Petőfi Népe, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-18 / 41. szám

jt»ß*> 4Vfr'*«iáv> IS,-»T3J3 5. oldal Az öntödében Sovány arcú, alacsony termetű, kidolgozott kezű ember Mészá­ros Feri bácsi, a ZIM Kecske­méti Gyáregységének homokla­boratóriumi vezetője. Feri bácsi 34 esztendeje szív­ja az öntöde tüdőt kaparó gá­zos, füstös levegőjét, amely vö­rösre csípi az ember szemót. Ö azonban itt érzi jól magát. An­nak idején zománcozó szakmun­kást akartak belőle faragni. Nem sikerült! — E szó hallatá­ra; zománcozó leszel — meg­borzongtam —, s azt mondtam: Én pedig csak öntő leszek... S úgy is lett. Az eltelt idő alatt szerelmese lett szakmájá­nak. Keze alatt új vasas gene­ráció nőtt fel, akik közül töb­ben vezető poszton állnak helyt. Horváth Ignác és Gera Sanyi t-z öntődében kezdte Mészáros Feri bácsi védnöksége alatt. Ma a KISZ menyei bizottságon dol­goznak. Bodor József, az egy­kori tanítvány, aki a Szovjetunió­ban szerezte meg a mérnöki diplomát, gyakran felkeresi idős tanítómesterét. Baranyi Erzsé­betnek a magpadnál segített Feri bácsi. Ma pedig a könyve­lésben dolgozik. Zubek Magdi is szeretettel beszél idős tanító­mesteréről, aki féltő gondosko­dással nevelte az ifjú nemzedé­ket. Mint tanácstag intézi válasz­tókerülete polgárainak ügyes­bajos dolgait. Esténként amikor az általános iskola nyolcadik osztályának könyvei fölé hajol, gyakran kopogtatnak ajtaján, s ahányan vannak, annyiféle ké­réssel hozakodnak elő. Régi ügyek elintézése, békéltetési ké­relem, s ki tudná még felsorol­ni mi minden szerepel az elin­tézésre váró ügyek jegyzetében Ezenkívül az üzemben patronál­ja a Tyitov-brinádot. Mint a bé­kebizottság titkára aktíváinak segítségével erősíti munkáslár- saiban a tettvánvat, a béke mel­letti harcos kiállást. Nemcsak másokat sarkall a jobb munká­ra, hanem ö maga is jó példá­val jár elől. Erről szólnak a termelés egyre növekvő számai és kitüntetései. Tulajdonosa az éhnunkás jelvénynek, a sztaha­novista oklevélnek és a szocia­lista munkáért érdeméremnek. Alakulásától kezdve tagia a munkásőrségnek. Könyv, tárgy- jutalom és többszöri dicséret jelzi: Feri bácsi itt is helytáll. V. K. — Tegnap azt mondtatok, bogy örültök nekünk. Hát megint eljöttünk. Emberségből elégtelen Két, harmadéves esztergályos tanuló! ánnyal — Kovács Mari­kával és Kállai Gabival — be­szélgettünk a napokban. Az igazság kedvéért meg kell je­gyezni: nem maguktól jutott eszükbe, hogy panaszukkal fel­keressék szerkesztőségünket — az iparitanuló-iskola igazgatója küldte hozzánk őket. Mindketten felnőtt, nagylá­nyok már — 20—22 évesek. Meg­fontoltak, felelősségteljesek, de ami nem rendjén való: elkesere­dettek is. Csalódott fiata’oh Marika — aki tízgyermekes tanyai özvegyasszony lánya — háztartási alkalmazottként ke­rült a városba egy becsületes, lelkiismeretes orvoscsaládhoz. — Azok csakhamar felismerték, hogy a szorgalmas, komoly, fia­tal lányt vétek volna egy életre a háztartási munkára kárhoz­tatni. Ostromolni kezdték hát az ipariskola igazgatóját: tekintse­nek el Marika túlkorosságától, segítsenek neki abban, hogy szakmát tanulhasson. Az igazgató — Háló Ferenc — méltányolta a körülményeket, így került Marika 19 éves ko­rában esztergályos tanulóként az akkori Malomgépgyár kecske­méti telepére, amely jelenleg a Kiskunfélegyházi Gépgyár tele­peként működik. Elképzelhető, milyen nagy volt Marika öröme, hogy egész éle­tére szóló, emberséges megélhe­tést biztosító szakmát tanulhat! Ugyanígy érzett egy másik tár­sa, a hasonlóan nehéz családi körülmények között élő Kállai Gabi is. — Szívesen tanultunk, négyes­nél rosszabb osztályzatunk két éven át sem gyakorlatból, sem elméletből nem volt. Nagyon szerettük az üzemet, ahol min­den otthoni szomorúságunkat is elfeledhettük... A KlSZ-szer- vezetben nemcsak szórakozásra. barátokra is találtunk __Mind­an nyiónknak volt valami vágya, terve,.. Nekem például az, hogy a szakmunkás vizsga letétele után esti technikumba jelentke­zem — és egyszer talán én is iparitanuló-oktató lehetek... De most már vége mindennek... Goromba csonortvexető Mi is történt tulajdonképpen’ A lányok nem szívesen beszél­nek erről, lassan azonban mégis kialakul a kép. A mindvégig, tiszteletteljesen, Józsi bácsinak emlegetett csoportvezetőjük dur­vasága, gorombasága már elvi­selhetetlenné vált. Nemcsak hoz­zájuk, de társaikhoz sincs soha egy jó szava, pedig félelmük­ben már mindent megtennének... Érthető hát, hogy napról nap­ra nagyobb szorongással lépnek be a gyár kapuján, ahova pedig fél évvel ezelőtt oly örömmel mentek. És már a KlSZ-szerve- zetben sem kereshetnek vigasz­talást vagy igazságot, mert vég­képp elmaradtak összejöveteleik. — A gyárban szóvá tették már ezt valakinek? — Szóltunk. Igaz, nem ebben az ügyben. Szeptemberben új munkaruhát kellett volna kap­nunk — többször is kértük, még­sem kaptuk meg. Munka után hideg vízben kell fürödnünk, mert kicsi a kazán és kétszer nem gyújtják be... Én már ízü­letit kaptam — mondja Gabi —, de a válasz erre is csak az volt, hogy takarékoskodjunk jobban a vízzel... — Más vállalatoknál a har­madévesek fizetést is kapnak — természetesen a teljesítményük arányában — toldja meg Mari­ka. — Mi csak az ösztöndíjat, amit nekem például teljes egé­szében oda kell fizetnem kosz­tért és lakásért a nagynéném- nek. — És miből ruházkodik? — Otthonról nem tudnak pénzt küldeni... Van néhány helyem, ahová szabad időmben takarítani járok... — vallja be szégyenlősen. Ügy éreztük, hogy a lányok becsületességéhez és őszintesé­géhez nem fér kétség, mégsem árt megismerni a másik fél vé­leményét. Ezért kerestük fel az ipariskola igazgatóiával egvtttt a telep vezetőjét, Bordács Sán­dort. Kezdetben minden fenntartás ''élkül Ho'ánik József védelmé­re kelt. Később — meghajolva az általunk ismertetett tények előtt — kénytelen volt beis­merni: — Holánik József nem tud az emberekkel bánni. Én magam gyakran figyelmeztettem a ma­gatartása miatt s egyszer a párt­irodára is behívattuk. Utána ideiglenesen volt is némi javu­lás. .. ... a tévedhetetlen Felkerestük Holánik Józsefet. Előbb ő is tiltakozott a súlyos észrevételek ellen, de azután maga mesélt el néhány „kivéte­les” esetet, amikor nyomdait- féket nem tűrő „stílusban” ki: zölte véleményét, észrevételeit hozzá beosztott segédekkel, ipa) tanulókkal. — Csoportülést tartottunk - mondta többek között. — A egyik segéd ki akart oktatni a talános műveltségből, meg jó modorból. Hát én megmondtan neki, hogy kit oktatgasson. Erre a többiek is elhallgatta' Nem tudom, miért félnek tő lem?... — Vagy talán haverkodjak l< velük?... Én a munkában név ismerek tréfát, amit egysze megmondok, annak úgy kell len ni... És nemcsak itt, otthon is — Tévedni? — ... Én nem szók tam... Különben is könnyebi egy emberhez igazodni huszon­kilencnek, mint egynek huszon­kilenchez. .. Sza ’ munkások vándorlása Holánik József különben jó szakember hírében áll. Mindez azonban önmagáért való dolog, ha magatartásával elveszi be­osztottjai kedvét a szakmától. És erre nemcsak a két kislány, s még jó néhány ipari tanuló esete szolgáltat szomorú, meg­hökkentő példát. Holánik József csoportjából kilenc, Hohn Ist­ván csoportjából pedig tíz szak­munkás távozott el az utóbbi két hónapban más vállalathoz. Ez a gyár á^-ndó szakmunkás létszámának közel egyötöde! A vándorlásban nyilvánvalóan je­lentős szerepet játszik többek között az a bánásmód is, ami az ittmaradtakat keseríti. Szembe hell nézni a tényekkel Az olyan felelős poszton álló emberektől, mint Holánik József társadalmunk nemcsak azt vár­ja, hogy jó szakembereket ne­veljenek, hanem azt is, hogy emberségből, az egymás iránti kölcsönös megbecsülésből, igaz- ságszeretetből is példát mutas­sanak. Aki ezt nem veszi tudo­másul, vagy tartósan „megfe­ledkezik” erről, előbb-utóbb al­kalmatlanná, méltatlanná válik a vezetésre, irányításra. Mi most, az igazság őszinte feltárásával, ettől szeretnénk megóvni Holá­nik Józsefet is, akiről úgy hal­lott-Jc, hogy gondolkodott a tör­ténteken, és igyekszik változtat­ni magatartásán. Kívánjuk — a tanulók és mun­katársai, valamint a saját érde­kében is —, hogy e változás hosszantartó és végleges legyen! Akkor nem válhat reménytvesz- tetté környezetében egyetlen em­ber sem... Eszik Éva Bolgár vendégek megyénkben A hét folyamán — csütörtö­kön és pénteken — mint már hírül adtuk — megyénk két köz­ségében rendezte meg a Haza­fias Népfront a bolgár—magyar barátság estjét. Ebből az alka­lomból kétnapos látogatásra me­gyénkbe érkezett Marin Pesev^ a Bolgár Kultúra igazgatója, Bojka Marinov, a Bolgár Kul­túra titkára, dr. Marin Kasza- vetov, a bolgár nagykövetség kultúrattaséja, Lengyei Károly, a Bolgár Kultúra munkatársa és dr. Steuezinger László, a Magyar Tudományos Akadémia munka­társa. A csütörtöki és péntek dél­előtti jánoshalmi és kiskunhalasi látogatás után pénteken a ven­dégek ellátogattak az alpári há­ziipari szövetkezetbe, majd a művelődési házban este hat óra­kor találkoztak a falu lakóival. A mintegy 300 főnyi hallgató­ság előtt dr. Steuezinger László számolt be bulgáriai utazásának élményeiről. A nagysikerű találkozó három — Bulgária ma>' életét bemuta­tó — érdekes djkumentumfilm megtekintésével zárult. A tranzisztornál is hatékonyabb ? A Science et Vie című fran­cia folyóirat hírt ad arról, hogy elkészült az első olyan rádió­készülék, amely csövek, tran­zisztorok vagy nyomtatott áram­kör nélkül működik. A készü­lékbe hat kis szilikon-lapot épí­tettek bele. Ezzel a távközlés technikájába is behatol a mo­lekuláris elektronika. A Goliath Kecskeméten Szü,'','s‘!énp.k ideje ismeretien Meghalt 1911 ben a norvég par tok mellett. Hosszúéletű lehe­tett, hiszen csaknem 70 tonnára megnőtt haláláig. A 22 méteres hatalmas test hetek óta ámulat­ba ejti az ország lakosságát. — T álfák a budap''Ktiek és a na­gyobb d'")ánlúli városok lakói. Hozzánk hétfőn este érkezik, s kedden, szerdán, csütörtökön megcsodálhatják a kecskemétiek a fürdő mellett, a Korona ut­cában. Érdekes a bajai em­ber. Ha ételről esik szó, más nem is jut eszébe, csak a jó csípős halász­lé, az elején a leve tész­tával, azután a halhús és mintegy az egész ét­kezés koronájaként a túrós csusza. Ha vendég van kilátásban, a szívé­lyes fogadtatás legfőbb jele a halászlé-trakta. Kiss József is így gon­dolkodott, amikor a feleségével eldöntötték, hogy vasárnap együtt lesz a család és mi le­gyen az ebéd. A rokon­ság ritkán jön össze és éppen ezért ilyenkor nagy az igyekezet, hogy valami emlékezetes ma­radjon mindannyi ukban. S hogy Kissék családi összejövetele emlékeze­tes maradt, azt az aláb­bi kis történet nagyon jól példázza. Békaváron jöttek ösz- sze, voltak vagy tizen­öten. Kiss valóságos művésze a halászlé fő­zésnek és ehhez mérten jól is sikerült a főztje. Míg elkészült, sok nyá­lat nyelt a rokonság, hiszen a szaglászó szer­veket nem akárhogyan izgatta a bográcsban pi­rosán rotyogó látvány és a hagymás-halas il­latú pára. S ahogy tá­nyérba került az adag, volt olyan evészet. hogy a szűrcsölésen kívül más zajt nem lehetett hallani. Az asszonyok a töb­bieknél jobban siettek az evéssel, mert az ő kötelességük volt a tú­rós csusza tálalása. Nagy munkamegosztással dol­goztak. Az egyik vágta a tésztát, a másik for­gatta, hogy ne ragadjon össze, a harmadik a szalonnát sütötte *öpör- tyűvé, mások a vizet forralták és a túrót, tej­fölt készítették elő. Ott volt a nagypapa is, aki ölében a kis Lac­kóval szívesen nézte a nagy asszonyj sürgést- fogást. Közben a tészta megfőtt és az ásott kút- ból húzott vödör vízben megfürdették a tésztát, hogy össze ne állion. Senki sem vette észre, hogy ugyanakkor egy egészen kis béka is a tésztába került. De La­cika az unoka, akinek a túrós csuszára irányí­tott figyelmét semmi sem zavarhatta meg, észrevette. A csuszát az­tán feltálalták, minden­ki illendő adagot sze­dett magának és a nagy­papa Lacikát is kínálta. Lacika azonban csö­könyösen ellenállt: „Nem kérek, nem kérek!” — mondja egymás után. Megrökönyödve csodál­koztak a kis gyerekre, ugyan mi ütött bele. Mígnem Lacika a csu­szával teli tálra nézve és kis ujjával annak közepébe matatva meg­szólal : „Béka ... pis­logsz?.túrós a sze­med?... Mássz fel a tésztára.” A társaságban meghűlt a vér, mikor a tál kel­lős közepén meglátták a kis ártatlan békát, aki sehogysem akarta meg­érteni, hogy miért kel­lett vele a túrós csúzát összeházasítani. A kö­vetkező pillanatban az­tán mindenki szanaszét szaladt, hogy később megkönnyebbülten tér­jen vissza egy fertőt­lenítésként lehajtott, fröccsre. • A történet azonban semmit sem ronthat a bajai halászlé hírnevén, hiszen egy békás túrós csusza még nem a világ és a statisztikai jelenté­sek is azt mutatják, hogy Kissékkel együtt a hal­fogyasztók tábora csilla- F^ati számok felé ha- la4 í—rli

Next

/
Oldalképek
Tartalom