Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-22 / 68. szám
4. aMa! 1962. március 23. csütörtök St raus sí Cigánybáró Enyém, tied, övé a z Államosítás óta másodízben játssza a Kecskeméti Katona József Színház ifjabb Johann Strauss brilliáns muzsikája nagyoperettjét, a Cigánybárót. Magyar színpadokon az operettnek az volt mindig a fő vonzóereje, hogy a nagy magyar mesemondó, Jókai Mór Cigánybáró című novellája adta a színpadi átdolgozás alapötletét. Sajnos azonban, nem- csali Straussnak nem volt túlságosan nagy szerencséje a i i brettógyárosokkal. a magyar operettszínpad sem sokat nyert az átdolgozással, hiszen a színpadra állítás alig ad többet a Jókai-féle alapötletnél, több Ponton a kitűnően megszerkesztett novella epizódjai helyett bevált és elcsépelt szövegírói sablonokat alkalmaz, amelyek nem vaitak sem Strauss ope- uttkompomijitu sikereinek igazi ‘■■gyengetőivé. sem valódi értéléivé a hazai zenés szín játszásnak. Ráadásul szinte évtizedes idgyománnyá vált nálunk, hogy u osen megkurtítva, a partitúra egynéhány, egyébként igen kikerült betétszámát is kiiktatva játsszák nálunk a darabot. A mostani kecskeméti felújításnak az ad új színt és érdekességet, hogy a rendező és a karmester egy olyan Cigánybárót •visz a közönség elé. mely a teljes zened anyagot tartalmazza. Ez — amint az előadáson ki derült — csak javára szolgált a felújításnak. Érdemes volna egyébként azon elgondolkodni, nem volna-e célszerűbb végre már a teljes zenei anyaggal számoló, modernebb átdolgozást megalkotni?! Kevés onerettlibrettó átdolgozod mondhatnak magukénak olyan nagyszerű irány- jelző segítséget, mint az eredeti J okai-novella. Semmi mást nem kellene tenni, mint a bécsi librettó által elsikkasztott ese- ményíoinalakat újrta rendezgetni, kiegészíteni és hangulatilag összeegyeztetni a nagyszerű, csillogóan szépséges bécsi muzsikával. Talán egyszer majd ez is meglesz, és akkor minden bizonnyal új diadalútra indul nálunk a Cigánybáró, AZ ELŐADÁS Udvaros Béla rendezésében gördülékeny, dús romantikájú, látványos és a zenei megvalósítás tekintetében is igényes. A kitűnő szereplőgárda mellett kétségkívül a kórus viszi a főszerepet amelytől az utóbbi években ilven kiegyensúlyozott csiszolt és a legnemesebb értelemben véve, muzsikális teljesítményt még nein hallottunk. A Szokoly Gyula féle részleges átdolgozás minden bizonnyal csak a három nagyszerű színészi adottságokat magában rejtő komikus-szerep felfrissítésére vállalkozott, azt eredményesen be is töltötte, így ír/ egyébként lapos és színtelen második felvonás a humor szűrre ;i in színessé, érdekessé, mód felett vonzóvá vált. Sajnos, a l 'innadik felvonás összes zűr- v \ ara, szövegírói gyengesége i > történelmi hamisítása is benne maradt az előadásban, lii- ‘ •> u az átdolgozás ennek el- t nlptésére nem vállalkozott. Azt is el kell mondanunk, hogy az eseményeknek Budára bevandovszkij A, ROBESPIERRE Levandovsdrij műve nein csu_ pan a jakobinusok vezéralakjának életrajza, hanem egyben a francia forradalom eseményeinek lelkiismeretes munkával'megírt krónikája is. Az író igényes írói eszközökkel, lírai színezettel formálta meg Robespierre alakját. való áthelyezése inkább mélyítette az ellentmondásokat, mintsem hogy segített volna. Ehhez járult az a körülmény is, hogy a harmadik felvonás záró táncjelenete nem sikerült. Tarr Mihály koreográfiája kissé zavaros, nem használja ki a zene adta lehetőségeket, de még a librettó hangulatával sem igen számol. NÉHÁNY SZÓT a népes és kitűnő szereplőgárdáról! Juhász Pál Barinkay Sándor szerepében lehetőséget kapott színjátszói és énekesi kvalitásának teljes kibontására, s ezzel a lehetőséggel él is. Nagyszerűen kelti életre a bonvivánok- szíve vágyat kepezó kitűnő dalbetéteket, jateka kiegyensúlyozott, hangulatos. Gyólay Vila tíuíli alaki tusával ragadja magaval a közönséget. Nemcsak a Strauss- muzsika hivatott tolmácsolásával, de színészi teliesítményé- vel is hozzájárul a sikerhez. Károlyi Stefi Arzéna szerepében kap méltó elismerést. Kitűnő, iskolázott éneke úi oldalról mutatja meg, kiemeli és fontosságában megnöveli ezt az egyébként gyengén megírt szerepet. Csajányi György, mint Gábor diák, a prózai színpad után ismét mint kitűnő énekes mutatkozik be, s arat megérdemelt sikert. Meglepetés a Simon Géza megfogalmazásában színpadra állított újszerű és hangulatos Zsupán-figura. A három cigány — Szokoly Gyula, Kom- los József és Szalma Sándor — parádés jelenetei az operett- színjátszás iskolapéldái. Mindhárman mértéktartóan. ízlésesen és amellett hallatlanul mulatságosan játsszák el a három erősen megfiatalított szerepet. Mulatságos Borbíró Andrea, mint Mirabella és Karizs Béla, mint elveszettnek vélt férje, gróf Carnero, az erénybizottság elnöke. Cipna nehéz és Igényes szerepét szépen szólaltatja meg Mojzes Mária. S HOGY A SZEREPOSZTÁS méltatása teljes legyen, ismét meg kell emlékeznünk névtelen ismerőseinkről, a kórus tagjairól. akik nagy alázattal, alapos felkészültséggel szólaltatják meg a Strauss-melódiákat. Kár, hogy az egyébként jól szereplő tánckar nem kapott jobb ko16. Gazsónak arcába szökött a vér, keze ökölbe szorult. Hirtelen a hatalmas termetű Vörös furakodott át a tömegem Félretolta Gazsót, felgyűrte inge ujját, csípőre tett kézzel megállt az öreg légiósok előtt, s kissé emeltebb hangon kérdezte. — Hol találunk ivóvizet? Az egyik nevetni próbált, de amikor Vörös közelebb lepett hozzá, megoldódott a nvelve. — Az oráni víz ihatatlan, legalább is európai ember számára. Ide nyolc kilométerről hordja a vizet egy öszvér es fogat. — Hol a vizestartálv? .— Itt az épület mögött — Oda megyünk! Többen elindultak, azonban az égjük őrmester elordította magát. — Várjatok! Az újoncok megtorpantak» t— Várjatok! A laitbam egy csepp víz sincs! — Hát hol van belőle? — kérdezte Vörös. — Elfogyott! — mosolyodott el kajánul az őrmester. — Megnézzük — s néhányan máris indultak. Azonban hamarosan lógó orral tértek vissza. — Még orvosság gyanánt sem ideográfiát. Nagy része van a sikerben Márton Aladár szép, romantikus jelmezeinek. Barcsa István látványos, érzelmeket, hangulatokat, ébresztő díszletednek. A zenekar telt hangzással, hajlékony, energikus muzsikálással emeli a sikert, amely minden kétséget kizáróan nagy és őszinte. Csákv Lajos találunk benne egy csepp vizet sem... Vörös előrelépett. — És hol van a fogat vezetője? — A szobájában fekszik, holt részegen, ö vele négy órán, belül nem beszélték ... S ismét mosolygott, kajánul, jóízűen, hogy Vörösnek bele- viszketétt a tenyere. A többiek feürnorajlottak. — Gyerünk a kantinba! — kiáltotta valaki — ott talán — ihatunk valamit. — Várjatok! — állt eléjük az őrmester. Ti nem ismeritek az itteni helyzetet. Zöldfülűek vagytok még, becsapnak benneteket. Meg amilyen, szomjasak 'vagytok, egy pohár ásványvízért, vagy borért, ki tudja mennyit hajlandók lennétek odaadni! Tudjátok mit? Hozunk mi bort nektek. Adjatok pénzt. Mi már öreg rókák vagyunk, bennünket nem csapnak be. Sokan gondolkodás nélkül szedtek elő talán utolsó 10, vagy 20 frankosaikat. Gjnűlt a pénz az őrmester kezében,. Vámos karonragadta Gazsót és férevonta. — Tudod miben mesterkedik ez a hét gazember? — Sejtem. — Ne adjunk neki pénzt. Majd Sokat irtunk már arról, hogy a falus1 művelődési otthonoknak milyen fonto.' szerepük van az egész község kulturális tevé- lcenységének összefogásában. — Példaként állítottuk a többi elé azokat a községeket, ahol a különféle társadalmi szervek, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok együttesen teremtettek élénk életet a művelődési házban. ' veszünk saját magunk valamilyen italt. Pénzünk még mindig bőven van. Az öreg légiósok a kantáiba siettek. Bezártak az ajtót, letelepedtek egy asztalhoz és italt kértek. Nemsokára hat üveg bor díszelgett előttük, amelyet, hamarosan újabb hat követett Az újoncok kívülről, az ablakon át lesték amazok mulatozását hallgatták röhögésüket, ízléstelen dalaikat. Néha-néha bezörgettek az ajtón, de ezek ocs- mány szavakkal igyekeztek őket elzavarni. Az udvar túlsó végén a kapitány, a depó-parancsnoka tűnt fel. Észrevette a csoportosulást és haragosan arrafelé tartott — Miért nem kotródtok be?! — rivalt az áscorgókra. — Vagy nincs pénzetek? Akkor takarodjatok a fenébe, csttrhe banda! — De igenis, van pénzünk! — Nem vagyaink csiirhe banda! — Be van zárva, azért nem tudunk bemenni! — hangzott innen is, onnan is. ■— Micsoda, be van. zárva? — mordult a tiszt. Bizonyításképpen egy fiatal olasz legény megnyomta a kilincset. — Nyitva van — mondta csodálkozva. — Akinek van pénze, mars befelé, türelmetlenkedett a parancsnok —, akinek pedig nincs, szedje a sátorfáját. Elviharzott. A szomjas légiósok egymás hegyen-hátán, tola- . kodtak a kantinba. Azok heten egyáltalán nem Annál jobban meglepett tehát az, amit Izsákon hallottunk. — Próbát akartunk tartani a művelődési házban — mesélte Farlcas László, az izsáki Sárfehér Együttes vezetője. — Kértük az igazgatót, engedje meg. Mondtuk, hogy tüzelőt mi adunk, ó azonban azt válaszolta, hogy csak akkor járul hozzá, ha teremdíjat is fizetünk. Egyébként is a művelődési háznak .jaját?’ programba van és mi abban nem szerepelünk. (Magyarázatképpen: a Sarfehér Együttes a helyi fmsz-é, azaz az futsz tartja fenn.) A Sárfehér Együttes színjátszó csoportja Hz éve járja a községeket felejthetetlen estéket szerezve á falu kultúrára szomjas lakóinak. 1960-ban Szegeden az országos színjátszó fesztiválon az első dijat nyerte. Az együttes énekkara a tavalyi felszabadulási kulturális seregszemlén megyei első lett. Egy kezdő együttest nem segíteni igen nagy hiba, sót mondhatjuk bún is. De egy már hírnevet szerzettet gátolni munkájában — ennek oka, úgy hisszük, csak szükkeblúség, a párt művelődési politikájának meg nem értése lehet. Izsákon végül is segített a helyi pártbizottság. A pártbizottsághoz fordult ugyanis az együttes vezetője. Azóta ismét próbálnák a színjátszók. Az ügy tehát elrendeződött, nekünk mégis van néhány megjegyzésünk: A községi művelődési házai államunk támogatásával es a helyi tanács, valamint a lakosság áldozatkészségéből hozták mindenütt létre. Az tehát mindenkié, gbbun az értelemben, hogy az egész község művelődését hivatott szolgálni, vezetői pedig ennek megfelelően a helyi kulturális élet ámaszai, szükség eseten irányitói, ihletói IteU legyenek. Csak valamiféle rosz- szu.1 értelmezett gazdasági felelősségérzet, vagy hivatalnoki rövidlátás lehet az oka annak, hogy az igazgató ilyen féltve őrzi a rábízott vagyont rnég a kultúra munkásai ellenében is. Nem értjük, hogyan tehet különbséget a „saját” és a községi kulturális tevékenység között. Pedig — többek között az enyém, tied, övé fogalma is átformálódott a legutóbbi 17 esztendő alatt. Nagy Éva zavartatták magukat, pedig az újoncok hamarosan körülfogták őket — örmesber úr, szomjasak vagyunk. — Az utolsó tíz frankosomat adtam oda! >— Megdöglok szondán. — Vegyenek bort nekünk is. *— Kuss! — ordította az őrmester, majd a társaihoz fordult. — Halljátok? Vegyünk bort nekik is! Hahaha! Menjetek a fenébe, hülyék! Röhögtek, hosszan, vérlází- tóan, majd összekapaszkodták és egy pikáns nótába kezdtek. Ordításaiktól rengtek a falak. Gazsó, Vörös és Vámos a pulthoz tolakodott. Vörös hál rom üveg bort kért. Amint a poharukban gyöngyözött az ital', két fiú közeledett feléjük só- várgó szemmel Fiúk, adjatok inad -r szólalt meg a magasabb magyarul — Az utolgó fillérünket adtuk oda ezeknek a disznóknak. Gazsóék meglepődve néztek iájuk.' — Csodálkoztok, ugye — folytatta amaz —, magyarok vagyunk, de nem szívesen beszélünk magyarul. Előttetek sem akartuk felfedni nemzetiségünket. De muszáj volt. Segítsetek.., Vörös még két Üveg bort rendelt. Igaz, már fogytán volt a pénze, de talán nem késik már sokáig a zsold. (Folytatjuk,) Fiatalok arcképcsarnoka ' Elméi} tilt &ms ük fiit sin találtuk gépénél Szálkái Lászlót, a Kiskunfélegyházi Cipőgyár fiatal, ügyeskezű szakmunkását. Gyors mozd fiatokkal -klammerolt« — szegezte fél az egymás után érkező cipók talpát. 1947 óta a gyár dolgozója, kiváló és sokoldalú szakember. Most végzi — pótlólag — az általános iskola nyolcadik osztályát. Annak idején nem volt módja befejezni iskoláit, maga sem igen törődött vele. Igyekezett mielőbb munkát találni, hogy segíthessen szülein, mert kellett a családnak a kenyér, szükség volt az ő keresetére is. Azóta nagyot fordult a világ. Szálkái László jól keres, megélhetése biztosított, s látja, hogy a tanulás hasznos, szükséges. Jövőre szeretne beiratkozni a cipőipari technikumba, hogy szakmájának igazi mestere, még alaposabb ismerője legyem GUZtWIUttf-BECZE -KAROLY re*
