Petőfi Népe, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-27 / 122. szám

1962. május 31, vasárnap

8. oldal

UJ ROMANTIKA SZÜLETIK

Homokvidék. Kitárul a pusztaság, mélyen, világítóan, egyhangúan. A íutóhomok szinte pörkölődik a napon. A távoli fák nem látszanak mozdulni. Lombjuk belehailik az időtlenségbe.

Szahara.

De mégsem!

Hiszen gépek, lánctalpasok Simították, gyalulták ezt a területet. Dübörögve, recsegve, ezéi’elmálasztva a buckákat. Némelyik húsz méter magas volt. Mikor viharok kerekedtek, az egészet vitték tovább, s teleszárták homokkal a táiat, a lombokat, a tanyákat, az eget, a csillagokat.

Romantika. S eltűnt, a maga embertelenségével együtt. De itt maradt a homoktenger. S ezen kell megteremteni az új, az emberarcú, a gazdaság és jólét ígéretét hordozó romantikát!

m

•i.. És százszámra és zuhogva hullnak vissza a földre az ezüstös-ívű vízsugarak a szórófejekből. Hull a víz és issza a homok hatalmas szomiúsággal, évezredes mohósággal. És a 150 holdas szőlőiskola nyílegyenes sorai beleszaladnak a láthatárA Csengődi Állami Gazdaság tabdi kerületében vagyunk.

Serényen dolgozó emberek toépes-tarka csoportjai bukkannak fel a tájban. Itt a szőlő- vesszőket készítik elő a telepítésre, ott a fénvlő alumíniumdrótot feszítik ki a sorjelző karók közé. amott pedig a szőlőt telepítik, jó néhányan még a szőlőiskolát is. de e munkának már a végefelé iámak.

— Hányán dolgoznak most Itt? — kérdezzük Molnár Dezső kerületi kertésztől.

— Lehetnek vagy ötszázhat- vanan — feleli. — De volt úgy, hogy hatszázan is voltak. Egyszeri-e telepítjük ugyanis a szőlőiskolát, a szőlőt és a gyümölcsöst. A 150 hold szőlőiskolába 12 millió szál vesszőt helyeztünk el.

*— Hatalmas szám.

•— Igen. az. S minden egyes szál átment az emberek kezén, tőDbször is, amíg a földbe került.

'A tikkasztó meleg elől bemegyünk a hűvös irodába. Délelőtt 11 óra van. Molnár Dezső asztalán ott a reggeli. Még nem volt ideje elfogyasztani.

Evés közben beszél:

_ a 300 hold szőlő telepítése még eltart egy jó hétig. A 100 hold füzér-orsós törpe almás

létesítését is akkorra fejezzük be. Az almafák védcfeávot ké peznek a szőlők hektárjai körül.

Elmondja, hogy kilencedik éve kertész a gazdaságban, de ilyen méretű még sohasem volt a munka. Kicsit késtek is, a szeszélyes időjárás miatt.

— Mikor kezdték?

— A talajelőkészítést a múlt év októberében. Már eddig 800 noldotn végezték el. Volt úgy, hogy száz gép is dolgozott itt. Számuk nem sokkal kevesebb most sem. bár már nem itt, hanem Kaskantvú határában egyengetik a talajt, őszre újabb ezer holdat kell előkészíteniük.

m

Haberbursch Ferenc brigádja szótlanul, nagy igyekezettel telepíti a szőlőt. Tizenkilencen vannak, valamennyien hajósiak. — Az egyik legjobban dolgozó brigád a kerületben — jegyzi m<-g róluk Molnár Dezső. — Tagjai hatvan forintot keresnek naponta.

— Azért nem mindig — veti közbe a brigádvezető. — Sajnos, egy holdnál nem tudunk többet megcsinálni naponta.

Miért?

— Nézze csak! — mutatja. — Kiásom a lyukat a szőlővessző- nek és visszafolyik a homok. Szárazság van. Kellene az eső.

Minden egyes vesszőnek ki kell ásni a gödröt. A legtöbben ezt csinálják. Mások vödrökben hozzák a tőzeatrágyát. Minden gödörbe raknak belőle néhány marékkal.

Elmondják, hogy néhány nappal ezelőtt hatalmas szél járt végig a pusztán. Húsz méterre sem láttak el. Abba kellett hagyni a munkát. A szőlőiskolát egyébként már háromszor kellett befedni, mert elhordta róla a homokot a szél.

Szahara.

De mégsem!

Hiszen fáradhatatlanul bulinak a vízsugarak a földre. És fáradhatatlanok az emberek is. Munkájuk nyomán a táj lassanként elveszti régi arculatát. S az újnak még csak a körvonalai látszanak. De a dús fürtöket hordozó, végeláthatatlan szőlő- és gyümölcsös táblák rövidesen kilépnek a képzeletből — a valóságba.

Új romantika születik.

