Petőfi Népe, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-11 / 84. szám

1962. április 11. szerda

X. oldal

Elegendő gép áll rendelkezésre a szántóföldi munkákhoz

Szabálytalanságok

ooromte előzte meg Tószegi Tibor súlyos balesetét az É. M. B ács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat Leninvá- roisi építkezésénél. Többek közöt a tiltó rendelkezés ellenére a teherfelvonó kosarában szabálytalanul elhelyezett zsaluzó anyagot szállítottak, amely között hat méter húsz centis darab is volt. Tetézte a hibát Tószegi Tibor azzal, hogy az utasítás ellenére az emelőberendezés hatósugarában maradt. S amikor a tetőn levők eloldották a drótkikötést, a szállítmány lezuhant és összetörte a segédmunkás koponyáját.

Ezt a balesetet is meg lehetett volna előzni Tószegi Tibor súlyos mulasztása ellenére, ha a művezető a munka megkezdése előtt gondoskodik megfelelő zsaluzóanyagról, ha Frulítusz Ferencné gépkezelő az utasításra hivatkozva megtagadja az anyag teherfelvonóval való szállítását, ha a balesetet szenvedő segédmunkás nem rakja meg szabálytalanul a felvonó kosarát és eltávozik a veszélyes zónából. Hibát követett el Deszatta János kőműves, aki a tetőn dolgozva eloldotta a drótkötelet, melynek következtében ő is csak a véletlen folytán kerülte el a balesetet.

A Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi csoportja a szabálytalanságok láncolatának megfelelően állapította meg a felelősség sorrendjét. Ezek szerint az általános óvórendszabály vonatkozó pontjainak elmulasztása alapján Sulyok József főművezető. Juhász Sándor művezető, Fruktusz Ferencné gépkezelő, Tószegi Tibor segédmunkás, Deszatta János és Gál Menyhért kőműveseket terheli a felelősség a baleset bekövetkezéséért.

Az illetékes szerveknek küldött jelentés igen helyesen hangsúlyozza a következőket: „A felelősséget a mulasztókkal szemben még abban az esetben is fenntartjuk, ha büntetőjogilag nem vonhatók felelősségre.”

300 hold új sxőlő

Császártöltés község három termelőszövetkezete — a Kossuth, a Felszabadulás és az Üj Barázda — ez év őszén százszáz holdon telepít új szőlőt és gyümölcsöst. A telepítéshez szükséges előkészületeket már megkezdték

Juddk Imre, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának főmérnöke arról nyilatkozott, hogy a gépállomások milyen mértékű segítséget nyújtanak termelőszövetkezeteinknek a most folyó tavaszi munkákban.

— Gépparkunk bőségesen el tudja látni a szántás-vetés feladatait

— mondotta. — Ami a munkába állást illeti, április 4-én például mntegy 1700 erőgép dolgozott megyénk szántóföldjein, s ezekből 1050 gépállomási gép volt.

— Hány új típusú vetőgépük van, s mi ezek előnye a régebbiekkel szemben?

— Összes vetögépünk 405 darab, ebből 338 modem

gyártmányú.

A gépek vegyesen 24, 30 és 48 sorosak. Előnyük, hogy megfelelhetünk velük a különböző vetési kívánalmaknak: műlrágya- szórással kombináltan, továbbá keresztsorosan is vetnek, és

Az Allatforgalmi Vállalat tár- jékoztatása szerint megyénkben a háztáji gazdaságok több mint 6000 sertés hizlalására kötöttek eddig szerződést.

A szövetkezeti gazdák közül számosán 6—8—10, sőt, ennél több hízó átadására is szerződtek. Baján például Márjánovics Tádé a februárban átadott két hízott sertésen kívül augusztusig újabb hatot nevel fel az államnak. Egy másik bajai szövetkezeti gazda, Ritz Mátyás júniusi és júliusi átadásra 20 süldőt hizlal meg. Felsőszentivá- non Somogyi Mihály 8, az ér- sekcsanádi Lakatos János pedig 17 sertést nevel háztáji gazdaságában az Állatforgalmi Vállalatnak.

A szerződéses hizlalásra nagymértékben serkentik a szövetkezeti gazdákat a jelentős kedvezmények is. A kukoricát például feleannyiért kapják meg a vállalattól, mint a szabadpiac eladóitól. Májusi morzsoltban számítva egy mázsáért 220 forintot kell fizetniük — a szabad piaci 400 forintos ár helyett! E kedvezményen kívül az is említésre méltó, hogy a vállalat felvásárlói rendszeresen ellátogatnak a háztáji gazdaságokba, s

mind a homokon, mind a kötött talajon egyaránt kiválóan használhatók.

Néhány éve még az aprómagvak vetése gondot okozott, — az új gépek birtokában ma már ez nem probléma.

A régi gépek beállítása nehézkes volt — a szükségesnél vagy több, vagy kevesebb magot vetettek — ma már túl vagyunk ezen a nehézségen is. Elmondhatjuk, hogy 67 „divatjamúlt”, korszerűtlen vetőgép inkább csak tartalékként szolgál.

A szerződéskötésekkel kapcsolatban elmondotta a főmérnök, hogy akadtak termelőszövetkezetek, amelyek nem idejében, vagy hiányosan mérték fel gépi szükségletüket. E gazdaságoknak a „lelátogatása”, és velük a szükséges pótszerződések megkötése folyamatban van, s biztatóan halad.

1. T.

felvilágosítást adnak a gyorsabb

súlygyarapodást elősegítő helyes takarmányozásról.

Nyugdíjasok a közös munkában

Közös gazdaságunkban, a tataházi Petőfi Tsz-ben megfelelő gondoskodás történik a 170 nyugdíjasról. A szövetkezet vezetői állandóan foglalkoznak problémáikkal, ügyes-bajos dolgaikkal. Háztáji földjeiket a községhez közel kapják meg, s kenyérgabona-szükségletüket a szövetkezet igyekszik a legteljesebb mértékben kielégíteni.

Ugyanakkor a nyugdíjasok részt vesznek a közös munkákban; nem egy közülük kétszáznál több munkaegységet teljesített az elmúlt évben. Erejükhöz képest az idén is részt vállalnak különböző alkalmi munkákból, így a gyümölcsös és a köztes növények megkapálásá- ból, valamint az éjjeli őri szolgálatból. Ezenkívül vállalják 50 hold kukorica elvetését, megka- pálását és betakarítását.

Salamon László levelező

Hatezer sertés hizlalására szerződtek eddig a háztáji gazdaságok

c4 hímzések mellevei

a népművészetet ápolják

Bagó Istvánná, a szorgos és ügyes hímzőnők együe, munka közben.

Tizennyolc varrógép zakatolása szolgáltatja a világos termet betöltő különös muzsikát, 18 barna, szőke asz- szony- és leányfej hajol a gépek fölé Ördöngős ügyességgel forgatják a kerek rámán feszülő fehér anyagot és varázsolják rá a szebbnél szebb hímzést.

A Bács-Kiskun megyei Textilfeldolgozó Vállalat kalocsai részlegének új műhelyében, a gépi hímzőteremben járunk, ahol a díszes ágyhuzatgar- nitúrák készülnek.

— Hogyan született meg ez az új műhely?

— Dolgozni vágyó asszony sok akad a környéken. Felszabadítottuk az egyitc helyiséget, a hímző ■

nők behozták varrógépeiket és a múlt év szeptemberében megkezdődött a munka — tájékoztat Gyüre Vilmosné szalagvezető.

— S hol tanulták a gépi hímzést?

— Ki-ki magán- szorgalomból, hiszen e környék asz- szonyai kötelesség- szerűnek érzik, hogy értsenek a hímzéshez. Jelenleg ötféle mintán dolgoznak és naponta 14—16 garnitúra — egy paplan, két nagy és egy kispárna —készül el részlegünkben.

— Kik a legügyesebbek?

— Igazán tehetséges hímzők mindannyian. Itt van például Musza Istvánná, Miklós Mária, Vörös Istvánná,

vagy a Miskéről bejáró Bagó Istvánná... Mind-mind dicséretet érdemelnek. Nemcsak az én véleményem ez, ezt mondják a megrendelőink is. Nem egy elismerő levelet kaptunk már.

Odavezet az egyik asztalhoz, melyen a frissen vasalt kék és rózsaszín masnikkal átkötött szebbnél szebb kész garnitúrák sorakoznak.

— Két napi termelésünk ... Válassza ki közülük a legszebbxket!

Nézem, válogatom, gyönyörködöm bennük és megadom magam:

— Nem tudok választani, olyan szép valamennyi!

Perny Irén — Pásztor Zoltán

Az egyik borongó®, tavasz ** előtti napon a soltvad- kerti József Attila Tsz-ben jártam. Különösebb eseménye nem volt a napnak, sem a tájnak; láttam igyekvő embereket és gépeket, az iroda közelében és távolabb is, a földeken.

De ez a kései, télvégi változás az ember fontosságára irá. nyitotta a figyelmet. Az ember, aki nehezen várin a munkára, alkotásra serkentő tavaszt, és aki a múltból egyre fényesebben kiterjedő jövő felé siet.

Van, aki évtizedes tapasztalatokkal megrakottan. bölcsen, a tények világosságát felismerve. s van, aki a fiatalság lendületének, írisseségének erejűtől hajtva igyekszik

Hering János szövetkezett gazda a közös gazdaság raktárosa. Egyébként az egyik irodahelyiségben dolgozik. Egy nagy könyv fölé haiol. s különböző számoltat ir a rubrikákba. Csak néha siet ki a raktárba, amikor valakinek éppen szüksége van ilyen vagy olyan szerszámra.

