Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-13 / 60. szám
1962. mdrclus 19. fcefl« 9. olftaf Családi tervezés alapján látnak munkához Drágszélen A Kalocsai Járási Tanács VB több tanlolyamot szervezett a tél folyamán olyan törekvéssel, hogy segítségért nyújtson a tsz- vezetőknek és az egész tagságnak a nagyüzemi gazdálkodás eredményesebbé tételéhez.- Drág- s'.ölről hatvanan vették ezeken részt. Milyen haszonnal járt a tanfolyam, a következőkben szerelném elmondani: Vita tárgyát képezte korábban, hogy szükséges-e községünkben két termelőszövetkezet létezése, nem lenne-e célszerűbb, ha egyesülnének? A járási párt vb javasolta az egyesülést, mert ennek gazdasági és politikai feltételei- biztosítottak Voltak. A tagságot főleg a nagy- ■ üzemi gazdálkodás gazdasági érvei győzték meg. A két szövetkezet egyesült tehát, s így területe 1800 hold lett. Az újonnan megválasztott vezetőség sokát dolgozik és helyes tervekkel indította el a munkát. Bekopogtunk minden családhoz A megyei tanács által rendezett tanácselnöki tanfolyam egy- időre esett a mi községi tanfolyamainkkal. Ennek az lett a haszna, hogy nyomban kamatoztattuk a családi tervezésnek az elnöki tanfolyamon felvető dött gondolatát. A szakemberek által készített előtervekkel bekopogtattunk valamennyi tsz- gazdához és egész családjával együtt vitattuk meg annak helyességét. Ebben a munkában községültben negyvenen vettek részt a párt- és tanácsi vezetők, valamint a párt és a tanács aktivistái, A családi tervezés a vártnál is jobb eredményt hozott és a legmerészebb elképzeléseinket is Termékeik 40 százalékát exportálják Megyei irányítás alá került a Lajosmizsei Háziipari Szövetkezet Ritka vendég, mégis régi ismerősként fogadják az újságírót a Lajomizsei Háziipari Szövetkezetben. Ilyen helyen nincs szükség a sablonos érdeklődésre. Gyorsan indul a beszélgetés. A vezetők a kérdésekre szinte kitalálják a riporter gondolatait. Azt mondják, azt mutatják, ami az olvasók számára érdekes. rab készült. A különféle ecsetekből pedig 35 ezer darabot gyártottunk. — Sikerült-e az igényeket kielégíteni? — Erre nem tudok egyöntetű választ adni. Termelésünk 40 százalékát exportáljuk. Emellett a belkereskedelem rendelésére több mint 7 millió forint értékű kefeárut, seprőt és ecsetet kéÉvenként 80 féle áru készül az üzemben. Kántor István és Schurmann Béla a félautomata tömőgépek kezelői 1200 darab körömkefét készítenek naponta. Ez a szövetkezet kapcsolatban áll a világ minden tájával. Négy világrészből érkezik ide a különféle alapanyag. Százhatvan dolgozó adja hozzá szorgalmát, szaktudását, s négy világrészbe indul vissza a készáru. Termékeiket használja az ipar, a mezőgazdaság, nélkülözhetetlenek háztartásunkban, de az itt végzett munka, a kefekötés, ecsetkészítés mégis a- ritka szakmák listáján szerepel. Gyártásukkal alig pár helyen foglalkoznak az országban. Hogyan fejlődött, mennyit termel egy év alatt a szövetkezet, sikerül-e a vásárlók igényeit kielégíteni? — Erről érdeklődünk a szakmai bevezető után Szelei Pál műszaki vezetőtől. — Az elmúlt években sokat áldoztunk az üzemfejlesztésre. Gépeket szereztünk be és lehetőségeinkhez mérten korszerűbb technológiával is igyekeztünk biztosítani a többtermelést. _ így ma már mind a termelés értékében, mind pedig a gyártott áruk darabszámában milliókról