Petőfi Népe, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-15 / 88. szám

I. oMa! 1962 április A színész ad életet az író gondolatainak Beszélgetés Simon György Jászai-díjas színművésszel A Taláros úr alakjában — az utóbbi évek egyik legnagyobb színházi sikere, az Ilyen nagy szerelem narrátorának szerepé­ben — láttam először Simon Györgyöt, kerek négy évvel ez­előtt. Kitörölhetetlenül belém vésődött. Ügy érzem, bennünket, a kö­zönséget és színházunkat is ki­tüntetés érte, amikor Simon Györgynek ítélték április 4-e al­kalmából a Jászai Mari-díj idei egyetlen I.. fokozatát. A kitüntetés indoklásában töb­bek között éppen a Taláros úr, , a Bánk bán és Csehov: Három nővérének Versin^in , alakítása szerepel. Simon György, bár színész akart lenni már gyerekfejjel is, mégsem az lett előbb. Jogot ta­nult, s éveken át dolgozott a Művelődésügyi Minisztériumban. Tíz évvel ezelőtt lépett először színpadra, A Néphadsereg Szín­házhoz, majd nem sokkal ké­sőbb a József Attila Színházhoz szerződött. Négy évvel ezelőtt vállalta, hogy vidékre jön. Kecskemétre szerződött, s itt... szerep szerep után, siker sikert követett, ösz- szehasonlíthatatlanul többet dol­gozott, mint Pesten, de kitartó­an és kedvvel tette, mert min­den új szerep új élmény, s egy újabb fejlődési fok leitt a kitű­zött cél felé. Az öltözőben, ahol beszélge­tünk, szóbákerül az Optimista tragédiából Alexe) alakja, a ka­pitány az „És a holtak újra éne- keínek-ben, a Fehér kér IWar- saüja, s a most játszott szerep az író A tizenegyedik parancso­latban. Azután a jövőről beszél: — Szeretném, nagyon szeret­ném eljátszani Macbethet, Othel- ­lót, Antoniust... Es mégegyszer az Aranyembert. Pályám kezde­tén játszottam a József Attila Színházban, s nagyon hozzám nőtt ez a szerep. Ügy érzem, tulajdonképpen ez az igazi sze­repkörűm, a pozitív hős. Nem tudok ellenállni a kísér­tésnek, hogy feltegyem a szo­kásos, bár ostobácska kérdést: Szereti-e és miért szereti a hiva­tását? Válasza felér egy céltu­datos életprogrammal: — Itt fogalmazódott meg ben­nem vidéken, amióta annyit ját­szom, nemcsak színházértő em­bereknek; A színész élővé teszi a holt betűt, az írott sorokat színnel, érzelemmel, a valóság megejtő közvetlenségével tölti meg. Amióta tudatosan törek­szem erre, magam is meglepő­döm, milyen sokat hozzáadhat az ember az író gondolatához mennyire teljessé teheti. Nemrég láttuk Kecskeméten a Jó utat, autóbusz című filmet, amelyben Simon Györgyöt iga­zán kitűnőnek találtuk. Szere­pelt-e már máskor is filmen? — Ez volt az első nagyobb szerepem. Eleinte szokatlan volt a filmezés. Ott nem érzi az em­ber a meghatározott teret, a nagy színpadi képet. De érdekes és vonzó művészet. Csakhogy ebben mi, vidékiek a pestiekkel szemben valóban hátrányos helyzetben vagyunk. Gyakran látjuk együtt Simon Györgyöt a színpadon is felesé­gével, Demeter Hedviggel. — Szeretek együtt játszani a feleségemmel. Sok előnnyel ját. Az élet nagy játékmester, s most — mindkettőnket meglep — a véletlen is úgy hozza, hogy valóban végszóra toppan be a művésznő. — A vidéki színjátszás egyik legnagyobb művészi gondja — veszi át szívesen a szót férjétől — a rövid felkészülés. Különö­sen a monológok kidolgozásához jut kevés