Petőfi Népe, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-13 / 86. szám

1968. április 13, péntek i. AZ Mik liAN JÁRTUNK Búcsú Elröppent a három nap. Búcsút mondunk a nevezetes városnak. Nyolcszáz év óta, mi­óta vásárokat tartanak Lipcsé­ben, ki tudja, hányán megfor­dultak itt előttünk! Ahhoz, hogy a gazdag múlt nyomait végig kövessük, sokkal több időre lenne szükség. Csak futtábán láttuk, amit láttunk. Goethe, Marx, Lenin — az em­beriség szellemóriásai ismerték ezeket a köveket. Itt élt Kari Liebknecht és itt állították a vérbírák elé Diiniírovot. Az öt és fél száz esztendős egyetem, a mesés gazdagságú könyvtár, a nyomdanegved, s a nagy képtár — egy-egy villa­nást láttunk mindebből. Hiszen az ember a kiállítás nagyszerű­ségein is éppen csak átfutha­tott! Mégis mennyi élmény, meny­nyi emlék! Búcsúznunk kell. Időnk lejárt. Viszemtlására, Lipcse! • A Lipcse és Drezda közötti jó száz kilométeres vonalsza­kasz szinte egyetlen nagy ren­dezőpályaudvar. A kettős vágá­nyéi vonal sínpárjai csak ritkán futnak magukban. Az út hosz­szóban véges-végig féltucatnyi, néhol húsz sínpár is halad. Te­hervagonok, szerelvények áll­nak, tolatnak mindenütt. Egy lüktető életű ország sűrű ér­hálózata ez. Drezda sokkal többet szenve­el a folyam, nem kell védekez­ni az áradás ellen. Befutunk a hegyek közé. Tün­dér! táj. Innen Prágáig nya­raló nyaraló mellett a folyó­parton. Az ablakok nyitva a szerelvény hosszában, s a ki­hajlók kezében csattog a fény­képezőgép. Schandau. Határállomás. A nap besüt a völgybe, de font­ról a ritkaanyagú felhőkből hózápor hullik a földre. Ismét napsütésben vágtatunk. Elénk szalad a Moldva, s be­vezet Prágába. A kocsiban táskarádió szól. Ä prágai adó magyar nótákat sugároz. Kicsit idegenes kiejtés­sel szól a nóta: Kocsmárosmé azt hiszi... így már érthető Csehszlovákia gyönyörű or­szág. Ami a mi szemünknek — Itt igen — bólint egyikünk —, de ne felejtsd el. hogy ezen a vonalon a héten már három magyar szerelvény járt előt­tünk. * Brno után fogtuk először a Kossuth-adót. Hazai hangok! Micsoda öröm, mindenki mosolyog. Pedig csak néhány napja vagyunk távol az otthontól. Mit érezhetnek azok, akik messze idegenben évek óta csak a Szülőföldem adásait hall­hatják a készülék mellé bújva? Újra itthon Szob. A magyar vámtisztek végigjárják a szerelvényt. No, majd meglátjátok, micso­da felfordulást csinálnav azok a bőröndökben — jósolgatták az itthoniak indulás előtt. Egész úton kifogástalanul vi­selkedtek velünk a külföldi ha­tóságok képviselői. A magyar vámtisztek azonban olyan ud­variasaik, amilyennel sehol má­sutt nem találkoztunk. • Á Nyugat-pályaudvaron, sok utitársunkat várják a hozzátar­tozói. *— Mi újság a Szabó-család­ban? — üti meg fülemet a • :ó, miközben a kijárat felé sodró­dunk. — Feri kijön jól a fut­ballistával? Nem voltam itthon ezen a héten, nem hallhattam a rádiót. M egérkeztünk. Mester László (Vége) Vonatunk az Elba-part festői tájain robog. dett a háborútól, mint Lipcse. Még ma is romok, kiégett há­zak. üszkös falak láthatók lép- ten-nyomon a vonatból. Az Elba balpartián rohanunk. A folyóknak errefelé nincs is partjuk, csak szélük van. Töl­tés' ugyanis sehol, s a meder nem ékelődik magas partok közé sem. Évmilliók óta kita­posott medrét sohasem hagyja legfeltűnőbb: a tájat keresztül- kasul fonják a magasfeszültségű vezetékek — s mindenütt ra­gyogó tisztaság. Állomáson, ut­cán, gyárudvaron, amerre né­zünk, gondos rend. Éppen erről beszélgetünk, amikor a töltés mellett néhány papírdarabkát vesz észre valaki.,. — Na, ugye. azért itt is akad szemét — mondja. Guzmiuxiy-igEczE -savoly m sx o reó 33. Gazsó itt sokkal több magyar beszédet hallott, mint az előbbi erődben. Az egyik fekete, hul­lámos hajú fiú nagyon isme­rősnek tűnt. — Szervusz. Én már láttalak téged valahol. — Nekem is rémlik valami. Nem budapesti vagy véletlenül? — De igen. Sokat iártam a Rudas-fürdőbe. — Ez az. Most már emlék­szem! Én is