Petőfi Népe, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-03 / 1. szám

W(t jsnnír S, «terSa t f Itláman. Ppfiemcxen f-Ttfíőrfő/í nt ni e»xiendő Kétszeresére n5tt a betétállomány Hétmillió forint személyi kölcsön Á takarékossági mozgalom eredményei a bácsalmási járásban Sok étel-ital fogyott, a mentüknek, a rendőrségnek alig akadt dolga Az új esztendő eűső munka­nap ján interjút kértünk a ven­degiátó vállalattól, a rendőrség­től és a mentőállomástól, — hogy 'telt el a szilveszter, mi történt az óév végén; s forgalmasabb volt-e a mostani, első 1962-es éjszaka, minit a tavalyi? — A megye öt városában mű­ködő cukrászdákban, éttermek­ben és eszpresszókban majdnem 15 ezer ember szórakozott vi­dám, jó hangulatban — mond­ták a vendéglátó vállalatnál. — A forgalom 11 százalékkal volt nagyobb, mint tavaly ilyenkor, s többek között ötezer üveg pa­lackozott bor, 1600 üveg pezsgő, 14 ezer üveg sör, 15 ezer adag szimpla feketekávé és három­ezer üveg habzó bor talált fo­gyasztóra. Etelkészítményeink és a cukrászsütemények ugyan­csak kelendőek voltak, megfele­lő választék várta a vendégeket. Mint hagyományos, évről-év- re visszatérő esemény volt az újévi malacok sorsolása, ame­lyet a szokásos éjféli tombola alkalmával rendezték meg. Kö­rülbelül harminc kismalac ta­lált ilyen módion gazdára. Ezen­kívül a szerencsés nyertesek 30 ünnepi tortát, 110 üveg pezsgőt és bort, valamint számos, úgy­nevezett hidegtál-készítményt kaptak újévi jutalom fejében. Rendőri intézkedésre csak egy esetben került sor Kecskemé­ten. Egy fiatalemberekből álló csoport az ital mámorától „ne­kibátorodva” megütött egy bé­kés járókelőt, aki emiatt köny- ayebb sérülést szenvedett. A rendőrség a támadókat erélye­sen figyelmeztette. Szilveszter estéjén egyébként a városi kapitányság ügyeletes feztjéhez behoztak egy eltévedt, Bagényi István nevű nyolcéves kisfiút, aki az autóbuszon „vesz­tette el” szüleit. A lelkiismere­tes rendőrtiszt, a kisgyermek elbeszélése nyomán, azonnal megkezdte a szülők felkutatását, s így a kis Istvánnak sikerült rövidesen hazajutnia. Az éjszaka folyamán számos — mintegy 45—50 — telefonüd- vözletet kapott a városi kapi­tányság a kórház és a különbö­ző intézmények dolgozóitól, akik boldog, eredményes új eszten­dőt kívántak a rendőrség vala­mennyi alkalmazottjának. A kedves megemlékezést és a jó kívánságokat a rend és a köz­biztonság védelmezői ezúton köszönik. Éppen egy küllemre bájos, szőke, fiatal lányban való csa­lódásomat meséltem el kolle­gámnak, aki így vigasztalt: „Szerencsére a mai fiatalokra nem ez a jellemző!” Abban a pillanatban hozták a napi pos­tát, s az első levél — mintha beszélgetésünkhöz időzítették volna — nagyszerű pecsétet tett az iménti mondatra. Kecskemét útépítési programjának legelső visszhangja. Íme olvassák: „Tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy szóljak önök­höz azzal a nagyszerű programmal kapcsolatban, amely valóban „Kecs­kemét sok évtizedes gondjának meg­oldására, a sártól sokszor járhatat­lan utcák kikövezésére hívatolt”. Mikor olvastam a Petőfi Népe pén­teki számában a célkitűzést, nagyon meglepődtem, hiszen én már úgy gondoltam, hogy a Máriaváros min­dig ilyen marad, mint amilyen. Ed­dig egy kis szomorúságot Is érez­tem emiatt, valahányszor elhalad­tam egy-egy újonnan kikövezett ut­ca mellett. — A mi utcánk soha nem lesz Ilyen, Itt mindig sár lesz? — gondoltam. Es nem! Higgyék el, ennek úgy lehet Örülni! Itt van a máriavárosi iskola, melyet most bővitettek, szépítették. A gyerekek­nek nem kell majd bevinni a sok Végül a Kecskeméti Mentő- áílomáson érdeklődtünk. Itt is, akárcsak a rendőrségen, arány­lag „csendesen” telt el az éjsza­ka. Csupán két részeg embert kellett kórházba szállítaniuk, két másik esetben pedig verés miatt megsérült személyekhez hívták őket Újévkor —■ a tava­lyihoz viszonyítva — ugyancsak kevesebb szállítás történt: mind­össze öt esetben vonultak ki. K. A. sarat m tantermekbe! Mi, középiskolás diákoki akik eb­ben az utcában lakunk, az idős né­nik, bácsik, akik a sárban köny- nyen elcsúsznak, és a többi lakó is nagy örömmel és hálával gondol erre a kezdeményezésre. Ígérem, diáktársaim nevében: munkánkkal segíteni fogjuk az út­építés előrehaladását. Lelkesedünk a programért, s ha kell, nagyon sokat fogunk fáradozni megvalósí­tása érdekében! Mi, akik egészséges, szép iskolákban tanulunk, szak­képzett, kiváló pedagógusaink okta­tása mellett, mi, akik olyan vidá­man és gondtalanul élünk, tarto­zunk ezzel a segítséggel és még na­gyon sok mindennel. Ebben a tár­sadalomban olyan szép minden és olyan szép lesz minden! Ezt mi csak köszönni tudjuk, nagyon megkö­szönni. Maradok tisztelettel s Szalag utcai diákok nevében: DEMETER ÁGNES, a Katona József Gimn. tanulója.” Kedves Demeter Ági! Megha­tottak bennünket szívből jövő, lelkes soraid. Külön öröm szá­munkra, hogy személyeddel Kecskemét derék ifjúságának egyik képviselője kért részt a munkából először. Leveledet to­vábbítottuk a városi tanács vég­rehajtó bizottságának, ahol ajánlkozásotokat előjegyzésbe veszik és segítségetekre feltét­Szép erény * takarékosság. Építő munkánk közben igen fontos, hogy gazdaságosan bán­junk anyaggal, pénzzel, idővel. Jó azonban, ha a takarékosság már a magánéletben is vérünk­ké válik, mert akkor a termelő munkában vagy a közügyek in­tézésénél jobban meggondoljuk, mit hogyan cselekszünk. Ezekről a kérdésekről beszél­gettünk az új év első napján Cserged János elvtárssal, a Bácsalmási Járási Tanács tit­kárával, aki egyben a járási ta­karékossági bizottság elnökhe­lyettese is. — Nálunk a pártszervezetek­nek. helyi tanácsoknak. nép­frontbizottságoknak és a többi tömegszervezeteknek egyaránt szívügye a takarékossági moz­galom szervezésé — magyaráz­ta Csenged elvtárs. — Legutóbb 1961. november 16-án tárgyalt erről a járási tanács végre­hajtó bizottsága. Megállapította: kedvezően fejlődik a községek­ben a mozgalom, s lehetséges, hogy az év végéig Tataháza, Mátételke és Kunbaja elnyeri a Takarékos község símet. Eh­hez azt kell elérni, hogy a bel­területi házak 80 százalékában legyen takarékbetétkönyv. s az egy lakosra eső betétállomány meghaladja a 200 forintot A fenti három község a be­tétállomány-szintet teljesí­tette, s december 31-én ahhoz sem hiányzott sóik, hogy a betét­könyvekből is meglegyen a szükséges mennyiség. Nem volt könnyű elérni eze­ket az eredményeket, türelmes, szívós félvilágosító munka kel­lett hozzá. Egy kis statisztiká­val jól érzékelhető a takarékos- sági mozgalom fejlődése. 1959- ben 4 és fél millió forint volt a betétállomány. Ez 1960-ban 6 és fél millióra, 1961-ben pedig ennek csaknem kétszeresére. IS millió forintra emelkedett. Mélykútion például két évvel ez­előtt oly szép eredmények sző lettek, hogy a község megyei elismerésben részesült. Úgy gon­dolom, ezt most is ki fogja ér­demelni, mert 1961 végére mint­egy 40 ezer forinttal több beté­tet gyűjtött, mint amennyire számítottunk. Egyre nő a Kölcsönös Segítő Takarékpénztárak száma is. Míg 1959-ben négy, 1960-ban tizenkettő. 