Hatvani Dániel

Fesztivál Helvécián

Május hó 27-én, vasárnap délután 2 órai kezdettel a Helvéciái MEDOSZ Művelődési Otthonban tartják fesztiváljukat a Helvéciái Állami Gazdaság művészeti csoportjai. A műsorban fellépnek az üzemegységek sza~ valói, színjátszói, népi táncosai és zenekarai. i

IILÖTMEINITESItN!

I. Szabó több mint tíz évvel ezelőtt került a ZIM Kecskeméti Gyáregysége gázos, füstös levegőjű öntödéjébe formá- zónak. S hogy eredményesen telt el ez az idő, azt a sztahanovista és kiváló dolgozó oklevél jól bizonyítja, I. Szabó Imre és társa, Nánási Mihály, a VIII. pártkongresszus tiszteletére felajánlották, hogy selejtmentesen termelnek és az exportra kerülő gyártmányok súlyát ötven dekával csökkentik.

(Pásztor Zoltán felvétele.)

A vásár és az év legszebb terméke díja! kapta a Bajai Gyapjúsz'ávefgyár

Bács~Kiskun megyeiek a Budapesti Ipari Vásáron

A sok szép látnivaló között elsősorban arra kíváncsi az ember, hogy szűkebb hazája hogyan szerepel, milyen termékekkel ismerteti meg az ország minden tájáról idesereglő kíváncsiskodókat, a bel- és külföldi szakembereket.

Több kellene belőle

A könnyűipari pavilonban leltem rá a Bajai Gyapjúszövetgyár műszálból készült takaróira. Jóleső érzéssel olvastam az egyik feliraton, hogy elnyerte a Budapesti Ipari Vásár díját. Egy másik kartonlapon ez állt: az év legszebb terméke.

lyikük lovát, amint nálunk legelészett, meg fogtam és behoztam az istállóba, a többi közé, hogy majd csak jönni talál érte gazdája. Jött is. De nem akkor, amikor vártuk. Hanem még aznap éjszaka. S titokban, fondorlatos módon visszalopta a lovát, csakhogy ismét kijátsszon bennünket. A bizonyíték azonban már a kezünkben volt, s így nem maradhatott adós...

Kovács Ferencre bármikor számíthatnak az üzemegységben. Ha kell, még vasárnap is, pedig Balázs-puszta és Sükösd között — ahol lakik — van némi távolság. Ma egy hete esőt jelzett a meteorológia, s hogy a lucerna ne maradjon kint a földeken, brigádjával segített a behord ásban

" k. A.

Napégette, bronzvörös színű, fekete borostás arcából éberen figyelő szempár néz ream. Fején a vadászokéhoz hasonló zöld kalap.. Kovács Ferencnek hívják, s az Izsáki Állami Gazdaság csaknem 2000 holdas Ba- lázs-pusztai üzemegységének mezőőre.

Azaz hogy, nemcsak mezőőre, brigádvezetője is. E két tisztséget együtt vállalta el még tavaly májusban, amikor Sükösdről idejött dolgozni. És azóta, kivéve a téli hónapokat, kerékpáron járja a határt; szemmel' tartja a vetéseket, őrködik, vigyáz a gazdaság tulajdona fölött, és természetesen beosztottjainak irányítására is gondja van. Ellenőrzi, hogy a fogasolás, a gyűrűs hengerezés, a lucemas7»dés, stb. jól halad-e, s ahol kell:

tanácsot, segít|éget ad. Egyszóval, benne él az üzemegység mindennapi munkájában.

Határjárás közben szemét egy percre sem veszi le a hatalmas gabonatáblákról. Nem véletlenül teszi ezt. 1— Gyakran talál „gyanús” nyomokat a vetésekben, s ilyenkor sejti már, hogy valamelyik gazda megint nem vigyázott a jószágára. Pár hete például három süldő dézsmálta, tiporta jó darabon a gyenge vetést. Mint megtudta, Fekete István portájáról, az üzemegységet határoló mezsgyén keresztül jöttek át az őrizetlenül hagyott sertések. A kárt, amit a fiatal veMit mondanak a látogatók?

— Tényleg szépek ezek a műszáltakarók — így az egyik. — Gyönyörűek — licitál rá más.

— Nagyon praktikusak — emígy a harmadik. — Nekem már van, de mondhatom melegebb, mint a gyapjú — haitik a szépet csodálok közül. — Szobánkba ez a színű felelne meg — mutat a kék mintásra egy fiatalasszony.

— Ha az üzletben is lehet kapni, akkor megvesszük — mondja a férj, majd tovább sétálnak.

Nem sokkal később dr. Boda Andrásnak, a gyapjúipar képviselőjének tolmácsolom a férj szavait, ö így válaszol: három gyár — a bajaiak, a szombat- helyiek és a Magyar Gyapjúfonó — állít elő takarókat. A termelt mennyiség döntő részét nyugati államokba szállítjuk. A belföldi szükségletre tavaly 300 ezer folyómétert adtunk, ami 150 ezer darab takarónak felel meg.

