Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-30 / 75. szám
I o'Mai .....—gg 1962. március 3®. péntek Új élet az „ősi” iskolában Xegyven-ötven év gondja — itt-ott több is — pihen az arcokon. Kicsit kényelmetlen az ülés az iskolapadban, de a szemekben érdeklődés tükröződik. Figyelemmel hallgatják a TIT előadóját így van ez ősztől tavaszig mindén második héten a kecs- l.omét-miklóstelevi általános iskolában. Alkalmanként nyolc- v anan-százan is összegyűlnek a környező tanyavilág lakói, hogy tanuljanak, okuljanak, tudjanak arról is, mi sokáig olyan mesz- sze esett széles horizontú, s mégis oly zárkózott világuktól. Az idén egyszer sem fordult elő, hogy hiába várták volna az előadót. Mert bizonv régebben megesett össze verbuvál ták az embereket, s reménytelen várakozás után, csalódottan kellett hazatérniük. Ez bizony akkoriban nagyon megnehezítette a szervezők munkáját. Kecskemét nincs messzebb - innen nyolc-tíz kilométernél — közigazgatásilag is oda tartoznak —. de hamisítatlan tanyavilág ez itt mégis. Csakhogy más tanyavilág, mint akár egy évtizeddel ezelőtt. Igaz ugyan, hogy városi ember számára elképzelhetetlenül nagyok a távolságok, és nem villanv világít, amikor este előveszik a kis házakban az újságot vagy a könyvet, — de a miklóstelepi iskola könyvtárából havonta 200—300 kötetet kölcsönöznek ma már a környékbeliek. Az ismeretterjesztő előadásokon, összejöveteleken, műsoros esteken mindig nagyszámú közönség látható. Legjobban talán Váiy Elek iskolaigazgató tudná megmondani — aki pedagógus feleségével együtt tizennégy évvel ezelőtt jött ide —, hogy mekkora változáson ment keresztül az élet itt, Miklóstelepen. a menynyi újjal gazdagodtak az emberek. Akkor négyen tanítottak itt. most tízen vannak. A felső tagozatban teljesen szakosított az oktatás; bármelyik középiskolában megállják helyüket az innen kikerült nyolcadikosok. Más, szebb és könnvebb tehát az élet az »ősi« iskolában. — Miért nevezik így. igazgató elvtárs? — Amikor ide kerültem *— mondja —, ebben az épületben volt az Iskola egyetlen tanterme. Az idők folyamán fél-fél kilométernyire innen még egy- egy tanteremmel gazdagodtunk, most tehát három tantermünk van. így ragadt rá a legrégibbre. hogy »ősi«. A lelkes, jól összeforrott tanári kar szép eredményeket mondhat magáénak. A »kétmű- szakos« iskolában este a felnőttek foglalják el a padokat. Húszán végzik a hetedik-nyolcadik osztályt. Az igények már túlnőtték az iskola falait, bővítésre lenne szükség. Nem egy szülői értekezleten került már szóba a tanterem ügye, 9 a szülők önként ajánlottak fel társadalmi munkát az építéshez. Nagy utat tettek meg a mik- lóstelepiek másfél évtized alatt! Valamikor a szülők azzal engedők ed gyermekeiket az iskolába: »Azért, van az. hogy ott tanítsák őket. nekünk ne legyen gondunk vele!« És tovább nem törődtek sem a gyermekeikkel, sem az iskolával, sem a saját m űvelődésükkeL Ma pedig maguk a szülők is ismeretterjesztő előadásra járnak, s megértették azt, hogy a gyermeknevelés a szülő és az iskola együttes feladata. Ehhez a feladathoz segítséget kémek — és adnak. Nagy Éva Három év múlva,.. Művelődési otthont építenek Tompán Csaknem háromezer ember művelődésének ügyét szolgálja határmenti községünkben, Tompán egy kocsmaépületből átalakított művelődési otthon. Akkor, amikor az épületet átadták rendeltetésének, még úgy ahogy kielégítette az igényeket. Ahogyan azonban növekszik a lakosság igénye a kulturálódás- ra, bővül a parasztság érdeklődési köre, az ódon falak mind kevésbé felelnek meg a követelményeknek. Milyen igényeket kell most kielégítenie ennek az épületnek? Színjátszó-, tánc- és énekcsoport működik a községben. A legutóbbi községi kulturális seregszemlén bebizonyosodott az, hogy a mostaninál is többet tennének a színpad helyi szerelmesei, ha lenne módjuk rendszeresen próbálni, készülni. A Kossuth Tsz-ből például tizenhatan vettek részt a seregszemlén, az összes szereplők száma pedig meghaladta az ötvanet. Az ezüstkalászos tanfolyam 24 fővel folyik. Hasonló a kézimunka-tanfolyam létszáma. — Rendszeresen megtartják ezenkívül