beszélhetünk. Tavalyi termelésünk meghaladta a 11 millió 500 ezer forintot. Hogy mennyi munkát kellett ezért végezni; azt jól érzékelteti ez a három szám: kefékből 3 millió darabot kötöttünk. Seprőből 450..ezer daszítünk. Ez a mennyiség azonban az ország távoli vidékein kerül az üzletekbe. Így csak annyit tudunk, hogy áruink minőségével elégedettek a vásárlóik. — Mi viszont tudunk arról, hogy megyénkben sokszor — hiányzanak ezek a közszükségleti cikkek. Nem lenne ésszerűbb, ha a lajosmizsei kefeüzem itt értékesítené áruit? — A jelenlegi elosztást fel- [ ^őbb rendelkezések szabják meg. örömmel vennénk, ha több árunkat adnák el a megyében, hi- £ szén cikkeink többszáz kilométeres utaztatása jelentősen növeli termelési költségeinket, i Ugyanakkor a lakosság helyi < igényeinek kielégítésében sem > tudunk megfelelően részt vállalni. Ennyit jegyeztünk fel a La-j iosmizsei Háziipari Szövetkezet- S ben tett látogatásunkkor. Érte- J sültünk azonban arról, hogy a< kefeüzem az első negyedévben í országos felügyelet helyett, me-j gyei irányítás alá került. Ezért! javasoljuk, hogy a KISZÖV ve-< zetőeége a lajosmizsei kefeüzem! 1962. évi terveinek jóváhagyá-5 sálkor az exporttermelés foko- 5 zása mellett, vegye figyelembe! a megye lakossága igényeinek £ kielégítését is. Sándor Géza felülmúlta. A növényápolásból például olyan mértékben kértek részt a családtagok, hogy a fü- szerpaprika-területét több mint tíz százalékkal kellett emelni a tervezetthez viszonyítva. Hatssáx sertés a népgazdaságnak Növelni kellett a sertéshizlalási tervet is, így a tsz több mint 600 sertést ad ebben az évben a népgazdaságnak. Javaslatot tettek ezenkívül a fejési átlag növelésére, a jövő évi takarmányok betakarítására, a gyümölcsfák egységes ápolására és így tovább. A családi tervezés során kikértük a tagság véleményét a prémium formájára vonatkozóan is. Így alakítottuk ki a premizálás „drágszéli” formáját. A jövedelemelosztás alapja a munkaegység, plusz prémium. Az átlagos premizáláson belül egy- egy kampányfeladat gyors elvégzésére (palántálás, aratás stb.) célprémiumot tűz ki a közös gazdaság. Ez a módszer a múlt évben nagyszerűen bevált. Nagyobb munkakedvvel A végleges terv a tagság véleményére alapozottan készült el. Számadatai figyelemreméltóak. A munkaegység értéke 31,25 forint, melyhez munkaegységként 4,20 forint prémium járul. Már maga ez a terv is javítja a munkakedvet, de bármilyen legyen az esztendő, a tagság munkájának lendülete bizonyára nagyobb lesz a tavalyinál, mert mindenki tudja, hogy mit miért csinál. Beros Ferenc vb-elnök, Drágszél Muzsika az istállóban Enyhe, koratavaszi délután. Bent, a 102 férőhelyes istállóban a tehenek vígan, jó kedvvel ropogtatják a frissillatú szénát. Ám, ahogy beljebb lépünk, az állatok táplálkozásának zaját egész másfajta hangok harsogják túl... Egyszerre mintha bálteremben lennénk... Tánczene hullámai lebegnek a levegőben. A zene foszlányai mintha színes pántlikaként lógnának a tehenek szarváról. Rózínger Frigyes, az állat- tenyésztési brigádvezető is azt vallja, hogy a muzsika hatására jobban tejelnek a tehenek. Az istállóátlag napi 8—9 liter között mozog. Most is fejik a teheneket. A friss tejet viszik a tejházba, ahonnan szeparálás után szállítják el. Mert szeparátor is van az istálló egyik helyiségében. Sőt, nemcsak ez, hanem