Petőfi Népe, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-17 / 13. szám

1962. január 17. szerda

9. oldal

Vaskút 1962.január

(1.) A kora d é I e 1 611 i

órákban még úgy tűnt; hogy ködös, komor téli nap köszönt a falura De amint közeledett a dél, lassan kiderült aa idd, s a felszakadozó ködfüggöhy mögül utat törtek a napsugarak. A járási' tisztasági verseny győzteseként kikerült Vaskút utcái, házai ebben a megvilágításban • egészen különös varázst kaptak.

' Mintha tegnap végeztek volna az egész faluban nagytakarítást

A főutca egyik takaros házából finom pecsenyeillat ter- : jeng. Nagyokat nyel az arra elhaladó. Ilyen előkészítés után bizonyára jól esik .majd az ebéd ...

:Ám a község 12—14 házában csínján1 bánnak ma a déli eledellel^ A disznótort „elkijve- ... .tó,, tsz-.gazda munkacsapáttársai . vendégségbe készülnek estére, spórolnak a „hellyel” — a gyomorban. És ez nagyon fontos ám! Mert a közösségé kovácso- lódott faluban a család után következő legkisebb kollektívák, a tsz-munkacsapatok tagjai hol egyiküknél, hol másikuknál jönnek össze a téli hónapok közkedvelt eseményére, a disznótorra.

Ős? szokás szerint a jó házigazda (nem is szólva a gaz- dasszonyokról) ilyenkor ugyancsak kitesz magáért. Nemcsak az. ízletesebbnél ízletesebb falatok és „toroköblögetők” feltálalásával, de a lakmározásra serkentő jó példával is.

„Szegény” tsz-elnökök, — akik ugyancsak meghívott és elvárt vendégek ilyenkor — legokosabb, ha azon törik a fejüket, nem kellene-e a táplálkozási „egyensúly” helyre billentésére a szinte mindennapi disznótoAz ital hatalmában

Mostanában történt. Hazafelé siettem a sűrű ködbe burkolt házak között. Egy poharazó feliratú ivóhe- lyíség barátságos fényénél régi, kedves Ismerősök köszöntöttek. Megálltunk beszélgetni s így lettünk szemtanúi a következő felháborító jelenetnek.

Éppen búcsúzni akartunk, amikor harsány kurjantások, trágár káromkodások közepette kivágódott az ivó ajtaja és magas, középkorú férfi jelent meg a küszöbön.

Hej, de nekem olyan asszony kell a- harsogott, mint az égzengés és görcsösen kapaszkodott az ajtófélfába.

— Ereszd el, Sándor —r röhögték alaposan beszeszelt cimborái — nem menyecske az, hiába szorongatod.

A részeg zavaros tekintetét körbejáratta társain, büszkén kidüllesz- tette mellét és duhaj mozdulattal kapta öklét a feie fölé.

Bizonytalanul lépett egyet és a következő pillanatban már ott hevert a sáros, latyakos kövezeten.

— Azt a keserves.., szitkozódott bőszülten, majd megpróbált talpra- állni.

— Apa — sompolyodott mellé félve egy hat év körüli, ijedt tekintetű kislány — add ide a kezed, segítek.

— Menj innét, az anyád... — ri- paködott durván, nagykézlábra állva a gyerekre. — Hogy pusztulnátok cl anyáddal együtt.

Lassan feltápászkodott. A kislány tágranyíit szemekkel nézte, majd óvatosan, féltő gonddal próbálta leszedegetni a kabátra tapadt sárdarabokat.

—- Tűnj el, ha mondom. Te!... — lökte el magától a gyereket és tántorogva, ímpolygó léptekkel megindult a város felé.

Mert nékem olyan asszony kell — csuklóit belőle rekedten a nóta. végigseperve a kis útca alkony! csendjét. A többiek az ivóajtóban állva vaskos megjegyzésekkel biztatták, bátorították.

A gyerek, mint valami kivert kl« kutya, riadt hűséggel ballagott mögötte, , * i y* zs«

ros vendégeskedés után otthon csak főzeléket — mondjuk spenótot vagy kelkáposztát — fogyasztani.

Nu, de félre 4 tréfával. Komoly dolgokról van itt szó! Hiszen — mint ahogyan az ősz a borok erjedésének az ideje — télen a tavasz, a nyár és a betakarítás tervei forrnak. Milyen nagyszerű alkalmak erre ezek a munkacsapati disznótorok! Mert ilyenkor úgy van ám, hogy valaki — és legtöbbször az elnök — „bedob” egy-egy gondolatgombolyagot. Utána nyomban kis lámpáskák gyúlnak a fejekben, s ki egyik, ki másik oldalról tekergeti a gondolatfonalat tovább. Néha el is tépik a szálat, s újabb és újabb színűvel kötik össze.

így formálódnak a közösség vágyai, törekvései, így ková- csolódik eggyé akarata. És ebben a melengető, vonzó falusi légkörben teljes nyíltsággal tárul fel az-emberek lelke is. A szépre, jóra, emberségre és nem utolsó sorban az együvétarto- zásra is fogékonyabban. De szóljon erről az alábbi történet.

Szilveszter napja volt, délidő. Az ünnepvárók gondolatai már az estében, s az éjféli pohárköszöntők körül kalandoztak, amikor a Kossuth Termelőszövetkezet irodájában az évben utoljába fordultak meg a zárban az íróasztalok, szekrények kulcsai. A szokásos hétvégi búcsúzkodást szapora, előzetes „búék” fűszerezte, s e hangulatban ijedten kapott észbe az elnök:

— Tyűha! Balogh Jani bácsiról meg majdnem elfeledkeztünk.

— Ügy ám, hozzá feltétlenül ki kellene ugrani! Vele már igazán nem találkozunk újév előtt — fordult vissza az ajtóból az állattenyésztési brigádvezető. Néhány' perc múlva mindkettőjüket a faluból kivezető kövesúton rázta a fogat a távoli ridegtártásos szarvasmarhatelep felé.

Hidegtől elgémberedett tagokkal értek a te1epre. Érthető tehát, hogy amikor János bácsi megkérdezte a vendégektől: ..egy pohár bort, elnök elvtárs, elfogadnának-e?” egyszerre ketten is iparkodtak a válasszal:

— El ám, még kettőt is!

Hanem az első korty után —

mintha csak a bor forrasztotta volna a torkukra a szót — nyomasztó csend ereszkedett a kis szobára, ahol az imént még oly baráti szívélyességgel indult az újévi köszöntő.

— Ittam már véletlenül ecetet is, de talán az sém volt annyira savanyú! — emlegeti még most is Sárosi György, az elnök. Akkor azonban nem szólt semmit, csak összenézett társával, a brigadérossal. S ebben a pillantásban ott volt a könyörtelen „ítélet”:

— Hiába ért meg szép kort ez a János bácsi, nem idevalósi ember, nem is érthet a bor kezeléséhez. ..

Igaz, János bácsi valóban nem vaskúti, hanem Vas megyei születésű, s alig több mint tíz esztendeje telepedett le ebben a soknemzetiségű faluban. Ám. ha nem is tudta még ellesni a jó vaskúti bor titkát, a vendéglátó gazda ösztönével észrevette, hogy itt valami nincs rendjén, s ki tudja milyen rejtett sugallat következtében, egyszer csak kibökte:

— Van ám nekem még egy hordóval! Megkóstolhatnánk most együtt. Azt még nem „próbáltam” én sem ...

Eszik Éva — Perny Irén (Folytatjuk.)

Hz ősi mesterségekről

Érdekes könyvsorozat jelenik meg az ősi mesterségekről. A Népi Iparművészeti Tanács és a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata a máig is fennmaradt legősibb mesterségek, a népi iparművészet új alkotásait könyvsorozatban ismerteti. A 12 könyvből álló sorozat feltárja a fafaragás, a fazekasság, a népi bútor, szőtteskészítés, a tojásfestés és pingálás, valamint a hímzés művészetének csínját-binját. — A sorozat első kötete, amely a fafaragásról szól, már megjelent a könyv- és népművészeti boltokban.

Futóhomokból — aranyhomok

A szőlőtelepítés előtti tenniva.ók

MEGYÉNKBEN a termelőszövetkezetek, szőlő- és gyümölcs- termesztő szakszövetkezetek a szőlőfelújítási program során több száz holdon telepítettek szőlőt az ősszel és telepítenek majd tavasszal, s később is. A második ötéves terv következő éveiben a telepítés üteme meggyorsul.

A telepítést tervezésnek, talajvizsgálatnak, a talaj javításának kell megelőznie. Ezért célszerű a betelepítendő területet több évre előre kijelölni, hogy az említett munkákat időben és szakszerűen elvégezhessük.

A felújításnak bortermelésünk minőségi javítását is eredményeznie kell. Ma még sok olyan fajta van termesztésben, amelyik értéktelen, pl. a kadarka rugós és hímvirágú változatai, a szegedi fehér, a rothadó.fehér, a cigányszőlő stb. Ezeknek a mostani telepítésekbe már nem szabad bekerülniük. Csakis a rendeletben előírt fajtákról gyűjtsük be a szaporítóanyagot. A kadarka szelektálása mellett szervezzük meg a telepítési terveinkben szereplő egyéb fajták fajtatisztító szelekcióját is.

ALFÖLDI borvidékünkön a mezőgazdasági növénytermesztésre kevésbé alkalmas és a fi- loxérával szemben ellenálló, úgynevezett immúnis homok- területen szabad szőlőt telepíteni.

Szobrot kap a Bajai Ruhagyár előkertje. Balázs István »■Anya gyerekkel« című műve kerül ide a tavasszal. A művész a 2,20 méteres szobor agyagmodelljén dolgozik.

(MTI-foto, Bojár felv.)

Gyakran van dolgom a Pehelygyúrban és ilyenkor ott szoktam étkezni. Rendszerint Balázs Barnabással, régi ismerősömmel étkezem együtt.

— Figyeld meg ezt a Feketét, — mutatott az üzemi étkezdében Balázs egy hörihorgas fiatalemberre. — Ennél undorítóbb fráter nincs az egész vállalatnál. Mint előadó három beosztottal dolgozik, azokat kínozza. Semmi se jó neki, mindenben hibát talál, kiabál, gorombáskodik, túlterheli őket munkával, egyszóval ronda egy alak. Elviselhetetlen ...

Megkérdeztem:

— És felfelé?

— Gondól hatod. Az 'lyen típus undorítóan hízeleg felleseinek. Eekete eaea a vonalom

Az eüenszenves FEKETE

állandóan világrekordot javít. Az embernek kavarog a gyomra, amikor látja és hallja, hogy ez a Fekete milyen szolgálatkész, milyen férfiatlanul dicséri hivatali felettesének minden szavát; minden cselekedetét Ahogy Fekete tüzet ad, amikor főnöke cigarettát vesz elő, ahogy a kabátját feladja, ahogy a felettes legbutább viccén kacag, az a szer- vilizmus csúcsteljesítménye. Persze, a felettesek szeretik az ilyesmit.

—- Mások is úgy utálják, mint te?

Hát leket őt kibírni? Akinek kisebb vagy vele égi ő a beosiiUsa* azt észté

sem veszi, annak alig, vagy sehogyan sem köszön vissza. Borzalmas alak. Ha meglátom, el- ■ megy az étvágyam.

Néhány héttel később ismét a „Pehely- ben” volt dolgom és újra együtt ebédeltem Balázzsal. A levesnél tartottunk, amikor Fekete belépett az ebédlőbe. Egyenesen kettőnk asztalához tartott és megkérdezte:

— Szabadna itt megebédelnem?

Kicsit csodálkoztam azon, hogy az ellenszenves Fekete ilyen tisztelettel kér helyet az asztalnál, hiszen Balázs is előadó volt. Fekete pedig a vele egyenlő beoszt* súakat

észre se szokta venni.

— Hogyne, Fekete kartárs. Tartson velünk — válaszolta Balázs. — Hangja szívélyes volt. Ezt is fur- csállottam.

Ebéd közben barátságosan elbeszélgettünk Feketével. Amikor Balázs cigarettára akart gyújtani, Fekete kezében már csattogott az öngyújtó. Mi előbb távoztunk. Fekete rohant a fogashoz Balázs ka bátjáért és feladta rá.

Egyre jobban cső dál koztam, de nerr akartam kérdéssel za varba hozni Balázst Mástól tudtam meg hogy Balázs két nap óta Fekete főosztályve zetője... Most már ő is felettes volt és így néki is jólesett az el lenszenves Fekete haj bókolása.

................

A homok immunitásáról úgy győződhetünk meg, hogy a nedves homokból ujjnyi vastag — 10—15 cm hosszú — hengert gyúrunk. Ezt egyik végénél megfogva megkísérel i ük felemelni. Ha a henger e-szakad, a homoktalajunk immúnis. Az ilyen homok nedvesen, az ujjak között dörzsölve érdes tapintású, és szárazon alkotó elemeire hullik szét

Nézetünk szerint összetétele alapján gyakorlatilag immúnis a homok abban az esetben, ha 85 százalék kvarchomok-tarta- lom mellett 4—5 százaléknál több meszet és 2—3 százaléknál több humuszt nem tartalmaz.

SZŐLŐTELEPÍTÉSRE az immúnis futóhomok-területek közül elsősorban a sárga színű fulóhomok-területek és a fehéres színű futóhomokok finomabb szemcséjű változatai jöhetnek számításba. A csillámoala-kőze- tek múlásából keletkezett, sok csillogó alkatrészt tartalmazó, úgynevezett érces homokok rossz tápanyag- és vízgazdálkodásuk miatt nem alkalmasak szőlőművelésre.

A mi szőlőfajtáink bizonyos határok között közömbösek a talaj kémhatásával szemben. Egyaránt díszlenek sav .nyú és lúgos talajokban is. De azok a talajok, amelyekben a lepelhomok alatt meszes-szódás réteget, úgynevezett felhalmozódás: szintet találunk a forgatási szint közelében, nem alkalmas szőlő- művelésre. Az európai szőlőfajtákat 5,5—8,5 pH érték között termeszthetjük. Ennél savanyúbb és lúgosabb talajoknak rossz a tápanvaggazdálkodása, ezért táplálkozási zavarok állhatnak elő.

UGYANCSAK kizárja a gazdaságos szőlőtermesztés lehetőségét, ha á talajvíz tükre 1 m fölé emelkedhet. A szőlő gyökere ugyanis levegőigényes. Magas talajvízállás esetén a pangó talajvizet a benne bomló szerves anyagok levegőtlenné teszik, és a víz által elborított gyökerek elpusztulnak.

A buckás futóhomók — rossz vízgazdálkodása miatt • szintén alkalmatlan szőlőművelésre. A szőlőtelepítőnek a kisebb terepegyenlőtlenségeket is el kell egyengetni, mert a szél talai romboló munkáját (a deflációt) csak így tudjuk meggátolni. A defláció kártétele két irányban érvényesül. Egyrészt elsodorja a talaj legértékesebb elemeit, a finom szemcsés részeket . és a humuszt, másrészt károsítja az érintett terület növényzetét a homokverés és a növények eltemetése által.

Az első években lehetőleg olyan területen tervezzünk szőlőtelepítést, ahol talaiegyenge- tést nem kell, vagy csak kisebb mértékben szükséges végezrr Csak a mostani telepítésein' termőre fordulás« után kezdj ivei a gazdaságosan elegyengc' hető területeken a melioráció .

KÉSZÜLJÜNK FEL az előtünk levő nagy munka sikeres elvégzésére. Vegyük fel a kapcsolatot a most alakult Ültetvény Tervező Vállalat megye-' kirendeltségével. Vizsgáltassuk meg a kijelölt terület talaját az OMMI Budapest. XI. Keleti Károly utca 24. alatti talaj- 'aboratóriumában. Gondoskodjunk a telepítés előtti r.lj trágyázás, alaptrágyázás szerves- trágya-szükségletéről. A talaj- vizsgálati javaslat alapján termesszünk talajjavító zöldtrágya- növényeket. Mindezekről a feladatokról egyébként a »Szőlőtermesztés homokon« című könyvben bővebben írtunk,

Dr. Szegedi Sándor,

a Szőlészeti Kutató intézet

tudományos muaötóíS*