Petőfi Népe, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-10 / 7. szám

4. oldal 1903. Január 1«. «er*» Hullámzó statisztikák A KÖNYVKÖLCSÖNZÉS kö­rülményei látszatra alig változ­tak. Évek óta egyre nagyobb az olvasó embertömeg, amely szinte mego6tromol.ia a kölcsön- aőpultot. Ezt a képet mutatják könyvtáraink Martonosi Pál, a kiskunhalasi járási könyvtár ve­zetője 2610 állandó olvasóról számol be érdeklődésünkre, s el­mondja, hogy átlagosan napon­ként 300—350 kötetet kölcsönöz­nek ki. A kölcsönzési időt szin­te már a maximálisra növelték. Hetenként 6 napon nyit kaput az olvasók előtt a könyvtár, heti 36 óra munkát ad a köl­csönző könyvtárosoknak az ol­vasókkal való foglalkozás. Olvasók régebben is voltak. Számuknak a növekedése bár jellemző statisztikai útbaigazí­tást ad, a könyvtárosi munka, az olvasómozgalom fejlődéséről mégis a mennyiségi eredmények egészséges növekedése mellett bizonyos, nagy jelentőségű mi­nőségi változások jellemzik in­kább könyvtáraink, s így a kis­kunhalasi könyvtár életét is napjainkban. A LAIKUS SZAMARA a könyvtárosak munkája két dolog­ból álL Az egyik, hogy rend­szeresen foglalkozik az olvasók­kal, a másik pedig az, hogy a kölcsönzések alkalmával meg­bolygatott polcokra visszarakja a kiolvasott könyveket, rendet teremt, s aztán hazamegy. Nem, ma már egyáltalán nem fgy zajlik le életük. Sokágú és bonyolult munka követi a köl­csönzéseket. s a statisztikai fel­jegyzések azt mutatják, hogy csak a kölcsönzéssel összefüg­gően, a heti 36 órai nyitvatar- tás különböző irányú feldolgo­zása egy-egy héten 14—16 órás belső munkát igényel. Szükség van erre? Vajon nem túlszerve­zett és élet nélküli statisztiká­jáéból áll ez a 14—16 óra? Nem lehetne-e ma is úgy berendezni a könyvtári életet, mint ahogy azt a laikusok elkéDzelik? Semmi esetre sem! Mit mond számunkra a kölcsönzéssel kap­csolatos rendszeres adatgyűjtés? Elsősorban azt, hogy az embe­rek, á sokezres olvasótábor itt Halason is koránt sem elsősor­ban a szórakozást, a felszínes Jelentkezés építőipari technikumba A szegedi Vedrei István Epí- 'őipari Technikum igazgatósága közli, hogy azok az általános is­kola VIII. osztályát f. tanévben végző tanulók, akiknek félévi tanulmányi eredménye legalább közepes, vagy akik az elmúlt tanévben ugyancsak legalább közepes eredménnyel végezték el az általános iskola Vili. osz­tályát és a 18. életévüket még nem töltötték be, emellett ter­mészetesen érdeklődnek az épí­tőipari technikusi pálya iránt, beiskolázásuk és esetleges felvé­telük érdekében március 1-ig je­lentkezhetnek helyben az illeté­kes általános iskola igazgatójá­nál. ahol a további részletes tá­jékoztatást megkapják. Orvosi vizsgálat kötelező. Az igazgatóság közli az érdek­lődő szülőkkel és tanulókkal, hogy a felvételi vizsgák április hó 5-e és 12-e között lesznek. Szerkesztői üzenetek Parisztembcr Jeligére: Kérjük; a címét közölje szerkesztőségünkkel, mert levelére másképp nem tudjuk megadni a választ. veszelszk! Istvánná, 'Kecskemét: Közöljük önnel, hogy a megyei bí­róság végrehajtó Irodája a szüksé ges Intézkedést soronkívül megtette Az adós munkabérét munkahelyén letiltotta. A letiltás összege havonta forint. Iványt János, Kiskunfélegyháza: A tanácsi Igazolást azért adták ki kés­ve; mert ön nem tudta Igazolni megfelelően az állami gazdaságban Bttóltóa Mélát. ^ időtöltést látja az olvasásban. Céltudatosan, tervszerűen olvas­nak ma már a halasiak is. Vizsgáljuk meg, mi érdekli azt a 2610 állandó olvasót! LÁSSUK EGY NAP statiszti­káját. November 15-én oéldául 612 kölcsönzés történt. 