Petőfi Népe, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-19 / 115. szám

1962. május 19. szombat 3. oldal Biztató kísérletek a paradicsomszedés gépesítésére A zöldségtermesztést legin­kább a kézi erővel végzett S munka — a palántázás, kiülte­tés, szedés — teszi költségessé Ami például a paradicsom- szedést illeti, annak kézzel tör­ténő végzése egyike a legmun­kaigényesebb eljárásoknak. Rá. adásul éppen a termés betaka­rításának ideiére esik az egyéb mezőgazdasági munkák zöme. A munkatorlódás következtében aztán nem egyszer előfordul, hogy a paradicsom megrot­had. vagy túlérett állapotban kerülhet csak sor a szedésére. A szakemberek éppen ezért régóta arra törekszenek, hogy. valamennyi munkafolyamat gé­pesítését megoldják. A paradi­csom gépi ültetése a nagyüze­mekben már nem probléma egyedül a szedés gépesítése vár még megvalósításra. Külföldön vannak már paradicsomszedő gépek, ezek behozatala azon­ban igen költséges lenne. Ezért dr. Mészöly Gyula Kossuth-díjas paradicscm- nemesítő irányításával- a vezetésével működő Duna- Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben hozzá­fogtak egy minden alkatré­szében magyar paradicsom­szedő kombájn megkonst­ruálásához. Előbb azonban gépi szedésre alkalmas paradicsomfaitát kell kitenyészteni, a jelenlegi fajták ugyanis e szempontból előny­telenek. Az intézetben ötödik éve folynak a kísérletek az új fajta létrehozására. A cél: merev szárú, törpe paradi­csomfajta nyerése, amely nem fekszik el. deter­minált vagy féldetérminált jel­leggel bír (vagyis egyenletesen, egy szinten virágzik és érik), könnyen lerázható, szakítható; héja nem reped, a kisebbfokú sérülést, jól bírja, emellett pe­dig kiváló minőségű. Már van­nak olyan konstans kész tör­zsek, amelyek e célra alkal­masnak ígérkeznek. Az előzetes kísérletek alapján a törzsek nagy része megfelel a szóban levő kívánalmaknak. Ami most már a paradicsom- szedő kombájnt — vagy dr. Mészöly Gyula szavaival élve, az »egymenetes gépi szedőt« — ■illeti, az egy kaszaszerkezet­ből, egy felhordóból (elevátor), továbbá rázó és válogató szer­kezetből álL A felhordó és a rázószerkezet már elkészült, a gép másik két alkatrészének a tökéletesítése. Illetve előállítása pedig — az intézet műhelyében — folyamatban van. Ha az el­készült kísérleti mintapéldány beválik, a szakbizottsági vizsgá­lat után indulhat maid meg a gép tömeges gyártása; A gépi szedés általános be­vezetése a termelést mintegy 50—52 százalékkal teszi majd olcsóbbá. — Amikor először felmerült a szedés gépesítésének ötlete, a megvalósítását magam is jó­formán utópiának tartottam — mondja dr. Mészöly Gyula. — Mivel sokkal nehezebb prob­lémákat is megoldottunk már a gépesítéssel, nem adtuk fel a reményt, s az eddigi jól si­került kísérletek igen biztató eredménnyel kecsegtetnek. A KGST Erfurtban tartott konferenciája is foglalko­zott a zöldségtermesztés gépesítésének problémáival. A paradicsomszedés gépesí­tésének megoldásával Ma­gyarországot, sőt, kifejezet­ten intézetünket bízták meg. Ez a bizalom kötelez és a fel­adat mielőbbi megvalósítására sarkall bennünket. Érdemes még megemlíteni, hogy a szedőkombéjn alkalma­zása csak olyan, területeken in­dokolt, ahol a paradicsomot szántóföldi művelésben, sík vi­déken és karózás nélkül ter­mesztik. Ilyen államok hazán­kon kívül a Szovjetunió és az Egyesült