— Ennél jóval többre volna szükség — mondja határozottan Laután Ferenc, a Belkereskedelmi Minisztérium ruházati fő- igazgatóságának osztályvezetőhelyettese.

Exportra

A szövetkezetek áruit kínáló pavilon kijáratánál halványzöld színűre festett famegmunkáló gépek sokasága látható. Gyorsan felfedeztem két Bács- Kiskun megyei konstrukciót. Mindkettő szalagfűrész. Az egyiket a Bajai Vas- és Fémipari, a másikat a Kiskőrösi Vegyesipari Ktsz állította ki.

Az érdeklődőknek Fülöp Sándor ad felvilágosítást. Elmondja, hogy Magyarországon faipari gépeket csak szövetkezetek gyártanak. Mivel ezekből a gépekből külföld sokat kér, belföldre csak kevés jut. — Tegnap 20 ezer rubel értékű különböző faipari gépeket rendeltek tőlünk a szovjet elvtársak. A kért gépek között van a Kiskőrösi Vegyes Ktsz szalagfűrésze is — mondja Fülöp Sándor. 1

Nyolc új gyártmány

A kohó- és gépipar pavilonjában a Bajai Villamosipari Gyár 14 gyártmányát — amelyből nyolc új — szemlélik a látogatók és szakemberek.

Svecz Zoltán elektromérnök elmondja, hogy új gyártmányaik közül a ponthegesztő, az izzító és szárító kemence, valamint az új műanyagházas Vénusz nevű porszívó a legkeresettebb cikk'. Az utóbbi kivételével termékeik 40 százalékát exportálják. Vas István, a gyár főmérnöke belga, német és cseh szakemberekkel és üzletemberekkel tárgyalt a napokban. Üzletkötésre is sor került.

A Vénusz műanyagházas porszívó modernebb, tetszetősebb és olcsóbb, mint elődje, — a Porex. Míg a régi 1400 forintba került, addig a Vénusz már 900 forintért vásárolható. A második félévben két szalagban gyártják ezt a fontos közszükségleti cikket. A szalagokról két és félpercenként kerül le egy-egy háztartási kisgép.

Később a bányagépgyártók pavilonjában megtudtam, hogy Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyára által előállított süveggerendák és acéltámok nemcsak biztonságosabbá teszik a bányászok munkáját, hanem egy-egy acéltám, vagy süveggerenda évenként 3 köbméter importfa behozatalát is feleslegessé teszi.

Azzal az érzéssel távoztam a vásárról, hogy kiállítóink öregbítették a Bács-Kiskun megyei munkások jó hírét. V. K.

Lábunk alatt — mintha in- goványon járnánk — minden lépésnél besüpped a homok. A kerületi kertész is észreveszi ezt. Nem hagyja szó nélkül:

— Itt, kérem. Jármű nem tud bejönni, csak a lánctalpas. A telepítéshez szükséges tőzegtrágyát is az hordja be.

A szőlőiskola felől idehallat- szik a szórófejeik- vizének suhogása. Kilenc csókát, ontja a vizet. s némelyik másfélezer litert is ad percenként. A kisebb teljesítményűekből kettőt kapcsolnak egy motorra. S ma délután megkapják a hat új Man- nesmannt is (ez öntöző berendezést, amit szintén üzembe állítanak. így nemcsak a szőlőiskolát, de 130 hold szőlőt is tudnak öntözni.

— A homok megszelidítése víz és trágya kérdése — jegyzi meg a kertész. — Tíz éven belül egyébként megtérül az összes befektetett költség, olyan területen, ami azelőtt még birka- legelőnek sem volt jó.

Majd hozzáteszi:

— Azért akaraterő és bízni- tudás is kell ehhez. És hány problémát meg kell oldani, ami csak menet közben merül fel! Ilyen a munkások elhelyezésének kérdése is. Minden használható épületet erre a célra kellett átalakítani. Hiszen az itt dolgozók zöme nem helybeli, hanem a környékbeli falvakból vaió.

tésben okoztak, a gazdának kell majd megtérítenie. Legközelebb bizonyára jobban vigyáz állataira!

Vannak azonban olyanok is, akiknek a többszöri figyelmeztetés sem használ; állataikat csak azért is kihajtják a gazdaság területére. Erröl a következő eset tanúskodik.

— Egy ízben Ben de István és Cseh Sándor- né állataival volt baj — meséli a mezőőr. — Hányszor megmondtam nekik, hogy gondosabban ügyeljenek a jószágra és ne hajtsák ki a lucernásba! Ám ők rá se hederítettek a figyelmeztetésre . . . Egyszer aztán valame(fahiii p&rfrfk

A mezőőr