— Mióta tagja a szövetkezetnek?

— 1949 óta — emeli fel megszürkült fejét a nagy könyvről, p szemében az emlékezés távoli fénye csillan.

De ez az emlékezés a büszkeséggel vegyül, amikor így folytatja:

— Az elsők között voltam, akik beléptek a közösbe annak idején, tizenhárom évvel ezelőtt. Űj Alkotmánynak hívták az akkori szövetkezetét. Nem volt semmink sem, nagyon szegény tsz volt a miénk. Néhány rossz lóval, pár sovány tehénnel, s egy-két vacair szekérrel kezdtük a gazdálkodást.

— S azóta?

_ Igen. azóta rengeteget * fejlődött a gazdaságunk. Gépeink vannak, kérem! í's százával a tehenek, a sertésekről nem is szólva. Szóval sokat gazdagodtunk.

— Nem oszlott fel a szövetkezet sohasem. mondjuk... 1953-ban vagy 1956-ban?

— Nem, kérem. Nekünk, akik együtt küszködtünk, nem volt érdekünk a feloszlás. Kitartottunk. Közös gazdái akartunk maradni a közösen megszerzett vagyonnak. Mert nekünk azelőtt soha nem volt semmink a két kezünkön kívül.

— Cselédek voltak?

— Igen. Én magam is. Nem

egy gazdánál, hanem minden

nyárom másiknál szolgáltam. Akkor még fiatalabb voltam, jól bírtam a legnehezebb munkát is. De nem sokra mentem vele. Épp, hogy csak megtudtunk élni, a feleségem, meg én. Aztán majdnem minden évben behívtak katonának. Elmondhatom, kutya rossz sorsom volt azokban az években.

>— Kapott-e földet 1945-ben?

— Akartak adni. de nem kellett. Nem tudtam volna mit kezdeni a földdel, hiszen nem volt felszerelésem. Inkább bériének álltam. S mivel 1943-ban hadifogoly voltam a Szovjetunióban. ott láttam hogy a földek közösben vannak. Mikor hazajöttem, arra vártam, hogy nálunk is így legyen;

És így lett. Ahogy Hering János akarta. S ahogy a szegények, a nincstelenek akarták.

Kamaszképű fiatalember rohan be az irodába. Valamit tér a raktárostól. Látszik rajta, szavam is érezni, hogy nagyon siet. Munkában van. s szinte hallja a másodpercek kérlelhetetlen kattogását.

Kissé kipirult arca nyíltságról, bátorságról tanúskodik. Olyan fiatalember benyomását kelti, aki otthon, érzi magát a világban. Különösen a saját világában.

— Ifjú Bereczki Ferenc vagyok — mutatkozik be hangosan, jól érthetően tagolva a szótagokat.-— Hány éves?

_ Tizennyolc múltam — 1 feleli, s nagy sietve elmondja, hogy ő az egyik legfiatalabb gazdája a szövetkezetnek.

— Mióta dolgozik a közösben?

— Tizennégy éves korom óta. Ahogy elvégeztem a nyolcadik osztályt.

— Miért nem ment inkább a városba, ipari üzembe dolgozni?

Szinte felháborodva válaszol:

— Én? Városba? Megmondaná minek? Hiszen én itt lakom, ezen a vidéken! Itt kell dolgoznom, ahol élek.

Kis szünet után így folytatja:

— Meg aztán, tudja, jó is irt nekem. Vontatót vezetek. Alig egy hónapja szereztem meg a jogosítványt* =» S erre gyoi>

tan a zsebébe nvúl. s előhúzza

* fényképes igazolványt. Látható büszkeséggel mutatja. A többi igazolványai között felismerem a pirosikötésű KISZkönyvet is.

_ Édesapja is itt dolgo*“ zik?

— Igen. Ö juhász. Tizenhárom év óta. De én jobban szeretem a gepeket. Már iskolás koromban tóobször beszöktem a gépállomásra, s a traktorok körül ólálkodtam.

Aztán elmondja, hogy a szövetkezet segítette hozzá a vontató- és motorvezetői tanfolyam sikeres elvégzéséhez. Már csak ezért is itt akar maradni. — Itt rrindig lesz gép számomra — jelenti ki —, s ha kitöltöttem a katonaidőt, akkor is ide térek vissza. Most még a fiatalok között olykor van zúgolódás, hogy év közben ritkán kapnak előleget. De én csitítom őket, és megmagyarázom nekik, hogy itt is meglesz a rendszeres fizetés, í'sak ahhoz jól keli dolgozni.. És most ne haragudjék, de sietnem kell. Trágyahordás közben vagyok.

S ezzel kiszáguld az irodából Vontatójával eizúg a felhőkből kibukkanó nap felé.

Uaivani Dániel

KÉT NEMZEDÉK