Államok. Bulgáriában, Olasz- és Spanyolországban viszont a karós művelés dívik. Ha összehasonlítjuk a két mód­szer gazdaságosságát, azt lát­juk, hogy míg a karózással mű­velt paradicsom egy hektárról történő kézi leszedése teljes munkaerővel 700—800 munka­napot igényel, addig az előbbi nálunk is alkalmazott eljárás­nál a szedéshez mindössze 120 munkanap szükséges. Ha pedig a paradicsomtermesz­tés összes fázisát sikerül gépe­síteni, akkor egy hektár termé­sének a betakarítása csak 40— Ő 0 munkanapot vesz igénybe. J. T. Öntözött kertészet Leülnék én, de nem lehet... A véletlen úgy hozta, hogy másfél órát kellett vára­koznom Solton. Ott, ahol a főútvonal többfelé is elágazik, autóbuszmegálló, taxiállomás, cuk­rászda, művelődési otthon tarkítja egy kis tér egyhangúsá­gát. A cukrászda ép­pen zárva volt. Gyö­tört a szomjúság, fáradtság — kínlód­va néztem enyhülés — ülőhely — után. Három helyzet kö­zött is válogathat­tam. Első: — kiülök az országút szélén porosodó kilométer­kőre, második: — rátelepszem a cuk­rászda előtti tűző napon égő bicikli- tartóra, végül: —az egyik fa alatt a föld­re ülök. Az legalább árnyékot is ad. — Csak a cuk­rászda lenne nyitva — sóhajtottam, mi­re barátságos han­gon megszólalt mel­lettem valaki. — Sose sajnálja — nyugtatott meg a téren veszteglő taxi jókedélyű, ked­ves vezetője — olyan parányi az, hogy pár embernél több be nem fér. Csak álltam mel­lette, árván, fájós lábbal, reménytele­nül. Két-három pad felállítása nem vin­né anyagi romlásba a községi tanácsot, — elmélkedtem, s ahogy új ismerő­sömtől hallottam, hasonló kívánságot többször vetettek már fel a község la­kói. Hiszen, mindig akad itt várakozó — ki autóbuszra, ki taxira, de a cukrász­dában vásárolt fagy­laltot is szívesen nyalogatnák kint a jó levegőn, kényel­mes pádon ülve. Sorolhatnám a pa­dok felállításának előnyeit. A padokét, melyek még nincse­nek, de amelyekre nagy szükség len­ne. Nem luxuspa­dokra gondolok, pár­názott üléssel és egyebekkel, hanem egészen egyszerű, betonvázas, kis fa­padokra, olyanokra, melyek szerte az or­szágban bőséges mennyiségben talál­hatók. V. Zs. A fülöpszállási Vörös Csillag Termelőszövetkezetben 21 hol­don létesítettek új kertészetet a vasútmenti területen, amelyet tavaly még mint legelőt hasznosítottak. Az egész kertészet zöldségféléit a nemrég fúrt csőkútból öntözik, amelyből felszíni, hordozható műanyagcsöveken keresztül juttatják a növényekre a vizet. Képünkön a közös gazdaság egyik kertésze, R. Nagy Imre, a csőhálózat összeszerelése közben. Földművesszövetkezeti küldöttközgyűlés Jánoshalmán (Községi tudósítónktól.) A napokban sikeres küldött- közgyűlést tartott a Jánoshalmi Földművesszövetkezet. A gyű­lésen a község vezetőin kívül részt vett Brachna János, a MÉSZÖV igazgatóságának elnö­ke, Adonyi Péter, a MÉSZÖV osztályvezetője és Schama Fe­renc, a kiskunhalasi járási fmsz igazgatósági elnöke. A küldöttközgyűlésen az igaz­gatóság beszámolóját Király Mihály, a Jánoshalmi Földmű­vesszövetkezet igazgatóságának elnöke terjesztette elő. A beszá­molókból kitűnt, hogy a János­halmi Földművesszövetkezet gyors ütemben fejlődik, például az elmúlt évet is nem keve­sebb, mint 1 300 000 forintos nyereséggel zárták. A gyűlésen felszólalt Brachna János elvtárs, aki többek kö­író—olvasó ta-álkozó volt szerdán Izsákon. Tarján 1st- < ván kecskeméti író és Gál Sándor} költő több mint 200 résztvevő < előtt olvasott fel műveiből. A< találkozón az izsákiak nagy ér-< deklődése nyilvánult meg az iro-\ dalom iránt. A bizalom forrásai zött felhívta a figyelmet a fel­vásárlási és áruforgalmi tervek pontos teljesítésére. j A csányi dinnyések Tavasztól őszig sok család I háza úgyszólván teljesen el- \ néptelenedik a Heves megyei Csány községben. Híres diny- ' nyetermesztők laknak itt, akik csak szeptember végén ; térnek vissza ismét ottho­naikba. Addig az ország kü­lönböző tájain felesben vál­lalt dinnyetermesztéssel fog­lalkoznak. Az idén is vagy 500 csányi család kelt útra és telepedett le több termelőszövetkezet­ben. Pár napja Szabadszállás határában, a József Attila Termelőszövetkezet földjén találkoztunk két családdal, ; Horváth Jánoséval és Hor- ! váth Zoltánéval. A dinnyé- ! nek ástak fészket 20—25 cen- | timéter mélyen; hat holdon ] már elvégezték a munkát, s i még körülbelül tíz hold volt hátra. ! — Halad a fészkelés? — ; érdeklődtünk. — Naphosszat kint va- ! gyünk, csináljuk, de ez a sze- les idő gyakran közberont... — felelte Horváth János. — Nem nagyon örülünk neki, jobb volna egy kiadós eső. A palánták csak jól átázott, \ legalábbis nedves talajban ' fejlődnek szépen ... — A magvak honnan va­lóki : —i Csányból. Mi hoztuk magunkkal, palántának. így állapodtunk meg a szövetke- ! zettel, s ezért, meg a műve­lésért kapjuk meg nyáron a fele termést. — A kiültetést mikor kez­dik? : — Azzal egyelőre várni 5 kell, amíg a fagyveszély el- \ múlik. Május közepén, vagy < a végefelé kerülnek a fesz- 5 kekbe a palánták. Háromféle > sárgadinnyét: zentait, túr- 5 kesztánit és ananászt tér- < mesztünk majd. Azonkívül l Zardeczki-fajtájú görögdiny- > nyét. No, és majdnem elfe- > lejtettem, főzőtököt és ubor- - s kát is. Persze, ezek csak < „mellékes” jövedelemként jö- > hetnek számításba. A legfon­tosabb nekünk a dinnye. A két család serényen dől- <| gozott tovább. Már a dűlő- !; úton jártunk, amikor Hor­váth Jánosné utánunk szólt: |! — Jöjjenek el nyáron is dinnyeéréskor. Akkor már !| meg is ízlelhetik a termést. K. A. lőjavítást, nem nagyon bíznak a sikerében. A Csengődi Állami Gazdaság gondoz majd egy kis parcellát, s bemutatja a lehető­ségeket. Bizonyára lesz hatása az újtól még húzódozó emberek előtt. Szeretnének egy szövet­kezetközi víziszámyas telepet is létrehozni. A 600 férőhelyes bir-; kahodály két tszcs összefogásá-; val már az idén elkészül. Sike- < rült a közös sertéshizlalást Is! megoldani. Az eredmény: míg! tavaly a sertésfelvásárlás! tér-; vet nem teljesítették, az idén a; félévi tervben szereplő 120 ser-< tés helyett 135-öt kötöttek le a < szövetkezetek. Sajnos, az öntö-í zéses gazdálkodás kialakítása- < hoz csak jövőre fognak hozzá. ’ pedig erre is kiváló lehetősé­geik lennének. Szinte érezni a tervük nagy- szerűsége és a még kiaknázatlan ( lehetőségeik közötti feszültséget. í Hiszen vázlatosan is nehéz vol­na elsorolni azt a sok-sok ten- > nivalót, amely rájuk vár, s ame- < lyet nem egy-két ember, de még | egy kisebb testület sem oldhat i meg önmagában eredményesen. • Nem oldhat meg a község lakói- < val való élő és eleven kapcso-í lat nélkül, a tanács tekintélye,) széles tömegbázisa, alkotó tett- ) vágya és mozgósító ereje nél-( kill. | (Folytatjuk.) í adatairól folyt'tovább a szó. Igaz, nem