116 is­meretterjesztő művet kértek ki a katalógus alapján, ezek kö­zül 36 ideológiai témával foglal­kozott, 12 természettudományos. 13 műszaki. 15 mezőgazdasági, 40 egyéb ismeretterjesztő mun­ka. Ezenkívül 434 szépirodalmi könyvet írtak be az olvasók kartonjaira. Klasszikus és régi magyar szépirodalmi mű: 143, mai magyar írók művei: 146, a világirodalom legnagyobb klasz- szikus remekművei közül PC, 59 új nyugati irodalmi termék, 43 a szovjet irodalom remekel kö­zül való, a testvéri népi demok­ráciák írói közül pedig 19-nek a műve vándorolt el az olvasók­hoz a könyvtár polcairól. Az érdeklődés tehát rendkívül sok­ágú. Ha szinte naponta nem vizsgálnák ezt a művek és té­mák szerinti megoszlást, s eb­ből nem vonnának le megfelelő következtetéseket nem tudnák megfelelő módon fejleszteni a könyvtárat Az érdeklődés irá­nya és mértéke intő szó a könyvtáros számára, hogyan, mi­lyen módon költse él az állam által könyvtárfejlesztés céljából nyújtott jelentős összegeket, hol kell lassítani a beszerzés üte­mét, hol kell tavalyi tapaszta­latokat, megállapításokat esetleg módosítani. Mindez azonban nem elég. Az olvasók igényeinek, illetve még pontosabban a kiskunhalasi dolgozók műveltsége, tájékozott­sága fejlesztésének lehetőségeit, még azzal is igyekeznek tágí­tani, hogy rendszeresen megkér­dezik az olvasókat sajátos be­szerzési igényeikről. Különböző kivánságkutató füzetek forog- nk közkézen, amelybe minden olvasó bejegyezheti, mire kí­váncsi. milyen művekre volna szükség tanulmányai folytatásá­nál, hogyan szeretné még in­kább kielégíteni szépirodalmi érdeklődését. Ha megfelelően bánnaii az ilyen statisztikákkal, az is kiderül egy-egy időszak adatainak megvizsgálása után — szinte számszerűen —, hogy me­lyik nagy érdeklődésre számot- tartó új megjelenésű könyvből hány példányt kell beszerezni ahhoz, hogy a lehető leggyor­sabban kielégítsék a gyorsan változó és könyvkiadásunk üte­mét és terveit alaposan figye­lemmel kísérő érdeklődést. Ren­deznek emellett különféle ki- sebb-nagyobb házon bel üli könyvkiállításakat is. A vitri­neket, a könyvespolcokot, az úgynevezett szabadpolcos köl­csönzés módszerével a legkö­zelebbi kapcsolatba hozták, az olvasókkal. Szabadon válogat­hatnak, búvárkodhatnak a köny­vek között — ahogy a könyvtá­rosok mondják, jó néhány ol­vasó csaknem annyira ismeri már a könyvtáriban az egyes művek elhelyezését. mint a könyvtári szakemberek; MEGÉRZI a könyvkölcsönzés alakulása és jelzi a változáso­kat. mint egy érzékeny műszer, — ha például új iskola nyílik, ha a felnőtt oktatásba többen kapcsolódtak be, mint az elmúlt időszakban. És egyre kevésbé függ össze az olvasók érdeklő­désének hullámzása a szokásos nagy mezőgazdasági munkaidő­szakokkal. Egyetlen olyan hó­nap sincs, amikor jelentősen csökkenne az érdeklődés, az em­berek munkájuk mellett napi szükségletként elégítik ki olva­sási igényeiket. Minőségi változások ezek «— teljesen kétségtelen. Sok min­den tükröződik a'holtnak látszó könyvtári statisztikákban. Visz- szatükröződik szocializmust építő életünk változása, fejlődése — annak a társadalmi rendszer­nek a fejlett, sokágú, társada- lomnevelő tevékenysége, amely­ben a legfőbb érték az alkotó, kulturálódó ember. Csáky Lajos Békét az érkezőnek Szovjet film A Német Demokratikus Köz­társaság fővárosában, Berlinben, a Treptow-parkban áll egy mo­numentális emlékmű, a fasiz­mus felett aratott győzelem szovjet emlékműve. A hatalmas talapzaton egy szovjet katona ércbe öntött szobra áll, karján egy csecsemővel. A szovjet hú­sok halálthoző útját, de élet­kedvét, bizakodását nem, vesz­tette el. A harmadik katona a süket és néma Janscsikov, aki­nek egész családját elpusztítot­ták, s akit csak a bosszú tüze fűt. S végül itt van a német asszony, aki retteg a szovjet ka­tonáktól, gyűlöli, s szándékosan manízmus nemes szimbóluma ez. Talán innen ered Alexan­der Adov és Vlagyimir Naumov rendezők filmjének, a Békét az érkezőnek alapötlete, de lehet, hogy a film témáját a háború személyes élménye adta az al­kotóknak. Miről szól a film? A háború­ról, de valójában a békéről, a boldog, félelem nélküli életről beszél. 1945. május 8-án három szovjet katona azt a parancsot kapja, hogy teherautón vigyen a front mögé egy német asszonyt, aki rövidesen szülni fog. Egy nap, egy éjjel tart az út, amely alatt mindnyájan átélik a há­ború borzalmait. A kis csoport vezetője egy alhadnagy, aki siet­ve jött a hátországból, hogy még részt vehessen a háború­ban, Rulcavicin, a sofőr, aki a legnehezebb éveket a volán mel­lett töltötte, megjárta a front rossz útra vezeti őket, pedig azok az életüket kockáztatjále leendő gyermekéért. Útközben többször találkoznak bújkáló németekkel, többször kerülnek tűzharcba, Jamscsikov megxe- besül, Rukavicin az életét ál­dozza, de a parancsot teljesítik. A német asszony még idejében kórházba kerül, a a kicsi már békében, május 9-én látja meg a napvilágot A film az 1961, évi velencei fesztiválon elnyerte a zsűri kü­lön díját. A színészete közül elsőnek «' süket és néma katona megfor­máló jának nevét kell kiemelni, Avdjusko mély drámaisággaX ábrázolja hősét Gyemjanyerűco színművész Ivljev alhadnagyai alakítja. A német asszony alak­jában Saporjenko művésznő te bebizonyította drámai tehetsé­gét ŐNÓCVAAI Mffelői 12. — Karácsony este fejbevemS és elrabolni valakit — mondta és érezte, hogy a füle tövéig elpirul. Körner elsápadt, ekkora vak­merőségre Mr. Rogger sem szá­mított. Volt már rá eset, hogy Elza alaposan megmondta va­lamiről a véleményét, olykor örült is ennek, mert Elza éles­látása sok rejtett hibára hívta fel a figyelmet. De ez a kritika kellemetlenül érintette. Utó­végre, hogy jön ahhoz ez a lány, hogy a dolgaikba avat­kozzék! Voltaképpen pedig Kör­ner előtt szégyellte magát, hi­szen az orvos elrablását Mr. Rogger dolgozta ki, amelyet elő­ször Körner sem helyeselt Elza kijózanodott, bánta, hogy berontott nem számított rá, hogy Mr: Roggert is ott találja. — Sajnálja, kisasszony? — kérdezte Mr. Rogger fagyosan. — Más elbánást érdemelt volna — felelte Elza. — All right! — kiáltott az ezredes —, csak ennyi a baj? Akkor magára bízzuk. Jöjjön velünk ebédelni, Elzácska! A gépkocsi a ház előtt állt Kömer ült a volánhoz. Mr Rog­ger Elza mellett foglalt helyet. Az úton a járókelőket figyelték, nem beszélgettek. Mr. Rogger csak a leves után szólalt meg: — Van egy jó hírem az ön számára — mondta Elzához for­dulva —, ismét Bécsbe utazhat. Oda mindig szívesen ment.., A válasz mindkettőjüket rr°g- katis. Jofoßaii szeretnék fttmanaó ni... — Ahogy gondolja — feledt* el mélázva Mr. Rogger. Elza az ebéd alatt fagyosan szótlanul viselkedett. Lerítt ró la. hogy valami nagyon nyomj; a lelkét. A szép, szőke néme lány máskor, ha felettesei tár­saságában ebédelt, szellemes kedélyes volt, most mindvég!? száraz és töprengő. A két fért nem faggatta. Saját gondola­taikkal voltak elfoglalva. Mr Roggert és Kömer ezredesi ugyanaz aggasztotta: rendkívüli gyorsan lebuktak a Magyaror­szágra átdobott ügynökök. Utol­jára a 127-es, akiben annyira bíztak és akinek az lett volna a feladata, hogy a ferencvárosi pályaudvaron kém rezidenciát hozzon létre. Nagy fejmosást kaptak, majdnem a pozíciójuk­ba került. A főnökség vizsgá­latot rendelt el az V. Európai Ügyosztályon, ekkor merült fel a gyanú, hogy áruló van közöt­tük. Legalábbis erre vallott az ügynökök hihetetlenül gyors le­bukása. A magyar elhárítok le­leplezték a „Szürke galamb’!-ot, akit a patkány-akció megszer­vezésével bíztak meg és a 113- ast is, akinek a repülőterek fel­derítése volt a célja. — De hát ki lehet az: áruló, ha egyáltalán helytálló a felté­telezés? Ezt Mr. Rogger és helyettese, Kömer ezredes is egyformán szerette volna tudni! Gondola­taikban felsorakoztatták maguk g&í az fimiaastet; Gjmmathy századost, a volt horthysta tisz­tet, Rosét, a több nyelven be­szélő férfióhes kémnőt, a spa- • nycá származású Pedrót, a rá­dióst, Elzát és Jatíkot, a volt boxbajnoikot Mindenki gyanús volt. Egy­másra is gyanakodtak. Titkon méregették, vizsgálgatták egy­mást, úgy szerettek volna az : ember leikébe látni, felderíteni legtitkosabb gondolataikat... Talán még saját magukban sem bíztak meg: szemtől-szembe ud- : vari ások, előzékenyek voltak, de a hátuk mögött gyűlölték egymást, mint a patkányt! Fur­csa volt ez, ahogy így egymással szemben ültek, s összekoccin­tották poharukat. .­Elza a lezajlott eseményeket próbálta történés szerint, a rendelkezésre álló hiányos ada­tokból kihámozni. Az orvosnak azt ígérte, hogy karácsony este a bécsi Royalban lesz. Nem mondta meg azonban, hogy ez mennyi nehézségbe ütközhet Mindenek előtt, hogy milyen hazugsággal jut át a hatá­ron! Végtére is, nem korzó az! Olyankor, amikor megbízatás­sal ment át Ausztriába, Mr. Rogger intézkedett: tisztelegtek neki a határőrök... De ezúttal Körner azt közölte, hogy sze­mélyesen irányítja az orvos megfigyelését, s ebben az ak­cióban már aligha iut neki szerep. Tudta, hogy az orvos nyomá­ban vannak, g neki legutóbb nem volt hozzá elegendő bátor­sága, hogy az igazat megmond­ja.^ Mi tartotta vissza? Ha akkor szól, ha élmond mindent, Mr. Rogger ügyesen szőtt meséit, az elrablás! tervet, amelyről a hencegő természetű Gyarmathy- től hallott, talán még nem ké- g&JBi 59Ú .VQÍÍ hoaá bátorság ga. Félt a valóságtól, amely ke­serű csalódást okozhat, • félt Mr. Roggerből, akinek messzire nyúlik a keze. Nem számolt ve­le, hogy hallgatásával sokkal nagyobb tragédiát Idézhet elő; s akaratlanul js kezükre ját­szik azoknak, akiktől már any- nyira megundorodott.. Azon a napon már délután a határ környékén ólálkodott: „Mindenképpen átkeli jutnoml- — ez volt az elhatározása. Sze­rencséje volt: drappszínű Mer­cedesét már ismerték: szó nél­kül átengedték. De bármennyire taposta a pedált, a sűrű köd akadályozta a vezetésben: éj­félre ért oda. Horváthot már nem találta a Royalban. Hívta a lakásán, a telefont nem vette fel senki... Tudta, hogy elké­sett! Sekkor kezdődött az újabb izgalom: hogyan jut vissza a határon? Ah, pedig mennyire elszánt volt! Most mindent el­mondott volna, s többé talán vissza sem jön... Csodálatos' Most nem félt Kömertől és Roggertól. Szembeszánt volna az (»döggel is, ha eléje kerül Mi adta ezt az elszántságot, ezt az erőt? Az orvos utolsó, két­ségbeesett kézszorítását érezte Mi volt ez, hogy azóta sem múlt el róla? Eszeveszett őrült futás volt; versenyfutás az idő­vel, a titokzatos erővel, amely őt Is hatalmában tartotta és ha­lálosan kimerült volt, amikor másnap Pedró röhögve újságol­ta: — Teütöttem és a karomba omlott, mint a zsák... Azt hitte, elájul. Alig bírta megállni, hogy neki ne rontson ?nnek a vadállatnak. A folyta­tásra már nem volt nehéz kö­vetkeztetni. Ismerte Kömer ez- tedes módszerét... (FofctatJuki

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom