Petőfi Népe, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-27 / 122. szám
A MAGYAR^ SZOpi Al_> STA MWK/tePART 6ACS-K»SKtóW MEGYEI LAPJA XVII. ÉVFOLYAM. 182. SZÁM Ära 60 .fillér 1962. MA JUS 27. VASÄRN, A jövő nemzedéke A Vili. pártkongresszus tiszteletére Több mint 17 százalékos termelékenységnövekedést vállalnak a belyiipari vállalatok dolgozói A termelési tanácskozásokon elhangzott javaslatok és viták után legtöbb helyiipari vállalatnál összeállították a VIII. párt- kongresszus tiszteletére elérendő munkaprogramot. A feladatokat négy csoportba •— termelési, újítási-műszaki, kulturális és társadalmi — súrolták. Az előbbieken kívül majdnem minden üzem vállalásában a rendszeres tapasztalatcsere és az elvtársi segítségnyújtás is szerepel. Lényeges eltérést jelent áz előzőkhöz visznyítva: az idén a szocialista címért küzdő bii- gádok munkájának értékelésekor az eddiginél jobban figyelembe veszik a kollektív székiem és a helyes társadalmi szemlélet kialakítását. Űj színfoltként jelentkezik a műszakiak és az adminisztratív dolgozók bekapcsolódása a szocialista munkaversenybe, ök a határidők lerövidítését, jobb műszaki előkészítés^, és megbízható adatszolgáltatást vállaltak. Az eddigi felajánlásokat értékelte és összesítette a Helyi- ipari és Városdolgozók Szak- szervezetének megyei bizottsága. Megállapította, hogy a társadalmi munkában eltöltött idő az év végéig megközelíti a 31 ezer órát. Ebből a Bícs-Kiskun megyei Műanyagipari Vállalat 5200, a Bajai Fémipari Vállalat 5000, a Tiszakécskei Permetezőgépgyár pedig 3800 órával részesedik. A helyiipari üzemekben a felajánlások értéke 1 millió 424 ezer forint. A kommunális vállalatok is felülvizsgálták eredeti felajánlásukat és azt módosították. További 2 millió 300 ezer forinttal növelik eredményüket és 12 450 óra társadalmi munkát végeznek. Ez azt jelenti, hogy megyénk helyiipari vállalati év végéig 6 millió 410 ezer forinttal növelik az eredményüket, ugyanakkor a társadalmi munkában eltöltött órák száma eléri a 43 300-at. A megyebizottság véleménye szerint az itt-ott jelentkező nehézségek ellenére a vállalásokat teljesíteni lehet, az idén jóval többen kapcsolódtak a szocialista munkaversenybe, több a kezdeményezés, mint az előző esztendőben. A szocialista címért küzdő brigádok pedig segítenek abban, hogy a termelékenység az év végéig 17.7 százalékkal emelkedjék az előírthoz viszonyítva. VCOOOOOOOOOOOOOOŰOOOOOCOOOOOOOOOOOO — Tíz-tizenöt esztendő múlva rá sem lehet ismerni erre a tájra — mondtam, nemrégiben egyik ismerősömnek, akivel a megyében utazva a változó viÜtemesen halad a növényápolás, kaszálják a lucernát megyeszerte A KÖNYV ÜNNEPE Annak a változásnak, amely népünk művelődésében végbement a felszabadulás óta, fokmérője és jellemzője nemcsak könyvkiadásunk, hanem a könyvterjesztés nagyarányú fejlődése is. A felszabadulás idején lényegében még érvényben voltak Petőfi Sándor szavai a múlt századbeli Magyarországban nralkodó állapotokról: „Nem Írok, nem olvasok, én magyar nemes vagyok.” Lehet-e siralmasabb képet festeni egy társadalomról, amelynek urai üres szórakozással ütik agyon napjaikat, s amelynek eltartói az igavonó baroméhoz hasonló sorban tengetik életüket? A művelődés egy évszázaddal előbbi helyzetéhez képest, ha volt is változás a felszabadulásig, a múlt rendszer kultúrpolitikája gondoskodott róla, hogy az tartalmilag minél kevésbé veszélyeztesse az uralkodó osztály helyzetét. A ponyvairodalom terjedése előtt szemet hunyni, az iskolakötelezettséget csak formálisan elrendelni, de végrehajtásáról nem gondoskodni, a haladó írókat agyonhallgatni. háttérbe szorítani — mindez annak a kultúrpolitikának hathatós eszközei közé tartozott, egészen az adomabeli csendőrvizsgákig, ahol A, Bö, Cö-t kellett mondani a jelentkezőnek, ezzel Is bizonyítva: elég tanulatlan ahhoz, hogy támasza, hűséges őrzője legyen a rendszernek. Elmaradott ország voltunk a