idő. így aztán együtt tanulunk, meghallgatjuk, meg­bíráljuk egymást Gyurival. S a próbákra benézünk akkor is,'ha nem egy darabban játszunk. — Még annyit — mosolyog —, hogy amikor megismertük egy­mást, már láttam, hogy Gyuri tehetséges. A Nemzeti Színház­nak voltam akkor tagja, s egy „beugrását” láttam a Néphadse­reg Színházában. Kérdezték, mit szólok: Nagyon tehetséges — mondtam —, egyébként nem a zsánerem. S néhány hónap múlva az anyakönyvvezető előtt álltunk. Partnerek azonban csak itt lettünk, s én nagyon örülök, hogy együtt játszom a férjem­mel. összemosolyognak. Kedvesen, melegen. Apróság. Mégis érzem, hogy Simon György kitüntetésében egy kicsit neki is része van. Mester László Vizsga a város szelén... Izgalmas órák színhelye volt az elmúlt napokban Kecske­méten a Nagykőrösi úti Álta­lános Iskola. Vizsgázni jöttek össze a peremrészek, közeli ta­nyák, termelőszövetkezetek dol­gozói: többnyire fiatalok. A dol­gozók általános iskolájának V— VI. osztályos növendékei. Szám szerint tizennyolcán. Míg a többiek izgatottan fut­nak át utoljára a legnehezebb­nek ígérkező tételeken, megszó­lítom a negyven év körüli, aránylag legnyugodtabb B. Ist­vánt módomban tanultai.»» ­Mit mondanak erre a fiata­lok? Akik előtt már nem elér­hetetlen álomként lebegett a to­vábbtanulás lehetősége. G. Erzsébet fényező a Bútor­gyárban, nagyon szeret tanulni* különösen számtannal foglalko­zik szívesen. A családja miatt hagyta abba az iskolát. Szük'ó- gük volt a pénzre, ezért kell t tanulás helyett a munkát v - lasztani. H. Mihálvnál rr : rosszabb a helyzet. Szülei ( - váltak, 5 tartotta el öreg. heteden nagyanyját. Értei — Mi a foglalkozása, miért vállalkozott a nyolc általános elvégzésére, amely számára négy év tanulást jelent? — Raktári munkás vagyok a MÁV-nál — válaszolja —, és szeretném megszerezni a rak- támoki vizsgát. Ehhez legalább nyolc általános szükséges. Saj­nos, fiatal koromban nem állt ÉpflOlparl ankét a szerkesztőségben Szombaton délelőtt a szer­kesztőségben szakemberek bevo­násával építőipari ankét zajlott le, ahol a párt építőiparral kap­csolatos határozatának végrehaj­tását vitatták meg. A bevezető előadást Ve nesz Ká­roly, a Petőfi Népe ipari rovatve­zetője tartotta. Az ezt követő vitában felszólalt Erdélyi Ignác. Társadalmi munkás műszakiak megbeszélése Kecskeméten A Hazafias Népfront kereté­ben működő műszaki akcióbi­zottságok eddigi tevékenységé­ről és feladatairól tanácskoztak szombaton délelőtt a népfront megyei titkárságán. A tanács­kozáson részt vett Gállá Tibor, a népfront országos tanácsa mel­lett működő műszaki akcióbi­zottság tagja, a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium II-s szá­mú főosztályának főmérnöke, Nagy László, az országos nép­fronttitkárság munkatársa és dr. Varga Jenő, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnök- helyettese is. A/ megbeszélés részvevői meg­állapították, hogy az elmúlt évek során a községfejlesztési mun­kákhoz igen nagyjelentőségű tá­mogatást adtak a műszaki szak­emberek. A továbbiakban azon­ban az egyedi és operatív tevé­kenység — például a társadalmi munkában történő tervezés — mellett még nagyobb gondot kell fordítani a műszaki tanácsadó­hálózat kiépítésére. Ez különö­sen