Petőfi Népe, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-03 / 78. szám
C oldal ' IS62. április 3. kedd Együtt a műszakban, együtt a műszak után Olyan zaj fogad a Kecskeméti Vegyesipari Vállalat varróm űhelyében, mintha a zakatoló gépekre hajoló asszonyok, lányok örökre hadat üzentek volna a csendnek. A készruha- szalag dolgozói megszokták a gépek lármáját. Gyors, szakszerű mozdulatokkal igazítják sebesen cikázó tű alá a sötétkék alapon fehérpettyes anyagot. Mire a szalag végére ér, csinos, divatos pongyola lesz belőle. A hatalmas teremben nehezen fedeztem fel Vincze Jutkái, a fiatal KISZ-kultúrfelelőst. Munkatársai és a vállalat párttitkára nem győzték dicsérni: ■— Ügyes kislány a Jutka — mondták egybehangzón —, két éve dolgozik csak a vállalatnál, de ő itt a fiatalság lelke. Szabad idejében összefogja, neveli őket, most éppen szavalókört szervez, és a kultúrcsoport Jutka irányításával készül április 4-e megünneplésére. Szívesen tanítja a táncosokat, s lelkes tagja a Hírős Együttesnek is. Vincze Jutka fegyelmzetten, komolyan dolgozik, nagyon nehezen szánja rá magát a beszélgetésre. —- Ugyan mit mondhatnék magamról? — nézett rám zavartan. — Az Igaz, hogy mi fiatalok közösen veszünk részt politikai és szakoktatáson, szeretünk táncolni, érdeklődünk a művészetek iránt, de hogy ezt elértük, abban jelentős része van a vállalat vezetőségének és a pártszervezetnék. Mikor helyiséggondokkal küzdöttünk, megkaptuk az ebédlőt Most ott jövünk össze próbálni, beszélgetni, tanulni. Azonkívül lehetővé tették a KISZ- szalag megszervezését. Itt egy műszakban állandóan együtt vannak a fiatalok, ami elsősorban a próbák zavartalanságát biztosítja. — Mosolyogj már Jutka egy kicsit! — biztatják a körülötte ülő asszonyok. Erre valóban felenged zárkózottsága és élneveti magát. Viszont beszélni nem hajlandó tovább. Másoktól tudtam meg, hogy elsők között jelentkezett a Ruhaipari Technikumba, ősszel már meg is kezdi a tanulást. Jó szakmunkás, teljesítménye mindig meghaladja a száz százalékot. Nemcskk szervezője, de szorgalmas megvalósítója a KISZ-sza- lag számára élőírt feladatoknak: — javítani a minőségi munkát, anélkül hogy az a mennyiség rovására történne. V. Zs. Pesti háztetők Közönség és alkotók találkozása Kecskeméten A Kecskeméti Városi Tanács Művelődési Osztálya és a Megyei Moziüzemi Vállalat kezdeményezése folytán a város mozikedvelő közönsége egy-egy jelentős, új magyar film bemutatása alkalmával, nyilvános film- vita keretében - találkozhat annak alkotóival, főszereplőivel. A Májusi fagy után április 1-én, vasárnap délelőtt a Pesti háztetők rendezője, forgatókönyvírója és két főszereplője részvételével került sor filmankétra a Városi Mozi helyiségében. A termet zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők, akik bátran elmondták észrevételeiket, kérdéseiket a filmmel kapcsolatban. Kovács András, a film rendezője beszélt a Pesti háztetők forgatásának kulisszatitkairól. rendezői elgondolásairól —, melyeknek újszerűsége, eredetisége megnyerte a nézők tetszését is. A forgatókönyv írója —, Hubay Miklós — tehetséges drámaíróink egyike. Nevéhez fűződik az ismert musical — az Egy szerelem három éjszakája — alkotása, az Operaházban nemrég bemutatott, a II. világháborúban játszódó opera: a C’est la guerre prózája, és számos magyar film forgatókönyvének megírása. Hubay Miklós a rendezői elképzelések összehangolásáról, együttes munkájukról beszélt. A fiatal szereplőgárdát a szép és tehetséges Pécsi Ildikó, és a huligán szerepében megismert Madaras József képviselte. A hozzászólásokból és válaszokból világosan kitűnt: — érdemes hasonló filmankétokat rendezni a jövőben is. A tizenkettedik Tarzan A Tarzan-filmek, úgy látszik, örök- lfjúak, bár a szerep alakítói egymásután öregszenek ki. Az első Tarzan 1916-ban Elmo Lincoln volt. A leghíresebb Tarzan a harmincas években Johnny Welssmüller úszóbajnok volt. A legújabb, Immáron 12. Tarzan a 42 éves, 190 centi magas Jack Mahoney. Ez az új Tarzan már nemcsak az őserdő viszontagságaival birkózik meg, hanem 16k- hajtásos repülőgépen utazik, helikopteren repül és ejtőernyővel ugrik a filmen« ÚUZmUKiy-IBtCZt-KAVOLY asf O Íred 26. — Igen. Testükben bizonyos elektromosság és mágnesség \ an. Ezért nem tudnak a hajó vonzerejéből kitörni... — Csodálatos! — Ugye szép? — Nagyon szép természeti tünemény. • — M ost pedig erre nézz..: Előttünk a kivilágított Algír, az ország fővárosa. Gazsó arrafelé nzett. A par- ton ezernyi fény csillogott a zivárvány mniden színében, önkéntelenül is felkáltott. — Gyönyörű! És milyen hatalmas területen fekszik a város! — Igen, Algír nagyon szép, de szerencsétlen, mint az az egész ország, melynek mi hivat- ian vendégel voltunk. Ez a sok fény, pompa, amit itt. látsz, algériaiak verejtékéből készült európaiak, franciák számára. Gazsó elhallgatott, gyönyörködött a szép látványban. Az ezer és ezer fényt » tenger tűkre megduplázta. • A kivilágított Algír órák hosszáig látható lesz erről a hajáról. A csengő a vacsoraidőt jelezte, de ők nem mentek le. Több mint egy óráig nézték az ezerlény ű Algírii i.. Másnap délelőtt 10 árakor szemlén kellett részt vennie mindenkinek, a civil utasoknak is, éspedig mentőövükkel együtt. A kapitány — egy magas, pirospozsgás arcú francia — megszemlélte az utasokat. Utána elkészítették a mentőcsónak beosztásit. Mindenkinek megmondták, melyik csónakba kell szállnia veszély esetén. Reggeli szemle a következő napokon is volt. s ezeken mindenkinek részt kellett vermis, még a hajó személyzetének is. Utána mindenki úgy gazdálkodott idejével, ahogy akart A légiósok nagy része moziba vagy a büfébe járt Moziba is lehetett menni a napnak szinte minden órájában, no meg a büfébe is. Néhányan három nap alatt teljesen elverték a távolkeleti szerződésért addig kapott ezer frankot és türelmetlenül várták, mikor fizetik már a második részt. A negyedik nap hajnalán a Pasteur befutott Port-Saidba. A kikötőben sok kereskedelmi, és még több tartályhajó tartózkodott. A tartályhajók olajat tankoltak. A Pasteur a kikötőtől kissé távolabb vetett horgonyt. Hamarosan két nagy uszály közelítette meg a hajóóriást. Egyik üzemanyagot, a másik élelmiszert és ivóvizet hozott. Megkezdődött a rakodás. A két barát kíváncsian nézegette a várost, a Szuezi-csator- na kapuját. Port-Said kisebb város, mint Órán, de sokkal nagyobb jelentőségű. Gazsó egyszerre felkiáltott. — Nézd, polip! Valóban, egy szép, rózsaszínű polip lebegett a szennyes, olajos víz színén. Mellette egy másik. Odább még egy. Olyanok voltak, mint egy szál őszirózsa szár nélkül. — Nagyon szép — mondotta Vámos elragadtatással. Aztán elmosolyodott. — Ott, mutatott a kikötő felé —, ott is van polip, de annak sokkal több karja van. Most éppen az afrikai olaj után nyújtogatja ki csápjait. Nézd, hogy nyelik ezek a hajók az olajat. .. A legtöbb hajón angol felségjel van. — Igen... és ott, a csatorna jobb partján ... azok a hatalmas olajtároló tartályok amelyek egész kis városrészt képeznek ... És az egész város, az egész ország ... mind a polipé. A parton angol járőr cirkál mindenfelé... Az utcákon európai arcok ... Mintha nem is Afrikában lennénk. ... Tizenegy óra felé megtelt a Pasteur „gyomra”, az uszályok eltávoztak. A hajó felszedte horgonyait, a gépek dolgozni kezdtek. Alig indult el méltóságteljesen a hajó, még a csatornáig sem jutott, amikor négy légiós AZ NDK-BAN JÁRTUNK Más fáj Ami leginkább feltűnik a mi Alföldünkhöz szokott szemnek ebbein az országban — s amint átléptük a határt, már Csehszlovákiában is —, hogy tanya, falusi ház nincs. Egyetlen fehérre meszelt, kisablakos, vagy — uram bocsá’! — nádfedeles házikót sem láttunk. Falun a házak általában szürke vakolatnak vagy vakolatlanok. A falvak sűrűn sorakoznak. A láthatáron belül mindig akad egy-kettő, ha az ember a robogó vonat ablakából nézi a tájat, de ezek a falvak kicsinyek, inkább hézcsoDortok csak, s mindegyikben akad emeletes épület is. A régebbi házalt többnyire a már kénekről ismert meredektetős. gerendavázas építmények. A legtöbb tetőn ott látjuk a televíziós antennát. A »róna« szó nem illik a középnémet-alfödre. Hullámos síkság ez, amelyen mindig útjában áll a kalandozó tekintetnek egy emelkedő lanka, eltéved, többnyire úgy kell visz- szavezetni. különösen ha a nyelvet sem beszéli valami jól. A pénzzel sehogyse boldogul, az összegeket műidig átszámítja hazai pénznemre, s vagy »elfizeti magát«, vagy azt hiszi« hogy ő akarta becsapni a helybelieket. Ha enni-inni kér, gyakran egészen mást kap, mint amire számít. A lipcsei Ausländertreffpunkten, a külföldiek eligazító helyén kávét kértem. Zu stark und zu kurz — mondtam, vagyis erős és rövid legyen. Valami barna lét hozták. Később hallottam, hogy itt »mokkát« kell kérni, ők úgy híviák a feketét. De az se volt jobb. A németek különben a feketét gyűszűnyi tejszínnel isszák. Egy ismerősöm — lemaradt az ebédünkről — vendéglőben próbálkozott, Nézegette az étlapot, semmi bizalomgerjesztőt, semmi ismertet nem talált. Végül örömmel fedezte fel: gul- lasch — gulyás! Ez ió lesz! Kapott helyette valami marA lipcsei új városháza. Üjnak nevezik, mert a múlt század végén épült, s így sokkal fiatalabb, mint a középkorból ittmaradt, de még mindig jó állapotban levő, nagyon szép régi városháza. — Az előtte sorakozó autóbuszok között sok az Ikarusz. Németországban nagyon kedvelik a magyar autóbuszokat. vagy a távolban ködlő hegygerinc. A mi Alföldünkhöz hasonlatos, asztallap-szerű síkság, úgy tudom, nem sok van földgolyónkon. Az ember idegein országban bizony összezavarodik néha. Ha és két arab katona a vízbe vetette magát és úszni kezdett a part felé. — Mi ez? — kérdezte meglepetten Vámos. — Szöknek — válaszolt élénken Gazsó —, talán nekünk is most kellett volna. — Nem, nem, ez a hely nem alkalmas. Igaz, hogy közel van a part, de ott angolok vannak. Csöbörböl-vödörbe. A hajó nem állt meg. Méltóságteljesen úszott tovább. Még Szuez városkát sem érte el, amikor egy kis motoros hajó simult a hatalmas személyszállító mellé. Az angolok hozták a szökevényeket, a négy idegen- légióst és a két arabot. A hajőralépés után többé soha, senki nem látta őket.i. A szökés után minden idegenlégióst felzavartak a hatodik emeleti fedélzetre, s addig nem volt szabad elhagyniok a hajó legmagasabb csúcsát, amíg a hajó ki nem ért a Vöröstengerre. Gazsóék kíváncsian nézegettek mindenfelé. Közvetlenül a csatorna mellett elsőosztályú betonút húzódik. Mellette pedig hosszú kilométereken át az olaj vezeték. Egy bídia is van a Szuezi-csatornának. azonban ez csak gyalogosok részére épült. Az út körepe táján kisebbfajta öblöt Dillantot.ták meg, partján szebbnél-szebb villák sorakoztak. A távolban egy angol katonai tábor... (Folytatjuk# hapörk öltfélét makarónival. Kenyér nélkül, mert a németét nagyon kevés kenyeret esznek. Egy utitársam. aki először járt a határon túl, így szállt ki a vonatból: — Na, hadd lám. milyenét a külföldiek? — Te jámbor — mondtuk neki —, nézz meg minket, — ? — Mert itt mi vagyunk a külföldiek. Héhány sző a gyomor dolgairól Itthon azzal ijesztgettek bennünket a tapasztalt külföld járók: a koszt rossz és kevés lesz. Mire: Reggel 20 dekányi felvágott, negyed vaj. tojás, sajt. dzsem, kávé vagy tea. három zsemle, itthon reggelire és vacsorám együttesen is sok lenne. Délben volt aránylag leggyengébb a menü. A levest helyi szokás szerint csészékben kaptuk, kanál nélkül, inni kellett és kevés volt. Utána hús került az asztalra — valamiféle mártással és burgonyával vagy tésztával —, sütemény, sör. A vacsora viszont minden képzeletet felülmúlt. Mint a reggeli, csak sokkal ldadósabb. Púpozva állt a sok ennivaló a nagy lapostányéron. Különös dolgokat mellékeltek hozzá A nyers uborkát még felismertem, a karfiolt is, csak arra nem tudtam rájönni, miféle fűszeres, 'ében pácolják. Savanvkás volt és egyesek szerint illatos. A feketére savanyított zöldbabról meg azt hittem, valami tengeri hernyó. A pohár sör most -em maradt el. Az »estebéddel« a három nap ■alatt csak egyszer tudtam meg- I a ír kozni. (Folytatjuk.) Mester László
