Petőfi Népe, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-24 / 119. szám

ftdS. május SL esiH&rtSk 3. oldal r Életmentés — helikopteren\ A Kecskeméti Honvéd Kórház egyik szobájában izgatott han­gok hallatszanak a telefonban: — Kapcsoljuk Budapestet... Sürgős segítségre lenne szükség! Életveszélyben van egy bete­günk! A legszükségesebb műté­tet már végrehajtottuk De ez „Beszélnek" a kérdőívek Háromnapos tanulmányút 'HiH 1 BWr y * ■éI.üí* * ■■■ í. Eszméletlenül fekszik hordagyán a beteg. kevés! Autón nem szállíthatjuk, nem. bírja ki. Repülőgép kelle­ne. .. A főváros azonban hirtelené- ben nem tud segíteni... Újabb telefon. . — Halló, kecskeméti repülő­tér?. .. Életveszélyben egy be­cákat figyeli. Mellette megszó­lal egy hang: — Honvédkórház. Ott várnak! S a gép hirtelen megáll a le­vegőben, a bentülők fentről még látják Kecskemét gyönyörű pa­norámáját, majd gyorsan eresz­kednek lefelé... Lucernásban ér földet, köz­vetlenül a kórház kerítése mel­lett. .. 1 A környék lakói pillanatok! alatt összefutnak. ] — Mi történt? Mit keres itt a: helikopter?... < * | S közben a műtőben ott fék-! szik a beteg, eszméletlen, mit' sem tud arról a küzdelemről,! áfnely érte folyik, az orvosok.és: a katonák önfeláldozó összelő- ■ gásáról. < Ápolónő hajol fölé, letörli a: már-már reménytelennek látszó: beteg izzadó homlokát. j Fiatalember... Nincs több j a húsznál. Még előtte lenne azj élet! Kecskeméten már nem se-’ gíthetnek rajta. Különleges mű­tőre van szükség. S az ápolónő újra a beteg fölé; hajlik. j Aztán felvillan a szeme. a\ nyitott ablakon át helikopter! dübörgése hangzik... ? — Mégis van remény... Ne > féljen, mindent megteszünk... S De a beteg nem hallja hang-* ját. Eszméletlenül fekszik, s azt; sem érzi, hogy a hordágyat siet­ve szerelik a katonai helikopí oldalára. > Újra feldübörög a motor. Ha-;­Az MSZMP megyei bizottsá­ga és a megyei tanács végre­hajtó bizottsága háromnapos ta­pasztalatcsere-látogatást szer­vezett a megyei és járási veze­tők részére abból a célból, hogy megyénk több termelőszövetke­zetében és állami gazdaságában tanulmányozhassak a különböző termelési ágazatokban a nagy­üzemi módszerek alkalmazását. A párt- és közigazgatási ve­zetők effajta — s országos vi­szonylatban is kezdemcnyezés- számba menő — tapasztalatszer­zésének már valamivel több mint egyéves múltja van me­gyénkben. Tavaly ugyanis ha­sonló céllal kora tavasszal és az ősszel is ellátogattak számos nagyüzemi gazdaságunkba, ami­nek azóta már megmutatkozott az eredménye. Nemcsak abban, bogy az irányításuk alá tartozó területeken kívül ritkábban megforduló járási vezetők a ma­guk »portáján« végzendő felada­tok megoldásához a gazdag ta­pasztalatok réven nagyfokú se­gítséget nyertek, tehát nemcsak általában beszélhetünk a két tanulmányút eredményességéről, hanem konkrét formában is. A tataházi tsz-közi baromfitelep működésének a megismerése hatott például ösztönzésül a já­noshalmi sertéshizlalda hasonló módon történt létrehozására; a Helvéciái Állami Gazdaság szikrai kacsatelepén látottaknak nem kis szerepük volt a kecs­keméti tsz-közi Rács a telep léte­sítésében stb. A mostani út során megyénk és járásaink vezetői öt állami gazdaságban, illetve állami gaz­dasági üzemegységben és négy termelőszövetkezetben tanúiméi nyozzák a többi közt a szőlő é* gyümölcsös telepítésének, a nagyüzemi zöldségtermesztésnek, öntözésnek, az intenzív búzafaj­ták termesztésének, a szarvas­marha-tenyésztésnek. a gépesí­tett sertéshizlalásnak s a széna szárításának, kazlazásának kor­szerű módszeréit. A körültekintő szervezés gon­dosságát jellemzi, hogy a meg­látogatásra kerülő gazdaságok igazgatói, illetve elnökei és fő- agroncmusai előzőleg tanul­mánynak is beillő tájékoztatást írtak a tervbe vett termelési ágazatokról, s e sokszorosított tájékoztatókat a résztvevők már indulás előtt megkapták. Ily módon alapos felkészültséggel szemlélhetik maid a szóbeli ma­gyarázattal is kísért látnivaló­kat. Máskülönben nem a tava­lyi két tanulmányút során meg­látogatott gazdaságokba vezet a mostani — ami a résztvevők számára megyénk nagyüzemi mezőgazdálkodásának a telje­sebb megismerését teszi lehető­vé, sőt, azt is, hogy a tavalyi tapasztalatok másutt — a mos­tani programban szereplő gaz­daságokban — való megvalósí­tásának a mértékét ellenőriz­zék. Ma, csütörtökön reggel, Kecs­kemétről indulnak útnak veze­tőink, s szombaton, a késő dél­utáni órákban térnek vissza, miután a három nan tapaszta­latait közösen értékelték. Kívánjuk, hogy minél többet tanuljanak, mezőgazdaságunk, míndannyiunk hasznára. T. I. Záróvizsga a munkásakadémián A Kecskeméti Konzervgyár II-s telepén május 23-án, szer­dán tartották meg a munkás- akadémia első évfolyamán a hallgatók ünnepélyes zárófog­lalkozását. A tizenöt politikai 'és szakmai előadásból álló tan­folyamot 62-en végezték el. A tanfolyam munkájának ered­ményeit a vállalat és a párt- alapszervezet vezetőjének jelen­létében Rajnoha Árpádné, a munkahelyi bizottság titkára méltatta. ...és feldübörög a helikopter motorja... (Rajnai János felvétele.) tegiink. Nagyon sürgős! Segítse­nek. ... Már jön is a válasz: — Rossjz az idő odafent.. De azonnal indulunk... • Helikopter zúg a város fölött. Légcsavarjai kavarják a szelet, amint egyre lejjebb ereszkedik... A pilóta az alatta elterülő út­tal más szelet kavarva forognak a légcsavarok és a gép gyorsan emelkedni kezd. Megáll egy pillanatra a ma­gasban, majd acélos teste gyor­san eltűnik észak felé a kéklő messzeségben... Az orvosok és ápolók reménykedve néznek utá­na. Megtették, ami tőlük tellett. Márkus János Hét és fél óra helyett negyvenkét perc alatt Anyagilag is jól jár az újító Tervezőink állandóan keresik az új megoldásokat, hogy a 15 éves lakásépítési tervet minél gazdaságosabban tudjuk meg­valósítani, azaz a rendelkezésre álló összegből minél több lakást építsünk. A közelmúltban film­híradóban is bemutatták az Építéstudományi Intézet egyik kísérleti építkezését, ahol a fel­menő falakat feszített lemezrá­csok — zsaluk — közé öntött habosított kohósalakból készítik. A kunbaracsi homok gazdái Virgonc táncát járja odakünn a határban a szilaj májusi szél. Hordja, kavarja a la­za futóhomokot. Ame- re csak elnyargal, sár­ga szemcsékből össze­tapadt homokfüggöny Szállong mögötte. A kunbaracsi Ma: thiász Tszcs elnöke, Heródek Pál, házának a földekre néző abla­kából figyeli a veszett szélfúvást. Szikár, ma­gastermetű, kék mun- kásruhát viselő férfi; több mint félezer hol­das közös társulásnak megbecsült, a gazdál­kodásban jártas veze­tője. Dolgos, igyekvő em­ber, akárcsak azok a gazdák,- akik tavaly beírták nevüket^, a hí­res .szőlőnemesítőről el­nevezett szövetkezeti 'csoport. könyvébe. El­sőnek’ róluk beszél: mi .