Petőfi Népe, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-20 / 92. szám

I. ofSal lífli. iprffls tO. PinteS Esztétikai élmény és iskola ) JUANITA CSÓKJA Miljutyin-operett a kecskeméti színházban A legszínesebb és romantiku­sabb invencióval rendelkező ze­neszerzők sorába tartozik Milju- tyin. Dalait milliók dúdolják és szeretik. Ki ne emlékezne a Szi­bériai rapszódia igényes muzsi­kájára, a Havasi kürt népi mo­tívumokra épülő kellemes, szép dalaira. A Juanita csókja című operett ■»- címe után ítélve — azt ígéri a nézőnek, hogy ez al­kalommal a forró ritmusú dél- amerikai táncmuzsika területére tett kirándulást a zeneszerző. Néhány, valóban hangulatos és érdekes dalbetéten kívül azon­ban, sajnos, alig kap többet. Egy valóban kitűnő alapötlet kibontását és lehetőségeit ígéri az első felvonás: becsületes, ha­ladó gandolkodású ^él-amerikai diákok elhatározzák, hogy ha törik, ha szakad, teljesítik vá­gyaikat és összegyűjtik a na­gyon is hiányzó pénzt a világ- ifjúsáai találkozóra való utazás­hoz. Egy elképzelt dél-amerikai kisvárosban játszódik a cselek­mény, ahová pénzszerző kőrút­juk során éppen elvetődtek ked­ves, vidám diákjaink. Itt aztán különböző bonyodalmak közép­pontjába kerülnek, majdan az utolsó felvonás záró jelenetében búcsúznak a közönségtől, mert hiszen teljesül szívük álma. Az első felvonás kellemes és han­gulatos expozícióját azonban nem követi hasonlóan fordula­tos folytatás, a kedvesnek ígér­kező történet mellékvágányokra téved, a korábban főszereplő­ként bemutatkozó diákok epi- sódfigurákká jelentéktelened- nek, s hogy végül egy eléggé erőszakolt befejezéssel elénekel­hessék a nagy finálét. A ven­dégrendező, Képessy József sem tudta, sajnos, a legjobb igye­kezettel sem eltüntetni a darab zökkenőit Be kell vallanunk, a látványosságot sem tudta a da­rabban szereplő környezet- adott­ságainak és .lehetőségeinek jobb kihasználásával megfelelő érté­kűre fokozni. A szereplőgárda jó kvalitásai és lelkes igyekeze­ 39 te teszi számunkra mégis ked­vessé az előadást, hiszen fősze­replők és epizódisták, díszlet- tervező és koreográfus igyeke­zett tehetsége legjavát nyújtani. Juanita szerepében Károlyi Stefi érzelmes, rokonszenves egyéniséget formált, kulturált énekével méltán nyerte rr^eg a közönség tetszését, Pathó István rendkívül hangulatosan, nagy komédiázó kedvvel teremtett húsból-vérből való alakot Ra­mon szerepében. Mint álruhás „takarítónő”, vagy mint az erénybizottság egyik tagja való­ban mulatságos perceket szer­zett a nézőknek. Kedvesen, vi­dáman komédiázik a nem túlsá­gosan rászabott szerepben Ju­hász Pál. Mértéktartó eszközök­kel alakítja Johnnyt. a csalódott és züllés útján álló, de szíve mélyén becsületes artistát, Szal­ma Sándor. Valóban hódító je­lenség Cézár, a kegyetlen bár­tulajdonos és polgármesterjelölt szeretjében Csajányi György. Színészileg kifogástalanul oldja meg szerepét. Az epizódalakítá­sok sorából kiemelkedik Borbíró Andrea, mint tüzesvérű, de szá­mító bártáncosnő • és Simon Gé­za, mint rendőrfőnök az ő ál­landóan beszeszelt és bárgyú rendőreivel. Mindketten igazán kevés szövegírói támogatással, sokszínű és hatásos eszközökkel tették kis szerepüket jelentőség- teljessé. Az erénybizottság két ..fővezére”, Mojzes Mária és Krémer Erzsi az utóbbi idők egyik emlékezetes epizódalakítá­sát nyújtják. ZiUihy Hédi, mint Dolores el­ismerésre méltó buzgalommal igyekszik életet lehelni rendkí­vül hiányosan megfogalmazott és felém'tett szerepébe. Rimóczy Viola tánckoreográ­fiái közepes sikernek, a rendel­kezésre álló lehetőségeket talán még látványosabb és változato­sabb táncképek megalkotására lehetett volna felhasználni. Csi- nádi István díszletei könnyedek és hangulatosaik. Csáky Lajos Az esztétika! nevelés igen foltos feladat már az ál­talános iskolában is. A gyer­mekekben az esztétikai neve­lés során a természeti és mű­vészi szép felismerésével, meg­szerettetésével kialakul a szép iránti, igény, ezáltal gazdagodik érzelemvíláguk, életmódjuk kul­turálttá válik és maguk is ké­pesek szépet alkotni. Mindezek­kel eljuttatjuk őket a valóság mélyebb megértéséhez. A tiszakécskei I. számú Ál­talános Iskolában különösen so. kát foglalkozunk az irodalom­esztétikai neveléssel. Az iroda­lom ugyanis a legelterjedtebb és legnagyobb hatású művé­szeti ág. Kiválóan alkalmas arra, hogy a tanulókat bevezes­se a művészet élvezésébe, meg­értetésébe és a maga eszközei­vel formálja világnézetüket. Ehhez már az általános isko­lában el kell sajátítani az iro­dalomelmélet alapfogalmait, meg kell értetni az irodalom sa­játos kifejezési eszközeit. Na­gyon fontos, hogy már gyer­mekkorban megszereztessük az irodalmi műveik elemzésének képességét Helytelen lenne, ha az iro­dalmat, mint az esztétikai ne­velés eszközét, csak az irodal­mi órákra korlátoznánk. Az óráknak az a feladata, hogy a gyermekek megkedveljék az ol­vasást. és hogy tájékozódjanak; mit érdemes olvasniok. A mi iskolánkban már négy éve ismert és bevált az olvasó, mozgalom. A fel só tagozatosok számára a KISZ József Attila Olvasómozgalmához hasonlót szerveztünk. Nevelőink kidol­goztak egy követelményrend­szert, amelynek alapján egy év­ben kétszer beszámoltatják a tanulókat olvasmányaikról. A beszámolók formája igen válto­zatos: kérdezz ■— felelek est* író—Olvasó találkozó, legkedve­sebb regényhőseim, kívánság-est stb. Olvasómozgalmunltnak szoros kapcsolata van a könyv, tárral, s így állandó harcot folytathatunk a selejtes ízlés, s a még ma is fellelhető ponyva, irodalom terjedése ellen. Ta­pasztalataink szerint az olva­sást, mint készséget, könnyen elsajátítják a gyermekek, de a szépirodalom értékelő olvasásá­ra külön nevelni kell őket. Az esztétikai neveléshez tar­tozik a mozi, a rádió irodalmi műsorainak meghallgatása és a színházlátogatás. Itt is nagy szükség van a pedagógus irányi-, tására. Iskolánkban különösen sokat foglalkozunk az utólagos megbeszéléssel, mert a gyakor­lat azt Igazolja, hogy az előze­tes tájékoztatásnál sokkal hatá­sosabb a látottak értékelése. Alsó- és íelsótagozatosökből alakítottunk egy úgynevezett; filmesztétikai bizottságot, amely a mozilátogatásokat szervezi és az utólagos megbeszéléseket rendezi külön »z alsó. és külön a felsőtagozaton. Meglepő, hogy ennek hatására igein sokan mennyire különbséget tudnak már tenni jó és rossz film kö­zött. Támogatjuk a tanulók önálló irodalmi kísérleteit is. Nem* mintha írókat és költőket akar­nánk nevelni mindenkiből, aki szeret írni. A gyakorlati élet­ben azonban sokszor szükség van a szép kifejezésére, a Jó előadóképességre, szakmai isme­retek kulturált megfogalmazá­sára. Ehhez pedig szilárd alapot ad az Iskolai önképzőkör, a szavalókórusban végzett munka* vagy a színjátszás. Minden évben hagyományo­san megrendezzük- a szép be­széd és kiejtési, illetve szavaló, versemyt. Ezeken a felsőt agoze- tosok 30—40 százaléka rendsze­resen részt vesz. Minden neve­zést elfogadunk, s az elődön­tőkön kiesett tanulók is része­sülhetnek abban az örömben* hogy részt vettek, szerepeltek a versenyen. Számunkra pedig nagy nyereség, hogy a tanulók megismerkedtek egy sereg jó irodalmi alkotással és kedvet ébresztettünk bennük a művek önálló tanulmányozásához. Az önképzőkörben kisebb koí. lektíva dolgozik, szaktanár ve­zetésével. Itt a tagok saját kis műveiket olvassák fel. bírálják* vagy pedig olyan művekkel is­merkednek meg a mai magyar irodalom alkotásaiból, amelyek­re a tanterv nem ad lehetőséget Nagy jelentőséget tulajdont- tunk a színjátszásnak is. Ta­nulóink a tanárok vezetésével műsorokat állítanak össze és részt vesznek az iskola irodalmi színpadának próbáin. Amióta tervszerűen foglal­kozunk az esztétikai neveléssel* feltűnően növekedett tanulóink fogékonysága a szép iránt. Az említett formákkal nemcsak azt rttti'* el. hogy tanulóink legjava tudatosan törekszik a művészi szép élményének megszerzésére, hanem a kollektív munkában megismert---’;^ az öfömnvújtég élményével is. Kovács Gézi. listává né vés a Mikiin Muzeum A kun kapitányok egykori székházának ódon, bolthajtásos épü­letében található Kis­kunfélegyházán az or­szágos hírű Kiskun Múzeum. Az épület még 1794-ben épült, a múzeumot 1902-ben alapította Szftlay Gyu­la tanár. Az öles öreg falak, a közéjük szorult és a bizsergető tavaszi nap­sugárral dacoló dohos levegő, a múzeum kü­lönös tárgyai enyhe szorongással töltik el a látogatót. Ez az ország­ban az egyedüli bör­tön-múzeum. A vala­mikor gyakran hasz­nált kegyetlen valla tó­eszközök véres időkről tanúskodnak. Itt őrzik a hóhérszé­ket és a pallóst, amely Martinovics Ignác és társai fejét a porba hullatta. Itt van 'az akasztója, amelyen a Ferenc József elleni összeesküvés négy tá­bornoka és a legendás­hírű betyár, Bogár Im­re fejezte be életét. A kiállított rabmun­kák között a legértéke­sebb a Puskár József váci rab készítette óra, amely egyszerre mutat­ja tizenhét főváros ide­jét. Minden alkatrészét fából faragta három és fél év alatt alkotója. A néprajzi rész meg­ismerteti a látogatót a letűnt korok gazdasági életével, őseinknek — az egyszerű kiskun em­bereknek — törhetet­len alkotókészségével, leleményességével, szo­kásaival. A múzeum udvarán eredeti álla­potának megfelelően most épül újjá a kis- mindszenti útról beho­zott régi szélmalom. Májusra készül el, s akkor mindenki meg­tekintheti az Alföld ké­pének ezt a valamikor oly jellegzetes tartozé­kát. A hatvanéves évfor­dulón kegyelettel em­lékezünk a múzeumot alapító Szalag Gyulá­ról. Elismerés illeti művének folytatóit, dr. Mezősi Károly igazga­tót, Hajmás Sándor restaurátort és Puskás Tibor teremőrt, akik fáradhatatlanul dolgoz­nak a kultúrának eb­ben az értékes felleg­várában. Az évfordu­lón újabb fejlődés előtt áll a Kiskun Múzeum, ígéretek szerint ugyan­is az emeleti lakásokat rövidesen átadják a múzeum számára, s így a most még raktárak­ban összezsúfolt felbe­csülhetetlen értékű anyag méltó helyre ke­rülhet. Dr. Falu Tibor @UZ!-muXlY-®ECZ£ • SAVOLY 39, Az idegenlégiósok ilyenkor megborzadtak. Hittek a tisztek­nek .. . ... Egyik reggel repülőgép je­lent meg a futingrai erőd felett, leírta a tiszteletkört, majd le­dobta azt a kis csomagot, amelyben az erőd postája volt. Még soha nem ért földet ilyen pontosan a posta, mint ezen a napon; szinte a helyőrség irodá­ja elé gsett. Hamarosan ki is osztották a levelekét. Mindenki örömmel ol­vasta az otthon üzenetét, csak Somogyi Gyulának borult el az arca A szomszéd Juli néni kö­zölte vele, hogy édesanyja meg­halt. Somogyinak hirtelen meg­eredtek könnyei és sírt. mint egy gyerek. Senkije sem volt özvegy édesanyján kívül... Somogyit, mint leventét vit­ték el anyja mellől. Odakint so­kadmagával francia fogságba került. Napokig, hetekig éhez- tették őket, majd megjelent a táborban egv élelemmel és ital­lal dúsan megrakott autó, a ko­csin Pedig éev légiós kapitány. A tiszt szélesen mosolygott, majd kedvesen mondta: aki éhes. fáradjon közelebb. Tolong­tak a kocsihoz, hiszen minden­kinek korgott a gyomra. Mielőtt az agyonéheze+t fiatalok vettek volna a bőséé kosarából, esv nyilatkozatot kellett aláírniok. amiről senki sem tudta, mi az. Amikor megtudta, máé késő j olt'. . Somogyi sírt; lelki szemei előtt lepergett a hazájától távol töltött három esztendő, mely alatt egyetlen vigasza volt csak: édesanyja, őrá gondolt, ha szen­vedett, ő jutott eszébe legnehe­zebb perceiben, s ha nagyon fájt valami, leült, s levélben panaszkodta ki magát... S olyan jól esett, amikor megér­kezett a simogató, biztató le­vél. És most, édesanyja nincs többé... A többiek odasereglettek So­mogyi mellé, vigasztalták, de eredmény nélkül. — Bár csak engem találna szíven elsőnek a vietnamiak go­lyója — zokogta. — Gyuszi, hogy beszélhetsz így! Somogyi felzokogott... * Elérkezett a negyvenedik nap, a február 9-e. Hűvös, szeles idő­re ébredtek a futingrai erőd la­kói. Az idegenlégiósok hamaro­san az udvaron termettek és vá­rakozóan tekintgettek az itt-ott feltűnő főhadnagyra. A parancs­nok az altisztek kíséretében be­járta az erődöt, s hosszúcsővű távcsövével sokáig kémlelte az erdőt. ~ Semmi nesz nem hallatt- siott... A parancsnok semmi gyanúsat nem tapasztalt... Az­tán tovább ment a déli, a nyu- Pati, majd az északi szárnyhoz... Sem ő, sem az altisztek nem láttak semmit... A főhadnagy idegesen, türelmetlenül sietett tovább . . , A tűzkészültségre nem adott parancsot, ' nem akarta kato­náit ok nélkül izgatni, azok mégis nagyon jól látták, hogy az udvaron szaladgáló parancs­nok izgatott, ideges ... • — Halló Ká-Bán.:: Halló Ká-Bán ... Itt Futingra... Je­lentem, hogy eddig semmi gya­núsat nem észleltem... A kör­nyéken csend és nyugalom van... Az erődben a hangulat feszélyezett... — Itt Ká-Bán... Itt Ká- Bán ... Saigonban a csapatszál­lító gépek a kifutópályán áll­nak ... Ha szükséges, indul­nak ... Ezer ejtőernyős áll ké­szenlétben ... Ezenkívül kétezer ejtőernyős vár további parancs­ra ... Készenlétben áll a Bá- Kán-i öt csapatszállító gép és a 400 ejtőernyős is ... Később je­lentést kérek... • A vihar erősödött.. .„ Kilenc óra felé gép jelent meg az erőd felett, Bá-Kán irá­nyából. A könnyűrepülőgépet erősen dobálta a távol-keleti szél. A pilóta megpróbált fel­derítést végezni az erőd környé­kén, de tevékenységét a hatal­mas orkán szinte lehetetlenné tette. A pilóta belátta, hogy minden további levegőben töl­tött percért az életével fizethet és elindult visszafelé azon az úton, amelven érkezett.... Az erődbe!jek némán néztek a gép után. Érdekes... A fu­tingrai erődöt ítélték halálra és Saigon, Na-Fac. Ká-Bán van ké­szenlétben. .. Itt viszont jófor­mán semmi nem történik. A parancsnokra néztek, aid e pillanatban került elő a rá­diósfülkéből. A főhadnagy sorakózőt ren­delt el, nem kürtjellel, csak úgy .szóbelileg, aztán az egység elé állt. — I. égi ósok! Közkatonák, al­tisztek! — kezdte emelt han­gon. — Mielőtt közölném vele­tek ezredparancsnokunk, colo­nel Simon üzenetét, nékem is volna néhány szavam hozzátok. Először is szeretném, ha meg­mondanátok, tulajdonképpen mi­ért vagytok ilyen lehangoltak. Néma csend. Sem a közkato­nák, sem az altisztek nem szól­tak egy szót sem. A parancsnok dühbe gurult. — Gyáva kutyák! — ordította. — A bátorságáért kétszer kitün­tetett harmadik légiós ezred hit­vány férgei! Én, hiszékeny lé­lek! Tiveletek akartam megvé­deni futingrai erődöt! Tiveletek, akik már az első lövés előtt ló­gó orral, sugdolózva jártok kö­rülöttem! Takarodjatok a sze­mem elől! Nincs több tárgyalni valóm veletek! Valamennyien igyekeztek el­tűnni a haragos parancsnok elől, csak Somogyi ballagott mélyen elgondolkozva. A főhadnagy vállon ragadta és ráordított. — Ugye, te is gyáva kutya vagy!? — Főhadnagy űr, én nem va­gyok gyáva, ezt bármikor bebi­zonyíthatom. .. — Hát akkor miért vagy olyan szomorú? — Minden okom megvan rá... -— lehajtotta fejét. — Meghalt az édesanyám. .. A főhadnagy megenyhült. Megveregette Somogyi vállát, s továbbment... Tizenegy óra felé végképp ki­tört a vihar, az eső szakadt mintha dézsából öntötték volna. A légiósok besiettek álláshelye­ikre. csak az őrség állt kint az erőd falán és próbálta áttörni tekintetével az esőfátyolt. Benn, a rádiósszobában tető­fokon állt az izgalom. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom