Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-20 / 66. szám

1962. március 20. kedd 3. aldal Méltó lesz nevéhez a jászszenti ászlói Aranyhomok Termelőszövetkezet Amerre * szem ellát, élénk­sárga homoktakaró fedi a tájat, s e takaró mintái a katonás rendben sorakozó 6zőlők, gyü­mölcsösök. Csányi József elv­társsal, a jászszentlászlói Arany­homok Termelőszövetkezet el­nökével járjuk a területet. Nem titkolt büszkeség van az ar­cára írva, miközben megismer­tet „birodalmával”. — Nem cikornyás szólam az „aranyhomok”. Valóban aranyat '■ ér, aranyat lehet belőle kihoz­ni, csak bánni kell vele tudni, hozzáértéssel és szeretettel kell megmunkálni — mondja. Sza­vai nyomán kirajzolódik előt­tem közös gazdaságunk képé. Az Aranyhomok két ter­melőszövetkezet egyesülésé­vel, 280 szövetkezeti gazda részvételével a múlt év de­cemberében jött létre. A „házasságra lépett” szövetke­zetek egyike sem dicsekedhetett kimagasló eredményekkel. Egy- egy munkaegységre 18 és 21 fo­rintot fizettek, bár igaz, a talaj gyenge minősége részben indo­kolja az alacsony jövedelmet. Az is igaz viszont, hogy ku­koricából — a rossz év ellenére is — 380 mázsával több volt a termésük, mint 1960-ban. A múltról nem akarok sokat beszélni — folytatja az elnök. — Voltak hibák, de levontuk belőlük a tanulságot. Gazdálko­dásunkat számos vonatkozásban új alapokról kívánjuk folytatni, s nem kételkedem abban, hogy ennek áldásos hatása rövidesen megmutatkozik. Tervünknek csak azt a részét ismertetem, amelyik 3200 holdas gazdasá­gunk túlnyomórészt homokos talajának a megjavítását céloz­za. Az idén ötven hold szőlőt és ugyanannyi gyümölcsöst te­lepítünk, ami egyik biztos mód­ja a homok intenzív hasznosítá­sának. Próbafúrással megállapítottuk, hogy a ta­lajban tőzegréteg található. Még nem tudjuk, mekkora a kiterjedése, most folynak a ku­tatási munkák. Ennek fontossá­gát a talajjavítás szempontjából felesleges hangsúlyoznom. Nagy reményeket fűzünk a talajjaví­táshoz, ami szakavatott irányí- tás'meilett történik: a Tudomá­nyos Akadémiától jött le hoz­zánk egy kutató szakember, aki páratlan lelkesedéssel és hozzá­értéssel fogott feladatához. Kiskunfélegyházán, a járási tanács mezőgazdasági osztályán felkerestük az elnök által em­lített dr. Dvoracsek Miklóst, az Akadémia agrokémiai kutatóin­tézetének munkatársát. Egy év­re jött le a fővárosból a megye Városképbe illő? Meggyőződésem, hogy min­denki örül városunkban, ha egy új lakótömb építésének híre el­terjed. Gondolatban már látja az egymás felett sorakozó eme­leteket, az épület modem vo­nalait, tetszetős külsejét. Jól- esően nyugtázza: újra gyarapo­dunk, javul az Utcakép, szebb lesz Kiskunhalas. _ Néha azonban keserű Csaló­dás vár ránk, mint például a Kossuth utcai új lakótömb épí­tésénél. Mint hattyúk kozott egy kacsa, úgy éktelenkedik a többi között az az épület. Mag­tárra emlékeztető, utcára néző kicsi ablakaival csúnya, tető­kialakítása pedig szinte elfo­gadhatatlan. Ha nekünk járókelőknek fel­tűnt, valószínű az illetékesek is észrevették már a hibát. Segí­teni azonban csak a tetőszerke­zet átépítésével lehet, ami je­lentősen növeli az építkezés költségeit' Felvetődik a kérdés: ilyen hibát nem lehetne mar az induláskor kiküszöbölni. _ Cacsálvi István szövetkezeteinek támogatására. Elöljáróban arról beszélt, hogy bár a családját csak hét végéin láthatja, s tudományos kísér­leteit is cfcak hetenként egyszer ellenőrizheti, mégis örömmel .vállalkozott arra, hogy egy évet a közös gazdaságok megerősíté­sére szenteljen. Aztán rátér az Aranyhomok Tsz-ben megkezdett talaj javítá­si kísérletek ismertetésére. Ki­fejti, hogy a homoktalajok javítására Használatos tőzeg és lápföld nem áll hosszú évekre ele­gendő mennyiségben rendel­kezésre. Kitermelése és helyszínre szál­lítása is nehézséget jelent. Ezért — hogy a javítást nagyobb te­rületen végezhessék el — egy- egy holdra az ideális mennyi­ségnél kevesebbet terítenek szét. Hogy az adottságok figyelembe vételével a lehető legokosabban lehessen gazdálkodni, Dvoracsek elvtárs terve az, hogy az egy holdra előírt — 250—300 mázsa — javító anyagot ne egyenlete­sen terítsék szét az egész terü­leten, hanem a leendő gyü­mölcsfasorok helyén mintegy 250 centiméter szélességű sá­vokban. így a talajjavító anyag a gyökérzet kiterjedéséinek szé­lességében koncentrálódik, ami sokkal egészségesebb fejlődést biztosít a növényzetnek. Ezzel az eljárással a szokásos talajja­vításnál lényegesen jobb ered­ményt lehet elérni. Hatása már az első évben megmutatkozik, a terméseredmény szempontjá­ból pedig öt-hat év múlva. A talajforgatásra is kidolgo­zott egy korszerű eljárást, ezt azonban Jászszentlászló szövet­kezeteiben tavaly még nem tud­ta alkalmazni. Abban bízik, hogy az idén lehetősége lesz el­képzeléseinek a gyakorlati el­lenőrzésére is. Ezért — bár má­jusban letelik a közös gazdasá­gok patronálására szánt egy év, s hivatása ismét Budapestre szólítja — Jászszentlászlót nem hagyja el végleg, a kapcsolatot továbbra is tartja az Aranyhomokkal, hogy láthassa: az általa kidolgozott módszer hogyan válik be „hosszabb távon”. A szövetkezet gazdáinak szor­galmas munkája és a tudomá­nyos kutató szaktudása, újító kezdeményezése néhány év le­forgása után így „bányássza ki” a kincseket a jászszentlászlói homokból. J. T. 260 mázsa táptakarmány naponta Mélyfcúton a tavaly május óta működő takarmánykeverő üzem­ben nagy mennyiségű, az állat­hizlaláshoz nélkülözhetetlen táp­takarmányt állítanak elő. — A múlt évben a cseretermények ellenében, valamint a sertéshiz­lalási és az áttelepítési akció keretében mainem 400 vagon készárut adtak át a bácsalmási, a kiskunhalasi és a kalocsai já­rás hatvannyolc közös gazda­ságának. A takarmánykeverő üzem híre már Békés megyébe is eljutott. Legutóbb Kondoros­ra és Újkígyósra szállítottak egy-egy vagon szarvasmarha-, sertés- és baromfitápot az otta­ni termelőszövetkezeteknek. Az üzem munkásai jelenleg két műszakban dolgoznak. Na­ponta mintegy 260 mázsa tápta­karmányt készítenék a rendel­kezésre álló alapanyagból, mely­ből legtöbbet tavaly a jánoshal­mi és a tataháza Petőfi Tsz biz­tosított E gazdaságok együttvé­ve csaknem 3000 mázsa árpát és kukoricát adtak át csereszerző­désre az üzemnek. Mint az aláb­biak bizonyítják, egyik szövet­kezet sem járt rosszul. A jános­halmi Petőfi a szemesterményért 1284 mázsa szarvasmarha-, ser­tés- és baromfitápot kapott, a tataházi Petőfi Tsz pedig 833 mázsa baromíitáppal nevelhette fel a csibéit. Hogy kifizetődik a táptakar­mánnyal való nevelés, arra csak egy példát említünk meg a sok közül. Januárban a tata­házi Petőfi Tsz-ben a hízott ser­téseknél 38 kilogramm súlygya­rapodást figyeltek meg darabon­ként. A süldők is szépen fej­lődtek: ugyanezen idő alatt mindegyiknek átlag 24 kilo­grammal gyarapodott a súlya. Hasonlóan jó eredményt értek el a baromfiaknál is. Ezáltal a szövetkezet hamarabb értékesít­heti majd őket és nagyobb jö­vedelemre tehet szert. Nem hallgathatjuk el azon­ban a takarmánykeverő üzem gondjait sem. Arról van szó, hogy többféle alapanyagból hi­ányzik a szükséges mennyiség, s emiatt az üzem kapacitását nem tudják megfelelően kihasználni, a tsz-ek igényeit teljes mérték­ben kielégíteni. Keveslik példá­ul az olajtartalmú magvak da­ráit, noha ezek nélkülözhetetle­nek a jóminőségű táptakar- mányhoz. Ha szövetkezeteink több szójababot és egyéb olajos növény termelnének, a jövőben pótolni lehetne a hiányzó meny- nyiséget. A másik gondot az okozza, hogy a baromíitáp előállításá­hoz az üzem nem kap hús- és hallisztet. Márpedig nagy szük­ség lenne e két alapanyagra, hi­szen a szövetkezetek ezekben a hetekben hozzák ki a keltető ál­lomásokról a naposcsibéket, s ezek növekedését a jól bevált baromfitáp jelentősen meggyor­sítaná. A Bács- Kiskun megyei Ma­lomipari és Terményforgalmi Vállalat erre vonatkozóan azt a felvilágosítást adta, hogy hús- és hallisztből rövidesen elegen­dő mennyiség érkezik a megyé­be. Ez utóbbit külföldről im­portáljuk, s a halliszttel megra­kott hajók — előzetes jelenté­sek szerint — már útban van­nak. A húsliszt legnagyobb ré­szét hazai üzemekben állítják elő. s ebből is megfelelő meny- nyiségre számíthatunk. K. A. PILLANATKÉP AZ ÉTTEREMBŐL Ez pedig a vegyesbolt. Az elmúlt esztendőben fél év akiit több mint félmillió forintot forgalmazott. Megtalálható benne majd minden, amire csak szükség lehet a háztartásban, a fűszer­árutól kezdve a porcelán edényig, sőt az iskolás gyerekek író­szerszámáig. Nyáron a lakosság igényeihez igazodva két műszak­ban tart nyitva a bolt, s nemcsak a közelben lakók, de az országúton messzebbre igyekvők is be-betérnek ide. Népszerű a mellette levő kis csárda is, s habár itt majd mindenkinek van saját termésű bora, azért 20—25 ezer forintot otthagynak havonta a „Hármosi csárdában” — hiszen maguknak csinálták, használni illik, így vélekszenek. Mint egy kis község, olyan lett alig egy esztendő alatt Kia- izsák, s gbben része van az új, szocialista nagyüzemi gazdálko­dásra való áttérésnek is. Bizonyos, hogy néhány esztendő elmúl­tával az erre utazó még nagyszerűbb fejlődésről adhat majd számot, F. Tóth Pál — Pásztor Zoltán K isizsák i változások Mintegy 120 ház és ötszáz lakos, a település központjában egy termelőszövetkezeti iroda, hozzá épített kultúrteremmel, egy csárda és korszerű vegyesbolt — s hogy a leglényegesebbet, a tsz közel ezer holdas területét ki ne hagyjuk, ez nagyjából és együttesen: Kisizsák. A termelőszövetkezet mindössze egy esz­tendős, tehát nem régebbi a szép és impozáns — kultúrházra emlékeztető — tsz-iroda sem. S ugyancsak tavaly létesült a csárda és a vegyesbolt új épülete is. Ez a szőlős homokvidék, amely valamikor Izsák „perifériája” volt, ma már szinte önálló kis hely­ség rangjára emelkedett, amelynek ha nincs is saját közigaz­gatása, de lassan szinte központja lesz ennek a községtől távoleső résznek. A település két jellegzetes épülete az oszlopos elejű tszr iroda és a földművesszövetkezeti csárda, illetve vegyesbolt. Az előbbi 340 ezer, az utóbbi 219 ezer forintba került, de benne fekszik a lakosság pénze és munkája is. Az iroda és kultúrterem építésénél fuvart vállaltak, s negyvenezer vályogot vertek, a bolt létesítéséhez a földművesszövetkezeti tagság 170 ezer forinttal járult hozzá. A tsz-irodábSl nyíló kultúrterem beülik falusi művelődési háznak is. Egy kis színpad, sűrű széksorok — ez a külső. A tar­talom: hetenként egy-egy mozielőadás, időnként bál, máskor elő­adás, szövetkezeti gyűlés. A KlSZ-fiatalok táncot tanultak be és adtak elő nemrégiben, s talán még többre is telik maj4 ere­jükből, ha kialakulnak a közös gazdálkodásból fakadó életmód új hajtásai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom