Petőfi Népe, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-23 / 45. szám
ISW. február ti, péntdE S. Mdal Diószegi Balázs kiállításán Miért nem élnek a lehetőséggel? A korút forgatagából belépve a Derkovits-terem otthonos légkört sugárzó kiállítási helyiségébe, Diószegi Balázs képei között az optikai benyomások friss élménye fogad bennünket A kis tárlat a válogatott festmények, grafikák bemutatásával, a húsz éve kiállító, kiskunhalasi művész festői célkitűzéseit tolmácsolja. Szerény, mégis határozott egyéniség, őszinte művészi megnyilvánulásainak vagyunk tanúi. Témád: környezetének megörökítése, utazásainak hangulat-élményei, alakok és tárgyak monumentálisán összefogott formai megoldásai. Ügy érezzük, hogy a formaanalizisek számos kísérletén át Jutott el végső eredményeihez. Kompozíciói határozott szerkezetűék, a hangsúlyozott kontúrok nagy sikfoltókat zárnak közre. Művei mellőzik a plaszticitást, konstruktív felépítésűek. Az expresszionisták Tudják mi az a „tömör raktározás”? Bizonyára nem sokan, t azt különösen nehéz kitalálni, tanításad sem hagyták hidegen. A határozott vonalak használata és a lényegre törő szűkszavúság sajátja lett Sok képének leegyszerűsített figurális megoldása, sötétre hangolt színkultúrája Nagy Istvánt idézi emlékezetűnkbe. Szemben e képeinek megoldásával olykor türelmetlen nyugtalanság vibrál a vonalak hullámzásában, s élénk folt kerül váratlanul, meglepetésszerűen egy-egy nagyobb szinf élűiét közepébe. Képein sokszor érzékletes, pasztozus a festékréteg, máskor a vászon textúrája is áttetszik. Fény- és ámyékproblémák érdeklődési körét kevésbé érintik, elgondolásai az egységesre hangolt fény- és színhatásokat követik. Néhány utcarészlet, így a „Soproni ház” expresszív előadás módja mellett lelki élmények jelenlétét is sejtteti. Édesanyjáról készült több ábrázolását mélyről jövő érzelmeik pár könyvtáros éppen az egyik polcon elhelyezett könyvek között válogat. (Cs. L.) melegsége hatja át — itt közelít legjobban a realitással megragadott rögzítés visszaadásához. DIÓSZEGI BÉLA nem a han- goskodók gárdájához tartozik, nem törekszik sem témában, sem megoldásban a sokat markolók közé Szívósan és csendesen küzd, az újabb utak feltárásának módozatait keresve. A teremtő realitás absztrahált lehetőségeit fejleszti szisztematikus munkálkodással. Kendőzetlenül tárja elénk felfogásának eredményeit, puritán tiszteletre méltó művészi megnyilvánulásait. Szemlélete, mely a legnemesebb népi hagyományok zengő akkordjait veszi át és korszerűsíti, termékeny ösztönző erőt kölcsönözhet mindazok számára, akik fontosnak tartják pik- turánk nemzeti sajátosságainak továbbélését Telepy Katalin Hírek a filmvilágból Minthogy megnőtt a francia filmstúdióban forgatott amerikai filmek száma, továbbá 1961- ben 10 francia filmet betiltott a cenzúra, több neves rendező kénytelen külföldön alkotni. Julien Duvivier jelenleg az NSZK- ban forgatja A lángoló szoba című filmjét Nadja Tiller és Jean Claude-Brialy főszereplésével. Jean Renoir Becsben készíti el Az odatűzött káplár című filmjét. Francoise Truffaut Olaszországban, Japánban és az NSZK-ban forgatja a Szerelem 20 éves korban című új filmjét ■ Mexikóiban, Acapulco városában megtartották a Fesztiválok Fesztiválját Bemutatták azoknak a filmeknek zömét, amelyek 1961-ben valamelyik nemzetközi seregszemlén fődíjat nyertek. Levetítették a Tiszta égbolt a* Ilyen hosszú távoliét és a Ta- valy történt Marienbadban című filmet is. A fesztivál szovjet küldöttségében részt vett Nyina Drobiseva és Jevgemyij Urban- szädj. Az iskola ablakán tavasa vidámsággal csillogott a napsütés. Az udvaron még arra gondoltaim, hogy fény és meleg csak megelégedéssel járhat együtt, de bent a tanári szobában Ignócz Antalnak, a tdsza- újfalusi iskola tanárának szavaiban nyomát sem találtam a megelégedésnek. A szép idővel ellentétben ugyancsak „zord” dolgokra hívta fél a figyelmemet: — Csak csúfolják művelődési otthonnak azt a helyiséget, mely kulturális célokra lenne hívatott — kezdte. — Egyetlen szobából áll, az is tanácsterem most. Ezért elhatározták a KISZ-fia- taiok, hogy véget vetnek az áldatlan állapotnak. Egy elavult, régi terményraktárból társadalmi munkával művelődési otthont építettek. Nem valami „fényes”, de legalább használható — lenne. Csak hogy ehhez ülőhelyre, berendezési tárgyakra, függönyre és színfalakra volna szükségünk. A községfejlesztési alapból törpevízmű építésére tartalékolnak, onnan tehát nem várhatunk segítséget jelen pillanatban. A járási tanács pénzügyi osztálya már tehetne valamit, nézetünk szerint Ügy látszik azonban, ez ütközne a bürokrácia szabályaival, mert kérésünket azzal utasították visz- sza, hogy a mi művelődési otthonunk „hivatalosan” nem nevezhető annak. Bizony jó volna, ha ffletSres szerveink nem kezelnék annyira ..hivatalosan” falvaink kulturális fejlesztését A kulturális bizottság se törődik vele, hogy a községben megfelelő könyvtár- helyiség, olvasószolba legyen. Akadna azonban számukra egyéb tennivaló is éppen elég, csak néznének körül egy kicsit Ti8zaulfa1tt Tatamikor cselédközség volt A felnőttek között elenyészően kevés még a hat elemit végzettek száma. Érthető, hogy a régi világiban nem sokat törődtek azzal: tud-e írná, olvasni ■ parasztember. Ma már egyetlen gyerek sem marad távol a tanításról, de bajok vannak a felnőttoktatással. A dolgozók esti iskolája mindössze egyetlen hetedik osztállyal indult, 17 fővel. Közülük Csak kettő-három termelőszövetkezeti dolgozó. Nem látogatottak a tsz-afca- démiák, mezőgazdasági szakelőadások sem. Alig akadt érdeklődő a korszerű nagyüzemi állattenyésztésről tartott előadáson, pedig kevés a szakképzett állattenyésztő. Ignácz Antal szerint az a baj, hogy a község és a termelőszövetkezetek: vezetői nem járnak elől jó példával, távol maradnak minden előadástól. Nem kellene elbeszélgetni ezekkel az emberekkel? Valószínűleg megértenék, hogy a község érdekeiért érdemes néhány szabad órát feláldozni. HISZEN a község lakói nem közönyös, maguknak való emberek. Nincs olyan társadalmi munka, megmozdulás, amiből a falu népe — élükön a hatvan éven felüli, nyugdíjas Lakó Sándor bácsival — kimaradna. Ott, ahol nem hiányzik a lelkesedés, bizonyára könnyű lenne felszámolni a többi nehézséget, s megteremteni az élénk kulturális élet lehetőségeit. V. Zs. — Miért fcUita visas u ételt? — ön f Hr tértett engem. Nem cipő talpat rendeltem, hanem rostélyost. I Könyvek a „szardiniásdobozbann hogy éppen a korszerű könyvtári munka és főleg a hatalmas méretű országos közkönyvtárakban összegyűlt sokmilliós könyvtömeg tette szükségessé ennek az új könyvtárolási formának a megteremtését. A különleges, tömör raktározáshoz használatos könyvespolcokkal azonban nem a budapesti ,,Szé- ehényi”-ben, vagy valamelyik európai nagyváros könyvtárában találkoztunk, hanem Baján a járási könyvtárban. A müemlékszámba menő épületben elhelyezett könyvtár súlyos raktározási Qondokkal küzdött. A viszonylag kis befogadóképességű és további terjeszkedésre nem alkalmas épületrészben a rohamosan növekvő,, gyarapodó könyvanyagot uálto-J zatlanul ugyanazon a rakterű-', leteti kellett elhelyezni. A já-l rási könyvtár ügyes vezetője■ Gifa László kapta a terveket} valahonnan, melyek alapján az'j egyik tiszántúli ktsz százezerí forintos ériekben elkészítette a\ tömör raktározáshoz szükségest sínen mozgó speciális könyves- í polcukat. '/ A képen jól látható, hogy ej; polcok egy könnyen forgatható5 és nagyméretű kerék, illetve át- j tétel segítségével mozgathatók, í tolhatok szét a síneken, így egy-' szerre két állványnak a könyvanyaga válik hozzáférhetővé. Használat után szorosan egymás mellé guríthatok a könyv- állványok, amelyeken háromszorta kisebb alapterületen lehet elhelyezni ugyanolyan meny- nyiségű könyvet, mint eddig. A bajai könyvtár kis szobája alig több mint 10 és fél négyzetméter alapterületű, de a szekrényekben levő 3X6 folyóméter polcon 16 ezer könyvet lehet elhelyezni. Régebben ugyanekkora könyvtömeg három na gyobbacska helyiségben sem fért el. Képünkön Benőik. Gétr. ÓNOÜVÁftt MTW.ÖÄ * * (üssüf 50. Végre csend lett. Óvatosan kilépett és bezárta maga után az ajtót. Faltól falig lapulva, mint az árnyék, nesztelenül osont és visszament munkahelyére. Szerencsére az egyik bunkerban egyedül dolgozott, nem kellett beszélni senkivel. Leroskadt egy téglarakásra és megpihent. Később meg is nyugodott, s csak akkor riadt meg újra. amikor az irodából ki-, s bejárkáló embereket meglátta. Alig várta, hogy leteljen a műszak, és mint az űzött vad, rohant kifelé a gyár területéről. Egész nap rohangált az utcákon. Minden emberben üldözőt látott, és amikor a színház előtti szabálytalan áthaladás miatt ráfütyült a rendőr, futásnak eredt, eltűnt a szemben levő keresztutcában és meg sem állt hazáig. A veszedelmes könwot újságpapírba csomagolta és elrejtette az udvaron, a farakás közé. Kifeküdt a kertbe, de sütötte még a föld is. Töprengett, gyötrődött. mit csináiion? Ha a lopás miatt megfogják, börtönbe vetik, elítélik és csíkos ruhát húznak rá. Ha visszaadja a könyvet, a képügynöit jelenti fel. Legszívesebben az öklével verte volna szét a felét, hogy miért is csinált ilyet? Részeg fejjel nem tudta, miket mond. Képtelen hazugságokat hordott össze, amelyek soha nem történtek meg. De ez most már mindegy. Az elszánt ügynök kihasználja ellene S ha a posta •kitt későiem, mtwhal* m kntotML, senki nem mow Se róla. hogy nem 6 volt a gyilkosa. Börtönbe vetik, felakaszthatják! Hiszen, ha azt a magnetofonszalagot meg tudná szerezni! Hirtelen felült. Ez a gondolat elkezdett dolgozni benne. — A magnetoíonszalagat szerzi meg, eltünteti legalább az egyik áruló jelet. De hogyan? Ha másként nem, leüti a képügynököt! Felmegy vele a szobájába és ráront. .. A lopott könyvet meg visszaviszi. Azért még mindig nem kap olyan büntetést, mintha a magnetofonszalagot hallgatják le... Ezzel az elszántsággal lépett be a Jázmin-bárba és amikor leült az ügynök mellé, megtapogatta az elrejtett ólmosbotot. Titokban végigméregette Szabó koponyáját, hogy mekkora ütést mérjen rá, ha majd belépnek az ajtón. — Miért nézel úgy, mint a vadbika? — Ideges vagyok! — Gyere, íelmegyünk a szobámba. Majd ott megnyugszol. István rágyújtott. Követte a lépcsőn felfelé ballagó embert. Minden lépést pontosan kiszámított. Ha majd belépnek a szobába, mielőtt felgyújtaná a villanyt, akkor... akkor... Ebben a pillanatban a lépcső- fordulónál levő két szemközti ajtó mélyedéseiből férfialakok váltak ki és másodpercnyi idő alatt, mielőtt megmukkant volna, lefogták az ügynököt. Az Uadfcáa ái a ntfiwifcii Usváaá k a földhöz szögezte, de elfutná nem lett volna Ideje, mert a másik pillanatban erős kéz markolta meg a vállát és mire észhez tért, neki is bilincs kattant a csuklóján. — Így ni, öcdköa. Felnézett A hangról h megIsmerte; Kerékgyártó hadnagy rakta kezére a bilincset Az események ezután gyorsan követték egymást. Az ügynököt és Istvánt a rendőrségre szállították. Horváth magábaroskad- va ült a nyom ózó tisztek közt az autóban. Belátta, hogy csapdá- da esett, jóvátehetetlen hiba történt Ez a vég! Szemrehányó tekintettel nézett Istvánra. „Ki árulhatott el?* — kérdezte a tekintete, de István nem vette észre. Könnyezve bámult maga elé. Rettenetes izgatottságban ült a kocsiban. Érezte, hogy minden elveszett, akármit mond és akármit csinál. minden rossz. Végre megérkeztek. Külön cellába zárták őket. Horváth fél- ájultan roskadt a prlccsre. amikor rázárták az ajtót. Mérhetetlen keserűség nehezedett rá. A félelem és a düh tombolt benne. És az elhatározás: — Tagadni! Tagadni! Alig pihent meg. nyikordult cellája ajtaja. Kihallgatásra vitték. A folyosón is, amíg az őrnagy irodájáig értek, folyton ezt ismételgette: — Tagadni! Tagadni! Késő... Rájött, hogy ezzel még jobban elárulja magát, minden szavával az őrnagy malmára hajtja a vizet. Félt ettől a nagydarab embertől. Attól félt, hogy megverik. De nem nyúltak hozzá egy ujjal sem. Üveges őrnagy székkel kínálta: — Foglaljon helyet és legyen őszintéi. Sajátmagán könnyít Az őrnagy mztalá» ott hevert • Gyarmathytól kapott balga pisztoly. Rose méregHolája, pénze, iratai és mindenekelőtt a pokolgép, amely beszélt helyet-, te is. Üveges őrnagy tiszta papirt és ceruzát rakott maga elé. — Mi volt az ön neve Magyarországon? — Horváth Károly. — Foglalkozása? — Orvos. — Ült már börtönben — Igen. — Mennyit? — Tizennyolc hónapot, — Miért? — Tiltott női műtétekért. Az őrnagy a kezébe vette a pisztolyt. Forgatta, nézegette. A fegyverből két töltény hiányzik! Április végén a vasfai erdőben agyonlőtték a remetét. Két tölténnyel... belga pisztollyal. .. Azóta sem biztosította be! Pedig a fegyver... veszélyes lehet a tulajdonosára nézve is Horváth lehorgasztotta a fejét. Szabatosan, tömören felelt minden kérdésre, amely magyar országi szereplésére vonatkozott Nem tagadta azt sem, hogy mi lyetn diverzáns cselekményt szándékozott végrehajtani, hiszen István vallomása alapján Üveges őrnagy már tudta ezt. — Tehát a nagykohót szándékozta felrobbantani? — Igen. — S kivel tartott még itt kapcsolatot? — Senki mással. Elhatározta, hogy ezen a ponton körömszakadtáig tagad. Várjon rá akármilyen büntetés, de Roset kimenti a bajból. A második kihallgatást megelőző éjszakán reggelig asm Hfri le MÉMMftÉA k