a tsz-akadémia, a Szabad Föld téli esték és a KISZ Hogyan viselkedjünk című sorozatának előadásait. A kulturális állandó bizottságban vetődött fel először a gondolat: Ha azt akarjuk, hogy elevenebb legyen a kulturális élet, új otthonról kell gondoskodnunk számára. Hosszú még az út a megvalósításig, hiszen az építési terv is csak ezután készül el, de a tom- paiak már úgy beszélnek új művelődési otthonukról, mint létezőről, amelynek már csak átadására kell várni, de — biztosan meglesz. Ügy számítják, hogy három év múlva sikerül befejezniük. Félig tréfás, félig komoly — mindenesetre megbocsátható —i túlzással „kultúrpalotának” nevezik a szép nagy házat, amelyben bőségesen lesz hely a mozi, szakkörök, könyvtár, s még a büfé számára is. Alapos okuk van rá, hogy bízzanak a terv sikerében. Már eldöntötték, hogy csaknem félmillió forintot tartalékolnak a község pénzéből a következő évre a munkálatok megkezdésére, s igyekeznek kölcsönt is szerezni. A lakosság pedig — egymillió forint társadalmi munkát ajánlott fel az építéshez. AZ NDK-BAN JÁRTUNK A barátságos Kari Lipcse mellett Merseburgban kedves német emberrel hozott össze a véletlen: Karllal, az »ideiglenes« gépkocsivezetőnkkel. ö »fuvarozott« ugyanis ott- tartózkodásunk alatt. sak a német pincérek. Lipcsében, a Goldener Löwe-bsn, az Arany Oroszlánban, egy nálunk másodosztályúnak számítható étteremben étkeztünk. Két műszakban 800 személvre terítették az ebédet a vacsorát, s perceken belül minden vendégDrezdában találkoztunk az emeletes vonattal. A korszerűen berendezett és nagyon kényelmes kocsikban Magyarországon is szívesei) utaznánk... Ütközben gyakran csendült fel a kocsiban a Ko6Suth-rádió szignálja. Kari ilyenkor egyik kezével elengedte a volánt a másikkal pedig felénk intett: Ungarn, Ungarn! Kísérőnk mint a szélvész szá- gudott a kocsival az országúton és a városok utcáin. Nvolcvan- kilencven kilométeres sebességgel vette a kanyarokat Az egyik alkalommal méltat lankodtunk a számunkra szokatlan gyorsaság miatt. Gépkocsivezetőnk fényképet vett elő a zsebéből és nevetve mutatta a repülőgépet amelv mellett ott állt a pilóta: Kari a mi ideiglenes gépkocsivezetőnk.. i Nála tehát a földön sem számított a gyorsaság... A borravaló ellen Sok magyar éttermi felszolgáló elmehetne az NDK-ba ta- ; p paszta! atcserére. Nagyon kedv®- MII sék, előzékenyek es főleg gyűrnek ott volt az étéi az asztalán. Amikor megszámoltam, hogy hányán szolgálnak fel. bámultam: mindössze tízen hordták az ebédet Ha már a vendéglátásnál tartunk, szeretnék még elmesélni egy érdekes lipcsei úiítást A város legforgalmasabb utcájában, a Peters-strassén van a @UZmrU/HY-®ECZE -KAV0LY 23. — Köszönöm. Megszemlélte az őrséget, semmi hibát nem talált. Érdeklődve fordult ismét Gazsó felé. — ön milyen nemzetiségű? — Magyar Vagyok, monsieur colonel. Az őrnagy elmosolyodott, hoz. zálépett és megveregette a vállát. — Monsieur captain — fordult a közben odasiető parancsnokhoz. — Kérem, öt üveg fehér bort írasson fel a kantinban az én számlámra, az őrparancsnok javára. Mosolyogva intett az őrségnek, aztán a kapitánnyal együtt bevonult az udvarra. Gazsó megtörölte verejtékező homlokát. Egy kissé megnyugodott. De a kapitány kijelentései még mindig nyugtalanították. Monsieur captain!... Egy vadállat! Elég sokáig a hírhedt büntetőtábor parancsnoka volt, Colomb-Becharban. No. ezt le sem tagadhatná. Nevelési módszerei most is ugyanazok. Eh, lesz. ami lesz! Tíz óra sem volt. amikor a colonel kocsija kigördült a tábor kapuján. Az őrnagy arca láthatólag derűs volt. Az új<A- cok kiképzése jól sikerült, ez megelégedéssel töltötte el. Alig ült el a porfelhő az őrnagy kocsija mögött, amikor az előbbi hölgy közeledett Gazsó felé. Arcán mosoly, kezében egy üveg pálinka. — Nagyon, nagyon köszönöm ezt a kedves fogadtatást — csicseregte már messziről. — Igazán kedves volt öntől. — Jaj, mademoiselle Marina, ne köszönjön semmit. Tévedés volt az egész. — Akkor is iöl esett. Kérem, fogadja el tőlem ezt az üveg pálinkát. — Köszönöm.:. de ne haragudjék. félek az eset miatt Szolgálatom letelte után ielent- keznem kell a kapitánynál. *— Egy percig se búsuljon emiatt. Majd én elintézem vele. Egyébként.. meghívom ma estére a szobámba. — Köszönöm. Marina, de nem ígérem meg. — Érdekes, ha visszaemlék- •szem, magát még nem fogadta vendégként egyikünk sem. Valami baja van talán? — Nincs semmi. *— Hát akkor? Gyűlöli Nu- viont? Nem szereti a légiót? — Dehogynem. — Akkor nem értem... Gazsó lázasan gondolkozott. Most mit mondjon? El nem árulhatja magát semmiképpen! — Tudja, van nekem odahaza valakim... Al A nagy szerbem! A hűség — nevetett a lány. — No. a viszontlátásra! Ha mégis meggondolná magát várom. A kapitánytól pedig ne féljen, majd én megszelídítem. Gazsó megtörölte homlokát Egészen zavarba hozta ez a lány. S hogy rátapintott az igazságra! Hogy gyűlöli-e Nu- viont? Hát van erre szó, van erre kifejezés, mennyi utálja ezt az egészet! S őket nyilvánosháziakat is, akik azért vannak itt. hogy »megédesítsék« a nyomorultak betét. Mennyire utálja ezeket a »kisasszonyokat«. akiknek az a feladatuk, hogy a pokolban nyárson megforgatott s a kétségbeesés szélén álló újoncok lelki egyensúlyát visszaállítsák egy-egy mosollyal, forró öleléssel... Fuj! Amint Gazsó szolgálata lejárt, azonnal a kapitány irodája fbé sietett Egyenesen. felemelt fővel ment de a lába olykor megremegett. Hja. az őrmesterek, sőt a hadnagyok sem szerették, ha a kapitány az irodájába rendelte őket Hát még egy közlegény! Bekopogott maid feszesen, keményen jelentkezett A kapitány barátságosan intett feléje — Üljön le. kérem! Gazsó zavartan bámult parancsnokára. — Foglaljon helvet — biztatta a kapitány. — Helyezze magát kényelembe. Parancsoljon, gyújtson rá. Gazsó egyik ámulatból a másikba esett. Remegő kézzel vett ki egy cigarettát Az őrnagy úr rendkívül elégedett volt a nuvioni kiképzőtábor munkájával — kezdte a kapitány. — Örömében természetesen én is osztozom. Kemény fickókat, remek harcosokat adok az idegenlégiónak. Gazsó hallgatott, nem tudta, mit válaszoljon. — önt és az őrséget is nagyon dicsérte az őrnagy úr... Egyébként a kantinban elintéztem a dolgot. Az öt üveg bor rendelkezésére álL Most pedig menjen, igyon meg egy pohárral az én egészségemre is... — Kapitány úr, távozhatom? — Távozhat. Gazsó azt sem tudta, hogyan került ki az irodából. A »Co- lomb Béchar-i hőse irodájából így még nem jött ld senki. — Nofene — dörmögte —. egy szerencsés véletlen, és a mademoiselle közbenjárása folytán még a légió oszlopa leszek... Szégyenkezett Amint szobájába ért. megkérdezte, ki akar bort inni Mindenki jbentkezett Leküldte őket a kantinba. osztozkodjanak a jutalmon... • Másnap szokatlan csend ült a táborra. A kürtös nem fújt sorakozót, az őrmesterek nem ordítoztak az udvaron. A három századnyi légiós dologtalanul ténfergett. Kissé idegesítő volt ez a nyugalom a Nuvionban töltött igenigen mozgalmas hetek, hónapok után. A percek ólomlábakon haladtak. (Folytatjuk) Lipcse. A belváros közepén Idegenforgalmi nevezetesség a régi városháza. Gépkocsin utcáról nem láthatják, mert a belvárosban tilos az autóforgalom, Milch-bár. Ennek két érdekessége van; elsősorban az. hogy csak fiatalok látogatják, másodsorban pedig, itt nem kell fizetni a pincérnek. A teára (általában ezt fogyasztják a fiatalok). vagy különböző koktélkeverékre betérő vendég az ajtóban a mi autóbuszjegyünkhöz hasonló blokkot kap. Fogyasztáskor a pincér kilyukasztja a bizonyos összeget, amelyet aztán távozáskor a pénztárnál kell kifizetni. Azt mondiák, ezáltal sokkal gyorsabb lett a kiszolgálás és nem kell azon törnie a fejét a vendégnek,: vajon mennyi borravalót adjon? Nálunk is érdemes lenne kísérletezni vele... Feketekávé és sor Magyar embernek különösen a feketekávé hiányzik Németországban. Lehet ugyan kapni, étlapjukon is szerepel »mokka« néven, de a minősége — meg sem közelíti a miénket. Az egyik kávéházban duplát leértem. Nagy csészében másfél decinyi világosbamás folyadékot hoztak. Még az íze sem hasonlított a miénkre. Az ára pedig kétszerese a mi én lőnek. A sörük viszont olcsóbb. Ezért láttunk — még osztályon felüli helyeken is — annyi söföző embert;.. Márkus János