minden zökkenő nél­kül, mert közben mindig nyílt az ajtó és mindenféle ügyes­bajos dologgal kopogtattak be az emberek. Mintha más ügy­intéző nem is volna a tanács­nál. Az elnökhelyettes ugyan éppen betegszabadságon volt, de azért a különféle igazolások dolga nem feltétlenül az elnök­re tartozik. Köze! az éltető víz — Hát amikor a vb-ülésre rontanak be vitatkozva! — mondta enyhe mosollyal az el­nök, s válaszolgatott, intézke­dett türelmesen. Mi pedig vár­tunk, beszélgettünk, s megint vártunk... közben azért gyűl­tek a noteszben a bejegyzések. — Akasztó mezőgazdaságának fő profilja a terveink szerint, na meg ez a hagyomány is, az állattenyésztés — folytatta a megkezdett beszélgetést a vb el­nöke. — Négyezer hold legelő van itt, sehol a közelben ennyi, a falu alatt folyik el a Duna- völgyi Főcsatorna, szinte korlát­lanok a lehetőségeink. Húszezer birkát elbírna ez a legelő, ha feljavítanák, s hemzseghetne a liba a vízparton. De addig még le kell győzni sok idegenkedést. Nehezen ereszt gyökeret az új A tszcs-k az idén nem vál­lalták a sziki mézpázsitos lege-; ső élete tulajdonképpen csali most kezd kialakulni. A szerve­zett formák megteremtése, a rá- ‘ termett, de a nagyüzemi gaz­dálkodáshoz még keveset érte vezetők kinevelése, a pénzügyi terv elkészítése, a közös alap létrehozása, mind, mind a köz­ségi tanács hathatós segítségéi igényelte és igényli. Az elnök, aki üzemből jött erre a munka- területre, minden szégyenkezés nélkül vallotta be, hogy a fiók­jában mezőgazdasági szakköny­vek rejtőznek, s ha a község la­kói olyan gyakran látják együtt Tamás Lajos mezőgazdásszal, annak nagyrészt az is oka, hogy sokat tanul tőle szakmailag. Ta­nul, mert... — Szeretem ezt a falut, s itt akarok élni, nem kívánkozom el innen — jegyezte meg beszél­getésünk során, s akaratlanul^ is Pilz elvtársnak, a járási tanács vb elnökének mondására gon­doltunk, s az ő szavai nyomán azokra, akik szinte „büntetés­nek” vélték az Akasztóra való kihelyezést. Ügy látszik, van ki­vétel, vagy megtört már a jég, s megszűnt volna az a bizonyos elrémítő helyzet ebben a falu­ban is? Tervek, szép, gondosan ki­munkált tervek kerültek elő a . fiókból, s a község jövőjéről, az elkövetkező öt esztendő legfon­tosabb gazdasági, fejlesztési fel­II. Nagyon vegyes érzelmekkel ültünk le beszélgetni. Dolezsál Ferenc elvtárssal, az Akasztói Községi Tanács vb-elnökével. ^Bírálni könnyű — szokták mondani — megszívlelni sokkal nehezebb.” Hát még ha a bíráló, jelen esetben újságíró, pontatlan Is volt egy és másban. Alapvetően igazat írtunk — nyugtattuk meg magunkat még útközben is — hiszen minden információnk „fedve volt”, hi­vatalos helyen kaptuk, jegyző­könyvekből olvastuk, s ezek egy ember rossz tömegkapcsolatáról, s a községi tanács „tiblábolásá- ról”, bizonytalankodásáról be­széltek. Az aggasztó csak az, hogy ez a vezető még alig me­legedett meg a helyén, s áz új­ságíró akkor a sok negatívumot hallva, látva, summásan mon­dott ítéletet felette. Vajon meg­érdemelte-e vagy sem? Erre ke­restük a választ. „Szeretem ezt a falut" A nyurga, fiatalos külsejű vb- einök kissé gondterheltnek lát­szott. A rossz időjárás miatt ná­luk is megkéstek a tavaszi mun­kákkal, s ez nem kis gondot jelentett az öt tszcs-ben gazdál­kodó falu lakossága és vezetői számára. . A szövetkezeti csoportok bel*

Next

/
Oldalképek
Tartalom