magunk századának nagy kul- túrnemzetei mellett, tehát ugyanúgy mint egy évszázaddal előbb. Élég azonban csak egy pillantás a legutóbbi évek statisztikai adataira ahhoz, hogy bárki meggyőződjön a mi kultúrpolitikánk céljairól, tartalmáról és eredményeiről. Tavaly 21 ezer kiadvány látott napvilágot hazánkban több mint 65 millió példányban. Minden lakosra — még a csecsemőket is beszámítva — kereken hét könyv jutott csupán egy esztendő alatt. E könyvek nagy hányada szépirodalmi munka volt, egy másik jelefitős része tudományos ismeretterjesztő kiadvány. A tudásszomj és a művészi igény egyaránt kifejezésre jut ezekben az adatokban. A lakosság művelődésére azonban még ezeknél is jellemzőbb a forgalom növekedése. 1951-ben 143 millió forint értékű könyvet adott el a kereskedelem, 1961-ben pedig már 610 millió forintra rúgott a könyvesboltok forgalma. S míg öt évvel ezelőtt falun 54 millió forintért adtak el könyvet, tavaly az összérték meghaladta ennek a háromszorosát. Soha nem voltak ilyen lehetőségek az irodalmi alkotó munka számára országunkban, mint manapság. 1961-ben 210 élő író művét jelentettek meg a kiadó vállalatok 2 millió példányban. És ma már ezek a művek nem porosodnak többé az üzletek polcain sem a fővárosban, sem vidéken. Pedig milyen keserű képet festett erről alig néhány évtizeddel ezelőtt Móricz Zsigmond. A könyv kultúrforradalmunk legfontosabb fegyvere, napról napra új hadállásokat vesz be, mind több ember olvas. S az emberek mindinkább az értékes mondanivalót, a tudásvágyuknak megfelelőt vagy a művészit, a derűs, szocialista tartalmat keresik a könyvekben. Az évről évre megrendezett ünnepi könyvhetek ennek a diadalmas harcnak külsőségekben is kifejezett állomásai, fontos mérföldkövei. Ilyenkor találkoznak az olvasók és az alkotók, az olvasók és a művek. A kiadók ünnepi kötetekkel, az írók új művekkel, a rádió, a televízió és a helyi művészeti csoportok ünnepi műsorokkal készülnek erre a találkozásra. Ünnep ez valóban, országos ünnep, amelyben egy ország népe — fiatalja, öregje ünnepli fel- szabadulását nemcsak az anyagi és politikai, hanem a szellemi elnyomás alól is. A növényápolás, mint a jelenlegi legfontosabb mezőgazdasági munka, teljes erővel folyik megyénk közös gazdaságaiban. A kapálás fontos azért is, mert az egy hét előtti esőzés a gyomnövények fejlődésére is serkentően hatott. A kukorica első kapálása kedvező ütemben halad, s a jövő hét végére a legtöbb gazdaságban befejezik. E munkák mellett azonban időszerű a szőlők permetezésének a megkezdése, hiszen a meleg időben fokozódik a pero- noszpóra-veszély. A gyümölcsösöket főleg az almamoly fenyegeti. Igen jól halad a palántázás, egy-két nap alatt megyeszerte befejeződik. Megkezdték a lucerna kaszálását is, s felerészben már le is takarították a zöldet. A kecskeméti járás tsz-eiben még tart a cukorrépa sarabolá- sa, de egy hét óta már az egye- lést is végzik, A kukorica kapálása két hete tart, s a 20 ezer hold egyötödén végezték el eddig. A napraforgó fejlődését akadályozza a kedvezőtlen időjárás, sok helyen kihordta a szél a homokot. Ugyanakkor jól halad a lucerna kaszálása. Ti- szakécskén már el is végezték. A munka üteme hasonló a kiskőrösi járás tsz-eiben is. Itt most főleg a szőlők és a gyümölcsösök védelmére fordítanak sok gondot — a szákszövetkezetekben és a tszcs-kben is. Császártöltés három közös gazdasága pedig a napokban fejezte be több mint 200 holdon a fűszerpaprika-palánta kiültetését. A lucerna kaszálását a jövő hét végére fejezik be a bajai járás szövetkezetei. Állványosán szárítják a szere miéi Duna- gyöngye, a bácsbokodi Szalvai, az érsekcsanádi Búzakalász, s még néhány tsz-ben. Jól halad a kukorica — különösen a családi művelésben levők — kapálása, főleg Tataházán, Mátétel- kén, Vaskúton és Csátalján. A járási székhely szövetkezetei a kukoricavetésük 50 százalékát kapálták meg eddig, viszont majdnem teljesen