Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-21 / 67. szám
4962. március 21. Elszakadtak a falujuktól Ax országúton havat kavaró, vadsodrású szél száguldott. Bent a községben — Csátalján — már kissé csendesült rohanásának sodra. A tiszta, takaros Ids házakat hó borította, az utcán gyermekcsapat űzött visong- va egy haragos, szurokfekete kiskutyát. Az egyik ablakban fehérhajó, ráncosképű bácsika szopogatta bölcs nyugalommal kialudt pipáját. Akár a népmesék csodálatos. bajuszos nagyapója... A termelőszövetkezet, hangzatos — Üj Tavasz — elnevezésével, már a közelítő évszakra emlékeztetett. Aztán valóban megérdemli ezt a szép nevet? — fordultunk kíváncsian Molnár Ferenc párt- titkárhiöz? — Ha az érem egyik oldalát vizsgáljuk, akkor meg — hangzott nem túlságosan biztatóan a felelet. — Zárszámadáskor 36 forint körül fizettünk egy munkaegység után. Ki is ürítették egy-kettőre a környék bútorüzleteit! Az anyagi jólét, élet- színvonal emelkedése szemmel- látható nálunk. Tavaly még csak három, most már tizenöt a televízdótulajdonosoic száma. Majdnem minden háznál található rádió, mosógép. Múltkoriban még az öreg — 60 esztendős — félkezű Józsi bácsi is lemezjátszót vásárolt magának. . i — Ilyen szempontból nincs semmi baj — kapcsolódott beszélgetésünkbe Lajtai Nándor, a művelődési otthon vezetője: — Szorgalmasan dolgoznak, a mezőgazdasági szaktanfolyamokon * legnagyobb érdeklődéssel vesznek részt. Csak az a baj... Most világosodott meg előttem annak a bizonyos éremnek a másik oldala. Az. hogy csak azok a fiatalok maradnak a községben, akiknek tanulmányi eredménye nem üti meg a kívánt mértéket Vajón mi az oka ennek? És annak, hogy azok között akik elvégzik a középiskolát, nem akad egyetlen egy sem, aki ötthom a faluban gyü- mölcsőztetné tudását? Pedig kevés helyen akad ilyen nagy számban továbbtanuló. Jelenleg is kétszáznál többen tanulnak különböző középiskolákban és fodrász-, cukrász- vagy gépipari tanulóként! öv is azzal a céllal. hogy a városban próbáljanak szerencsét Ax okokat kutatva a te vezetői félvetették egyes szülők helytelen, téves nézeteit is: — ■-A parasztnak gürcölni kell egész életében. Tanulj. fiam, ülj be az irodába, nehogy neked is kap« kerüljön a kezedbe!« így a legritkább esetben fordul elő még az is. hogy a továbbtanulók közül mezőgazdasági szakiskolára jelentkezzen valaki. Példának okáért megemlítették Orosz Gézáékat. ahol három gyerek pedagógus. OroszékVENDÉG: Nagyon sajnálom, hogy nem a megnyitás napján jöttem ide... PINCÉR: Igazán hízelgő, amit a kedves vendég mond. VENDÉG: ... mert akkor még Uatosaa friss volt es a hal. ■ ■■ nafe hiányoznak is a gyerekek, mégsem hívnák haza. legalább az egyiket. Annak ellenére, hogy tanerőből hiány van Csátalján!... Vagy ott vannak a Mojzes- gyerekek, a Pálinkás-család fia, aki a pécsi pedagógiai főiskolán végzett Egyik sem jönne vissza falujába! Mit csináltak a község vezetői ebben az ügyben? Valóban ' elkövettek rmnden tőlük telhetőt? Molnár Ferenc elismerte, hogy eddig legfontosabb feladatnak tartották a négy tsz eggyékovácsolását. megszilárdítását A fiatalokra »-nem jutott már idő«. Egységes KISZ- vezetőség hiányában — erre felfigyelhetne a járási KISZ- bizottság — nem csoda, hogy zátonyra futott a szépen induló KlSZ-akadémia. Nincs megfelelő, szépen berendezett, tágas kultúrotthona a községnek. A tsz vezetői beláthatnák, hogy némi kedvezménnyel — főleg a rendszeres .előlegosztás megoldásával — nagyot lendíthetnének a fiatalok elakadt szekerén. Tsz-ösztöndijjal pedig elérhetnék, hogy a fiatalok egy része az iskola befejezése után otthon hasznosítsa a tanultakat. Ha jobban megnézzük, nem kell mindenért a szülők gondolkodásmódjával érvelni. Gondolom, nem minden szülő örül annak, hogy fia vagy lánya felügyelet nélkül jár esténként Bajára szórakozni. Pedig egyre többen menned — valószínűleg nem szüleik unszolására. Biztosan szívesen maradnának, ha a mindent elnvelő sár helyett kövezett járda, vonzó környezet, jól felszerelt kultúrotthon, változatos szórakozási lehetőségek várnák őket A falu megszerettetése, az anyagi ellátottság mellett, egyre inkább színes, érdekes kultúráiét megteremtését követeli. Az egységes, tanult falusi fiatalság kialakítása, megszilárdítása nem egyszerű feladat. Fáradságos munkát sok áldozatot kíván. Még azonnali, gyors sikert sem jelent Mégis vállalni kell, mert csak így lehet megszüntetni Csátalján a fiatalok elvándorlását és megnyitni számuk19. — Légy nyugodt), nem szókéi akiket a kikötőben láttunk — súgta Vámos. Vörös dühösen arrafelé fordult de hirtelen nagyot zökkent a kocsi. Megérkeztek Pöti Depába, a légiósok átutazó-táborába. — Az állomáshelyünkön vagyunk? — tudakolta Gazsó. — Fenét! — mosolyodott eí Vámos. — Csak ma már nem megyénk tovább! Holnap reggel indulunk tovább Sidi-bel-Abbes felé. Az a központ; Az Idegenlégió városa. Azt kérded, állomáshelyünk? Sidi-bel-Abbes se az. Hol van a mi állomáshelyünk? Egyáltalán van ilyen? A világ mely részére kerülünk Afrikából? Az úristen tudja! Nevetett. — Tudjátok — folytatta — miből áll majd a kiképzés? Lövészetből, lövészetből és harmadszor is lövészetből. Semmi más nem fontos itt, csak ez! Lőni, lőni kell tudni, hogy minél több ember bőrét kilyukaszthassuk! Gazsó beleremegett. — Brutálisan őszinte vagy! — Igen! — vágott az vissza. — Minek átitassuk magunkat? Á vörös katona 1919 márciusára emlékezve Húzta hátamat a zsák. hány mérföldet lépett lábam, mellettem társak, cimborák, osztályosod az ifjúságban. A régi-régi március nyújtózik, mint fák a napban, szívem dobog — a föld lobog porban, virágban, virradatban. Micsoda virágos menet mégis mennyi torz gyalázat; egy összedőlt világ felett látom a régvolt katonákat, bajtársakat, kik nincsenek, por-testük Volhyniába lerakták elnyugvó szelek —1 lelkűk suhogó búzatábla. Évek síuhantán itt vagyok; új tavaszban újra érzem másképpen virrad: tavaszok villognak ifjak fegyverében. Nem úri — proletár parancs: szívet lábat egy ütemre! Katonák lépnek: virradat derül fel fázó. vén szívemre. Mondom velük az ütemet úgy vigyázok — él ne vétsem, mint tengeren fellépett habok — frissek a tavaszi szélben... Micsoda zajló virradat szédülök benne. íze kábít; látom a végtelen hadat — -.őrsünk éneklő katonáit! Vasvári István A titkok földje Valamikor Mongóliát nevezték a titkok földjének ezer viszontagságon átvergődő utazók E nagyki terjedésű ország végeláthatatlan térségein nomád pásztorok éltek különös bőr- sátraikban. szarvasaik és rénszarvasaik között A rejtelmes lámakolostorokról fantasztikus történeteket jegyeztek fel. Belső Ázsia misztikuma, a sztyeppék mélabúja és a Gobi-sivatag vad sárga homokja sok szerzőt ihletett már meg. Gábori Miklós, mint mai utazó, bejárta és a szocialista ember szemével nézte meg ezt az országot Nagy szerű élményeiről Napfényes Mongólia című kötetében számol be. Remek írása nyomán egészen közel kerül hozzánk a testvéri mongol nép. s a fülledt -titkok« helyét az eleven élet foglalja aL Gábori könyve élvezetes. izgalmas és költői olvasmány. Nem lehet letenni. Különben téged Is őszinte, rendes embernek ismertelek meg. Én is olyan akarok lenni! Gazsó rápillantott Az keményen állta tekintetét Lassan elmosolyodtak, majd kezet szorítottak. Szemeikben Darányi fény villant amelyet nem fejthetett volna meg senkt Csak ők ketten tudták, mit jelent.. Egy hang sorakozol kiáltott Létszámellenőrzés következett A végén, három ember hiányát állapították meg. Egy megszökött kettő pedig kórházba került A két beteg közül egyik valamilyen nyavalyát szedett fel az úton, a másikat pedig egy esti nézeteltérés alkalmával a szőke német őrmester úgy vágta szájon, hogy kiakadt az állkapcsa. A létszám megállapítása után egy százados lépett az egység elé. — Légiósok! — kezdte rikácsoló hangon. — Afrikába érkeztetek. Itt kiképeznek benneteket, megtanítanak a fegyverforgatásra. hogy mindjobban védelmezhessétek az európai kultúrát, a francia életformát. Ellenséges tekintetekkel, ellenséges érzelmekkel, megvetéssel gyakran találkoztok majd ezen na az utat ax td falu felé V. *a. &u?. rmuJOY-&£czc • wwoly \ ^6ú{elihfk& Január első hetében nyílt meg Kecskeméten a 607. számú Helyiipari Iskola új bábszínháza. Elsőként az MTH-iskolák közül! Ilyen állandó jellegű, beépített és tánac"* sámaponként valóban élményt, nemes szórakozást nyújtson ® gyermekeknek. A kedves kis színházat jól ismerik és nagyon megszerették a. kecskeméti óvoA gonosz mostoha és a vadász, aki az erdőbe vitte Hófehérkét... A szép bábokat a Bács-Kiskun megyei Bab- központ készítette. bábszínpad az országban összesen csak négy működik. Hujber Józsefné rendező és Báron László művészeti vezető irányításával az iskola húsz tanulója a legnagyobb lelkesedéssel, odaadással dolgozik, — társadalmi munkában —. hogy vadások, pajtások. Minden vasárnap délelőtt zsúfolásig megtöltik az MTH-iskóla nagytermét, hogy nagyokat kacagjanak, vagy elszorult szívvel izguljanak Hófehérke, Holle anyó, Kaezor király, Csizmás kandúr történetein. előtt válik valósággá a mesék Jgéaő világ*. _ (Abrakán* Jáno* letrj * fWdön. SS temet ellen Irányból kés vagy golyó la repül majd felétek. De legyetek erősek. méltó elődeitekhez, ellenállás esetén pedig kíméletlenek. Egy légiós haláláért ti* bennszülöttnek kell fizetnie. Ne kíméljétek ezt a szemét népséget! Szolgáljátok híven Franciaországot, teljesítsétek, amire vállalkoztatok. He pedig akadna köztelek olyan aki lepaktál a bennszülöttekkel, segíti ókét, élelmet, fegyvert vagy gyógyszert ad nekik, az keserűen lakói! Ezt Jól jegyezzétek meg! Aki pedig szökni próbál, az nem látja meg többé isten szent napját Értitek? Többé nem lesz itt szökés! Ami a lengyelnek a spanyol partoknál sikerült «a Afrikában senkinek sem fog sikerülni! Ékről biztosítalak benneteket! ... Mindjobban rikácsolt • kezével hadonászott hozzá. A sorokban mindinkább mozgolódás támadt A légiósak jobbra-balra nézelődtek, vizet keresve, alig várták a beszéd végét Gazsó is rettentően szomjas volt hiszen a nap kíméletlenül sütött Vámos felé tekintett aki nagyokat nyelt szomjúságában. Vörös egykedvűen bámulta a még mindig hadonászó századost majd kissé elfordította a fejét és köpött egyet. Melege volt neki is, de nem látszott meg rajta. Arra figyeltek fel. hogy a rikácsolás abbamarad. A százados befejezte beszédét oldalra lépett, hatalmas nseMcendOt hő. zott elő zsebéből. ■ megtörölte izzadó homlokát Hamarosan elhangzott an oszolj. A* egység egy pillánál alatt szétrebbent a Bélrózsa minden Irányába. Mindenki vt- ne* vagy csapot kereset*. Hátul, az egyik épület előtt, hamarosan ráakadtak egy csapra, amely köré pillanatok alatt ha- talmas tömeg gyűlt Mire G*- zsóék odaértek, a kút körül már többen krákogtak. káromkodtak, köpködtek. — Mi van? •— Eh — legyintett az egyik jugoszláv. Gazsó a csaphoz furakodott Nagy élvezettel kezdte nyelni a vizet, de a következő pillanatban már a föld felé hajolva köpködött krákogott 6 is. — A betyár úristenit! — dör- mögte. — Ml az? — furakodott mögéje Vörös. — Sós, mint a tenger viza. Ihatatlan. Az épület felől Jóízű kacagás hallatszott Az úioncok arrafelé fordultak Néhánv öreg légiós, meg két altiszt nevetett rajtuk. ’ " Gazsó feléjüik tartott, a többiek utána. — Hol találunk ivóvizet? állt meg előttük Gazsó. — Keressetek -« röhögtek amazok. (FolylatjjikJ