1961-ben már huszonkettő KST működött járásunkban. Természetesen az OTP nemcsak megőrzi a pénzt, hanem kölcsö­nöket is nyújt A bácsalmási járás lakossága tavaly több mint hétmillió forint személyi kölcsönt házvásárlása és építési hitelt kapott. Sok tsz-tag és állami gazdasági dolgozó épített ily módon házat A takarékossági mozgalom je­lenleg is fejlődik. Különösen Csikérián. Mélykúton és Katy- máron biztatóak az eredmények. Jól sikerültek decemberben az OTP és a takarékossági bizott­ság által rendezett kérdezz-fele* lek esték. Most újra életre hívjuk ats elmúlt években sok sikert aratott bácsalmási Totó- Lottó Együttest, amely vidám műsoraival nevel­te takarékosságra az embereket Véget értek a megyei taka­rékossági napok, mi azonban úgy gondoljuk, ez nem kam­pány-feladat, hanem állandóan ható mozgalom. A járási tanán végrehajtó bizottsága a már említett novemberi ülésén meg­szabta a további feladatokat A járásunk községeiben folyó te karékossági mozgalom kedveáS eredményeiből ítélve lehetséges­nek tartom, hogy az idén el­érjük a Takarékos járás szin­tet — hangoztatta végezet*! Cserged elvtára Mintegy egymilliárd forintot költenek az élelmiszeripar korszerűsítésére lenül számítanak. Kiskőrös Petőfire emlékezett Lelkesedünk érle és sokat losiink fáradozni megvalósításáért! Kecskeméti diákok az útépítési programról 1962-ben Az Élelmezésügyi Miniszté­rium műszaki főosztályán ka­pott tájékoztatás szerint 1952 az élelmiszeripar korszerűsítésének jelentős esztendeje lesz. A tervek elkészítésénél arra törekedtek, hogy minden élelmiszerfajtából tovább javuljon az ellátás. En­nek figyelembe vételével állí­tották össze a beruházási terve­ket is. Az egész élelmiszeripar rendelkezésére álló mintegy egy­milliárd forint fejlesztési össze­get elsősorban a már megkez­dett építkezések meggyorsításá­ra, az üzemek gépesítésére és műszerezésére fordítják. Az élelmiszeripar 1962-s be­ruházásai közül kiemelkedik a Békéscsabai, és a Nyíregyházi Konzervgyár építésé. Békéscsa­bán kétszázmilliós beruházást jelentő konzervgyáron kívül — a mirelite-üzem kivételével — 1962-ben elkészül ' az új hűtő- ház is. A várható nagyobb mennyisé­gű baromfi feldolgozására új gépsorok beállításával korszerű­sítik úgyszólván az összes fel­dolgozó vállalatot. Uj gépet kap többek között a debreceni, a kaposvári, a kecskeméti, a győ­ri, a sárvári és a kiskunhalasi baromfifeldolgozó. Üzembe he­lyezik a napi 20 000 Titer tej fel. dolgozására alkalmas gyöngyösi új'tejüzemet, s ezzel lényegesen megjavul a mátrai üdülők tej­es tejtermék-ellátása. Elkészül a makói tejüzem is, valamint a tatabányai tejüzem. A sütőipar korszerűsítésére ford'taiidő mint­egy nyolcvanmillió forintból jövőre 11 új üzem épül és igen sok új gépet kapnak a vállala­tok. Elkészül többek között a kazincbarcikai, a szobi és a za­laegerszegi kenyérgyár. A nagy­üzemi szőlőművelést segíti, hogy mintegy 16 millió forintból több központi és úgynevezett mozgó szőlőfeldolgozó üzemet építenek. Már a szüretre elkészül többek között a kecskeméti, a keceli, a tiszakürti és a bácsalmási, vala­mint két olyan sízőJőfeldolgozó üzem, amelyet egyik helyről s másikra szállíthatnak. Minden évben visszatérő ked­ves szokássá vált Kiskőrösön szilveszter éjjelén, Petőfi Sán­dor születésének évfordulójáról megemlékezni így az idői is adóztak a kiskőrösiek: a nagy forradalmár költő szellemének. Éjfélkor a nádtetős szülőház előtt sorakozott fel a község ifjúsága. A kezükben lobogó fáklyáik lángja világított, s visz- szaidézte a régi képet. Kurucz Zsuzsanna, a költő dajkája me­sélte el Kéry Gyulának, Petőfi emlékei szorgos gyűjtőjének: -A keményfából készült ágy ott állt a kiskőrösi ház szobájában, jobbra az ablak mellett levő sarokban.■ < az utcáról nézve látni lehetett az ágy fejét, mely a kis ablak egy részét éLfödte.-« ötszázan vettek részt a felvo­nulással egybekötött ünnepsé­gen. Szabó Gyula, a községi ta­nács elnöke köszöntötte a köz­ség lakosságát és méltatta Pe­tőfi költészetét. Ezt követően szavalatok, és a népi zenekar kíséretében Petőfi-népdalok hangzottak el. Rekettyééi?:, az ifjú házasok, még irigyre lépésük előtt elhatároz­ták, hogy kettesben, vendégjárás és vendég­látás nélkül, rádió és magnó mellett, odaha­za töltik első 'közös esz­tendejük utolsó napjá­nak estéjét, éjszakáját. — Veszünk virslit, hozunk bort, főzünk feketét, aztán éjfélkor felbontjuk a pezsgős­palackot — tervezget­ték: Ám Szilveszter nap­jának reggelén berobo­gott hozzáj ült' Pista só­gor, a bodroghalmd ter­melőszövetkezet egyik gazdája, kezében hatal­mas bütykössel és még nagyobb csomaggal. .— Három disznót öl­tünk — újságolta. — Aztán mondta Julcsa nénétek, küldjünk, egy kis kóstolót ezeknek a gyerekeknek is. Mire aat gondoltam, inkább Füstbe ment terv elhozom én, legalább együtt szilveszterezek veletek. A sógor még meg sem melegedett, újból csengettek. Nándka, a nagynéni jött szitko­zódva, mert a kalauz nem akarta az autó­buszra engedni a libá­val, amit a hóna alatt szorongatott. — De elhoztam szí- vecskéim. El én. Ne­hogy éhezzetek a vá­rosban, Meg is puco­lom nektek, úgyis csak holnap utazom vissza. Délre még megérke­zett Rekettye volt ka­tonacimborája és a fia­talasszony mostoha ma­mája is. Pálinkát, .csen­gőéit, badacsonyit hoz­tak, — és természete­sen magukat is szil­veszterre. Hat órára már be- szeszélt a vendégség. Hozzáfogtak a szoba bővítéséhez. A réka- miét kitolták a folyo­sóra, a könyvszekrényt áthúzták a konyába és a fürdőszobába rakták a szőnyegeket... Pil­lanatok alatt bárhélyi- ség lett a hálószobá­ból. Az asztalom sora­koztak az üvegek, s hurkaszag terjengett a konyhából áradó liba­sült illatával vegyesen. A fiatal házasok meg­döbbenve nézték fel­forgatott lakásukat, s azt a farkasétvágyat, amellyel a látogatók bekebelezték az aján­dékba hozott ételeket. Éjfél után a csárdás­tól, a dalolástól és a pezsgés pohárral el­mondott szónoklatoktól Mlfievült vendégek egyike rábukkant a háziasszony által ké­szített újévi kocsonyá­ra.- Rácsaptak mind­annyian a kamrára és hajnaliig valósággal ki­fosztották az éléstárat. Reggel ötkor végre elindultak a vendégek a vasútállomásra. Azért nem később, mert Re­kettye azt füllentette, hogy újév napján több vonat nem közlekedik. A háziak ezután fá­radtan, szótlanul hoz­záfogták . a takarítás­hoz. Feisdkálták a pad­lót, kiszellőztették a szobát. Éppen a reka- miét vonszolták a he­lyére, amikor csenget­tek. Az asszonyka rémül­ten nézett férjére: —■ Egek, most meg új évet jönnek köszön­ten! ... Hát nem nyug­hatunk hatvankettőbe!' sem? Márkus János Csak a január 15-lg megkötött kenyérgabona-szerződésre kapnak felárat A termelőszövetkezetek jelen­leg a zárszámadási munkákkal vannak elfoglalva, and érthe­tően leköti gazdáik figyelmét, Az elmúlt évi gazdálkodás eredményei mellett törődniök kell azonban az új esztendő gazdaságosságával is. Igen sok termelőszövetkezet vezetőségé­nek elkerülte a figyelmét, hogy kenyérgabonára 1962. január 15-ig lehet úgy szerződést kötni, hogy a 10 forint szerződéses fel­árat a termény átadásakor meg­kapja közös gazdaságuk. A ké­sőbb kötött kenyérgabona-érté­kesítési szerződésnél már nem élvezik ezt az anyagi előnyt , • A termelőszövetkezetek, ter­melőszövetkezeti csoportok a meglevő kenyérgabona vetéste­rületük alapján elkészítik vég­leges termelési tervüket és meg­tervezik azt a mennyiséget amelyet majd átadnak az álla­mi felvásárlónak. így módjuk­ban áll, hogy január 15-ig az értékesítési szerződést megkös­sék, s a mázsánkénti 10 forint szerződéses felárral növeljék a közös jövedelmet. A gondos gazda szemével néz­ve tehát nem szabad elmulasz- taniok ezt a lehetőségeit és azon­nal fel kell keresniök a Malom­ipari és Terményforgalmi Vál­lalat járási kirendeltségeit á >* szerződések megkötése végett,

Next

/
Oldalképek
Tartalom