Petőfi Népe, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-18 / 114. szám

(. oldal ÍSÖ? május 18. péntek Variációk — egy témára... A nagy alkotások észrevét­lenül, csendben készülnek. Mines körülöttük lárma, hírve­rés. a kirobbanó vita már kész művet köszönt. így volt ez a nemrég lezajlott. III. magyar rövidifim szemlén, ahol — az elmúlt év hibáihoz, vérszegény filmieihez kénest — biztató eredmények születtek. Bátran beszélhetünk arról, hogy sok évi kínlódás, útkeresés után ki­alakult egy egészséges, fejlődő \ isfilmgyártás. amelyet. már nem sok választ el a nemzet­közi élvonal legjobbjaitól. Nagyszerűen elkapott pillana­tuk. tartalmi újszerűség, magá- valragadó ritmus jellemzi a fő­díjat nyert Ellesett nerceket, Kolonits Ilona és Herskó Anna fiimiét. Egy üzem és egy üzemi óvoda hétköznapjának apró, de­rűs tényezőit, megszokott életét mutatja be hitelesen, mégis ki­emelkedően művészi megfogal­mazásban. A derűs hangvételű Ellesett percek után megdöbbentő éd­Technikum levelező tagozata 1963 januárjában új első évfo­lyamot indít Azokban a köz­ségekben vagy állami gazdasá­gokban, termelőszövetkezetek­ben, ahol legalább negyvenen jelentkeznek, az iskola vezető­Vott Imre: A NÖVÉNYTERMESZTÉS GAZDASÁGOS GÉPESÍTÉSE Második kiadásban jelent meg ex a sok hasznos útbaigazítást tartalmazó szakkönyv. Már első kiadását is nagy érdeklődés kö­vette, ugyanakkor élénk vitákat váltott ki. A műben vázolt él­mény a seregszemle másik leg­jobb filmje, a sokat emlegetett Variációk egy témára. Szabó István — a rendező — tavaly végezte a főiskolát, huszonhá­rom éves. Csendes, komoly te­kintetű. Beszédre nehezen szán­ja rá magát. Mindent elmond helyette a film — a Variációk... Miről is szól tulajdonképpen? A második világháború élmé­nyének a mai ember életével való összefüggéseiről. Népsze­rű, sokszor feldolgozott témát variál teljesen új eredeti meg­világításban. A Variációk nem a borzalom, az iszonyat filmje, hanem a mélyen átélt gondo­latoké. Harorn részből tevődik ösz- sze. Az elsőben régi híradók hadieseménye pereg. Néhány mondat kíséri a menetelő ka­tonák, összeomló házak, haldok­lók látványát: — így omlik össze egy ház! — így hal meg egy ember!.. Hirtelen változik a kép, vál­tozik a hangulat. Jóképű, fia­sége kihelyezett osztályt létesít. Jelentkezhetnek azok a 18. életévüket betöltött és 40 éves­nél nem idősebb dolgozók, akik a mezőgazdaság valamely te­rületén gyakorlati munkában legalább két évet eltöltőt tok, az általános iskola nyolc osztályát elvégezték és munkahelyük ve­zetője továbbtanulásra javasolja őket A jelentkezés határideje 1962. augusztus 15. A felvétel­hez az alábbiakat kell bekül­deni: Jelentkezési lap, születési anyakönyvi kivonat, az általá­nos iskola 8. osztályának vég­bizonyítványa. Önéletrajz, a munkahely javaslata és kétéves szakmai gyakorlat igazolása. Jelentkezési lapot és bővebb felvilágosítást az iskola leve­lező tagozatának vezetőségétől lehet kérni. Címe: Kecskemét, Bethlenváros 61. Telefon: 25-60. tál apa magyaráz boldogan tág- ranyíit szemmel hallgató kis­fiának. Előtte a vitrinben fej­nélküli, SS-ruhába búitatott bá­buk, fegyverek. Az apa kezével mutatja, hogyan használják a géppuskát — ekkor megszólal, felugat a némának vélt fegy­ver. Vadul, őrjítően ..; Hát már senki nem emlékezik arra hogyan hal meg egy ember? ... Harmadik rész. Tavaszi nap­fény, luxus, gondtalan, unatko­zó fiatalok, üzletemberek. Ha­nyag, nagyvilági elegancia Va­lahol bánatosan szól a szaxo­fon. Lassú, ütemes lábdobogás hallatszik. Egyre erősebben, szívszorítóbban. A luxusterasz közönségének nem jelent külö­nösebb izgalmat, eszmélést a menetelés. Csak egyetlen férfi hajol előre, lekapja napszem­üvegét, még hallgat. — de már felfigyelt... Nagyszerű film. oldalakat le­hetne írni róla Formai meg­oldásairól, vágástechnikájáról, a belső összefüggések megrázó erejéről. A két legjobb mellett egész sora jelentkezett a tehetséges alkotásoknak. Kis József: Szentkút. Korommal Márton: Vi­gyázat, mázolvai. Jancsó Mik­lós: Alkonyok és hajnalok, Szabó István: Koncert című kisíilmje és még sorolhatnám az igazán jó műveket Szabó István keresetlen, őszinte szavakkal foglalja össze művészi hitvallását: — Az emberek nem közöm­bösek a szép iránt A filmmű­vészet feladata: felébreszteni szunnyadó gondolatainkat, szép­séggel és tartalommal megtöl­teni életünket. A látott filmek azt bizonyít­ják: ezen az úton haladnak kis­filmeseink. A Variációk kifeje­ző, gazdagon árnyalt gondolat­világa, a Koncert természetes szépségkultusza, a Szentkút tar­talmi és formai újszerűsége, a Vigyázat, mázolva! remek bur- 'eszk eszközei és a többiek bá­tor hangja, ígéretes teljesítmé­nye valóban rríűvészi élményt jelent a mozilátogatók számára. A közönség igénye, érdek- !ődése megnőtt a kisfilmek és a dokumentumfilmek iránt. A si­keres bemutatkozás után kíván­csian várja a folytatást!... Anguszíus 15-ig lehet jelentkezni a Kertészeti Technikum levelező tagozatára A Kecskeméti Kertészeti képzelések azóta a gyakorlatban te megvalósultak. Mezőgazdasági gépparkunk időközben örvende­tes fejlődésen ment át, ■ a gé­pesítés módszerei is sok vonat­kozásban korszerűsödtek. A szerző e szempontoknak megfe­lelően módosította, illetve át­dolgozta a második kiadást. Tár­gyalja a mezőgazdasági nagy­üzemek gépesítésének fejlődését, részletesen foglalkozik a vonó­erő-ellátottság kérdésével, az üzemeltetés költségeivel; elem­zi a gépek felhasználási terüle­tét, és tanácsokat ad a munka- folyamatok megszervezése és összehangolása tekintetében. Műveletcsoportolcra felbontva vizsgálja például a gazdaságos traktorhasználatot. A nagyüze­mek vezető szakemberei szá­mára szinte nélkülözhetetlen vezérfonal e mű, melynek egyik fő célkitűzése: a takarékosság költségben, anyagban, munka- erőben. Balzac: A REJTÉLY A rejtély Balzac egyik leg­izgalmasabb, fordulatokban gaz­dag regénye. A történet Napo­leon konzulságánák utolsó és császárságának első éveiben ját­szódik. Főszereplői: négy arisz­tokrata ifjú és Laurence gróf­kisasszony. A négy ifjú szerel­mes a grófkisasszonyba, aki nem tud közülük választani. A regény remekül megformált fi­gurája Nichu. a paraszti fő­szereplő. A mű kiválóan meg­mutatja a realizmus és roman­tika vonásait vegyítő művész sajátosságait és erényeit Guztmixty-ßEczE -%avoly — Hát a nyilvánosházba já­rást — Akkor nősülj meg. — Ne hülyéskedj... Kit lehet itt elvenni?... De különben sem ilyesmire gondoltam, ha­nem arra, hogy az anomita lá­nyok után jöhetne már másfor­ma is... — Távol-Keleten!... A tűz kellős közepén egyéb problé­mád nincs? .... Csak nők? ... — Hát mi legyen?... Fiatal vagyok... Egyszer élek ... Tu­dod mire gondoltam, Miska? — Nos? — Arra, hogy itt van ez a szőke tündér... A mi nővér­kénk. — Nicole? — Igen. Jaj te!;:: Ä napokban néztem meg jobban ... Én mon­dom neked, hülye voltam, hogy eddig a nyilvánosházba jár­tam ... — És mit szól elgondolásod­hoz a lány? — Tegnap és ma már elkezd­tem az ostromot. Azt hiszem, menni fog a dolog. — Az orvos viszont nem ve­szi majd jó néven. — Ha megtudja. De nem tud­ja meg. Különben is fütyülök rá! Elcsapom a nőt a kezéről és kész... Ott van neki a felesé­ge. Menjen ahhoz. Egyébként is a kapitány 38 éves, én meg 20. És ezt a nővérke is igen-igen értékeli. Gazsó nem tudta mit vála­szoljon a pökhendi, magabiz­tos szavakra. Azon gondolko­zott, hogy szabaduljon meg ven­dégétől. Végül is kórházi elfog­laltságára hivatkozott, amit a másik kelletlenül ugyan, de tudomásul vett. Felhajtott még egy pohár bort és távozott. Gazsó már ágyban volt, ami­kor az esti lövöldözés megkez­dődött. De már megszokta; nem ugrott fel, b nem kapott fegy­vere után. A torony egyik földszinti szo­bájának ajtaja csendesen ki­nyílt Két alak lopakodott ki rajta. Bár az éjszakai fegyver- dörrenések elég nagy zajt csap­tak. ők hangtalanul igyekeztek a falak mentén meghúzódni. Óvatosan, lépésről lépésre ha­ladtak tovább, vigyázva, hogy az őrök észre ne vegyék őket Éjfél volt A vietnami szabadságharco­sok fegyverei név dörgése távo­lodott az erődtől. — Sietnünk kell — súgta Török Feri társának, az olasz Belloninek. — Mindent előkészítettem A Magyar Állami Hangversenyzenekar Kecskeméten A nagyzenekari bérletsorozat utolsó estje AZ (JRSZÄGOS Filharmónia által rendezett koncertsorozat idei utolsó estjén a Magyar Ál­lami Hangversenyzenekart hal­lottuk Ferencsik János vezény­letével és Kovács Dénes közre­működésével. Elismerés illeti a Filharmó­niát, valamint a városi műve­lődési szerveket a hangverse­nyei? megrendezéséért, bár a műsorok összeválogatása nem volt mindig egvséges. Ezúttal is némiképpen ötletszerűen ál­lították össze a műsorszámokat. A Beethoven-hegedűverseny másfajta „körítést” érdemel. Talán stílus szempontjából meg­felelőbb lett volna, ha a Beetho- ven-koncert elé nem a roman­tikus Bűvös vadász nyitányát teszik, hanem valamelyik Bee- thoven-nyitányt. Ahol már évek óta Beethoven-estók sorozata fut, nem kell attól tartani, hogy a hallgatóság nem tudja érté­kelni a nehezebb fajsúlyú ze­nét és csak az általánosan köz­ismert programszámok érdek­lik. A KÖZÖNSÉG nagy érdeklő­déssel várta a hangversenyze­nekart, ami kézenfekvő, hiszen az ország leeelső, állandóan kon- certáló, külföldet járó együttese, amely már a magyar zenekul­túra propagálásával sok sikert aratott Európában. A vidéki vá­rosokat azonban vajmi ritkán 'átogatja. Ügy véljük, hogy olyan városok mint akár Kecs­kemét, kulturálisan megértek arra, hogy ne csak kivételes al­kalmakkor hallhassák ezt a szimfonikus zenekart. Az Or­szágos Filharmónia műsorter­vébe nyilván be lehetne illesz­teni a hangversenyzenekar gya­koribb vidéki szerepléseit, ami különben is kedves kötelessége lenne az együttesnek. AZ EST SZÓLISTÁJA — Ko­vács Dénes Beethoven-interpre- tációja lényegesen felülmúlja a szokványos produkciókat. Tó­nusa szubtilis, finom, játéka sa­lakmentes, bár kissé feminin művészi felfogásával, romanti- záló hajlamával nem értünk egyet. Különösen a harmadik tételben hiányoltuk az eleve­nebb tempókat és az erőtelje­aúgta vissza az olasz —. menj nyugodtan. Török az egyik északi lőrés felé tartott. Hatalmas nV'Jás ez, egy ember feltétlenül ki tud rajta bújni. A kérdés csak az, hogy a másiv oldalon nem zuhan-e a mélybe. A lőrés alatt ugyanis mintegy hat-nvolc mé­teres mélység tátong amely éppen elée ahhoz, hoev karju­kat lábukat kificamítsák vagy eltörjék. Márpedig ezt egyikük sem szeretné. Két nap óta ké­szülnek a szökésre, nem szeret­nék. ha az utolsó pillanatban valami közbejönne. Az elmúlt 48 órában feltűnés nélkül ta­nulmányozták a tereoet, az őr­ség beosztását a lehetőségeket. Ez a lőrés bzonyult a legjobb­nak. Nem a legközelebb volt ugyan a földhöz, de alatta a talaj nem sziklás, nem mere­dek. hanem viszonylag sima, egyenletes, továbbá ehhez a 15- réshez volt legtávolabb az őr­hely és ez volt legközelebb szálláshelyükhöz. Bellán! az előző délután szerzett a rak­tárból egy kötelet sőt azt a követ is kiválasztotta, amelyhez hozzákötik. Igaz. a kötél körül­belül négy méter hosszú, a le­ereszkedésnél így még huppan­ni kell egyet de mindegy. Re­mélhetőleg nem lesz semmi baj. Már csak néhány méter volt hátra. Szinte mindketten bele­olvadtak a falba. Török kitapo­gatott az erőd falán egy kartá­volságnyit aztán óvatosan előre lépett. Belloni utána. A harma­dik lépés után Török kinyuj­sebb, karakterisztikusabb hang­zást. A kíséret is lehetett volna kissé fényesebb, kevésbé von­tatott. A második — lassú — tétel­ben viszont eszményi szépen ér­vényesült sajátos, puha hang­vétele, lírai elképzelése; a ze­nekar is alkalmazkodott a műr vész stílusához. Ferencsik János dirigálása a műsor első felében úgynevezett „rutin” dirigálás volt. Hiányzott az a feszültség, ami villamosszikraként hatja át mind a zenekart, mind a haliga­tóságot. Weber: Bűvös vadász nyitánya zökkenőmentesen, de a közöny jegyében hangzott el. A Páva-variációk — Kodály egyik népdalunkra épített va­riáció sorozata, dinamikusan ható, nagyszabású kompozíció. Itt érződött, hogy a zenekar időhiány miatt nem próbálhat» ta át kellőképpen előzőleg a már régebben betanított művet. A kiváló vonósgárda művészi produkciója mellett helyenként kiütközött a fúvósrészleg — kü­lönösen a rezeké — egyenlőt» lensége, esetleges disztonációja. Az est zárószáma: LES PRELUDES — Liszt egyik legnépszerűbb szimfoni­kus poémája. Gyakran halljuk, sokszor már igen elcsépelt for» mában. Ez esetben dirigens és zenekar megmutatta „oroszlán- körmeit”. Ahogyan mondani szokás, Ferencsik ..feldobta” a produkciót. Nem akarjuk a ze­nekar kvalitásait részletezni. Az együttes tagjai egytől-egyig mes­terségük művészi kivitelezői. Itt a mű zenei megformálásáról, zenedramaturgiai felépítéséről kell szólnunk. Amit hallottunk tzig-vérig muzsika volt, a kom­pozíció minden hangja megszó­lalt. Ferencsik a drámai és lí­rai részek egységes felépítésé­nek kidomborításával, a hang­zások és hangszínek harmoni­kus keverésével a művet nem­csak az est, de az évad legha­tásosabb produkciói közé emel­te. Érthető az a rendkívüli el­ismerés és taps a közönség ré­széről, amiben karmestert éa zenekart részesítette. Pártos Erzsi tott keze már nem ért falait azaz a lőrést érte eL — Itt vagyunk — súgta iz­gatottan. Belloni a 1 őrösben óvatosa* kitapogatta azt > követ, ame­lyet tegnap kiszemelt. A kötél «-lőre elkészített hurok iát rá- akaszotta a kő kiálló sarkára* aztán a kötelet ledobta a mély­be. E pillanatban azonban szin­te elállt a szívverése. A kido­bott kötél hurokia ki akadt a kő sarkából, aztán az egész a mélybe zuhant Szinte fel rikoltott de hirtelen a szájára csapta markát. Tőrök melléje ugrott. — Mi van? — kérdezte ijed­ten, <=- A kötél ki akadt és a mély-' be esett Török halkan káromkodott — Most mit csináljunk? —• kérdezte aztán. ( — Nincs más megoldás..: Egyikünk kézenfogva leengedi 4 másikat Én leszek az. mert az én hibám miatt zuhant le a kötél. Lehasalok és kézenfogva ! eenged lek. Igaz. körű’bel ül négy métert még ueranod kell* de remélhetőleg sikerüL — ÉS te? — kérdezte a má­nk izgatottan — Mindegy. Nincs más hátra. Utánam kell fentrőS. Engem rr'r nem tud kézenfogva le- t ‘“tű senki. No, gyere, vezd- j :etnünk kell.«. (Foil/tatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom