Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-18 / 65. szám

4. oldal 19«?. márclns tt. vasáfnwi» Számíthatnak a fiatalokra GONDOLKODÓ Kicsi, barátságos, község a Bajától nem messze elterülő Érsekcsanád. Amiről leginkább ismerik — de ez már országos hírnévnek számít — az a hí­res Csanádi leánytánc. Ebből könnyen kitalálható, hogy a fa­luban a lányok sem akármilye­nek. Ahogy a nóta mondja: — Csanádi leányoknak nincs párja!” — Valóban így van — bizony­gatta Osztermann Béla tanács­elnök —, csinosak, szorgalma­sak, táncoslábúak a mi lánya­ink. Nem is rajtuk múlott, hogy éppen Csanádon névleg műkö­dött csak a tánccsoport. Ugyan hol táncoltak volna? Hiszen ki­törik lábukat a művelődési ott­hon rozoga, lyukas padlóján... Dűledező, elhanyagolt épület nyújt szállást Érsekcsanádon a kultúrának, szórakozásnak. Lát­ványnak is lehangoló... Oszter­mann Béla, úgy látszik, meg­érezte a gondolataimat, és gyor­san megszólalt: — Régi vágyunk csinos, ba­rátságos környezetbe helyezni a művelődési otthont. Már a há­zat is kinéztük számára, mely 250 ezer forint beruházással igé­nyeinknek megfelelően átalakít­ható. A pénzt előteremtettük, sőt a község negyvenezer forint értékű társadalmi munkát aján­lott fel. Most kaptuk a hírt, hogy a megyei tanács vb ülésén meg­adták az engedélyt az épület megvásárlására. Ügy látszik, alaposan megfon­tolta a megyei községfejlesztési csoport az engedély létjogosult­ságát. Múlt év októbere óta bőséges idő állt rendelkezésére. Szerencsére, a Csanádi fiata­lok nem riadtak vissza a nehéz­ségektől. A mostoha körülmé­nyek ellenére tevékeny színját­szó csoportot alakítottak, és be­neveztek a kulturális sereg­szemlére. Versenyeken vesznek részt a sakk- és asztalitenisz- csapat tagjai. Érdeklődtek a kü­lönféle klubfoglalkozások iránt is, de ez — akárcsak a táncosok munkája — helyiség hiányában nem volt ^megvalósítható. — yágre megfelelő helyen táncolhatnak majd a gyerekek, — sóhajtott fel megkönnyebbül­ten Osztermann Béla. — És ta­lán a művelődési otthonnal si­kerül felébresztenünk az időseb­bek érdeklődését is. Mert a tevékeny fiatalság mellett feltűnően közömbösek a felnőttek. Alig páran látogatják az ismeretterjesztő előadásóikat. A műit évben indított aranyka­lászos tanfolyamot abba kellett hagyni érdeklődő hiányában. A lakosság húsz százaléka hat ele­mit végzett, felnőtt oktatásra mégis mindössze harmincán jár­nak. A könyvtár forgalma köze­pesnek mondható, különösen az ifjúság könyvek iránt mutat­kozik érdeklődés. Szakkönyve­ket, ismeretterjesztő munkákat egyáltalán nem olvasnak. Pedig állandóan nő az életszínvonal, egyre többen vásárolnak új bú­tort, motort, televíziót. Könyvre azonban egy ember átlagosan Három éve tanít Gémes Anna, a Kecskeméti Bánya' Júlia Leánygiimná zium magyar—tör- ténelemszakos taná­ra. Pedig olyan fia­talnak, látszik mint a körülötte ülő lá­nyok — a tanítvá­nyai. Kedvessége, szerénysége, szak­mai felkészültsége elismerést, szerető­iét ébreszt környe­zetéből. Szavaiból megtudtuk, hogy egész életét betölti hivatása. A tantár­gyak, melyeket ta­nít érdeklődéssel töltik él, annak örül, ha minél több fia­talban sikerül fel­kelteni a vonzódást irántuk, A tanítá­son 'kívül is közel- áTlnak hozzá a gye­rekek, érdekli éle­tük minden eseménye, nehézsége. Igyekszik helyes nevelési mód­szerekkel. baráti tanácsokkal helyes irányba terelni a rábízott fiatalok életét.. (Tóth Sándor felvétele.) „Száz éve zeng a dal Baján“ hirdetik még az ut­cákon a régi pia­iiátok. Nem könnyű elfelejteni a két és fél hónappal ezelőtti emlékezetes ünne­pélyt. Száz eszten­dő már történelem! Ezt tudják a bajai dalkultúra hordozói és az 1962-es évben is bősége® tervek, elgondolások szü­lettek. A százéves múlt kötelez, — mond iák a dalosok. Emlékezzünk és le­gyünk büszkék, hogy a „Muzsika” — rí­nád zened folyóirat 1962. február havi V. évfolyama 2. számában a jubd- Udönni hangverseny- nffl írja: „Az ünne­pi díszhangverse­biláns énekkar lé­pett pódiumra Vigb László vezényleté­vel. A hetven/tagú vegyeskar Hassler, Haydn, Brahms, Svesnyikov, Fassang és Kodály műveivel aratott sikert. Ki­egyensúlyozott hangzásra való tö­rekvésük, őszinte muzikalitásuk biz­tos záloga további fejlődésüknek.” Az ünnep elmú­lott, a dal él, és a dalosok tovább dol­goznak. Az ünnep műsoráról a Ma­gyar Rádió később hangfelvételt készí­tett, amelyet már­cius 17-én hallha­tunk, a „Zenés séta Bács-Kiskun megyé­ben” — című mű­sor keretében. Április 9-én Bu­dapesten készít fel­vételt a Magyar Rá­dió a Liszt Ferenc vegyeskar műsorá- róL Április végén gyöngyösi szereplés- sói egybekötött mát­rai kiránduláson vesznek részt az énekesek, ' majd hangversenyt adnak a Bajai Gyapjúszö­vetgyár kultúrter­mében. Köziben az együt­tes tagjai megfeszí­tett szorgalommal gyakorolnak. Tud­ják, a kivívott meg­becsülést és bizal­mat csak további lelkes munkával, a dal szeretetével tart­hatják meg, sőt fo­kozhatják! * B. K. csak 10—15 forintot fordít éven­te... Kis község Érsekcsanád, lakóinak száma nem éri el a 2500-at A pedagógusok, társa­dalmi szervek, a kulturális bi­zottság megfelelő mozgósítással, ügyes, ötletes szervezéssel meg­szűntethette volna a lemaradás­nak legalább egy részét Megtud­tuk azt is, hogy a tantestület tagjai a szülők iskoláján kívül egyebet nem vállalnak. A kul­turális bizottság évente kétszer tárgyalta a tennivalókat, kioszt­ja a feladatokat, aztán nem törté­nik semmi. Marad minden a ré­giben ... A példák azt mutatják, a fia­talságra bátran lehet támasz­kodni Érsekcsanádon. Velük együtt, az új művelődési otthon­ban hathatós tevékenységet fejt­hetnek ki a község vezetői, ér­telmiségi dolgozód. Együttes munkájukkal kell elérni, hogy a szép csanádi táncok hazája minden korosztály számára ott­hont nyúitson a kultúrának, mű­velődésnek. V. Zs. Weíntrüger Adolf terusarajxa, B mez5g*zdaság idei feladatairól tanácshoztak Március 17-én, szombaton a bácsalmási járási pártbizottság értekezletet tartott a községi, valamint a termelőszövetkezeti párttitkárok számára. A tanács­kozás részvevőit Galicz József, a járási pártbizottság osztályveze­tője tájékoztatta a megyed párt- bizottság március 8-i határoza­tából adódó tennivalókról Ele­mezte a termelőszövetkezetek elmúlt évi gazdálkodásának ta­pasztalatait és foglalkozott az idei feladatokkal, a termésátla­gok növelésének módjával, lehe­tőségeivel, az állattenyésztői munka megjavításával, a gaz­dálkodás eredményesebbé téte­lével. A beszámoló alapján a párttitkárok megvitatták, hogy a pártpolitikai munka eszközeivel hogyan segítik elő a termelőszö­vetkezetek előtt álló feladatok jó elvégzését. A titkári értekezleten hallot­takat a közeljövőben vezetőségi ülésen, később pedig párttag­gyűlésen tárgyalják meg a Já­rás kommunistái. Változások Cs&fc n tudja. Id bmmzMI néha-néha még hazatér — as új varázsát elnyüvf a megszokás, a rút szeszély —, hogy mennyi-mennyi változás tündököl, villan szerteszét, s díszíti boldog ékesen a város színes köntösét. • • Romház meredt Itt és a tér csupasz köveit szórta szét, piacnapokon — csúf virág — kinyílt rajta a sok szemét. Ez volt nemrég a feltöri és büszke új falak helyén, a téren, melyet fű dérit