újság náluk, hogy ha­ladnak a munkával. — Kukoricát 100 hol­don vetettek a cso­port gazdái — mondja —, és köztesként ba­bot meg tököt is ter­mesztenek. Délelőtt határnézőben voltam, s akkor láttam, hogy már szépen fejlődik valamennyi. De a gyom is bújkál már sok helyen! Meg kell fogni a kapát, az idén is vagy háromszor, hogy jó termést taka­ríthassunk be. A cu­korrépa első kapálásán egyébként már túlva­gyunk. Időben kezd­tük —, időben is vé­geztük el. A családta­gok is mind egyforma szorgalomal vesznek részt a munkában. Terveikről ezeket mondja: — Célunk az, hogy minél előbb felfejlőd­jünk. Szorgos, munká­ra termett emberek iaknak erre. velük nem lesz nehéz.’ Jó gazdálkodással mind­annyian megtalálhat­ják számításukat. Csak tudni kell, hogyan.. Nálunk, ezen a nagy­részt homokos vidé­ken, a lucerna és a somkóró termesztésére megvannak az adott­ságaink. Jövőre, első ízben, 60 holdat tele­pítünk belőlük. Pró­bálkozunk majd diny- nyetermesztéssel is, 15—20 holdon. Sok-sok lehetőséget rejt magában a Ma- thiász Tszcs gazdáinak földje. Fiatal, alig egy­éves társulás még az övéké, s mint az elnök mondja: az indulás, a tavaszi „rajt” biztató kezdetnek számít. Nyilván nem marad el a folytatás sem. Hiszen mindannyian becsülettel művelik földjüket, s ragaszkod­nak is hozzá. Ha a községből nagyritkán elmegy némelyik fiatal a városba dolgozni, ér­tetlenül néznek össze: „Ugyan miért? ... Ta­lán ott jobb neki? Itt­hagyni a szülőt, a test­véreket, a falut? ... Hej, nem más ez, mint meggondolatlanság!” Ám nemcsak ők —, elnökük, Heródek Pál sem válna meg semmi pénzért a falujától. Ha néha mégis Buda­pestre kell utaznia va­lamilyen ügyben és egyik-másik ismerősé­nél száll meg éjszaká­ra, hajnalban már tű­nik szeméről az álom és gondolatban otthon jár... „Rendben van-e minden? Volt-e eső az éjszaka? Mekkora le­het a vetés? Csak lát­hatnám már... A fe­leségem pontos időben adott-e enni a mala­coknak?” S akkor nyugszik meg teljesen, amikor már hazaért és a ha­tárjárás közben talpa alatt érzi a kunbaracsi homokot... Kohl Antal At. Építéstudományi Inté­zettel történt megállapodás értelmében a létesítmények­hez szükséges zsalukat vál­lalatunk, a Kiskunhalasi Vastömegcikkinari Vállalat készíti. örömmel közlöm, hogy ma már kilencemeletes épületeket is tető alá hoznak ezzel a módszerrel. Mi sem bizonyítja ennek elő­nyét. mint az, hogy a KGST keretén belül egyre több tanul­mányutat szerveznek az ilyen építkezések megtekintésére. A mi vállalatunk dolgozói sem ülnek azonban ölhetett ke­zekkel. Az egyes szériák gyár­tása során egyre több és több tapasztalatot szereznek, s en­nek megfelelően tökéletesítik a zsalugyártás technológiáját. Legutóbb a szocialista cím elnyeréséért versenyző Kovács­brigád rövidítette le az egyik alkatrész gyártási ideiét. A rogzitőcsapokat eddig a kovács- műhely készítette kézi meg­munkálással. Ezzel a módszer­rel száz darab előállításának ideje 7 és fél óra volt. Az újí­tás alkalmazása lehetővé tette, hogy megfelelő szerszámmal, me­lyet a brigád készített, a rögzítőcsap hailítását prés­géppel végezzék. Ennek kö­vetkeztében 100 darab elké­szítésének ideje 43 percre csökkent. Az újítási rendelet értelmé­ben az újító hat hónaDig a régi normával dolgozhat. Mivel az újítás közös volt. a brigádtagok közül mindig más és más végzi ezt a munkaműveletet. így va­lamennyien részesülnek az újí­tás nyújtotta anyagi előnyből, Például Kovács István és Ódar Sándor brigádtagok áprilisban az újítás alkalmazása révén a fizetési borítékban 534— 534 forinttal találtak többet, mint az előző hónapban. Ez a példa is azt bizonyítja, hogy az erkölcsi megbecsülésen túl anyagilag is jól jár az, aki nem rejti véka alá tudását. Gacsálvi István ííislüftör Meghívó Az iskolaév a végéhez közeledik. A kirakatokban egyre másra jeleik­nek meg a tablók, amelyeken ott a fogadalom: 1967-ben találkozunk; vagy 1972-ben. Ilyenkor az ember óhatatlanul a saját tablójára, az el-* múlt évtizedekre, az ötéves, a tíz­éves, a húszéves érettségi találkozó-* jára gondol. Különösen akkor ha a régi osztálytársaktól felhívás, vagy éppen meghívó érkezik a találko­zóra. Így jártam én mai Bajáról nevemre szóló levél, bena ne egy kedves szövegű, meghívó ér­kezett. Jöjjek el Bajára pünkösd vasárnapján, ugyanis ekkor talál­koznak azok, akik 1922-ben végezték el a polgári fiúiskola IVia és IV/b osztályát. Ebéd 16 forintos halászlé lesz, amennyiben ezen részi kívá­nok venni, mielőbb küldjék ■ értesí- té.st. Ha nem jön . közbe semmi, akkor ezen a találkozón feltétlenül részt veszek. Mindenesetre egy aggodal­mam van. Nem tartón ugyanis va­lószínűnek, hogy az osztálytársak reámismernének. Ugyanis ezelőtt negyven évvel én mindössze más­féléves voltam, tehát még kezdő óvodás ... Node, ez valószínűleg nem fog senkii sem zavarni A halászlét jó­ízűen elfogyasztjuk, közösen neve­tünk Lukin tanár úr tréfáin. Egy-» sióval nen veszünk tudomást ar­ról, hogy én több mint tíz évvel később végeztem el ugyanebben az iskolában a negyedik osztályt. Tudom, hogy itt valami félreértés történhetett, amely majd pünkösd vasárnap kiderül. A kedves meghí* vast mégis elfogadom, a találkozón ott leszek1 Mezei istváo Jól sikerült a Kecskeméti Ál­lami Áruház vasárnapi árube­mutatója. Sokan dicsérték az ízlésesen megrendezett kiállítást, amely ügyesen tálalta a vásárló közönség elé mind a legújabb nyári divatot, mind a különböző bútortextilt és műszaki cikke­ket. Külön üdvözölni kell az áru­ház jól megszerkesztett közvéle­ménykutató lapját, amelyen a vásárló közönség kifejezhette véleményét az árucikkekkel és a kiszolgálással kapcsolatban. Va­laki az árubemutatóról tömören, „klasszikus” jassz nyelven így fejezte ki véleményét, „klassz”. Arra a kérdésre, hogy a bemu­tatott áruk közül melyik nyerte meg tetszését, a legtöbben az NDK-szöveteket és -szőnyegeket dicsérték. Sokan így áradoztak: csodála­tos színekben pompáznak az idei női ruhaanyagok. És hogy mi a véleményük az áruház ki­szolgálásáról, a legtöbbek véle­ményét valaki úgy foglalta ösz- sze, hogy „csak így tovább”. Természetesen az áruellátás­sal kapcsolatos észrevételek sem maradtak el. Egy hölgy a női körömcipőkről ezt írta: Rettenetesen szűk a fejrész és alig takarja a lábujjakat. Az egész teher a körömre és a sa­rokra nehezedik. Készítsenek in­kább több pántos női cipőt. ! Csaknem minden harmadik kérdőíven kifogásolták, hogy nincsenek olcsóbb és kisebb mé- 1 retű hűtőszekrények. A rádió- és televízió-készülékeket viszont mindenki dicsérte. És hogy mi­lyen új cikkek árusítását java­solják még a vásárlók? Többek ; között a gyűrhetetlen szövete­ket, azután több gyermekcipőt és játékot kérnek. Ez is az ipar­nak szól, a Kecskeméti Állami Áruház ugyanis már megtette a magáét. N. O.

Next

/
Oldalképek
Tartalom