Petőfi Népe, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-01 / 26. szám
I «Maf I98‘4. február 1. csütörtök MEGSZÁLLOTTAK ^em véletlen, hogy csaknem minden országos lapunk, nem számítva a művészeti folyóiratokat, megemlékezett egy alig néhány hete bemutatott új magyar filmről A téma izzóan és erőteljesen mai. Hősei — olyan emberek, akik kötelességüknek érzik, hogy hétköznap- iaikat a közösség szolgálatában töltsék, s alkotásaikkal nemcsak maguknak, az egész társadalomnak segítsenek. A Megszállottak című film kockáit itt vették fel Bács megyében. A, téma, amelyet ez az erősen problematikus, de szándékait tekintve őszinte filmben megpendítenek, ugyancsak megyénk talajából sarjadt. Lényegében azt az utat szeretné bemutatni drámába sűrítve, hogyan vált közkinccsé, a mező- gazdaság nagy jelentőségű segítőjévé egy új öntözési mód, a csőkutas öntözés. A film alkotói tehát az élet elevenébe vágtak. Sajnos azonban sokkal valószínűbb és drámaibb, részleteiben is megkomponáltabb történetet kínált az élet, de az alkotók a csőkút megszületésének érdekes és emlékezetes eseményeit nem egy helyen jól ismert és jól bevált sablonokkal helyettesítették. A történet egyszerű, Hosszú évek munkájával egy csatornaépítés tervét készítik el a vízügyi igazgatóságon. A csatorna szomjas homokpusztáknak adna éltető vizet. Minden kész OOOOOOOOOOOOCXX Jtleqitamh van a munka megindításához, s ekkor, az alkotás megindulása előtti derűs biztonság légkörébe különös villám csap. Egy mérnök, meg egy állami gazdasági igazgató egy jóval olcsóbb, sokkal célszerűbb, de még igazában ki nem próbált, a hivatalok útvesztőit be nem járt tervet szegez a csatornaépítés dokumentumaival szembe. Kideríti a fővárosból vidékre menekülő mérnök, hogy ezen a Duna—Tisza közi tájon évmilliókkal ezelőtt a Duna medre húzódott. A meder kavicsrétegei között hatalmas víztartalékok lappanganak, melyek olcsóbb és egyszerűbb módon állíthatók a homoksivatag termővé tételének szolgálatába, mint a hatalmas költségekkel felvonuló csatornaépítkezés. A megszokottság, a bürokratikus kényelmesség igyekszik eltaposni az új gondolatokat, de ez nem sikerül. Győz a jobb, a társadalomra hasznosabb elgondolás, megszületik, a vidék jótevőiéként polgárjogot nyer a csőkút, ez az azóta megyeszerte meghonosodott, egyszerű és olcsó öntözési mód. A mese bonvolítrísak&z ben, sajnos, az előbb emlegetett sablonok néhány ponton csaknem élvezhetetlenné teszik az egyébként eleven és érdekesnek ígérkező filmtörténetet. S ami a legnagyobb baj, a csőkút meg' •-''•'OOOOOOI > születésének regényét nem az azt megszülő társadalom jelenségeibe ágyazva, hanem attól mesterséges korlátokkal elszakítva igyekeztek a film alkotói — Galambos Lajos forgatókönyvíró és Makk Károly rendező — kibontani. Elvetették azt a lehetőséget is, melyet a Bács megyei eset önként kínált: azt megmutatni, hogy nem elsősorban néhány ember hősies és egész társadalommal szembe álló igazsága, hanem az új iránt ma már nagyon érzékeny tömegek ereje tette lehetővé a bürokratikus gáncsoskodók legyőzését. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a főhősökkel a megye állami és pártvezetése együtt harcolt a bürokratikus rosszindulat ellen. Zavaró és néhol erősen kétértelmű a filmben a mérnök és az igazgató barátságának túlzott és néha majdnem pathológikus eszközökhöz nyúló ábrázolása. Néhány igen kitűnően sikerült jelenet ritmusát nem egyszer megtörik indokolatlanul lassan kibontakozó és egy-egv jelentéktelenebb mozzanatnál tú1 hosszasan elidőző képsorok. A csekély számú szereplők egy része sincs szervesen beleépítve a cselekménybe. Szinte talányossá válik a film kockáin Éti, a szintezők mellett dolgozó kislány figurája. Előkészítetlen és misztikus — imitt-amott — a szerelem ábrázolása Bene mérnök és Éti között. Egyet lehet érteni a film jó néhány bírálójával abban is, hogy megfontolás nélküli a film végső kif ejtésének ábrázolása, a képviselő alakjának erősen idejét múlt szemléletet tükröző megvilágítása, szerepének felvázolása. Könyvtár — köüy vtáros nélkül A soltvadkerti könyvtárat ™ nemrégen bővíttette a községi tanács. A csinos épület most már egy kölcsönzőhelyiség- böl és olvasóteremből áll. A könyvtári teendőket egy helybeli pedagógus látja el. A községi tanács elnöke és a járási könyvtár vezetőjének tájékoztatása értelmében, sajnos, nem végzi el feladatát. Hetente csak vasárnap délelőtt kölcsönöz, s a többi napokon (mert ideje nem engedi) zárva találtatik a könyvtár. És e pár órás munkáért havonta 400 forint tiszteletdíjat leap. A községi tanács részéről már több ízben kérték, ha nem tud eleget tenni vállalt kötelezettségének, akkor mondjon le a könyvtár „irányításáról”. Az illető pedagógus erről hallani sem akar. Legutóbb a járási könyvtár vezetője levélben fordult a községi tanácshoz a szóbanforgó ügy végleges rendezése miatt. Érthető is. A végrehajtó bizottságnak jogában áll a könyvtárost leváltani, ha többszöri figyelmeztetés és kérés ellenére sem hav ,ndó ellátni feladatát. Cátvadkertnek közel ki- lencezer lakosa van. Ebből mintegy háromezren élnek a tanya világban. És nincs megoldva a külterületi lakosság könyvet látása. Éppen ezért valna szükségessé, hogy olyan megfelelő szakember látná el a könyvtárosi munkát, aki piaci napokon l.s kölcsönözne könyveket, s ezzel is segítené a tanyavilág kultúra1 'levelesét, s nem utolsósm A bank. ahová betörtem, nagyon flgyo’n’es. Minden évben naptárt küld. sorban növelné az amúgy is gyenge könyvforgalmat. (Pirtón ezer ember él és hasonlíthatatlanul jobb a könyvtár munkája, mint Soltvadkerten.) A községi tanács évente tiz- “ ezer forintot ad könyvtárfejlesztésre. S ez az anyagi támogatás mégsem mutatkozik meg az eredményekben. Kíváncsiak vagyunk, vajon meddig tart még Soltvadkerten ez a felemás állapot? B. S. A film legfőbb erényei közé tartozik mégis, mindezek ellenére, hogy bátran és lelkesen nyúlt mai témához. Az emberábrázolásnak jó néhány kiváló és nagyértékű pillanatával kárpótolta a nézőt a vontatott részekért azzal, hogy kitűnő színészi alakításokat vonultat fel. Elsősorban Pálos György játékára, Pécsi Sándor, Makiári Zoltán, Szirtes Ádám színészi mun kájára gondolunk. Cs. L. 31. — Köszönöm! — mondta Horváth —, nagyon köszönöm bácsikéin. tényleg itt a jegyem. — Aludt már Pesten is — folytatta az öreg —, amikor én beültem ide. Nem ébredt fel, amikor elindult velünk a vonat. azóta nézem, pipázgatok itt magamnak csendesen. — Bácsikám. nem aludt? — Nem tudok én aludni — nevetett fogatlan szóiéval az öreg —, csak otthon az ágyban. A vonaton pipázok, pipázok, nézegetem az embereket, az állomásokat, meg a csillagokat. Az előbb lehúztam az ablakot, mert nagy volt a füst. Nem messze van már Mezőfalva, ott leszállók. Az elvtárs meddig utazik? — Erdőslakra egészen — felelte Horváth —. s minek volt Pesten, bácsikám? —. A fiamnál jártam, aki ott egyetemen tanul. Már ötödik éve... orvostanhallgató. — Ne beszéljen! — Horváthot kis izgalom lepte meg. — Csakugyan? — Ügy bizony — örült meg az öj-eg —, az elv társnak is van valakije ott? — Magam is orvos vagyok..: — Pardon! — s most a pipáz, aató bajuszos bácsin volt a csodálkozás sora. még a pipát is kivette a szájából. — Ne haragudjon, hogy nem láttam mindjárt — Hát minek vélt? — kérdezte őszinte kíváncsisággal Horváth. Az öreg zavarban volt. Mit mondjon, hogy meg ne sértse? — Tanítónak vagy hivatalnoknak — mondta őszintén —, csak azért, mert... az orvosok manapság már nem igen törik magukat személyvonaton... Autón járnak ott ni, a műúton. Nálunk is a héten vett autót a körzeti doktor. Venne a többi is. de nem jut, nem kap rá kiutalásit, mondja a fiam. hogy milyen nehéz. Biztosan még a doktor úr sem kapott. — így van — hazudta Horváth —, magam is ez ügyben fáradoztam Pesten. A jövő hónapra ígérték. — Akkor szerencséje van! “ kiáltotta az öreg. — Az én fiam már most beadta az igénylést, hogy mire jövőre végez. meg-, kapja majd a Moszkvocsot... — Máris, bácsikám’ Miből vesz a fia Moszkvicsot? — Hát ezt — mosolvodott el az öreg a bajusza alatt —, ezt még én veszem meg a fiamnak a diplomájához. Horváthnák leesett az álla. Ha nem látta volna a bajuszos öregember becsületes arcát, azt hitte volna, hogy rossz tréfát űznek vele. BESZÉLQETES KÖZBEN Terim!(k/övelliozfii tanfolyam Baiotaszálláson Az MSZMP kiskunhalasi Járási bizottságának kezdeményezésére Balotaszállás két régebbi termelőszövetkezetében, a Kossuthban és a Petőfiben, január 23-án tanfolyam indult, amelyen hét előadáson ismertetik a közös gazdaság vezetőivel a nagyüzemi gazdálkodás szakmai, szervezeti és politikai kérdéseit. Az első. A termelőszövetkezeti demokrácia című előadást már megtartották, s ennek meghallgatása után több részvevő kijelentette, hogy ők kevésbé ismerték eddig az egy gazdaságon belüli demokratikus együttműködés követelményeit Ez is a tanfolyam szükségességét, valamint a tematika mindenre kiterjedő helyességét bizonyítja. A hallgatóságot az ellenőrző bizottság szerepe is különösképpen érdekelte. Az egyik volt ellenőrző bizottsági tag elmondotta, hogy bizony amikor ezt a tisztségét viselte, nem volt még tisztában a feladatával. Kiderült az is, hogy a vezetőség a különböző társadalmi szerveik segítségét nem igényelte, ezért sok munka hárult reá, különösen az elnökre. Az első előadáson megnyilvánuló aktivitás, s az, hogy a hallgatóság egyöntetűen helyesli a tanfolyamot minden bizonynyal a tanultaknak a gyakorlatban való gyümölcsöztetéset eredményezd. . Lakatos Mihály levelező •=- Hol dolgozik, bácsikám, hogy ilyen jól megy a soruk? — Itthon vagyok én — felelte az öreg, mert közben Mezőfalva határába ért velük a vonat —, állatgondozó a termelőszövetkezetben. Nézzen csak ki. doktor úr, ezek a mi földjeink. Ebbe a nagy táblába a múlt héten kukoricát vetettünk. Látja, már dugja a fejét, eső kéne rá!... Az öreg szedelőzködött. ismét meggyújtotta a pipát és a kezét nyújtotta: — Hát, ha megengedi, doktor úr... az én fiam is orvos lesz... Kerékgyártó János vagyok. — Szabó — mutatkozott be Horváth is —. dr. Szabó Zoltán. Még egyszer köszönöm, hogy nem engedett felkölteni. bácsikám! — Ha pedig megvásárolja az autót, ne szaladjon át a falunkon. doktor úr. Jöjjön be hozzánk. van nekem ió borom is, meg aztán hátha otthon lesz a fiam is... A fejébe nyomta a kalapját és fiatalos fürgeséggel leugrott a vanatróL Horváth utána nézett az ablakon, szemmel tartotta, amíg az öreg el nem tűnt az állomás kijáratánál, és gondolkodott. Egyszer csak ráeszmélt arra, hogy milyen végzetes hibát kö. vethetett volna ei... Riadtan tekintett körüL — Megmondtam, hogy orvos vagyok. Óh, én marha! Csak még az hiányzott hogy a régi nevemet is elköp iem. és csodálkozhatnék. ha Erdőslakon az első rendőr a vállaltira tenné a kezét. Ijedten nézte az alvó utasokat Erősebben vert a szíve és hirtelen kiszáradt a torka. Attól félt hogy valaki leolvassa az arcáról gondolatait — Az első és az utolsó eset volt! Átestem a keresztségem, s tanultam belőle. Átmenetileg vagyok csak képügynök, amíg Magyarországon tartózkodom. Nem kellett volna most sem ilyen büszkének lennem. Hogy is mondta Rose? Nyitott szem, csukott száj... Igaza volt Elült a nyugtalansága. Az utasok békésen szunyókáltak. Ismét a régi volt az az ember, aki az erdőben lelőtte a remetét. Igen: harcolni fog. Foggal, körömmel, makacs elszántsággal, nyíltan és burkoltan, ahogy a helyzet kívánja, amíg le nem győzött mindent és kérész' ül nem gázolt mindenkin. Szám ira ez a hely ellenséges terület: ha ő nem győz, őt győzik le. XII. KÉT FÉRFI BESZÉLGET Üveges őrnagy éppen hazait! készülődött amikor íróasztalai megcsörrent a telefon. Mielőtt ;■ kagylóért nyúlt volna, az órájára tekintett »•Ki az ördög az már megint? Nappal nem hagynak dolgozni, este nem tudói: hazamenni. Tizenegy óra. Más ember már alszik ilvenkor...« — Tessék, Üveges beszél! — őrnagy elvtárs — hallotta a drót másik végéről —. Kerékgyártó hadnagy, jelentkezem. — Jó estét, mit keres még idebent? A telefonáló gondolkodott egy ideig, aztán zavartan mentegetőzve felelt: (Folytatjuk.) I ÓNOOVÁRI MtKlÓS —
