Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-14 / 61. szám
4 oldal 1962. március 14 merda Az írói és akikről könyve szól... o a Orvig, ttagybajsxos magyar ül az egyik pádban. Távolabb tőle. kendős, szemüveges nénike De sokan eljöttök ma a fiatalok közül is. Arcukon figyelem, szemükben kiváncsi érdeklődés. A parányi kis színpadon a Kecskeméti Kelemen László Irodalmi Színpad tagjai. És.az utolsó szavalat elhangzása után megjelenik az író, akit vártak és akinek kedvéért eljöttek: — Szendrei József. A beüsőballószögi kis iskola meghitt, bensőséges találkozó színhelyévé válik. Az író könyvét — mely róluk is szól — majdnem mindnyájan olvasták Most tágranyílt szemmel hallgatják mindazt, amit a Koldusok, paradicsomának megírásáról elmond az alkotó. Szendrei József 1948-ban járt ezen a tájon, mint a Duna—Tisza csatorna építőinek ifjúsági rohambrigád vezetője. Majdnem egy évet töltött itt és ékkor ismerte, szerette meg a homold embereket. 1958-ban visszatért Helvéciára. Nem hagyta _ nyugodni a gondolat: — megírja a látottakat, feldolgozza az itt élők jelenén túlmenően az elmúlt időket is. ígY SXÜ'vtvtl meg tokaji ember tollából a Koldusok paradicsoma, Helvécia hetven esztendeje. A szőlőtelepítés kezdeti, nehéz szakasza, a homokkal, szárazsággal való örökös küzdelem, a sanyarú munkában eltöltött hosszú évék, és a jelen — az állama gazdaságban alkalmazott modern, fejlett szőlőtermesztési eljárások bevezetése, a gépesítéssel, öntözéssel könnyített, évtizedes nyomorúsága alól felszabadított paraszti munka. Könyve tavaly jelent meg. Minden sora valóságos tényeken alapul, mentes a „költői túlzásoktól” Sokat kellett dolgoznia, kutatnia, míg levéltári adatokból, a korabeli sajtó adataiból, az öregek, elbeszéléséből összeállította, hitelesen ábrázolta Helvécia múltját és jelenét. Egyszerűen, közvetlenül beszélt. Utolsó szavának elhangzását nem követte közönyös, hallgatás. Egyre-másra jelentkeztek a hallgatók. Minden érdekelte • őket. Mennyien vannak és mit csinálnak a fiatal népi írók, vagy a közkedvelt Veres Péter bácsi. És Szendrei Józsefnek milyen tervei vannak a jövőre nézve, nőd indította él az írói pólyán? Gyerekkoromban tanító akartam lenni — hangzott a felelet. — De vonzott a versírás, így aztán észrevétlenül más irányba sodródtam. _ Mint parasztgyereket közelről érintett, érdekelt a parasztság élete. El'uniti Lőrinc: KÖDRONGVOK A kötet egy regényt és az író válogatott elbeszéléseit tartalmazza,. amelynek javarészt irodalmi folyóiratokban, heti- és napilapokban szétszórtan láttak napvilágot. A címadó regény a 30-as évek elején, a nagy gazdasági világválság idején játszódik, az egyik vidéki egyetemi városban. Dosztojevszkij: A KAMASZ Az iró egy kialakulatlan jellemű vidéki fiatalembert választ regénye hőséül, aki formálisan ugyan törvényes származású, de tudja, hogy egy job- bágyasszóny és egy földbirtokos fia. A hős visszás társadalmi helyzete, naiv fiatalsága, kama- fizos sértődöttsége tükrében villantja fd áz író a pétervári űri társadalom életét úgy, ahogy egy-tapasztalatlan vidéki fiatalember látta. határoztam, hogy megpróbálom őszintén, meggyőzően ábrázolni sorsukat. Erről tanúskodik nemrég befejezett két regénye, melyek a közeljövőben kerülnek kiadásra. Az őszi szél — című műve a tsz-ben játszódik, egy tiszamenti kis faluban. Bemutatja egy tsz-község kialakulásának körülményeit. Legfontosabb feladatnak tartja egyszerűen, szépen, magas művészi fokon írni a ináról úgy, hogy azt mindenki megértse, élvezze. Mindenki számára kell írni, nem egyeseiknek! — vallja erős hittel. Ezért járja az országot állandóan. Több mint kétszáz találkozón vett részt, elbeszélget, tanulmányozza az olvasókat, megismeri életüket. Így