nagy jelentőséggel bír a sa­ját erőből történő kislakásépit- kezések támogatásában, amelyet az egyik legfontosabb községfei- lesztésl feladatnak határoztak meg, illetve fogadtak el a ta­nácskozás résztvevői. a megyei pártbizottság ipari osz­tályvezetője, Némedi Sándor, az építők megyebizottságának tit­kára, Kárpáti András, a Beru­házási Bank vezetője, Dömer Henrik, a Bács-Kiskun megyed Állami Építőipari Vállalat, Ko­vács Dezső, a Kecskeméti Épü­letlakatosipari Vállalat és Mát­rai Géza, a KISZÖV főmérnö­kei, valamint Radó Attila, az Építési és Szerelőipari Vállalat technikusa. A kiskunhalasi áprilisi Áprilisban ismét színes, érde­kes műsorösszeállítással várja látogatóit a Kiskunhalasi Gőzön István Művelődési Ház. A mű­vészeti csoportok és szakkörök foglalkozásain kívül különféle előadássorozatokon — munkás-, tsz-, ifjúsági, kereskedelmi, ül­nök-akadémián — fejlesztik a szakmai és tudományos isme­reteket. — Műsoros tánces­télyek, ibolyabál, kézimunka- és fotókiállítás, klubestek, ápri­lis 15-én a Béke-barátság kul­turális szemle lebonyolítása te­szi még változatosabbá az művelődési ház műsora egyébként is ötletes összeállí­tást. Nem feledkeztek meg a vidé­ki művelődési otthonok munká­jának támogatásáról sem. Pir- tón az irodalmi színpad mutat­ja be Békét a világnak című műsorát Harkakötonvön a foto­kör rendez kiállítást, de, számos helyen tartanak ismeretterjesztő előadásokat is. A tartalmas műsor azt bizo­nyítja: — Kiskunhalason min­den lehetőség adva van m. ta­nulásra, szórakozásra. jó megjelenésű fiatalember. Se­gédmunkás, és minden vágyó, hogy gépkocsivezető legyen. Ezért tanul olyan szorgalmasam Szülei kívánságára otthon, a földeken dolgozott kora reggel­tói késő estig Ca József T. N. István és M. István. Szomjasan pótolják most a mulasztottakat. A társadalom kinyújtotta fe­léjük a kezét és ők megkapasz­kodtak benne. Egyre többen jönnek utánuk — idősebbek, mint F. István tanyai postás, aki »lépést akar tartani a kor­ral«, és a már egyre ritkuló számú fiatalok. Marincsáik Ferenc igazgató* osztályfőnök, megkezdi a vizs­gáztatást B. István remegő ujjakkal húz a tételek közüli »Mese a népköltészetben« —i olvassa megkönnyebbülten. Na­gyot nyel, s Benedek Elek: Az aranypálca meséjének tartalmat ismerteti: »Volt egy királynak három fia...« Egy ugrásra a várostól így számoljuk fel a sötétséget, ami még a múlt öröksége, de hama­rosan szétoszlik... V. Zs. ^UZnffUKÜf-mcZE ‘SAVOLY 35. Néhol valóságos harcot kellett vívni a természettel, hogy előre haladhassanak. Keservesen ha­ladtak előre, minden méterért alaposan megküszködtek. Egy órai út után a 12 tagból álló különítmény egy tagja hiány­zott Az egység visszaindult ke­resésére. .. Hamarosan megta­lálták társuk fejét. Karóba húz­va. .. Mindenkiben meghűlt a vér, csak a parancsnokban, az őr­mesterben nem. Gödröt ásott, eltemette Rolé fejét... Az egység tagjai óvatosan to­vább indultak... Csőre töltött automata fegyvert szorongattak kezeik'között, és riadtan néztek minden irányba. A vadon azon­ban néma, mozdulatlan volt... Az indák, folyondárok nehe- hezen leküzdhető akadályként tornyosultak előttük... Csak né­ha jutottak ki az őserdőből egy- fcgy tisztásfélére, ahol megpil­lanthatták az égboltot __Azon­ba n ez a tisztás mégsem volt egészen tiszta, buja növényzet borította: a legkisebb fűszál is az ember állát simogatta... Az egyik ilyen tisztáson Bató, aki hetedikként ment a sorban, egyszerre szinte emberfeletti hangon üvöltötte: — Segítség! A légiósok a magas fűben a hang irányába fordultak. Bató a földön fetrengett. Az egység tagjai hozzá rohantak. Ekkor derült ki, hogy négy fő ismét hiányzik. No és Bató súlyos se­besült! A vietnami harcos kése, nem tudni miért; célt tévesztett; Ba­tó fejét nem választotta el tör­zsétől, csak súlyos sebet ejtett rajta. Az őmiester parancsot adott a visszavonulásra, mivel a fel­adatot hat fővel nem lehet vég­rehajtani. No. meg az út foly­tatása valamennyiük életébe ke­rülne! Batót óvatosan felemel­ték és elindultak visszafelé. Bató akkor súlyos idegössze­roppanást kapott. Azótá nem tud beszélni, csupán könnyei folydogálnak kiapadhatatlanul: Most is könnyezett, amikor belépett hozzá a magyar cso­port Almás! Pali vezetésével. Bató szobájában olaszok, jó­kedvű. vidám legények heve­részték a szerteszórt szénán. Előttük egy láda »Operativ« he­vert, némelyik felbontva Az olaszoknak jókedvük volt, ők is szilvesztereztek. Almási Pali feléiük fordult. — Fiúk, megengeditek, hogy szobátokba jöjjünk? Szeretnénk együtt ünnepelni honfitársunk­kal. Giovanni, az olaszok szószó­lója emelkedett fel. — Gyertek csak, pajtás, leg­alább koccintunk is együtt. A magyarok letelepedtek Ba­tó ágya köré. és sorban meg­szorították honfitársuk mozdu­latlan kezét Kínos, hosszú csend követke­zett Végül a kis Kovács állt fel, s miután megköszörülte a tor­kát, beszélni kezdett: — Fiúk! Az első szilvesztert töltjük Távol-Keleten. Elég szo­morú körülmények között ün­nepelünk egyik társunk mozdu­latlanul fekszik közöttünk, sú­lyos betegen. De ha már így hozta a sors, én mégis azt sze­retném. ha békés családi kör­ben tölthetnénk ezt az ünnepet, kiöszönthetnénk éjfélkor egymást és az új esztendőt. Azt szeret­ném, ha... Elakadt és összerezzent, mert ebben a pillanatban akna rob­bant az erőd udvarán. Döreje fenyegetően, vészjóslóan belő­pózott minden szobába... Az olaszok is felálltaik he­lyükről. Néhány másodperc múlva az ezred kürtöse riadót fűit. A második lövés a helyőrség irodájának tetejét vitte szét. Kovács és Almása pillanatok alatt biztonságba helyezte Ba­tót az egyik bunkerban, azután rohanták mindketten helyükre, tüzelőállásba. Idegtépő másod­percek következtek. Mint' n szem a sötét vidékre, az őser­dőre tapadt. Almása szívdobrg- Va szorította magához a gép­puskát. Hát mégis bekövetke­zett! A vietnamiak támadnak! A gerillaharcok, az őserdei, el­szórt összecsapások után most szabályszerűen megtámadn k egy erődöt. Aknavetővel lőnek. De bizonyára van már géppus­kájuk, géppisztolyuk is. maguk kovácsolta fegyvereiken kívül. Napról napra erősebbek, össze- forrottabbak. Idegesen rágta szála szélét. A harmadik gránát robbaná­sa után a kapitány kiadta a parancsot — Tüzet viszonozni, minden irányban! Géppuskások! Tüzelj! A fegyverek felugattak. Hang­jukat százszorosán verték visz- sza a környező hegyek. A ka­pitány az egyik tüzelőállástól a másikig rohant (J^ytotjnk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom