Petőfi Népe, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-13 / 36. szám
4. oldal 1962. február 13. kedd Tabdlban azon fáradoznak a község vezetői, hogy alapokat teremtsenek a művelődési helyzet megjavítására. Elsősorban egy új művelődési otthon építésére gondolnak ezzel összefüggésben, mert hiszen — amint mondják —. ez a legnagyobb hiányosság. Vajon fenntartás nélkül igazat adhatunk-e ennek? A faluban valóban igen sok fiatal éL A KISZ-szervezet azonban csak az utóbbi néhány hónapban tudott eredményesebb munkáról beszámolni. Most kaptak egy meg_ felelőnek látszó helyiséget, ahol szórakozhatnak, művelődhetnek. A Petőfi Szövetkezet televízió vásárlásához nyújtott nekik segítséget, azóta hetenként többször is zsúfolásig megtelik az ifjúsági ház nagyterme érdeklődőkkel. Vass László, a községi tanács végrehajtó bizottságának titkára ennyiben tudja összefogJól fontolják meg! lalni Tabdi kulturális életét, amit ezután mond, azok már tervek, elképzelések. ötven férőhelyes óvoda építését tervezik többek között. Ez az egyik nagy lehetőség. A kilátások biztatóak, mert az állami gazdaság, a Petőfi, az Űj Élet Termelőszövetkezet tagsága 100 ezer téglát ajánlott fel az építkezéshez. Sok szülő is bejelentette társadalmi munkáját, ha megindul az építkezés. Az úf művelődési otthon felépítéséhez pedig elképzeléseik szerint 1963-ra látnak majd hozzá. Természetesen ennél az építkezésnél is számítanak a lakosság társadalmi segítésére. A programot már ismertették faluszerte. Feljegyezték már az első társadalmi munkások neveit is. Ha kell, a nyári szabadságot is felajánlják munkára — mondották többek MI LESZ 2009-BEN? — Egy kapitalista tüdős véleménye a két világrendszer közti versenyről — Fritz Baade professzor, a nyugat- németországi kiéli Világgazdasági Intézet igazgatója „Versenyfutás a 2000-ik évig” című kötete a Föld népességének az elkövetkező évtizedekben várható fejlődéséről szól. Abból indul ki, hogy „Földünk 2,77 milliárd lakóiából jelenleg 0,77 milliárd jut a „nyugati” életforma országaira, csaknem 1 milliárd a kommunista tömb országaira, és ugyancsak 1 milliárd az elmaradt országokra. A 2000-ik esztendőig ez a kép — mint írja —■ alapvetően megváltozik. A nyugati jellegű országokban lassan emelkedik a lakosság száma, még pedig a mai 0,77 milliárdról 1—1,2 milliárdra. A kommunista országok népessége azonban 2,4—2,6 milliárd főre szaporodik, s az elmaradt országokban szintén 2,4—2,6 milliárdra emelkedik a lakosság száma.” Baade professzor a továbbiakban elmondja, hogy „2000-ben ugyanazok a népek még ugyanazokhoz a csoportokhoz tartoznak, vagyis a mai elmaradott országok gazdasági és politikai életük számára találnak olyan formát, amely lehetővé teszi, hogy a kommunizmuson kívül maradjanak.” E feltevése szerint tehát „megmarad egymás mellett a három csoport, de a kommunista tömb országainak népessége, csakúgy mint az elmaradt országoké, mindenképpen két-két és félszer akkora lesz, mint a nyusratí jellegű országok lakossága. Egészen másként alakul a kép akkor ~ folytatja a burzsoá professzor —, ha a következő évtizedek során az elmaradt országok nagy része, sőt esetleg túlnyomó többsége azzal a kényszerrel kerül szembe, hogy kommunistáivá váljék.” S hozzáfűzi: „A továbbiakban megmutatjuk: egyáltalán nem szükséges, hogy ez a kényszer kívülről jöjjön, azaz a kommunista tömb többé vagy kevésbé erőszakos hódítása érvényesüljön. Az elmaradt országokban jelentékeny belső erők vannak, amelyek kényszeríthetik ezeket az országokat, ha csak nem nyitnak meg előttük más utat, hogy a kommunizmus rendszerére térjenek át. A kommunista és nem-kommunista világ 2000 felé irányuló versenyfutásának legfontosabb része tehát az elmaradott országok lakosságának megnyeréséért folyó harc formájában játszódik le. Ha a nyugati világ elveszíti ezt a harcot — teszi hozzá jogos aggodalommal a burzsoá tudós —. akkor gyermekeink és unokáink világában már csak nagyon kis terület marad, amely nem kommunista.’* A nagy versenyfutás kilátásait rendkívül baljósnak találja a szerző a nyugati világ szempontjából. Kénytelen elismerni, hogy a Szovjetunió szerszámgépgyártása például jóval túlszárnyalja már az Egyesült ÁllaNEKI NEM SÜRGŐS Hajótörött: — Ne zavarjon, nem látja, bogs' mait előtt ál- Ut mokét. Amíg egy év alatt Amerikában 32 ezer darabot gyártanak ezekből a gépekből, a Szovjetunióban 138 ezret. Ugyancsak egyetlen év adataként említi, hogy 4000 szovjet mérnök és technikus segítette a gyarmati sorsból felszabadult fiatal országokat, s ugyanennyi fiatalt fogadott ezekből az országokból az egyetemein és a főiskoláin. Talán csak egy idézetet még a haditechnika összehasonlításából: „.. . Mindkét hatalom, az USA NATO-szövetségeseivel együtt, és a Szovjetunió is, rendelkezik olyan rakétákkal, amelyek 1500—2000 kilométeres távolságban nagy pontossággal juttathatnak célba atom- és hidrogénbombákat. A Szovjetunió ezen túlmenően kétségkívül rendelkezik olyan rakétákkal, amelyek atomvagy hidrogénbombákat a világtengereken túl is eljuttathatnak az ellenség földjére. Az amerikaiak most dolgoznak ilyen rakétákon. Azt remélik, hogy öt év múlva ott tarthatnak, ahol az oroszok ma. Senki sem tudja azonban, hogy hol tartanak majd akkor az oroszok. . .** íme, így ítéli meg a nagy világtörténelmi versenyfutás most következő szakaszának kilátásait egy viszonylag tárgyilagosan gondolkodó kapitalista tudós, u. rközött a helybeli KlSZ-szerve- zet tagjai. A kézségben annak idején, amikor keDett, megszervezték a kulturális bizottságot. Azt azonban bevallották a község vezetői, hogy nem igen mozgolódik ez a szerv, megalakulása óta csak egy névsor, a bizottság tagjainak névsora árulkodik létezéséről. Pedig nagy szükség volna rá. Ráférne egy kis biztatás azokra, akik a kultúra ügyének irányításával foglalkoznak Tftbdin. Mit mutatnak a tények? Csak most kezdtek hozzá például a községben az ismeretterjiesztő program kidolgozásához (máshol már a megvalósítás jó néhány 1 hónapos eredményeit számolták össze). Az elmaradás okaként a művelődési ház hiánvát emlegetik. De vácion csak ebben keros he- tő-e a bajok forrása? Jó néhány községünk né'dáia mutatja — hogy nem! Meg volna a lehetőség így is élénk kulturális tevékenység szervezésére Nem is kellene talán várni a néhány év múlva megkezdődő művelődési otthon építkezésére, 'addig is tenni lehetne valamit, hogy maid valóban méltókénnen felezhesse be a kulturális élet helybeli fellendülésének első korszakát Tabd'han is a műve- ’ődési otthon felavatása. Még mielőtt neki kezdenének a nagv tervek megvalósításának, fogadjanak el néhány jó tanácsot. Csők akkor határozzák el magukat a végleges döntésre, ha számba vettek már minden erőt, amelyre nyugodtan támaszkodhatnak a kultúra ter- iesztésében és népszerűsítésében. Nem áliftiuk. hoev nincs szükség művelődési házra, de addig is, amíg az elkészül, teremtsék meg azokat az alanjalt a kulturális életnek, melyek nélkül az első hónapokban, vagy években bizony üresen taton sa- na az új művelődési otthon, nem lévén semmi olyan művelődési alkalom a községben, melynek a korszerű épület valóban otthont adhatna. Bieliczky Sándor ÓNQDVÁR! MIKtÓS a. Megpróbálta összerakni, amit István mondott: az orvos a Bükk Szállóban lakik, tehát nem marad véglegesen Erdőslakon. De az, hogy... képkereskedő, bár egybevág a távirattal, mégis... érthetetlen. Miért nem orvos? Abbahagyta az emberek gyógyítását, vagy hogy... — ez a gondolat fészket vert a fejében és nem tágított onnan — titkolja a foglalkozását? Mi szüksége van rá? Fázósan megrázkódott. Visszarettent egy gondolattól. De minél jobban ki akarta verni a fejéből, annál jobban visszatolakodott: mennél inkább el akarta felejteni, mind többször eszébe jutott. Jánostól és másoktól is sokat hallott arról, hogy a külföldre szökött és hazatért magyarok között kémek is vannak. Egyszer-kétszer hazatérése után ő is észrevette, hogy gyanúsan méregetik, mintha... mintha.... Eh, de hogy került kapcsolatba ezzel az emberrel István, „Az öccsét keresi...” Hol? Ezernyi kérdés. Egyikre sem kapott választ. Szívből, Őszintén kívánta, bárcsak megtalálná az orvos, akit keres és menne el minél előbb ErdőslakróL Odaát, a másik szobában István betegen felnyögött. Idegesen dobálta magát az ágyon. Zsuzsa felkelt, lábujj hegyen az ajtóhoz lopakodott és a kulcsú- lyukra tapasztotta a fülét, • Zsuzsának sejtelme sem volt A TUDÁS - HATALOM!... aü Ezt tartják az ÉM Báes-Kiskun megyei Építőipari Vállalat dolgozói is. Hetenként bárom alkalommal négy órára összegyűlnek, hogy művezetői iskolán sajátítsák el szakmájuk legfontosabb tudnivalóit Az előadó — Miké János termelés! osztály- vezető — kérdésére Lendval Mihály ács művezető részletesen ismerteti a mai »lecke« anyagát, (Pásztor Zoltán felvétele.) *■ Érdekes találkozások klubja Újszerű ötlet megvalósításához láttak a minap a Kecskeméti Városi Művelődési Otthonban. Február 27-én tervezi.k az „Érdekes Találkozások Klubja’’ című előadássorozat első nyilvános bemutatkozását. Az előadásokra kéthetenként kerülne sor, minden alkalommal egy közismert művész vagy népszerű közéleti személyiség résztvételével. Az előadások formája is a szokásostól eltérő. Szakavatott riporterek beszélgetnek a meghívottakkal s az estet vetítéssel, zenei aláfestésekkel színesítik. Első alkalommal — február 27-én — a híres tudós és utazó Baktay Ervin: „Rejtelmes India” címmel ismerteti a régi és mai India jellegzetességeit, szokásait. Két hét múlva Kárpáti Rudolf többszörös olimpai bajnokunk számol be a legutóbbi két olimpia élményeiről. Kárpáti Rudolf hanglemezgyűjteménye országszerte közismert. Ezen az előadáson jó néhány érdekes lemezét hallgathatják a kecskemétiek. A következő estet Szunyoghy János a Budapesti Természettudományi Múzeum osztályvezetője tartja, „Vadász- lesen Afrikában” — címmel. A filmvetítéssel egybekötött előadás anyaga az első magyar Af- rika-expedíció kalandos története. A sorozat negyedik előadója dr. Várady György, a televízió munkatársa. Elmondja a jó riport születésének körülményeiU a televízióban megfordult külföldi és magyar művészekkel kapcsolatos élményeit. A nem mindennapi élmény* beszámolók remélhetőleg értékes szórakozást nyújtanak majd Kecskemét közönségének. mának tornyába. Innen jól beláttuk a környéket. Vittünk magunkkal egy golyószórót is. A templom mellett van a posta, most ott dolgozik a nővérem... de akkor disszidált Ausztriában volt, a nickelsdorfi lágerban. *— Mikor? — kérdezte Hor- vámt önkéntelenül is felkiáltva. Alig tudta a fiú előtt leplezni meglepetését — Erről még nem beszélték — Visszajött a szamár. Már január elején ... Ha én kimegyek. ott is maradtam volna. — S miért nem mentél ki? Pista öcsém, a magadfajta fiatalemberek odakint nagyobb biztonságban vannak.., hiszen itt tudod... a nemzetőr múltad nem jó ajánlólevél. — Tudom — folytatta István és még jobban tűzbe jött, felhajtotta a pohárból a maradék konyakot —. ki akartam menni, amikor még Zsuzsa is ott volt de már nem lehetett. Lezárták a határt. Pedig... egy orosz katonát én is kinyírtam.™ onnan a toronyból. — Nem jöttek rá? — Nőn tudják azt meg soha. A fiúk megléptek. Nekik sikerült Az a kettő meg nem köpött.. Horváth Izgalomba lőtt. Elérkezettnek látta az időt hogy nyíltan megmondja, mit akar Istvántól. Kifizette az italt — Gyere fel a szobámba, van egy üveg tokaji aszúm. István kezesbárányként követte. Még nem volt részeg, de az elfogyasztott ital már dolgozott benne. Ilyenkor kívánta a következő poharat. Egy székre ült, várta, hogy a képügynök elővegye az ígért aszút — Mondd csak kezdte Horváth és idegesen járkált a fiú előtt fel s alá a szobában —, megtennél nekem egy szí» vességet? — Örömmel! — Nem nagy dologról vart szó, neked semmiség és nem is jár veszéllyel. ä. István meglepődött Furcsa érzést keltették benne ezek a szavak. Érdeklődő kíváncsisággal követte tekintetével az előtte járkáló embert. ■— Mellékesen kísérletezéssel Is foglalkozom — hazudta Horváth és erősen mintha szugge- rálná, a fiú szeme közé nézett — Régen ... vegyészmérnöknek készültem, de abbahagytam a£ egyetemet Nem volt pénzem, munka után kellett néznem. Egy nagy tervemről azonban később sem mondtam le. Titokban húsz éve kísérletezem olyan hőálló műanyag előállításával, amely az 1200 Celsius fokot is kibírja olvadás nélkül. Ennek éppen a vaskohászatban volna nagy jelentősége. Rengeteg pénzt keresnék vele, de addig, amíg nem vagyok bizonyos a sikerben, titokban kell tartanom a találmányt. Ugye megérted: húszéves munkám fekszik benne. Mennyi álmatlan éjszaka, tervezés, töprengés, kudarcok és kezdeti sikerek; az egész életemet erre a talál» mányra tettem fel, amely egy* csapásra világhírnévre emelhet de földönfutóvá is tehet, há elhamarkodom, vagy megszerzi valaki és előttem oldja meg a titkot. Rajtad kívül még három ember tud erről, de azok szintén érdekeltek, s nélkülem llerft boldogulnának, biztos hát. hogy nem árulnak el. (Folytatjuk.) arról a jelenetről, amely István öccse taxival való hazaszállítását megelőzte. Szabó és István a Jázmin-bárban iszogattak. A harmadik konyak után a fiúból ismét kitört a fecsegő természet. Sőt: szeretett ilyenkor olyan dolgokat is állítani, amelyek sohasem történtek meg vele... A képügynök ügyesen az ellenforradalom erdőslaki eseményeire terelte a beszélgetést. — Ha jaj, volt itt is nagy cé- có!... Lövöldözések és emberek is haltak meg... — Féltél úgy-e? — É... én? István önérzetesen csapott a mellére. — Mások féltek tőlem! — Ne mondd! Miért? A fiú közelebb húzódott a kémhez. Ügy hazudott, mintha könyvből olvasná: — Benne voltam egy jó kis buliban. Heten voltunk, de később széthullt a galeri: kettőt letartóztattak, én megúsztam* *. — Mit csináltatok? — Mikor az oroszok a városba bejöttek... hallottál erről? — Hogyne. hallottam! — mondta Horváth és észrevétlenül elindította a zsebmagnetofont. — Folytasd... — No hát... benne voltam a nemzetőrségben, egy klassz gép. pisztolyt kaptam. De azon a napon. november negyedikén reggel szólt a parancsnok, hogy oszoljunk szét a városban, mert baj van. Mi. heten, mindig együtt voltunk, most sem akartunk elválni egymástól. Felmentünk a Minoriták templo