válik valósággá írói hitvallása: sokat és jól írni a máról. De aid a máról akar írni, legyen minél 'többet az emberek között!” V. Zs. Tisztán, józanul Bolondok, akik azüntaiea a meghalt messiásra várnak, akiknek mindaz rejtelem, amit naponta megcsinálnak. Akikben titkon S a bű, hogy hej, a múlt már nem J8n vissza, akiknek szeme szomorú, s haragszanak a csillagokra. Tudni ken, hogy Itt nem lehet már kandikálni jobbra, balra, hanem rohanni egyenes* a távol látszó magaslatra. Rohanni tisztán, józan tű, szétszórni mind a renyhe álmot, s aki ránk lesve meglapul elvenni attól a világot. Hitűnket meg kell vallani: ez az Igazság, szeressétek, szívünket fel kell tartani, mert ez hoz közénk békességet. A harcot pedig vívni kell tisztán, józanul, Sszefogva. s elvtársainkkal érni ei az értünk nyíló holnapokba. gal sAndor Metamorfózis (amikor a teljes leszerelés megvalósul): Ember: Végre ember lehetek! ÖT NAP — ÖT ÉJJEL .Közvetlenül a második világháború befejezésekor a szovjet alakulatok hozzáfogtak, hogy felkutassák és megmentsék a lerombolt drezdai képtár kincseit. Akciójuk sikerrel járt, de a képeket végleges megóvásuk érdekében Mos2Íkvába kellett szállítaná. Amikor az újjáépült Drezda ismét méltó otthont tudott nyújtani számúkra, a vitáén vázolta fel a megfilmesftésre mindenképpen alkalmas és érdemes történetet Hain/. Thiel és AnatoUj Golovanov rendezők Lev Amstam főrendező irányításával lírai képsorokkal, sok szívvel formálták filmmé a forgatókönyvet Alekszan- der Selenkov és Csen. Ju-lan, élve a színes anyag adita lehetőségekkel, drámai és lírai hanglághírfl festmények Az öt nap — öt éjjel nem dokumentumfilm — szabad mű- vészi elbeszélés, amelyben emberi sorsok fonódnak össze a drezdai képtár kincsednek megmentésével. A film főszereplője Paul Naumann német festőművész, aid a háborúban egyik karját, és az emberségbe vetett hitét veszítette éL A felszabadító szovjet alakulatok bevonják őt is a képtár festményed felikutatásának munkájába. És mialatt sok nehézség árán, emberáldozatot követelve, megtalálják a képeket, Naumann is megtalálja önmagát, eleveszettnek hitt szerelmesét, életkedvét, művészetét Az igazi főszereplő azonban mégsem Paul Naumann, hanem az az erő, amely nem csupán kenyeret és vizet szerzett, hogy a legyőzött népet életben tartsa, nem csupán egész világ számára értékes kulturális kincseket mentette meg, hanem megismertette az embereket az igazi humanizmussal: az egyszerű szovjet ember nagyszerűsége. A forgatókönyvíró Lev Ams- tajn és Wolfgang Ebeling mélvéteftt várakoztatva, szép operatőri munkát végzett. A kísérőzenét nem kisebb zeneszerző, mint Dmitrij Soaztakxmes alkotta. A szereplőlc közűi ébSnrtn a Kozlov őrmestert játszó Vsze- volod Szanajevet kell kiemelni, akj emlékezetes alakítást nyújt, tele szívvel, emberséggel Mel lette emjítést érdeméi még Hein* Dieter Knaup Paul Naumann, Vszevolpd Szafonov Leonov kapitány, Atme Kathrin Bürger Katiin szerepében. / Miért maradt Jean Marais agglegény ? Jean Marnia kijelentette: éLo- tében azt bánja a legjobban« hogy nem vette feleségül Marlene Dietricht „ö volt az egyetlen nő, élűért szakítottam volna az agglegénységgel" — mondotta. Máig is őrzi Marlene 1945-ből való fényképét ezzel a dedikációval: „Kár, hogy nem vettél feleségűi." Gazr-muMY-isecze-savoly Itt volt a gyűjtőtábor. Ide kerültek azok. akiket Becsben toboroztak, de irányítottak ide másfelől is embereket A különböző nyelven, beszélőket itt egy csoportba állították, a igyekeztek őket egyetlen egységgé, katonai alakulattá kovácsolni. A civilruhás fiatalok nehezen ■akarták megszokni a fegyelmeit de ilyenkor az őrmester cifra káromkodása vagy jól irányzott rúgása jobb belátásra térítette őket A második napon, létszámellenőrzés után. Gazsó odasom- polygott Vöröshöz. — Jóska... — No? e— Én azt hiszem... — Ugye: belátod, hogy nekem van igazam?! — Nem erről van szól Ez még nem lezárt téma! Erről még beszélünk. ’De... úgy érzem. nekünk szükségünk van egymásra. A bábeli nyelvzavar nő, aláfesti ezt az őrmesterek ordítása. Mindinkább idegenebbnek, érthetetlenebbnek tűnik előttem a világ. Legyünk jó barátok, ne hagyjuk el egymást! —• Drága, kedves pajtás — Hlelte meg Vörös —. rendben van. Fogadjuk meg. hogy mindig, mindenkor együtt dunk. — Fogadom.,. — Én is fogadom... s— Erre jó lenne inni is valamit — De egy fityingünk sincs. =— No, majd talán holnap ihatunk. A légiós-ünnepen bizonyára nekünk is csurran valami. — Miért ünnep nékik április 30-a? — Tudj® az ördöa Gyere aludni Fanyalogva léptek be szobájukba, kelletlenül elhelyezkedtek fapriccsüköm. Sokáig hallgattak. *— Ml lesz vélünk? — törte meg a csendet Gazsó. — Hallottad: tegnap kihirdették, hogy aki elhagyja a tábort, azt katonaszökevénynek tekintik és a hadbíróság elé állítják. No, meg ez az egész városi Az biztos, hogy itt nem segítenék a menekülőt. — Hát..; nyugodjunk bele? — Váriunk. A kantin felől kurjongatás hallatszott. — Hallod .— szólt Vörös —, ezeknek van pénzük. Isznak. És fizetnék az öreg légiósoknak, akik hátborzongató hazugságokkal traktáiják őkel — Talán nem is hazugságoké. Várj — emelkedett fél Vörös hirtelen —. mindjárt jövök. .. — Hová mégy? — Azonnal itt leszek. Gazsó egyedül maradt Próbálta rendezni gondolatait A* utóbbi napok eseményei azonban erősen megviselték. Bécs„ Bogos... Radeczkv-laktanya... aónahatár— Lovász! Egy pillanatra egészbe villant otthona és Budapest is. Elnyomta az álom. A takaródét sem hallotta, és azt sem vette észre, amikor Vörös visz- sízajött Másnap, reggeli után. azonnal sorakozót rendeltek el. A sok leszerelt légiós tiszt a sor élére állt Valamennyinek rengeteg kitüntetés volt a mellén. Vajon miért kapták? — villant, át Gazsó agyán. A félszemű, aki a zászlót tartotta, intett az altisztnek, aki azonnal induljt vezényelt, A menet megindult a zászlórúd felé. Elől a veteránok, utánuk az öreg légiósok, végül az újoncok. Ünnepélyes zászlófelvonás, majd ünnepi beszéd következett. Egy hosszú, forradásos arcú kapitány méltatta a nap jelentőségét. Elmondotta, miért lett április 30-a a légiósok ünnepe. Beszélt annak a marokkói erődnek az ostromáról, amelynél valamennyi légiós elesett, egy géppuskás kivételével. Ez a közkatona három különböző helyen felállított géppuskát kezelve« visszaszorította az amúgy is súlyos veszteséget szenvedett arabokat addig, amíg a légiós utánpótlás megérkezett. A tiszt lelkes szavakkal magasztalta ezt a géppuskást. Példaképül állította az újoncok elé. Gazsó izgett-mozgott a sorban« türelmetlenül várta az ünnepség végét. Szomjas volt Ekkor vette észre, hogy mások sem nagyon figyelik a beszédet.. Az ünnepség után mindenki a kantin felé rohant, mintha a fennkölt, buzdító, lelkesítő szavakat valamennyien elfeledték volna— Mindenkinek az enni- és innivaló volt az eszében .. A kantinban tiszta, terített asztalok várták a látogatókat, sőt virág is jutott mindegyikre. Vörös az ajtó melletti asztalhoz húzta barátját. — Gyere — súgta Gazsónak —, a díszebéd előtt iszunk is valamit. — De miből? — Ide figyelj... Eh tegnap este egy csomó pénzt találtam... Gazsó gyanakodva nézett rá, — Találtad? — Igen, mit nézel úgy rám! ülj le, azonnal hozok valamit Gazsó próbált visszaemlékezni a tegnap estére, de nem sokáig töprengett. Barátja hamarosan visszatért egy üveg bor- deauxi borral és két pohárral. Alig töltötte tele a poharakat, a főtörzsőrmester állt meg mellettük, aki a létszámellenőrzést végzi naponta. (Folytatjuk.)