befejezték a napraforgó kapálását. A kiskunhalasi járásban igen sok a késői kukoricavetés, ennek ellenére igyekeznek — főleg a sorközi — kapálással. Ezt közel 500 holdon végezték el eddig. Említésre méltó, hogy a járás tsz-ei majdnem háromezer lucernaszárító állványt készítettek, s eddig már 295 hold termését szárítják ily módon. Szombatra virradó . éjszaka nagy eső öntözte végig a kalocsai járás földjeit, s ez. nagyban segíti a kiültetett palánták növekedést. Egy-két nap múlva minden palánta, földbe kerül, hiszen ebben a munkában nagy számban vesznek részt a szövetkezeti gazdák. A többi Duna menti tsz-ben sincs panasz a munkára. A har- tai Lenin Tsz-ben a 800 hold kukorica első kapálását már pár nap múlva befejezik. A solti Szikra Tsz-ben pedig a kukorica 250 holdján vegyszeres gyomirtást végeznek. A solti Rákóczi és a Kossuth Tsz-ek közös kukoricaterületük egy részébe köztes babot vetettek. íjabb kormányválság fenyegeti Argentínát Buenos Aires. (MTI) Pénteken este ismét kormányválság fenyegetése vetette árnyékát Argentínára. Mint ismeretes, Walter Perkins belügyminiszter, aki nem értett egyet a katonatisztek utasításait követő Guidó elnök politikai programjával, lemondott. Perkins tanácskozott Carril külügyminiszterrel és Cantilo hadügyminiszterrel is. Az AP jelentése szerint Buenos Airesben úgy tudják, hogy mindkét miniszter támogatta Perkins álláspontját. Perkins, a lemondott belügyminiszter — az AP értesülése szerint — nem csupán Guido diktatórikus intézkedéseivel nem értett egyet- hanem ugyanakkor azt Is hangsúlyozta, hogy Also- garay gazdasági miniszter pénzügyi tervei megvalósíthatatlanok. Alsogaray kormánvkölcsön kibocsátásával akarja megtölteni az üresen tátongó állam- kincstárt. dék szépségében, a hatalmas szőlő- és gyümölcsös telepítésekben, az öntözött földek gazdagságában gyönyörködtünk. — Sajnos miránk sem! — fűzte hozzá mosolyogva, arra célozva, hogy a mai középkorúak, negyven-ötven év közöttiek feje fölött is eljár akkorra az idej. Nem is beszélve a még korosabbakról, akik talán már nem is élvezhetik annak hasznát sokáig. A gyermeknap közeledtével jutott ismét eszembe ez a beszélgetés, s arra gondoltam, hogy hányán és hányán ültetik csupán ebben a megyében száz és ezer hold számra a szőlőt, amelyet valaki találóan „a kamr munizmus növénye” jelzővel illetett. Hányán és hányán telepítik a gyümölcsösöket a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban. Ültetnek, telepítenek az öregek is, pedig közülük biztosan sokan érzik és tudják, hogy némelyik fácska, vagy vessző termőre fordulásához rövid lesz már az ő életük. Felnövekvő ifjú nemzedékünk élvezi majd igazán ezeket az új hajtásokat, a termővé vált fák. gyümölcseit, a korszerű, nagyüzemi módon telepített ezer holdak kincsestárát. A ma fiatalja felnőve ,nem a futóhomokot, hanem a megkötött „aranyhomokot" látja maga előtt.— s talán elgondolkozva, elismeréssel emeli meg. kalapját apái előtt. De nem az elismerés és hírnévszerzés vezérli a ma építőit. A gazdagabb jövőről ábrándoznak és nemcsak a maguk számára. A bölcsődék, óvódák kis lakói, az iskolák növendékei — esztendők múltával követőink és harcostársaink — életéért, holnapjukért is teszik mindezt. Gyermeknapot ünnepelve, talán ezek a gondolatok állnak legközelebb a ma emberéhez, aki az ünnepi alkalmat is megragadva. boldogan simogatja meg kisfia, kislánya arcát, s valami kedves meglepetést ké- szítget számukra. A gyermek, szemiinkfénye azonban nemcsak egyéni, családi örömeink forrása, hanem társadalmunk jövendő alkotója, építője is. Ügy vigyázzunk rájuk, hogy erős, edzett, céltudatos emberekké váljanak, akik értelmét látják az életnek, a békés alkotómunkának — s ennek biztonságáért, megőrzéséért tudnak küzdeni is. ha kell. A szerető csókok, szülői kedves figyelmességek mellé adjuk ezt a szép és felemelő gondolatot és még nagyobb felelősségre ébresztő érzést is útraválónak. T. P.