s ahol füzérben ring a fény. Ahol a tükrös kirakat csábitgatóan int felénk, s kínálja forrón buggyanó, pezsdltő „fekete levét* s mi a nagy ablakok mögül — hej, mit Is szólnál, nagyapám! — nevetve bámulunk a szép, száguldó gépcsodák után. V. TÓTH PAli Gyors- és gépfrltorsmy a isiszabadulási évfordiii fisz eleiére A Magyar Gyorsírók £s Gép­írók Országos Szövetségének kecskeméti csoportja felszabadu­lásunk 17. évfordulójának tisz­teletére gyors- és gépíróversenyt rendez A kecskeméti csoport vezetősége kéri a szövetség tag­jait és a szövetségen kívül álló­kat is, hogy a versenyre minél nagyobb számban nevezzenek be. A verseny programi« a ki­vetkező: március 31-én délutifia 15 órakor gépíróverseny, ápri­lis 1-én délelőtt 9 órától gyors­író verseny és délután 18 órakor ünnepélyes eredményhirdetés és díjkiosztás a megyei tanács ke*, túrtermében. A gyorsíróverseny­zők részére március 21-én és 23-án délután 16—18 óra között előzetes gyakorlóórákat rendes a helyi csoport a megyei bíró­ság I. emelet 53. szánni helyisé­gében. Szabó Mihály „bosszúja" Először « községi tanács­nál hallottam a nevét Azok em­legették, akik annak idején — alig két éve — az új kialakí­tásáért fáradoztak és türelmes, felvilágosító, magyarázó szóval vívták a harcot a maradival, a megszokottat — Emlékszik, elnök élvtárs a szökő Szabó Mihályra? — kér­dezte az egyik volt tsz-szervező a vb-elmöktőL — Hogyne emlékeznék! Sok­szor elinalt a tanyából, amikor feltűntünk a láthatáron. Csuda egy ember! A végén maga jött a szervezők élé: — Hát, a hétszentséglt, itt va­gyok! Nézzék, magam jöttem, nem futok már maguk elől. Ad­ják ide azt az ívet!... De aztán úgy tudják meg, hogy nem lesz abba a közösbe még egy olyan gazda, mint én!... Majd én megmutatom! Vészt jóslónak hangzott es a fenyegetés. Bensőjének nagy- nagy vívódása és a még nagyobb indulat lökte ki ezeket Szabó Mihályból, aki máskor ugyan­csak fukaran bánik a szóval Szegényebbnek éreztem volna magam, ha ennyi elbeszélés után nem ismerhetem meg Szabó Mi­hályt személyesen. Pedig nem volt könnyű dolog Néhány hétel ezelőtt alkony- tájt érkeztem a távoli tanyáján ra Nem vd* szerencsém. Leg­alábbis hozzá nem. BöUérkedíii volt oda a csengődi rokonoknál A szalmakazal körül foglalatos­kodó, almozáshoz, s az állatok esti ellátásához készülődő 16 éves Miska fia tartotta otthon az ügyeletet. — JVem egész nao, csak most — így a fiú. — Csak azért vagyok itthon, mert ma oktatá­son voltam, és ilyenkor koráb­ban érek haza. — Oktatáson? Mit tanul? — Kecskeméten 8 Lakatos­ipari Vállalatnál lakatosságot. — Ez igen! S hogy tud ilyen messziről bejárni? — Vonattal Fél ötkor kelek és este hét óra van, amikor ha­zaérek. — Nem fárasztó? — Aá... — Talán a tsz küldte, hogy legyem saját szakembere? — Nem. A tsz-nek két gépke­zelője van oda iskolán. «— S hová megy, ha letelik a tanulóidő, ha felszabadul a szak­mában? — Még nem tudom. A tsz-be is szívesen jönnék... Csak meg­tanulhassak mindent amit lelhet. Segéd akarok lenni, aztán mes­ter, meg művezető... Engem leültetett, 5ma­ga meg ott áll a kis konyha kö­zepén és okosan felnőttesen vá­laszol gat Csak az arcát időn­ként ellepő pír, és állásának, kartartásának félszegsége árul­kodik Misi kamasz mivoltáról. Pillanatnyi csend támad. Lát­szik a fiún, viaskodik vs 1 a mi­vel. Aztán legyőzve zavarát, kettőt lép az ajtó felé és a ki­lincset fogva kibökj: — Megkínálom magukat, hó­tok egy kis bort.. 4 Nem volt tehát szerencsém az apa Szakó Mihályhoz.. Derék fiá­val való találkozásom azontaMk 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom