Petőfi Népe, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-21 / 43. szám

io«*> foH-n*r szerda 5. oldal Elvtársi segítség Millióba került az automata gépsor, mellyel az elmúlt esz­tendőben 4000 kétszobás lakás padlóburkolásához elegendő mo- zaikpabkettát készített az ÉM. Kecskeméti Parkettagyártó Üze­me. Idén többet kér a vállalat- ól az építőipar. A gépsor azon­ban csendes. A mozaikszeletelő automata forgodobja tönkre­ment. Javítása meghaladja az (izem karbantartóinak lehetősé­geit. Félő, hogy a vállalat nem a vasasok nem zárkóztak el a fiatal üzem segítésétől. Zolnai Imre igazgató Vass János kohó­mérnököt, a gyáregység főtech­nológusát és . Spbeszta József mintakeszitő csoportvezetőt küld­te át hozzájuk, hogy az elvtársi segítség módozatait megkonzul­tálják. Nem tudjuk, meddig folytak a tárgyalások, de az egyezség meg­történt. A ZIM Kecskeméti Gyár­egysége vállalta a feladat meg­Nem lesz könnyű, de lehet rajta segíteni — mondja Vass János kohómérnök és Sebeszta József mintakészítő csoport- vezető Zireher Gábornak, a parkettagyártó üzem TiVl le­vezetőjének tudja teljesíteni 1962. évi tervét. Padlóburkoló anyag hiányában nem. kerül sor több száz lakás idén tervezett átadására. Ráadá­sul bizonytalan időre szabadsá­golni kell a dolgozók egy részét. És éppen télen... Ennyi gond régen szakadt már egyszerre a fiatal igazgató, Bállá Gábor nyakába. Az automata gépsor külföldi gyártmány. Ja­vítása speciális feladat. A forgó­dobot újra kell önteni. De melyik gyár vállal ilyen kényes mun­kát soron kívül, hiszen a minta elkészítése is körülményes. Hát még a meg felülő minőségű ön­tés és megmunkálás. Próbálkoztak a dologgal, de sikertelenül. így vetődött fel a gondolat: Hátha a ZIM Kecske­méti Gyáregysége segítene raj­tunk. Nagy volt a műszakiak öröme, amikor értesültek, hogy Éber Sándor emlékkiállítást rendeznek Baján A bajai múzeum ez évi mun­kájának kiemelkedő eseménye lesz id. Éber Sándor emlékkiál­lításának megrendezése. A ren­dezők célja az, hogy a kiállítás keretében a neves bajai művész életművét a lehetőség szerint mi­nél teljesebben tárja a látoga­tók elé. Nemcsak műveit szán­dékoznak kiállítani, hanem em­léktárgyait, közéleti szereplései­nek dokumentumait is, és leve­lezését művés? barátaival. Az anyag összegyűjtésére ifj. Éber Sándor vállalkozott, a kiál­lítás rendezését pedig a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa végzi el. A múzeum igazgatósága a ren­dezők nevében felhívta mind­azokat, akiknek tulajdonában id. Éber Sándor-művek vannak, hogy közöljék címüket a múze­ummal. A kiállítás sikerének egyik előfeltétele ugyanis az. hogy a magántulajdonban levő Éber-képeket számbavehessék és szükség esetén a kiállítás idejé­re kölcsön is kaphassák. Hisszük, hogy az érdekeltek szívesen tesznek eleget a kérés­nek, mert a művész emlékének adóznak vele. Dr. Sólymos Ede múzeumigazgató oldását. Módot találtak rá, hogy az automata gépsor ideiglenes jelleggel üzemeljen, amíg a mo- za ikszel etelő forgódobját újra­öntik. Sebeszta József és cso­portja már dolgozik az öntvény mintáján. A parkettagyáriak pe­dig bíznak abban, hogy a szo­cialista munkaversenyben rejlő lehetőségek kiaknázásával pótol­ják a termelésből kiesett időt. A munkásszolidaritás, az elvtársi segítségnyújtás így biztosítja, hogy az ÉM. Kecskeméti Par­kettagyártó Ü zenre nem marad adós 1962-ben a népgazdaság­nak. — S G— Kelendőek a mezőgazdasági szakkönyvek Egy hét múlva lezárul az idei mezőgazdasági könyvhónap. A földművesszövetkezetek dol­gozói nagy lelkesedéssel láttak munkához február éléjén, s az eddigi eredményekből nyilván­való, hogy tavaly óta erősen megnövekedett a falusi lakos­ság érdeklődése a szakirodalom iránt. Különösen jó eredménye­ket értek el a könyvterjesztők Kiskunfélegyházán, Dunayeesén és Kiskörösön. Kiskunfélegyhá­zán 7 ezer forint értékű köny­vet adtak el a házról házra áru­sításban. Az eddigi sikerek csak kez­detiek, a megye legtöbb közsé­gében ugyanis február második felében zajlottak le — és zajla­nak le még ezután — a zár szá­madó közgyűlések. A könyvter­jesztők tehát csak a közgyűlé­sek után várnak számottevő eredményeket, s ezért a könyv­hónap szervezését is erre az időpontra időzítették. Tiszakécs- kén’például csak 25-én kezdik a házról házra árusítást. A földművesszövetkezeti dol­gozók politikai feladatnak is te­kintik ezt a munkát, s ezért tár­sadalmi munkában szombaton délután és vasárnap is árusíta­nak, hogy elvihessék a dolgozók otthonába a könyveket. Sok he­lyen együtt tartják a mezőgaz­dasági könyvhónap rendezvé­nyeit a földművesszövetkezeti küldöttgyűlésekkel. Olvasóankét Kiskőrösön Szerkesztőségünk t hő 23-án, pénteken délután 6 órai kezdet­tel a kiskőrösi Petőfi Moziban műsorral összekötött olvasóan- kétot rendez. Ankét unkát a művelődési otthon közkedvelt «Szülőföldem« című élőújsága keretében tartjuk meg. Az an- kétra meghívókat küldünk ki, melyek — az egyébként belépő­díjas rendezvényen — díjtalan belépésre jogosítanak. A csehszlovák követséggel “gyütt rendezett baráti estünket filmvetítés és szavalatok egé­szítik ki. Televíziós közvetítés a kecskeméti színházból F. hó 21-én, szerdán este ke­rül sor Planquette Comevillei harangok című nagyoperettjének televíziós közvetítésére a Kecs­keméti Katona József Színház­ból. Érdekesség, hogy a darab és a közvetítés rendezője egyazon személy: Seregi László, a Kato­na József Színház főrendezője. Hogy a televízió műsorára tűz­te a Comevillei harangok köz­vetítését, abban nem kis része van a nagyoperett fülbemászó zenéjén kívül a rendezés és a színészi kollektíva kiemelkedő teljesítményének is. Reméljük, ma estére sem okoznak majd csalódást és a televíziókészülék előtt ülő közönség soraiból or­szágszerte osztatlan elismerést vált ki színvonalas előadásuk. Szerenád minden méretben. Vidéki Budapest Kérem, én tegnap ün­nepeltem fennállásom huszonhatodik évfordu­lóját, de ilyet még nem hallottam. Vidékre akar­nak helyezni. Engem, aki már húsz évet töl­töttem ott és a gémes- kutak ionizációjáról ír­tam a disszertációmat. Bizisten, meghibban­tak ott a minisztérium­ban. Hát mit akarnak? Vidéken tanulmányoz­zam az öntözéses gaz­dálkodást, mikor Pesten van a mezőgazdasági könyvtár? De ami tegnap tör­tént, az mindent felül­múl! Behívattak, leültettek és megkérdezték: végle­ges-e az elhatározásom, hogy Budapesten mara­dok? Mondtam, hogy igen. Erre megkérdez­ték, hogy miért vagyok ilyen makacs? Hiszen a szakmám egyenesen vi­dékre termett, hol ta­nulmányozhatom én Pestem az öntözést? Legszívesebben rö­högtem volna ezen az ugyefogyott kérdésen, de türtőztettem magam és csak ennyit válaszol­tam: — Hogyhogy hol? Hát a Városligetben és oda­haza a balkonon. Mit gondolnak, kérem, a vi­rágjaimat ki szokta ön­tözni? Ékre azt felelték, hogy a virágjaimat elvihe­tem, a Városliget öntö­zése meg nem az ón dolgom. Mondtam erre, hogy valóban nem, de tanulmányi célokra ki­tűnő. Csűrték-csavarták a dolgot, én kitartottam. Mikor láttam, hogy igencsak erőltetik az ügyet, kijelentettem, ne­kem kultúrszomjam is van, és ezt csak Buda­pesten tudom csillapí­tani. Kérdeztek, hogy szoktam-e Operába jár­ni? Mire mondtam, hogy minek, oda bármikor el­mehetek és ilyenformán már nem is érdekes a do­log, tudat a fontos, hogy elmehetnék, ha akarnék. Különben is marhaság az egész, képzeljék el, ha én most énekélve válaszolnék, milyen hü­lyén festene. — Hát akkor mire szomjas? — kérdezte a főfő. Kicsit gondolkoztam, aztán rá vágtam, hogy itt vannak a múzeumok, színházak, könyvtárak Persze nemigen jut rá időm, hogy színházba menjek, mert van egy jól összeszokott ulti-tár­saságunk, estenként ösz- szejövünk és verjük a blattot. Aztán ecsetelgetni kezdték előttem, hogy vidéken is van színház, meg mozi, hallgathatom a rádiót, nézhetem a te­levíziót, találok bőven könyveket, ha olvasni akarok, kártyát pedig minden trafikban áru­sítanak, erre ne legyen gondom. Erre én is ecsetelgetni kezdtem. Hogy itt van a Margitsziget, meg a Halászbástya, a Lánchíd, a Jánoshegy. Ezek egye­di darabok és Pemete­fűn, ahová helyezni akarnak, mindez nem található. — Csak nem akarja, hogy az egész Budapes­tet helyezzük vidékre a maga kedvéért? — för- medt rám a főfő.-r- Lehetetlent nem kívánok, egyszerűbb ha én maradok itt. — Lehetetlen? — szólt a főfő — Nézzen ki az ablakon! Nagyisten, mi ez? Lá­tom, hogy emberek ha­da csomagolja viaszos- vászonba a Lánchidat. A budai várat éppen most emeli rá egy to- ronydaru a dömperre, a Margitszigetet meg 2 íj hajó kezdi vontatni le-» felé. — Segítség, viszik á várost — akartam kiál­tani, de hang nem jött ki a torkomon. —- Áthelyeztük Peme­tefűre a maga kedvéért — szólt a főfő. —- És... és ... és mj lesz velem? Megyek Pe ­metefűre, elfogadom az áthelyezést. —r- Nem, barát«««, ma­ga itt marad. Egyesegve- dül. Megalapíthatja új­ból a várost. Nem, ezt nem tehetik velem, irgalom, már vi­szik a házamat is. Kö- nyörütienek rajtam. Térdrehulltair. és fe­jemmel a padlót ver­destem. * Felesegem ébresztett fel, hogy mit keresek a földön pizsamában. M. R. Jaszenovics Mihály bácsi fia­talos fürgeséggel dolgozgat por­tája körül. — Azért J aszenovics bácsi talán még nála is áldozatké­szebb ... Különösen ha a borát is figyelembe vesszük... Nem csoda, ha ezek után kí­váncsi voltam, milyen is az az ember, az a népfrontaktíva, akit az áldozatkészség, a közös­ség iránt érzett felelősség válto­zatlan, állandó „mércéjének”, példaképének tekintenek Baján. Hjdeg, szeles ték délután volt, amikor keresésére indultam, a Fürst Sándor utcában. Az utca lakód jól fűtött meleg szobából figyelhették a hópelyheket tán­coltató goromba szél tombolá- sát, mert egy teremtett lelket nem láttam, akitől megkérdez­hettem volna: melyik házban lakik Jaszenovics Mihály bácsi. De, nini! Ott valaki havat la­pátol! Bizonyára a kapukiszö- gellés takarta el eddig előlem a kiskabátban, kucsmában fiata­los hévvel dolgozó szikár ala­kot, akiről — talán mondanom sem kell — hamarosan kiderült, hogy nem más, mint maga Ja­szenovics bácsi. Egyszerre érzékenyülök el s fejezem ki rosszallásomat is... — Nem könnyelműség ez már a maga korában, Jaszenovics bácsi?. i, — Ne tessék sértegetni, — én még csak hatvannyolcéves va­gyok — húzza ki magát, s ön­érzetesen mosolyog hozzá, de azután fázósan összeborzongv beinvitál a ház egyik frisse festett, takaros szobácskájába. Alig egy órácskát beszélget tünk —mert ő már készülődöt az alsóvárosa xiépfronUkörbt amelynek elnöke, s ahová min den este elvárják. S az éven ként ismétlődő, hagyománya délszláv préiók főszervezője, a esténkénti vitáit, társasjátékot ismeretterjesztő és szakmai élő adasok főrendezője, a fia lato! bölcs tanácsadója és patronáló ja soha nem maradna el, sok nem késne egy percet sem. Dpi után fél öttől este hét-nycl óráig mindig a körben találn őt. — A féleségem olykor bős/ szankodik is, de lassan meg szokj-a, hogy minden este me gyek — hiszen már hét éve esi nálom. Mióta nyugdíjba men tern* — Azelőtt?... Kevés időn volt ilyesmire, mert a mukk; volt az első... A szákmám? .. Festoszak munkás. A magasép í tőktől vonultam nyugdíjba, d< huszonöt évig dolgoztam Pes ten is. Nekem olyan munka még nem adtak a kezembe, ami meg nem tudtam csinálni. Pe dig a régi mesterektől úgy kei lett ellopni a szakma titkait.. En meg azt szeretném: ha min denki értene hozzá egy kicsit.. A körben szerveztem is tavai} egy tanfolyamot, ahol a fiatalo­kat tanítottam.;. — A préló? Igen, aet is el­rendezem ... Azt te elmondták hogy a műsor miatt mennyii gyalogoltam a fájós lábaimmal' Nem volt az olyan sok, alig négy-öt kilométer, de ha mái ott jártam Mohácson, nem akar. tam dolgom végezetlenül visz- szaténra... De nem 1« olyan nagy dolgok ezek — én csak az1 teszem, amit kötelességemnek érzek: erómhöz mérten seile­nd, megszépíteni másak mun­káját, életét — mondta a bú­csúzáékor nagyon szerényen. £ én ékkor értettem meg igazán miért tisztelik őt annyira a ba­jai ak. Eszik Ét» Baján a városi népfron-tbd- zotlság leglelkesebb, legtöbbet dolgozó aktívája után érdeklőd­tem. Sok névet felsoroltak, sok lelkes társadalmi munkást jel­lemeztek, de szinte mindegyik név után megjegyezték: Másokért élni

Next

/
Oldalképek
Tartalom