gyakori vendég vol­tam ott. De most... légiós ru­hában alig ismertelek meg. — Hogy éltek itt? — Ragyogóan! A szó szoros értelmében. Hosszú idő óta szinte alig hangzott el lövés ezen a vidéken. — Mióta vagy itt? i— 1947 eleién kerültem Ide * többiekkel. Tizenhat hónapja élünk itt békés egyetértésben. Jóformán semmi dolgunk nincs. Szeretném, ha itt maradhatnál, de nem tudom, feltöltik-e szá­zadunkat... Nem esett el kö­zülünk senki, csupán néhány betegünk hiányzik: Kórházba vitték őket... — Mennyi távol-keleti szolgá­latra angazsáltál? — Két évre. Nemsokára le­jár. Utána úr vagyok, pajtás! Franciaországi állampolgárság, munka, rendas megélhetés, ret­tegés nélküli élet következik! Gazsó keserűen elmosolyodott Gondolkozott, megemlítse-e an­nak a lengyelnek és sok társá­nak esetét, akivel vietnami r artraszállásakor találkozott? Elmondja-e, hogyan játszották ki a kiszolgált légiósokat? El­mondja-e. hogy a kutva sem törődik velük, hazaszállítás he­lyett arra akarják őket rávenni, hogy újabb távol-keleti szolgá­latot vállaljanak. Nem említette meg. Mosoly­góit .; . Társa karonfogta és vidáman vonta a kanton felé. Sokáig bo- vozgattak és beszélgettek *z itteni dolgokról, magukról. Ga­zsónak egy kicsit feiébe szállt a bor. Nyomasztó, szorongó han­ge la ta — amely napok óta fog­va tartotta — némileg felenge­dett. Kedvtelve hallgatta az egyre jobb kedvű fiút... ö maga azonban még mindig ke­veset beszélt. Takarodókor azon gondolkodott, hogy tulajdonkép­pen szívesen maradna-e itt, vagy sem;.. Masa sem tudta eldönteni. Korán reggel közölték a ka­raván felsorakozó tagjaival, hogy 20 fő itt marad, a többiek tovább mennek. Gazsó nem került a húsz em­ber közé. Már gépkocsin volt, amikor észrevette újdonsült ba­rátját. Az lábujjhegyre állva integetett feléje. Katona szerencsét! — kiál­totta. Gazsó visszaintegetett a hul­lámoshajú fiúnak, akinek tulaj­donképpen még a nevét sem tudta. Csupán a számára em­lékszik valamennyire..: A kan­tonban este véletlenül a csukló­jára erősített rézlapra esett pil­lantása. A fejszámai valami 26 ezerrel kezdődött, a másik há­rom számjegyre nem emlék­szik. Tizenegy órára a karaván Futingra erődjéhez érkezett. A nézelődőt lehangoló lát - vány fogadta. Az erődbe vezető út két oldalán sírok, sírok..; S aki közelebbről megnézi a sírfeliratokat, megdöbben. Ilye­neket olvashat: Vasas Béla 1953 —19-18, Sztanászlav Jacohsky 1930—1948, Nemes József 1932 --1948, Aldo Giardini 1928— 1948, Kovács József 1933—1948, Karl Hermann 1930—1948. Tizenöt-tizenhat éves fiúk pi­henik itt örök álmukat. És na­gyon sok közöttük a magyar... Az erőd felé vezető úton kis patakon halad át a karaván. A patak erőd felőli oldalán tele­pülés nyomai látszottak: itt ösz- szedőlt falak, amott üszkös ge­rendák. Egyetlen ép téglaház állt csak a patak partján, de az ;tt meg volt rongálva. A karaván megállt A kocsi­sor nem mehetett fel az erődbe, ezért az úton maradt. A légió­sok gyalog indultak az erőd felé. a kocsioszlopot pedig erős őrség vette körül. Az erőd hirtelen össztákolt alkotmány benyomását teltette. Látszott, hogy nemrég építet­ték. de a gyors, sietős munka A Kiskunsági Állami Erdőgazdaság szabadszállási csemetekertjében mintegy félmillió erdei- és feketefenyő-csemete kerül ezen a tavaszon iskolázásra. Ősszel erdőtelepítéshez használják majd fel a csemetéket, Képünkön a csemetekert dolgozói az apró fenyőfákat helyezik a földbe. NAPTÁR 1962. április 13, péntek. Névnap: Ida, Napkelte: 5 óra. Napnyugta: 18 óra 30 perc. * — Fogadóórákat tartanak a VI. kerületi pártszervezet ve­zetői pénteken délután 4 órától este 7 óráig Kecskeméten, a Czollner téri pártszékházban. — MEGYÉNKBEN három építőipari vállalatnál van nyug­díjelőkészítő bizottság, amelyek­nek feladata, hogy a nyugdíjba készülő dolgozóknak segítsen, s meggyorsítsa ügyük elintézését. — A Csengődi Állami Gazda­ság ■ 150 holdas ú.i szőlőgyöke- reztető telepén naponta 420-an dolgoznak, s eddig a terület több mint 70 százalékát, telepí­tették be. — SZELLEMI fejtörő műsor lesz ma, pénteken este fél nyolc órai kezdettel Kiskunfélegyhá­zán a Tiszti Klubban. A nyer­teseket díjazzák. A műsorban fellép: Hollós Ilona, Andrási w'ona, Breitner János, Pálos Miklós és a Hangulat-trió. — MEGYÉNKBEN az építő­ipari dolgozók átlagos havi ke­resete 1961-ben 2.1 százalékkal növekedett az 1960. évihez ké­pest. sem tudta eltűntetni az ostrom nyomait. Az udvaron itt-ott gödrök, becsapódások nyomai árulkodtak, a parancsnoki épü­let ablaka fölött friss téglara­kások rikítottak. A raktár tö­rött gerendája szintén nemrég lezajlott harcokról tanúskodott. Gazsó kissé szorongva nézett szét. Sivárság, pusztulás nyo­mai mindenfelé. Hallott valamit a futingrai erőd ostromáról, de szeretett volna mindent ponto­san tudni. Mert másképpen mondják és írják az eseménye­ket a franciak, ismét máskép­pen vélekednek a tárgyilagos szemtanúk. De hol van itt tár­gyilagos szemtanú? Vagy talán mégis akad7 Figyelni kezdte a beszélge­tőket. Nem kellett sokáig vár­nia; hamarosan magyar hangok ütötték meg fülét Aztán újab­bak és újabbak. Odasietett a két legközelebb álló magyarhoz. — Szervusztok, fiúk! *— Szervusz, földi! — Futingra-beliek vagytok? A mosolygós arcú válaszolt. 1— Csak én. A barátunk most erkezett Rabatból. — Rabatból? — csillant fel Gazsó szeme. — Nem ismerted ott Vörös Józsefet? — Dehogy nem... Nagyon rendes fiú. Bár más században vplt, barátkoztunk egymással. Sokát beszélt egy illetőről... Mutasd csak magad? Igen, a leírásból rád ismerek. Ügye, te vagy a Gazsó Miska? Gazsó bólintott — Kiskunfélegyházán a Kis­kunsági Cipőipari Vállalat új üzemében naponta 900 pár gyer­mekcipő készül. Ebben az év­ben mintegy 285 000 pár gyerek­cipőt gyártanak. — Határszcmléken ellenőrzik megyénk termslöszövetkezetei. ben az őszi vetések fejlődését. A felfagyott gabonatáblákon megkezdték a simítózást és minden eddiginél nagyobb terü­leten, összesen 115 ezer holdon végezték, el a kalászosok fej­trágyázását. — Mély fajdalommal tudat­juk, hogy szeretett tériem, édes­apánk, Bende János. 51. élet­évében meghalt. Temetése f. hó 14-én du. fél 4 órakor lesz a róm. kát. temetőben. A gyá­szoló család. — Köszönetét mondunk mind­azoknak a rokonoknak, ismerő­söknek, akik felejthetetlen fér­jem, drága jó édesapánk, nagy­apánk ravatalára koszorút vagy virágot helyeztek, részvétük­kel mély fájdalmunkat enyhí­teni igyekezték. A gyászoló Cseh család. Kiskunfélegyháza.. 380 — Köszönetnyilvánítás. Mind­azon rokonoknak, ismerősök­nek, munkatársaimnak, jó ba­rátoknak, a Bányászati Beren­dezések Gyára dolgozóinak, a József Attila Általános Iskola tanulóinak és tanári karának,- akik felejthetetlen feleségem temetésén megjelentek, ravata­lára koszorút vagy virágot he­lyeztek, részvétükkel fájdal­munkat enyhíteni igyekeztek, ezúton mondunk hálás köszöne­tét. Czirovicza János és csa­ládja, Kiskunfélegyháza. 373 — Köszönetét mondunk mind­azon rokonoknak, jó ismerő­söknek, akik felejthetetlen, drá­ga jó édesanyám, nagyanyánk ravatalára koszorút vagy virá­got helyeztek, megjelenésükkel mély fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Major József és családja, Kiskunfélegyháza. 359 — Köszönetnyilvánítás. Ez­úton mondunk köszönetét a rokonoknak, kartársaknak, a KISOSZ vezetőségének, a Ru­házati Ktsz dolgozóinak, jó ba­rátoknak és ismerősöknek, akik drága jó feleségem, illetve édesanyánk, Czimer Józsefeié temetésén megjelenésükkel és a sok szép virággal mérhetetlen bánatunkat enryhíteni igyekez­tek. A gyászoló család. 481 ftmÁnh Várható időjárás péntek es­tig: változó mennyiségű felhő­zet több napsütéssel. Néhány helyen kisebb eső. Mérsékelt) változó irányú szél. A hőmér­séklet keleten alig változik) nyugaton emelkedik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet keleten 16—19, nyugaton 13—16 fok között (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom