Petőfi Népe, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-18 / 41. szám
jt»ß*> 4Vfr'*«iáv> IS,-»T3J3 5. oldal Az öntödében Sovány arcú, alacsony termetű, kidolgozott kezű ember Mészáros Feri bácsi, a ZIM Kecskeméti Gyáregységének homoklaboratóriumi vezetője. Feri bácsi 34 esztendeje szívja az öntöde tüdőt kaparó gázos, füstös levegőjét, amely vörösre csípi az ember szemót. Ö azonban itt érzi jól magát. Annak idején zománcozó szakmunkást akartak belőle faragni. Nem sikerült! — E szó hallatára; zománcozó leszel — megborzongtam —, s azt mondtam: Én pedig csak öntő leszek... S úgy is lett. Az eltelt idő alatt szerelmese lett szakmájának. Keze alatt új vasas generáció nőtt fel, akik közül többen vezető poszton állnak helyt. Horváth Ignác és Gera Sanyi t-z öntődében kezdte Mészáros Feri bácsi védnöksége alatt. Ma a KISZ menyei bizottságon dolgoznak. Bodor József, az egykori tanítvány, aki a Szovjetunióban szerezte meg a mérnöki diplomát, gyakran felkeresi idős tanítómesterét. Baranyi Erzsébetnek a magpadnál segített Feri bácsi. Ma pedig a könyvelésben dolgozik. Zubek Magdi is szeretettel beszél idős tanítómesteréről, aki féltő gondoskodással nevelte az ifjú nemzedéket. Mint tanácstag intézi választókerülete polgárainak ügyesbajos dolgait. Esténként amikor az általános iskola nyolcadik osztályának könyvei fölé hajol, gyakran kopogtatnak ajtaján, s ahányan vannak, annyiféle kéréssel hozakodnak elő. Régi ügyek elintézése, békéltetési kérelem, s ki tudná még felsorolni mi minden szerepel az elintézésre váró ügyek jegyzetében Ezenkívül az üzemben patronálja a Tyitov-brinádot. Mint a békebizottság titkára aktíváinak segítségével erősíti munkáslár- saiban a tettvánvat, a béke melletti harcos kiállást. Nemcsak másokat sarkall a jobb munkára, hanem ö maga is jó példával jár elől. Erről szólnak a termelés egyre növekvő számai és kitüntetései. Tulajdonosa az éhnunkás jelvénynek, a sztahanovista oklevélnek és a szocialista munkáért érdeméremnek. Alakulásától kezdve tagia a munkásőrségnek. Könyv, tárgy- jutalom és többszöri dicséret jelzi: Feri bácsi itt is helytáll. V. K. — Tegnap azt mondtatok, bogy örültök nekünk. Hát megint eljöttünk. Emberségből elégtelen Két, harmadéves esztergályos tanuló! ánnyal — Kovács Marikával és Kállai Gabival — beszélgettünk a napokban. Az igazság kedvéért meg kell jegyezni: nem maguktól jutott eszükbe, hogy panaszukkal felkeressék szerkesztőségünket — az iparitanuló-iskola igazgatója küldte hozzánk őket. Mindketten felnőtt, nagylányok már — 20—22 évesek. Megfontoltak, felelősségteljesek, de ami nem rendjén való: elkeseredettek is. Csalódott fiata’oh Marika — aki tízgyermekes tanyai özvegyasszony lánya — háztartási alkalmazottként került a városba egy becsületes, lelkiismeretes orvoscsaládhoz. — Azok csakhamar felismerték, hogy a szorgalmas, komoly, fiatal lányt vétek volna egy életre a háztartási munkára kárhoztatni. Ostromolni kezdték hát az ipariskola igazgatóját: tekintsenek el Marika túlkorosságától, segítsenek neki abban, hogy szakmát tanulhasson. Az igazgató — Háló Ferenc — méltányolta a körülményeket, így került Marika 19 éves korában esztergályos tanulóként az akkori Malomgépgyár kecskeméti telepére, amely jelenleg a Kiskunfélegyházi Gépgyár telepeként működik. Elképzelhető, milyen nagy volt Marika öröme, hogy egész életére szóló, emberséges megélhetést biztosító szakmát tanulhat! Ugyanígy érzett egy másik társa, a hasonlóan nehéz családi körülmények között élő Kállai Gabi is. — Szívesen tanultunk, négyesnél rosszabb osztályzatunk két éven át sem gyakorlatból, sem elméletből nem volt. Nagyon szerettük az üzemet, ahol minden otthoni szomorúságunkat is elfeledhettük... A KlSZ-szer- vezetben nemcsak szórakozásra. barátokra is találtunk __Mindan nyiónknak volt valami vágya, terve,.. Nekem például az, hogy a szakmunkás vizsga letétele után esti technikumba jelentkezem — és egyszer talán én is iparitanuló-oktató lehetek... De most már vége mindennek... Goromba csonortvexető Mi is történt tulajdonképpen’ A lányok nem szívesen beszélnek erről, lassan azonban mégis kialakul a kép. A mindvégig, tiszteletteljesen, Józsi bácsinak emlegetett csoportvezetőjük durvasága, gorombasága már elviselhetetlenné vált. Nemcsak hozzájuk, de társaikhoz sincs soha egy jó szava, pedig félelmükben már mindent megtennének... Érthető hát, hogy napról napra nagyobb szorongással lépnek be a gyár kapuján, ahova pedig fél évvel ezelőtt oly örömmel mentek. És már a KlSZ-szerve- zetben sem kereshetnek vigasztalást vagy igazságot, mert végképp elmaradtak összejöveteleik. — A gyárban szóvá tették már ezt valakinek? — Szóltunk. Igaz, nem ebben az ügyben. Szeptemberben új munkaruhát kellett volna kapnunk — többször is kértük, mégsem kaptuk meg. Munka után hideg vízben kell fürödnünk, mert kicsi a kazán és kétszer nem gyújtják be... Én már ízületit kaptam — mondja Gabi —, de a válasz erre is csak az volt, hogy takarékoskodjunk jobban a vízzel... — Más vállalatoknál a harmadévesek fizetést is kapnak — természetesen a teljesítményük arányában — toldja meg Marika. — Mi csak az ösztöndíjat, amit nekem például teljes egészében oda kell fizetnem kosztért és lakásért a nagynéném- nek. — És miből ruházkodik? — Otthonról nem tudnak pénzt küldeni... Van néhány helyem, ahová szabad időmben takarítani járok... — vallja be szégyenlősen. Ügy éreztük, hogy a lányok becsületességéhez és őszinteségéhez nem fér kétség, mégsem árt megismerni a másik fél véleményét. Ezért kerestük fel az ipariskola igazgatóiával egvtttt a telep vezetőjét, Bordács Sándort. Kezdetben minden fenntartás ''élkül Ho'ánik József védelmére kelt. Később — meghajolva az általunk ismertetett tények előtt — kénytelen volt beismerni: — Holánik József nem tud az emberekkel bánni. Én magam gyakran figyelmeztettem a magatartása miatt s egyszer a pártirodára is behívattuk. Utána ideiglenesen volt is némi javulás. .. ... a tévedhetetlen Felkerestük Holánik Józsefet. Előbb ő is tiltakozott a súlyos észrevételek ellen, de azután maga mesélt el néhány „kivételes” esetet, amikor nyomdait- féket nem tűrő „stílusban” ki: zölte véleményét, észrevételeit hozzá beosztott segédekkel, ipa) tanulókkal. — Csoportülést tartottunk - mondta többek között. — A egyik segéd ki akart oktatni a talános műveltségből, meg jó modorból. Hát én megmondtan neki, hogy kit oktatgasson. Erre a többiek is elhallgatta' Nem tudom, miért félnek tő lem?... — Vagy talán haverkodjak l< velük?... Én a munkában név ismerek tréfát, amit egysze megmondok, annak úgy kell len ni... És nemcsak itt, otthon is — Tévedni? — ... Én nem szók tam... Különben is könnyebi egy emberhez igazodni huszonkilencnek, mint egynek huszonkilenchez. .. Sza ’ munkások vándorlása Holánik József különben jó szakember hírében áll. Mindez azonban önmagáért való dolog, ha magatartásával elveszi beosztottjai kedvét a szakmától. És erre nemcsak a két kislány, s még jó néhány ipari tanuló esete szolgáltat szomorú, meghökkentő példát. Holánik József csoportjából kilenc, Hohn István csoportjából pedig tíz szakmunkás távozott el az utóbbi két hónapban más vállalathoz. Ez a gyár á^-ndó szakmunkás létszámának közel egyötöde! A vándorlásban nyilvánvalóan jelentős szerepet játszik többek között az a bánásmód is, ami az ittmaradtakat keseríti. Szembe hell nézni a tényekkel Az olyan felelős poszton álló emberektől, mint Holánik József társadalmunk nemcsak azt várja, hogy jó szakembereket neveljenek, hanem azt is, hogy emberségből, az egymás iránti kölcsönös megbecsülésből, igaz- ságszeretetből is példát mutassanak. Aki ezt nem veszi tudomásul, vagy tartósan „megfeledkezik” erről, előbb-utóbb alkalmatlanná, méltatlanná válik a vezetésre, irányításra. Mi most, az igazság őszinte feltárásával, ettől szeretnénk megóvni Holánik Józsefet is, akiről úgy hallott-Jc, hogy gondolkodott a történteken, és igyekszik változtatni magatartásán. Kívánjuk — a tanulók és munkatársai, valamint a saját érdekében is —, hogy e változás hosszantartó és végleges legyen! Akkor nem válhat reménytvesz- tetté környezetében egyetlen ember sem... Eszik Éva Bolgár vendégek megyénkben A hét folyamán — csütörtökön és pénteken — mint már hírül adtuk — megyénk két községében rendezte meg a Hazafias Népfront a bolgár—magyar barátság estjét. Ebből az alkalomból kétnapos látogatásra megyénkbe érkezett Marin Pesev^ a Bolgár Kultúra igazgatója, Bojka Marinov, a Bolgár Kultúra titkára, dr. Marin Kasza- vetov, a bolgár nagykövetség kultúrattaséja, Lengyei Károly, a Bolgár Kultúra munkatársa és dr. Steuezinger László, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa. A csütörtöki és péntek délelőtti jánoshalmi és kiskunhalasi látogatás után pénteken a vendégek ellátogattak az alpári háziipari szövetkezetbe, majd a művelődési házban este hat órakor találkoztak a falu lakóival. A mintegy 300 főnyi hallgatóság előtt dr. Steuezinger László számolt be bulgáriai utazásának élményeiről. A nagysikerű találkozó három — Bulgária ma>' életét bemutató — érdekes djkumentumfilm megtekintésével zárult. A tranzisztornál is hatékonyabb ? A Science et Vie című francia folyóirat hírt ad arról, hogy elkészült az első olyan rádiókészülék, amely csövek, tranzisztorok vagy nyomtatott áramkör nélkül működik. A készülékbe hat kis szilikon-lapot építettek bele. Ezzel a távközlés technikájába is behatol a molekuláris elektronika. A Goliath Kecskeméten Szü,'','s‘!énp.k ideje ismeretien Meghalt 1911 ben a norvég par tok mellett. Hosszúéletű lehetett, hiszen csaknem 70 tonnára megnőtt haláláig. A 22 méteres hatalmas test hetek óta ámulatba ejti az ország lakosságát. — T álfák a budap''Ktiek és a nagyobb d'")ánlúli városok lakói. Hozzánk hétfőn este érkezik, s kedden, szerdán, csütörtökön megcsodálhatják a kecskemétiek a fürdő mellett, a Korona utcában. Érdekes a bajai ember. Ha ételről esik szó, más nem is jut eszébe, csak a jó csípős halászlé, az elején a leve tésztával, azután a halhús és mintegy az egész étkezés koronájaként a túrós csusza. Ha vendég van kilátásban, a szívélyes fogadtatás legfőbb jele a halászlé-trakta. Kiss József is így gondolkodott, amikor a feleségével eldöntötték, hogy vasárnap együtt lesz a család és mi legyen az ebéd. A rokonság ritkán jön össze és éppen ezért ilyenkor nagy az igyekezet, hogy valami emlékezetes maradjon mindannyi ukban. S hogy Kissék családi összejövetele emlékezetes maradt, azt az alábbi kis történet nagyon jól példázza. Békaváron jöttek ösz- sze, voltak vagy tizenöten. Kiss valóságos művésze a halászlé főzésnek és ehhez mérten jól is sikerült a főztje. Míg elkészült, sok nyálat nyelt a rokonság, hiszen a szaglászó szerveket nem akárhogyan izgatta a bográcsban pirosán rotyogó látvány és a hagymás-halas illatú pára. S ahogy tányérba került az adag, volt olyan evészet. hogy a szűrcsölésen kívül más zajt nem lehetett hallani. Az asszonyok a többieknél jobban siettek az evéssel, mert az ő kötelességük volt a túrós csusza tálalása. Nagy munkamegosztással dolgoztak. Az egyik vágta a tésztát, a másik forgatta, hogy ne ragadjon össze, a harmadik a szalonnát sütötte *öpör- tyűvé, mások a vizet forralták és a túrót, tejfölt készítették elő. Ott volt a nagypapa is, aki ölében a kis Lackóval szívesen nézte a nagy asszonyj sürgést- fogást. Közben a tészta megfőtt és az ásott kút- ból húzott vödör vízben megfürdették a tésztát, hogy össze ne állion. Senki sem vette észre, hogy ugyanakkor egy egészen kis béka is a tésztába került. De Lacika az unoka, akinek a túrós csuszára irányított figyelmét semmi sem zavarhatta meg, észrevette. A csuszát aztán feltálalták, mindenki illendő adagot szedett magának és a nagypapa Lacikát is kínálta. Lacika azonban csökönyösen ellenállt: „Nem kérek, nem kérek!” — mondja egymás után. Megrökönyödve csodálkoztak a kis gyerekre, ugyan mi ütött bele. Mígnem Lacika a csuszával teli tálra nézve és kis ujjával annak közepébe matatva megszólal : „Béka ... pislogsz?.túrós a szemed?... Mássz fel a tésztára.” A társaságban meghűlt a vér, mikor a tál kellős közepén meglátták a kis ártatlan békát, aki sehogysem akarta megérteni, hogy miért kellett vele a túrós csúzát összeházasítani. A következő pillanatban aztán mindenki szanaszét szaladt, hogy később megkönnyebbülten térjen vissza egy fertőtlenítésként lehajtott, fröccsre. • A történet azonban semmit sem ronthat a bajai halászlé hírnevén, hiszen egy békás túrós csusza még nem a világ és a statisztikai jelentések is azt mutatják, hogy Kissékkel együtt a halfogyasztók tábora csilla- F^ati számok felé ha- la4 í—rli
