztünk. — JELENTÖSÉGTELJESEBB az állattenyésztés központosítá­sa. A helyi adottságoknak meg­felelően szerveztük át az állat­tenyésztést. Így például a ba­jai és a bácsalmási gazdaság szarvasmarhatenyésztő, a solti és az izsáki pedig juhtenyésztő gazdaság lett. Az ország húsel­látását figyelembe véve az eddi­ginél nagyobb figyelmet fordí­tunk a sertéstenyésztésre. A kukoricát termesztő gazdaságok­ban új sertéstelepeket, hizlaldá­kat létesítettünk, s az idén már 40 ezer sertést hizlalunk. Ami a baromfitenyésztést illeti, a ta­valyi mennyiségnek az ötszörö­sét neveljük fel eladásra az ap­rójószágból. Ebben az évben már minden hold föld után ösz- szesen egy mázsa húst értékesí­tünk, 17 kilogrammal többet, mint tavaly. — AZ EDDIGINÉL nagyobb termelési feladatokat a fokozot­tabb gépesítéssel, valamint a kemizálással egyre könnyebben oldják meg dolgozóink. Az utób­binak eredményességére jellem­ző, hogy amíg tavaly például egy mázsa kukorica termesztése 7,7 munkaórát vett igénybe, az idén már csak 5,4 munkaórára lesz szükség, mivel a kukorica­földek mintegy 75 százalékán vegyszeres gyomirtást alkalma­zunk. A gabonafélék termeszté­sénél már majdnem teljes mér­tékben felváltja az emberi mun­kaerőt a gép. Az állattenyész­tés gépesítését az idén fejezik be a megye állami gazdaságai. Rudabányán a gyengébb vas­tartalmú pátérc gazdaságos fel- használására 330 millió forintos beruházással korszerű vasérc­dúsító művet építettek. A pör­kölő és szeparáló részlegből álló üzemben különböző eljárások­kal a pátérc vastartalmút 24 százalékról 42 százalékra növe­lik. Így igen jó minőségű ércet kapnak, amelyet már gazdasá­gosan hasznosíthatnak hazai nagyolvasztóinkban. Az új gyár­ból az idén 122 ezer tonna dú­sított ércet szállítanak az ózdi, diósgyőri és dunaújvárosi nagy- olvasztókba. A képen: Mispál János a mág­neses szeparáló üzem vezénylő termében a műszereket ellen­őrzi. Kicsapták őket az óvódéból NE DÖRZSÖLJE a szemét, kedves olvasó, igaz a hír! Nem egyetemről, vagy középiskolá­ból csaptak ki rakoncátlan ifja­kat, hanem a keceli óvodából két szöszke fejű, ötéves fiúcs­kát. Ellenük a vád: annyira „romlottak”, hogy magatartá­sukkal fertőzik a többi gyere­ket is. Az eset egyébként súlyo­san érinti anyagilag a családot, mert édesanyjuk, aki a Vörös Zászló Termelőszövetkezet tag­ja emiatt nem tud dolgozni. Imre és Karcsika ikrek. „Múlt­jukról” legfeljebb azt lehet el­mondani, hogy először bölcső­débe, majd óvodába adták őket. Dolgozó szüleik — közismerten csendes, szerény munkásembe­rek — amikor reggel elmentek hazulról, a gyermekek még alud­tak, s amikor este hazamentek már aludtak. Beteges, idős nagy­mamájuk öltöztette, s küldte őket az óvodába. Hetenként másfél napot — a szombat dél­utánt és a vasárnapot — töltöt­te csak együtt az egész család. FELVETŐDIK a kérdés, hol „romlottak” el a gyermekek? Az már világos, hogy otthon nem. Véleményünk szerint — ha Pyas- miről egyáltalán szó lehet — csakis az óvodában, az ottani nevelők hanyagságából. Ámde lehet-e egyáltalán rom­lottságról beszélni ötéves gyer­mek esetében? Határozottan ál- 1ítjuk, hogy nem! A kicsinyek elevenek, csintalanok, de semmi esetre sem romlottak. Fertőzik ITT A MIKROBUSZ A Fővárosi Autóbuszüzem egy voníatókccsiból és két pót­kocsiból álló. úgynevezett mik- robuszt készített nemrégiben, amelyet a Margitszigeten állí­tottak forgalomba. A kis jár­mű a szigeti bejárótól indul, érinti a szabadtéri színpadot, a rózsakertet, a fedett uszodát, s végállomása a Nagyszállónál van. Németül, angolul és oro­szul beszélő kalauznők teljesí­tenek szolgálatot rajta, akik az idegenvezető szerepét töltik be. Mivel menetjegyet nem árusíta­nak, a viteldíjat az utas per­selybe dobja. Az érdekes kis sétaautóbusz nagy sikernek ör­vend, a legutóbbi kétnapos ün­nepen több mint háromezer utasa volt. A tervek- szerint a városligeti vásárvárosban is köz­lekedik majd egy mikrobusz, magatartásukkal a többieket? Ilyesmi egyszerűen elképzelhe­tetlen! Igaz, óvodába járatni a ki­csinyeket nem kötelező. Ily mó­don könnyebb onnan „kicsapni” is az elevenebb, csintalanabb gyermekeket. Hozzátehetjük, ez sokkal kényelmesebb megoldás az óvodai nevelők részére — vesződjön velük a szülő — jel­szóval. Véleményünk szerint azonban inkább eleven, s egész­séges legyen ifjú nemzedékünk, mint csendes és beteges. Aki arra vállalkozott, hogy óvodában lesz nevelő, szeretnie kell1 a gyermekeket, előkészíteni őket az általános iskolára, ahon­nan „kicsapni” nem lehet. An­nak elvégzése ugyanis minden magyar állampolgárnak köteles­sége. ÉPPEN EZÉRT lavasoljuk a keceli óvoda nevelőinek, hogy: mielőbb vegyék vissza Imrét, és Karcsikét. Foglalkozzanak ve­lük — ha kell egy kicsit többet, hiszen ez a kötelességük — de ne akadályozzák meg édesany­jukat abban, hogy családjának jóléte érdekében a termelőszö­vetkezetben dolgozhasson. Nagy Ottó Sok hosssankodás egy boríték miatt A kecskeméti SZTK tüdőosz­tályán vizsgálatra jelentkezők a leletet nem mindjárt kapják meg, hanem egy borítékot kell vinni és az osztály postán kül­di el az eredményt. Az embe­rek nagy százaléka azonban ezt nem tudja, illetve csak akkor tudja meg, amikor már kellene a boríték. Nincs mit tenni, visz- sza kell menni valamelyik tra­fikba és megvenni a tízfilléres borítékot. Ilyenkor aztán van bosszankodás. Nem a tíz fillér miatt, hanem azért, hogy miért nem tudnak kitenni a bejárat­hoz egy kis táblát, hogy a je­lentkezők hozzanak borítékot. Sok időt takarítanának meg ve­le és megszűnne a bosszanko­dás is. P. F. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja, felelős szerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/? Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dij 1 hőnapra 12 forint. Bács-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon; U-85.

Next

/
Oldalképek
Tartalom