mosogató helyiség is. Hideg-meleg vízzel ellátva. E ezután azon sincs mit csodálkozni, hogy a fürdőszoba is van. Zuhany. A pusztán! Munka után az állatgondozók és a tejjel foglalkozók éppúgy megfürödhetnek, — mintha valamelyik városi üzemben dolgoznának. Igaz, elég sokba került az istálló. Közel másfélmillió forintba. Tavaly épült. Mivel azonban rögtön „benépesítették”, a hosszúlejáratú hitel negyedrészét elengedte az állam. A zene a rádióból szárnyal. Egy pillanatra sem hallgat el. Hatására nemcsak a tehenek tejelnek jobban, de az istállóban, dolgozók is vidámabban végzik munkájukat. Ilyen az élet a fülöpszállásd Vörös Csillag Termelőszövetkezet központi majorjának nagy istállójában. H. D. Termel oszövetkezeti szocialista brigádok Több fejlettebb termelőszövetkezetünkben felmerült a fejlődés jelenlegi szakaszában a szocialista címért küzdő brigádok, munkacsapatok létrehozásának igénye. Ez örvendetes jelenség, mert az igény valóravál- tása a közös gazdálkodás nagyobb ütemű fejlődését, a szocializmus falun való építésének gyorsítását szolgálja. Egy-két szövetkezeti gazdaságunkban, mint például a hartai Lenin Tsz-ben, már tavaly is szép eredményeket ért el a — főként a fiatalokból álló — három: a* állattenyésztő, a növénytermesztő és a „gépes” brigád, amelyek a szocialista címért küzdenek. A szövetkezeti gazdaságok e munkaszervezeti formájának — a célját tekintve — gyáraink, vagy állami gazdaságaink munkásainak a szocialista brigádjaihoz hasonlóvá kell lennie. Azonosság! jelet azonban a munkák különbözősége, a tsz-ekben elkerülhetetlen nagyobb tagoltsága, s a brigádtagok öntudatbeli különbsége miatt is, egyelőre nem lehet közéjük tenni, — követendő példa azonban mégiscsak az előbbiek kell legyenek. Erről beszélgettünk a napokban Hálák Jánossal, a hartai Béke Termelőszövetkezet párttitkárával és Tóth V. Imre elnökkel — gazdaságuk ugyanis egyike a cikkünk elején említetteknek. A termelőszövetkezeti szocialista brigád megszervezésének módját, működésének szabályzatát a legapróbb részletekbe menően nem dolgozták ki (ahhoz az első ilyen brigádok tevékenységének a tanulmányozása, eredményeinek az értékelése nyújt majd értékes segítséget), úgy gondoljuk azonban, hogy a párt- és a szövetkezeti mozgalom két régi harcosával folytatott eszmecserénk lényegének ismertetése némi támpontul szolgálhat más szövetkezetek hasonló problémájának a megoldásához. Milyen célért küzdjön hát a szocialista brigád? Fő célja nem lehet más, mint a terméshozamok növelése, hiszen a szocializmust a javak egyre nagyobb bősége jellemzi. Mint ahogy hiba volna azonban, ha a szövetkezet vezetősége akadályozná az ilyen brigád létrehozását, munkálkodását, ugyanolyan, ha csak nem nagyobb hiba az, ha „favorizálja” a brigádot. Mire gondolunk? Arra, hogy jobb munkakörülményeket biztosit számára, olyan termelési ágazatokban foglalkoztatja, amelyekben a hozamok ugrásszerű növelése könnyebben elérhető, mint másutt. Ebben az esetben a szocialista címért küzdő brigádot nem példaként emlegetné a többi szövetkezeti gazda, s a kivételezés éppen az ellenkező eredményt szülné: a közös munka dezorganizálásának, fegycl- metlenségnek lenne az okzója. A szocialista címért küzdő brigád ugyanolyan munkákban, azonos feltételek mellett vegyen részt, mint a többi brigád. Sőt, fejlődése bizonyos fokán vállalja el a legnehezebb feladatok megoldását, mert a működése így lesz vonzó, példamutató. És ez is cél: hatni a többire! Ahogy a munkások hasonló brigádjainak a tagjai nemcsak a termelésben, hanem a társadalmi élet egyéb területein is összefognak, törődnek egymás politikai, szakmai képzésével, általános műveltségének a növelésével, segítenek egymásnak megoldani a magánélet problémáit is, együtt járnak szórakozni, kirándulni, — ezt kell a szocialista címért küzdő szövetkezeti brigádok tagjainak is meg- valósítaniok. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ily módon mind nagyobb képzettségre tesznek szert, ami által még könnyebben megoldják az egyre nagyobb követelményeket támasztó mezőgazdasági termelőmunka feladatait. A magánéletben a barátkozás, törődés egymás gondjával-bajával, szintén visz- szahat a munkára; — egyébként mindaz, amit fentebb elmondottunk, szorosan összefügg. E feltételek megvalósításában segítsenek a szövetkezeti párt- szervezetek, a vezetők a szocialista címért küzdő brigádoknak, s akkor az eredmény nem marad eL T. I. 3Cec\ ktntíiitk ívják „Fontos“ ember Lassan megtelt a Dunaújváros felé induló autóbusz. Már csak egy üres hely volt, de azon aktatáskát helyezett el a mellette ülő huszonöt év körüli fiatalember. Felszállt egy középkorú nő és helyet keresett. Illedelmesen megkérdezte az aktatáska mellett üldögélő férfit: — Szabad ez a hely? Az illető felnézett és unottan közölte, hogy a hely foglalt: Miután az álldogáló utas kis idő múltán meggyőződött arról, hogy a kérdéses hely, úgy látszik, mégis szabad, kérte a fiatalembert, vegye el az aktatáskáját, szeretne leülni. A férfi durván ráförmedt, hogy a táskájában fontos iratok vannak, amelyeket útközben tanulmányozni akar. A nő méltatlankodott, majd a szóváltásra az utasok is felfigyeltek. Egy fiatalember felugrott és elvette az ülőhelyről az aktatáskát, erre az aktatáskás férfi magából kikelve ordítozni kezdett. Az utazóközönség felmorajlott és felháborodott a modortalan viselkedésen, mire a goromba ember felpattant helyéről és sértődötten leszállt az éppen induló autóbuszról. Mint később megtudtam, s női utas körzeti betegápoló, a! teli táskájában gyógyszere!; vitt betegeihez. A durva vise' kedésű fiatalember kilétét, se nos, nem lehetett megállapít ni. Hogy nagyképű és font', kodó ember, annyi bizonyos. R - mélem, ebből az újságcikl ' magára ismer. F. T. Túlzott „derítés" A kecskeméti Kisberetvás Étteremben pihentünk meg a napokban egyik ismerősömmel, s hogy szomjunkat oltsuk, két pohár bort rendeltünk. Elég gyorsan megkaptuk az italt, a fogyasztása azonban már tovább tartott. Észrevettük ugyanis, hogy a poharak alján mintegy két ujjnyi vastagságban leülepedve valami kristályos masz- sza sűrűsödik. Kérdésünkre az üzletvezető elmondta, hogy a bor a Csongrádi Állami Pince- gazdaság „Pecsenye fehér” nevű itala, amelybe, úgy látszik, bővebben került az úgyneveze' „derítőből«. A boltvezető mer ■ mutatta palackozott borkészleté és megállapítottuk, hogy v: lamennyi üvegben erősen der - tett borital csillogott. Közölté hogy ez az egészségre ártalma lan és mi megnyugodva szür- csöltük ki az ital tisztábbik felét. Ügy véljük azonban, hogy az illető pincegazdaság borai sokkal élvezhetőbbek és gusztusosabbak lennének a zavaros ..derítő” nélkül. Ajm&ij ]j23ro, !
